Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1905-03-19 / 12. szám

P" 1905. márczius 19. N Y I R V I D É K 12-ik szám. 9 külömböző szinü és neve'séges alakn sapkás egyetemi diáktól. Az egyik fajta burschnak búbjára félig palacsinta, félig pogácsa alakú sapka van illesztve, melyet álladzószij nem enged le esni. Egy másik fajta bursebnak megyszin főkötő féle sapkíja van, mely a tarkóját is teljesen elfedi, néhány centiméter átmérőjű teteje pedig e'őre fityeg és kissé a mérges pulyka orrára emlékeztet e mellett roppant fesztelen viselkedésű legénykék; olyan büszkék mint valami pótentát. Magyar fiu átallana ilven komédiás forma sipka alá bújni. Mint több más németországi városban, itt is van az utc án, v.igy téren egy számos meleroliai eszközöket tartalmazó sz krény. Az árnyékos oldalon elhelyezett hőmérő délelőtt 11 órakor 40 celsius fokot mutatott junius 17-én. Ebbe a kutya melegbe at kutyagoltam a Neckar hídján, az innen még jo egy kiloméler távolsáera eső palotai-zerú azon elerni iskolába, a hol a városi régészeti gyűjtemény is el van helyezve. A tanitok akik ói aközben az udvaron sütkéreztek és beszélgettek, szívesen fogadlak, de miután a muzeum nem az ő gondozásuk, hanem a gymnásium igazgatójáé alatt áll, a múzeumba be nem juthattam daczára annak, hogy a tanítók kértek a kulcsot őrző házmesternénk csinos eladó leányát, hogy azt nyissa ki és jót állanak arról, hogy lopni nem fogok. A kis boszorkány nem tágított, hanem követelte, hogy hozzak az igazgatótol meghatalmazást, mert a mutogatástól el van tiltva. Hál én bizony abban a reltenetes hőségben pár kilométer ulat befutni nem akarván, le mondottam a heidelbergi muzeum élvezetéről. E helyett megnéztem az egyetem könyvtárát, mely majdnem olyan gazdag, mint a Szabolcsvármegyéjé, lévén benne 400000 kötet könyv és 6000 becses kézirat. El is olvastam mindent, be is vágtam szóról sí.óra, mint rnegboldolgult Jármy Jordán bátyámnak nemes Zimbory László kocsisának hat éves fiacskája, a kiről u közben elmondotta nekem az atyja, hogy milyen lángész lakik a fiúban Hoztam a múltkor Nyíregyházáról fiamnak egy nagy rakás könyvet. A kapuban leadom neki, hogy tanulja ki azokat. Kilogotn a lovakat, bekötöm a jászolhoz, egyszóval elvégzem a dolgomat a ló körül. Bemegyek a házba. Elibém áll liu a és asszongya. Ides Apám! Hozzon kend nekem más rakás könyvet, mert ezeket mig kend dógát vigezte, kitanultam. Nem akartam hinni, de felkérdeztem és az egeszet szórul-szóra felmondotta. Persze, hogy ezt úgy hitt' m, mint a szentírást. Nem is síjriálam tüle a pízt. Fére is tettem már ötven forintot, mert beakarom adni a nyíregyházi gimnáziumba, hogy csináljanak ezért belőle doktort vagy fiskálist. Ezután felmentem a fogaskerekűn a heidelbergi várba, mely már a XII-ik században fennállolt. Sokszor elpusztult, de hamvaiból ismét feltámadott; ma azonban már régen romokban hever. Legszebb középkori várnak tartják Né netországban. A kilátás pedig a városra és a Neckár völgyére páratlan. Tul rajta a városnál is jóval nagyobb területű erdőség parkírozva van, mely még a mi népkertünknél is jóval szebb. A várnak pinczéjében van a világnak 1751. évben készült 221726 li'er űrtartalmú legnagyobb hordója. Ha annak