Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1905-03-05 / 10. szám

N Y I R V I PER / gondolt-y arra a gazdaközönség, a mikor az önálló vámterület zászlója alá már több mint felemelő — megdöbbentő készséggel sorakozott, hogy csak addig is, a mig a mai állapotokat eléri, éveken keresztül kell veszteségeket tűrnie — feltéve, hogy képes azok elbírására ? A második ellenérv: a termelés csökkentése. Termeljünk ipari növényeket mondják. Azonban a czuborb&n tudjuk, hogy túltermelés vau jelenleg is, tehát a czukkorrépa számításba nem jöhet. A dohányterrnelbetésre nézve, melynek jövedelmezősége kétségtelen, az önálló vámterület legjobb e-iet^en a statu-qnot tarthatja fenn. A len, kender termelése — a bogy a/.t nem rég Matlekovics Sándortól egy újság czikkben olvashattuk — alig fizeti ki magát. Hát váljon melyek lesznek azok a megMeló ipari növ'uyek, — ha vannak is — melyek csak megközelítőleg jelentékeny módon helyettesithetik a gabona-félék és az állattenyésztés megszorít áfával a takarmányok megbízható növényeit? Esetleg: az indigó?! A barin dik ellenvetés: az állam által adandó kedvezmény-k és végül a negyedik: külföldi államokkal oly kereskedelmi szerződések kötése, melyt k mezőgazdaságunknak előnyöket biztositanak. Ni m lehet kicsinyleni az előbbit sem, legyen az akár adó, akár szállítási kedvezmény, a ker.es- ktdelmi szerződések meg épen hívatva volnának felderíteni a sötét láthatárt. Azonban ne felejtsük el, hogy az állami segély 1> gfdjebb a teljes tönkremenéstől menthet meg. a kereskedelmi szerződésekről pedig, a mit róluk Bülow a nérret birodalmi gyűlésen mondott. Bár Kolumbustojás, érdemes czitálni : „Kereskedelmi szerződések megkötéséhez semmi nagy diplomácziai ügyes-ég nem kell. Ahoz csak egy kell: engedményeket tenni." Es valóban azon kereskedelmi szerződések, melyek majd mezőgazdaságunknak előnyöket fognak biztosítani, nem lesznek egyebek, mint, gyöngitései az önálló vámterület által elsősorban szándékolt eredménynek. E gyöngitéseket követelhetjük, de egy intézményért lelkesedni, s a lelkesedés okát annak gyöngitésében találni, legalább is nem logikus dolog, mert e követeléseknek utolsó stádiuma a mai meggyülölt állapotra vezetne vissza Pedig ezzel az utolsó ellenérv is kivan merítve, a nélkül, hogy bármelyik is alkalmas lett volna eddigi következtetéseinken valamit változtatni. Az önálló vámtei ülettöl nekünk nincs miért hatalmas eredményeket várni: s ennek kimutatási volt e czikk czélja. Elfogadjuk, hogy az önálló vámterület által okozott nehéz krízisen át kell esnünk Át kell esnünk trainenter politikai okokból és talán egyetemes gazdasági okokból is Di a mi vidékünk és hasonló természeti viszonyok közt élő vidékek számlájára megy a dolog és tűrni valamit, elszánni magát az embernek vala:nire más, mint óhajtva óhajtani Nekünk jogunkban áll áldozatokat hozni, esetleg kötelességünk is, de ,síppal, dobbal, nádi hegedűvel" semmi A „Nylmfléfc" tárcsája, Naplemente Cigaleban, Hóvihar a Vellebiten; A Monté Sct. Giovanni. (A I.ussingrandei emléklapokhoz.) Irta: Ruzaanyi Pálné. — Vasárnap ! Egész nap zúgnak a harangok — — az ember a dissonans harangzúgás elöl — úgy érzi — szeretne el kifutni a világból: el a tovatűnő hullámokkal, — el mint lesodort falevél — ha valami kedvező >zel arra, — oda repítené a hová óhajtja