a választó fejedelemnek torka is ilyen öblös volt, a ki ezt készíttette, bátran ki állhatta volna a versenyt még a bácskai urakkal is, a nyírieket nem is említve. Már légen üres lévén, tartalmát meg nem kóstolhattam, igy tehát kárvallottan bandukoltam haza, .Tannhausei" czimü fogadómba. Egész utaniban csak itt volt alkalmam magyarul beszélni a szállodásnak feleségével, a ki férjének állítása szerint tiz évi magyarországi tartózkodása alatt, daczára német származásának, tősgyökeres magyarrá változott. zősködtem tőle állapotáról éppenugy, mintha egészen ré^i ismerősök lennénk. Mire vége volt a hosszú táncz nak, kölcsönösen tul voltunk minden formákon, s Netti kert, hogy vezessem cousine-jához. Odavezettem s Netti bemulatott cousine-jának, a szép Elzának, egészen ugy, mintha réges-régen jo ismerősön lennénk. Olyan édes, >sibongó, belső rázkódást éreztem, midőn a szép asszony kezet logott velem, mintha csak sejtettem volna, hogy ez a pillanat kihatással lesz reám. A továbbiak során Netti panaszkodott, hogy ebben az üres fészekben az ember tialá'ra unja magát. Jo érzékem rögtön megsúgta, hogy ide soha jobbkor nem jöhettim volna. Természetes, hogy felajánlottam időmet, annál is inkább, iV^inthogy úgyis alig tudtam mit csinálni. Röviden mondom el a fejleményeké t. Masnap viziteltem Nettieknél. Netti tudniillik a szép Elzáek vendége volt. A szép asszony nagyon kedves és szeretetreni Itó volt. üucsenszki úr pedig annyiia az. kitől különben némiképp tartottam —, hogy meg otthon sem volt. Mar délután ismét ott voltam. S e naptol kezdve naponta kétszer tettem látogatást náluk Nem találtam ebben semmi különöset. Elvégre is azt gondoltam: egy térti mindig annak a lánynak udvarol, aki tetszik neki. Mert határozottan azzal a czélzattal kezdtem hozzájuk járni, hogy Nettinek udvarolok. Azonban alig olt el egy hét, más gondolataim jöttek. Arra kezdtem ugyanis rájönni, hogy a szép Elza kelleténél több figyelemben részesít, kelleténél jobban foglalkozik velem s kelleténé. hosszabb ideig feledi rajtam tekintetét — lopva, midőn az árnyas verandán vagy a szalonban együtt voltunk: ő, Netti es én. Nem voltak még sikereim, azért bevallom, hogy nem tudtam természetesnek találni a szép asszony érdeklődését irántam. Izgatottá tett és határozottan boldogan dobogtatta meg szívemet. Egy délután kimentünk sétálni a mezőre: Elza, Netti és én. Megnéztük a vízesést, az erdőn jötiünk vissza s miie a folyó partjára értünk, csaknem le.-zállt az üde nyári alkony, a hold pedig előbujt a hegyek mögül. Igy haladtunk a folyó pariján egyik oldalomon Megösmertetett egymással bennünket és nagy ! lelki örömmel gyönyörködött beszélgetésünkben, a I melyből pedig egy kukkot sem értett. Az elég cs

;nos asszony csak törte a magyar | szót, de azért minduntalan kérdezősködő uranak azt I mondottam, hogy classikus magyar nyelven beszél, i Mindketten híztak. Kérdeztem a menyecskétől, hogy hol szerezte ' migyar nyelvtudományát ? Egy grófi családnál voltam 10 évig nevelőnő és 8 év előtt hagytam el Magyarországot, azóta bizony sokat felejtettem. Későbbi kereszt kérdéseim után kisült, hogy Szt.Mihályon grof Dessewffy Aurélnál volt mint bonne alkalmazva. De azért végtelenül jól esett, hogy pír heti némaság után magyarul beszélhettem. Szerettem volna megcsókolni, de ezt két okból nem tehettem. Először azért, mert férje mellette ült; másodszor és főképen azért, mert feleségemnek kitűnő hallása lévén, a ezuppanást esetleg meghallhatta volna, már pedig minden pertől, legföképen pedig a válópertől irtózatosan rettegek. Ny.r. gyháza, 1905. márezius 17 én. Ur. Jósa András. (FolyL köv.) Az építkezések engedélyezése. A város belterületén engedélyhez kötött építkezések esetén szinte az állandóság jellegével bír azon gyakorlat, hogy az engedély megadása iránt beadott kérvények — igen kevés kivétellel, — mind hiányosan vannak megszerkesztve s felszerelve, minek természetes következménye az. hogy a városi hatóság kénytelen azokat pótlás végett visszaadni. Miután a visszaadással járó késedelem úgy az építtetők, mint a vállalkozók káraval jár, szüksége merült fel annak, hogy a városnak ervényben levő építkezési szabályrendeletéből azon rendelkezések, melyek az építkezés iránti kérvényekre vonatkoznak az épdtető közönség tudomására hozassanak a következőkben. Jogszabály az, hogy jogát mindenki csakis a mások előbb szerzett jogának sérelme nélkül gyakorolhatja. Az építkezési kérelmeknél múlhatatlanul szükséges tehát, hogy azokban a szomszédok meg legyenek nevezve, hogy ekként az építési bizottság által megejtendő helyszíni szemlére megidézhetők legyenek, s igy módjukban áljon a tervbe vett epitkezés ellen kifogásaikat megtenni, melyek a kérvény érdemleges tárgyalásánál a tanács által elblrálandók. Eddig — a legtöbb esetben — nélkülöztek a benyújtott kérelmek a szomszédok megjelöléset s ezen hiány miatt minden egyes esetben kénytelen volt a tanács azokat pótlás végett visszaadni. Ez eljárasra, vonatkozólag nem egyszer hangzott el azon megjegyzés hogy „kár az ily kicsinységekért elodázni a helyszíni szemlét." Ezen felvilágosítás után meggyőződhetnek az érdekeltek, hogy a szomszédok neveinek be nem jelentése sokkal lényegesebb hiány, mint első felületes vizsgálódásnál látszik. Igen gyakori szabálytalanság továbbá, hogy a kérvényekhez csatolt építési tervek nem a szabályrendelet helyes követelményeinek megfelelőleg készíttetnek. Az építkezési szabályrendelet 6. §-a ugyanis inperative kimondja, hogy az építési terv kell hogy magába foglalja az építkezés környékének, fekvésének és helyi viszonyainak tüzetes megismerésének szükséges fekrajzát, — melyen a fennálló régi épületek feltúntetendők, — ugy szintén a készítendő épület alap-, kereszt-, metszetés homlokzat rajzát. A fekrajz t/500, az alap-, homlokés metszet rajzok 1/100 arányban rajzolandók ! Ezen építési tervek ket példányban készítendők, s azokat ugy a vállalkozó építő-mester, mint az építtető kötelesek aláírni. Elza, másik oldalomon Netti, vállamon pehelykönnyüségü plaidek s szivemben romantikus mámoros érzések. Egyszerre egy fordul ihoz ériünk, hol a folyócska medre egészen megkeskenyedett s a víz sekélyebb volt. Elza azt mondta, hogy neki itt lenne kedve átmenni a folyón s nem a hídon. Előzőleg épp arról beszélt, hogy a lovagkornak ma már teljesen vége. Ma már fehér hollo egy igazi lovag, ki elszánt vállalkozó legyen a nőért s koczkáztassa érte csak a haja szálát is. Hát még egyebet. Hogy