De sivíthat Hóra, - siivölthet Scirokko — en még mindig itt vagyok, — csak sóhajom száll haza, — nem hízhatom még magamat az álnok hullámokra ve-/.leg kell maradnom . . . Vasárnap! í'nnepi tarka ruhákban nviizsög a nép a keskeny piazzón — benn a Dómban ,-z..l az orgona : különös, az én füleimnek meglepő melódiák hangzanak a mise szent olTizíuma közben: l'olka > keringő dallamai. Itt ez a szokás. A jó Istennek bizonyára mindegy : tetszik neki úgy, mintha a távol Keleten üvöltenek tánczolnak tiszteletére a dervisek ; — vagy a fantasztikus Indiában az imakereket ha forgatják a hívok. í iinepi csend a hullámok felelt: teljes .-/.elcsend van. meg csak gyönge rezdülés sem fut végi-: a habokon : — még a tenger örök moraja is ünnepet ül Kék az ég — a Monté Sct. Giovanni reléit ugvan olykor bújócskát játszik a nap. — fényétől ragroaó fehér felhőkkel de kigondolhatna viharra azért ?- — \ tengerparton sétálunk, álmodozva lustán latszik a harangszó, de megtörve .1 hull; veszt disszonnancziájából s a sziklak r> hangozzák e zúgást — mintha távúiból vagy a mélyből szólna hozzánk eg> elsuivodt haraii" • Hány ilyen elsiilyedt harangot hordozunk |c|künkbui is: — eziistüs szavú kic-iin csengői mekáhnaink hirdetőjét; liszla ai-anycscngesii bűvü— iné is hal mtömegen elrnescn vissz hangzanék — esetre sem. Mert olyat már hallottunk, hogy valaki nem féltette a bőrét, noha lett volna rá oka, de hogy alig várja, hogy dudát csináljauak belól^: a"z már kissé altruizmusnak is sok. Közéletünkben most általában számos oly kérdés tétetett föl, a melyek más körűimé, vek között még pihenhettek volna kár és veszedelem nélkül, de feltétetvén : előlük kitérni lehetetlen Ilyen kérdés az önálló vámterület is. Húzódozni tőle: felesleges. De Messiást látni benue : önámitásKlár András. A műtrágyák nélkülözhetetlenségéről. Nem is oly régen mult — mindós-z- néhány évvel ezelőtti időre kell csak vissza tekintenünk, hogy vármegyénk mezőgazdaságilag, illetve eke által műveli leiülelének szembeötlő szaporodását láttuk. Statisztikai adataim úgy a múltról, mint a jelenről lii inyzanak s így ezen arányt számszerü'eg kifejezni nem tudom. Tekintsünk azonban csak egy 15— 20 évvel ez.előtli időre vissz 1, bizonyára emlekeztii fogunk azon temérdek és helyenkint iga/.án nagy területű vizek, gyékényesek és nadasokra, melyek legfelj;bb a sportkcdvelőkntk szolgállak gyakran dűs és különfele szárnyasaikkal tagadhatatlanul kelleme, szórakozásul, de annál kevésbé a tulajdonos gazdának, esetleg csekély csuia és kárász, inkább több csík lakójával, vagy a színién akkoriban csekély értékű nádja és gyékényével hasznára. A végtekn Gondviselés a mi számunkra is rendelt azonban két olyan szervezetet, melynek eveken keresztül kifejtett munkássága felesleges víztakaróinkat nagyobrészt eltávolította, hhetővé téve gazdáinknak, hogy a m ndinkább megnyilvánuló szükséglet és igények által kövelett bilszervesebb tevékenységüknek megfelelő tér is nyiljék. A roppant terület ü lecsapolt vkek előbb kaszalókká, legelőkké s 111a már nagyrészt sz.ánlótöldekké alakíttatlak. E'.en rélségek nagymérvű és rohamos apadásával egész természetszerűleg szálll alá mezőgazdaságunk egyik legl'őbb tényezője : állattenyésztésünk. Különösen előbbi időkben volt ez nemcsak egyike az elsőknek, de határozottan legelső, mivel a munka felhasználásán éí direkt jövedelmezőségen l'elűl, a művelt földek erőben tartására egyedüli alkalmas közvetítőként issz<repelt. Akkor gazdáink leginkább a hullámos, lentes és lazább homokokat szánlva és szemtennelésre használva, melyebb fekvésű, kötöttebb, tápdűsabb földjeiken evőtakarmányokat (érméivé, rét és legelőiken kizárólag állalj likat tartva, kezelték természetesen birtokaikat; ma azonban mindin kabb ezen felszabadul ujabb terület.kre fektelik különösen acon ket oknál fogva a fősúlyt, mivel ezek ős erejüknél fogva a trágya hiányát hosszú éveken kei észtül nyugodian tűrik es másrészt mivel hosszabb használat után is sokkal inkább képes a gazda munkáját és fáradságát meghálálni. Mi természetesebb tehát, mint az a szükséglet, mely a szántóföldek szaporulta és ezzel szemben állatálományunk, vagyis élő trágya-gyárunk apadása folytán beállott istálló-trágya hiány pótlására, máris sokszor égetően nyilvánul. szavú harangot — az ifjú álmok idejéből; méla estharangot: a resignáczió hangjait; — gyászos megdöbbentő szózatot. — mely dübörögve zúgja túl mind a többit ! ! A végtelen csendet. — a tenger ünnepi derűjét, a mystikus harangzúgást hirtelen süvöltő hang szakítja meg : szélroham űzi egyszerre a habokat egymás felé, — az ég észrevétlenül elborult fejünk felett: sötétszürke felhötömeg óriási göngyölöge kezd kibontakozni s pillanat alatt, .mint szörnyeteg arányú, hófehér és ezüst-szürke sávokkal átszőtt szőnyeg lebeg a menyboltozaton. Különös ez a fehér s csillogó árnyalat — és soba nem látott alakzatokban megdöbbentő gyorsasággal gomolyog a rengeteg felhő óriás mindig tovább-tovább — a V'ellebit felé. A Monté Sct. Giovanni felett már tiszta kék az ég; —7 most — egy perczezel ezelőtt még félelmes homályban álltunk - remegve a vihart — s már megtalált a napsugár! Előttünk már kék a tenger — amoda >zíirke. opálszinü — a milyen a felhő felette! Mind jobban s jobban vonul el a felhő-kárpit — oly gyorsan a mint jött: már foszlányokra szakadt a Vellebit felett is : megritkult, s mi itt a sziklán, sütkérezve a meleg napfényben látjuk, nagyra nyilt. bámuló szemekkel: hófehér felhők leszálltak a Vellebit ormára ; — szétszakadtak. szél szárnva ragadozza foszlányaikat: — havasik ott — napsugárban: fehér felhőkor szélvész l'oiv :t k meg olt a hullámverés mt 11 yugodtan nézzük ezt. kék ég alól - Látjuk a sugarakat megtörni a a lezúduló hótümegeket viaskodni a gában : haragos aczélkék hullámok tör-ziklaparton vihart hirdetve míg hozzánk •sak gyöngéden rengő fodrokban érkezik. — mintha valahonnan, nagy Oczeánok messzeségéből szerelmos izenetel hozna a sziklának ! — — Nehéz, nagyon nehéz volt elválni a természel c burészj mutatványától - de végre is menni keleti . az öreg Sct. Giovanni kopasz feje mintha szemrehányóan ntett volna: megígértük neki. hogy ma meglátogatjuk - 010-t .1/011 a ponton voltunk, hogv mc"sze"iiik '"ÍTf