már a romantikus aera teljesen szétfoszlott. Én természetesen tillakoztan vagy legalább is igyekeztem distingválni, kivételt tenni. Az alkalom épp kínálkozott. Termeszetes, hogy szavamnak alltam. Beakartam veghetellen naivsággal bizonyítani, hogy van kivétel. Tehát feltettem, hogy az Elza óhaját teljesítem. A folyó medre ott nem volt olyan keskeny, hogy egy nő átlephette volna vagy akar át is ugorhalta volna. Én átugorhattam volna némi megfeszítéssel. És akkor sem :okat értem volna ve'e, mert Elza és Netti a túlsó parton maradnak. Eh ! mit, — gondoltam, egy lakk cipő, egy fehér tenniszruha felér egy kiss virtussal. Ölembe vettem Elzát s átlábaltam vele a folyót. Ó boldogan behunyta szemét a poétikus milieuben, karcsú karjaival átszorított, pihegő keble egészen hozzám simult s finom metszésű ajkai olyasmit susogtak: édes! Aztán Nettit vittem át ugyan ugy. Mondhatom, a romantikus virtus kellemetlen k'iveikezmenyét, csaknem egész térdig csupa viz lettem, nem éreztem, csak az Elza susogó hangja vibrált egyte fejemben s még mindig azt a perzselő kellemes érzést éreztem, melyet egészen hozzám simuló teste okozott, midőn ölemben átvittem . . . Lázas álmom volt . . . Mint pillangó repkedtem a pompázó virágok közt. Én egyedül voltam, a virágok r.agyon sokan s ezerféle szinváltozatban. Ott repkedtem közöttük. És alig. hogy leszá'tam egyre a többiek körülvettek s szárnyaimat megragadva ostromollak, hogy hát nekik mi marad? A legnagyobb gyönyörűség közben a legnagyobb kínt éreztem. Mind azt susosta : „édes hozzám jöjj". És én nem tudtam választani. Végre is Ezen rendelkezések ellenére az építési tervek — kivétel nélkül — csak egy peldánvban adattak be ez ideig, s egy két kivételes esettől eltekintve, azokat az epittetók alá nem írták. Pedig ezen rendelkezéseknek a szabalvr-ndeletbe beillesztesere, következésképen annak b- tariá ára is igen nagy szükség volt és van. A tanács által jóváhagyott egyik építési terv ugyanis a város levél-nában őrzendő, a másik pedig az pitkezés színhelyen mindenkor készen tartandó, hogy azt a városi hatóságnak ellenőrzésre hivatott közegei ot' bármikor m gtekmthessek, s ekként annak pontos betartását ellenőrizhessék. — Az epitkezési terveknek két példányban betertesztése. az ellenőrzés kigyakorolhatása végett elengedhetetlen. Az épitkezesi szabályrendelet l].§-ában foglalt azon rendelkezésből pedig, hogy a jóváhagyott tervek pontos végrehajtasáert az építtető és épitő-mester egyetemleges felelősséggel tartoznak, önként következik, hogy a tervezetet az epitő mellett, epittetőnek is alá kell irni, mert ezen aláírás által vallatják el egyetemlegesen a felelősséget, annak pontos betartásáért. A szabályrendeletnek ezek azon lényegesebb rendelkezései, melyeket az építtető közön-égnek érdekében áll szigorúm betartani. H. Szabolcsvarmegyei gazdasági egyesületi közlemények. A szatmármegyei gazdasági egyesület f. é. márezius 22-én Szatmáron a városmajorban dijjazissal egybeköbikavásárt rendez. A vásárra vonatkozó bővebb felvilágosítás egyesületünk titkári hivatalában tudható meg. ÚJDONSÁGOK. (T^ Márezius 15.^ A szokott kegyelettel, de talán még több és nagyobb lelkesedéssel ünnepelte meg városunk közönsége 1848. márezius 15. évfordulóját. Az általános ünneplés most is a városháza udvarán folyt le, kedvező szép időben. A dalárda éneke után Májerszlcy Béla polgármester tartotta meg a megnyitó beszédet, röviden, de nagy hatassal szólva a nap jelentőségéről. Utána az ünnepi szónok dr. Bartók Jenő ev. rel. lelkész mondott emlékbeszédet, az ő ismert tes ékesszólasával óriási hatást keltve. A dalárda elénekelte ezután a „Talpra magyar'-t. Dr. Szabó László ünnepi ódáját maga a szerző szavalta el ezután. Dr. Szabót mini jeles poétát és mint kiváló szavalót is ösmeri közönségünk s igy szinte feleseges föl is jegyeznünk, hogy költeménye óriási halast keltett. A szép költeményt lipunk lárczarovatában közöljük. A magasztos ünnepélyt a dalárda éneke fejezte be. Este a Korona dísztermében mintegy 180 terítékű bankett volt, melyen városi társadalmunk szine-java részi vett. Volt természetesen sok lelkes pohárköszöntő. Közkívánatra dr. Szabó László újra elszavalta ünnepi ódáját, talán még nagyobb lelkesedést keltve, mint a délutáni ünnepen. Márezius 15-ike. Márezius tizenötödikének magasztos ünnepét városunk gimnáziuma a szokott s talán a szokottnál is sikerültebb, magas színvonalon álló ünnepélylyel ülte meg. mr gfuladtam a gyönyörűségben. Még szerencse, hogy— felébredtem. Másnap a szokott időben mentem Neltiékhez. Vagyis inkább Elzáékhoz, mert most már határozottan a szép asszony kezdett érdekelni. Nettit már meghódilottnak tekintettem, de Elza, ez a ragyogó szép asszony? Ez egészen más jenre. Valami ismeretlen utáni leküzdhetetlen vágy ejtett hatalmába. Vágytam valatni nagyon különösre, valami újra, valami kalandra. E nélkül nem is lehet igazi férfi. Újsággal fogadott Elza. Netti és Muki bácsi elutazlak a gyorsvonattal Pestre, mert a Netti papája sürgönyözöti. hogy Nettit azonnal vigyék lnza. Nohát e hirre én olyan boldogan felsóhajtottam, hogy u^y talán még soha. Tehát végre ketten a szép Elzával, ő és én ! . . Alkonyati idő volt. Ott ültünk szobájában. Hímzett, Kuglerikkel kináit s — titkokról kezdett beszélni. Meg mutatta kazettáját, mely tele volt színvaltozatos diserét illatú levelekkel. E^yet-kettöt megmulatott közzülök. Csupa szerelem. Aztán mutatott báli emlékeket, elszáradt virágokat, néhány szerelmes . . . S-óval meggyőzött arról, hogy mennyire bizalmára méltat s mennyire szeretne ő is — valamit. Én legalább ezt gondoltam. Midőn az est leszáll, kimentünk a virágos kertbe, mely folytatódolt egy társligetbe s ennek a végén volt a rét. Szerelmes szívvel lépegettem mellette, kábult agygyal a sok váratlan impressiótol s valami lenyögöző érzéssel szivemben. És ez: a félelem volt. Igen. Féltem ennek a gyönyörű asszonynak oldalán. Szinte a lélegzetem elállt, midőn arra gondoltam, mit is tudn'k válaszolni ennek a szép asszonynak, ha megkérdezne : szeretem -e ? ő azonban nem kérdezett meg sem ma, sem később. 0 csak gyönyörködött az én vergődésemen. Ez szerzett neki boldogságot. Ma mondom ezt hosszú évek multán, midőn mar tisztán láthatom a dolgokat. Nagyon egy szép asszony volt az, de nagyon szívtelen is volt . . . Másnap és a következő napokon legnagyobbrészt együtt voltunk. Elvégre lehetett ezt feltűnés nélkül csinálni. Ha ő nem félt, mit féltem volna én ? Mindinkább