1 "7 Klinduliunk mégis: Javorna öböl felől sziklás öten, hegynek fel, szürke kőtörmelékek kőzött: csenevész olajfák árnyában; utunkba eset Sct. Szintén alig 10—15 évvel kezdtük nagyobb mértékben az eke művelés és illetve szemtermelésnek legkevésbé alkalmas és leglazább homokdomb területeinket szőlőknek telepíteni. Az ujabb telepítési mid szerint a talaj mély felforgalásával jórészt táperőben kihasználatlan talajt biztosítva több évekre, a termőkjpisségig mindenesetre kevesebb táperöt is absorbeáló szőlőnek első éveken itt sem okozott nagyobb gondokat a talaj javítása. Ma azonban ez<m roppint szőlőterületek is már évek óta bőségesen beadják gazdáinknak a kívánt hozamot, senki sem veheti rossz néven, ha azok is némi láperő javítást igényelnek. Röviden összefoglalva: nagy átlagban azon a ponton állunk, amidőn talajunkat általában mélyebb művelés, erősebb kihasználás által fáradttá és éhessé tettük s igyekeznünk kell minden módot felhasználni aria, hogy azok legmagasabb hozamképességét a szükséghez képest helyreállítsuk s állandóan fenlartsuk. E czélból azonban — sajnos — még ma is igen kevés alapos, minden kétséget ki/.áró tapasztalata van gazdaközönségünknek és még mindig csak kísérletekkel fizeti e téri n szerzendő ludasának tandijjait. Vármegyénk területén is pár év óta kisérleleznek gazdáink különböző talajokon eltérő vetemények alá alkalmazott különféle műtrágyákkal. E kísérletek azonban nagyon sok és eltérő okok miatt n m eredményezik azt a sikert, amit ahhoz űgy a közgazdasági szervezetek, mint maguk a gazdak fűznek. Ezen körülmény, valamint az előzőleg leírt és lapasztalt közszükséglet indította a vármegyei gazdasági egyesületei arra, hogy Rázsó Imre, jelenben magyaróvári gazdasági akadémiai tanár szives ajánlatát legnagyobb örömmel fogadva: márczius 8-án d. e. V2ZO órakor Nyíregyházán a városháza nagytermébe és márczius 9-én ugyancsak délelőtt 1U10 órakor Kisvárdán az állami fiu iskola tantermében, ugy a kisgazdát egyaránt érdeklő „A műtrágyázásról" szóló szakelőadást rendezzen. Minden gazda síjat czéljai iránt tartozott kötelességének lesz e!eget, ha ezen mindenesetre tanulságos előadást meghallgalja. Szikszay Sándor, gazd. egyl. titkár. Aratási szerződések A békésmjgyei mezőgazdaságok munkásai helyesebben mondva a békesmegyei munka,ok kimondotiák a legutóbb tartott gyűésükön, hogy ar^ási munkát ezután pénzdíjazásért fognak csak vegezm. E'.en Inlározatho'.atallal hogy tetlek-e a nagyobb gazdaságoknik kárt vagy ön nagUKiiak hasznot, akarok e lapok hasábjain annyival inkább is foglalkozni, mert az aratási szerződések kötesenek az ideje most következik. E fontos munkára való szerződés, különösen azon vidék gazdáinak nem is éppen könnyű munka, mert erős számítást és az oltani araló munkások isineresét kívánja. Békésmegyének azt n részein, ami Jász-Nagy-KunSzolnokinegyével határos, a legutóbbi években az őszi kalászosok után a tizedik, a tavaszi kalászosok után a kílcnczedik részt kapták. Ezért a részért azonban a hordásnál nem segedkeztek, hanem azt napszámdijazásért végezek, aminek megvolt az a hátránya, hogy sokszor a hordás több ideig tartott, mint ameddig maga az aratasi munka. Más részein a megyének ennyi dijjazásért a learatott termény behordásara is kötelesek voltak, illetve annak hordásánál segédmunkasokul minden díjazás nélkül voltak alkalmazva. A mrgyénfk egy nagy részeben a 14-ik rész :rt arattak és hordtak, azonban a inig ezek a munkák tarNicol(') kápolnája régiségtől fekete falaival — előtte szabad tér, hol a kegyes szent emlékére örömtüzek égnek s tarka-barka ruhákban tánczolnak Lussin leányai. . . . Kicsiny, zöldelö campagna mellett haladunk el: düledező kőházikó emelkedik rajta ; ruhaneműnek csúfolt rongyok száradnak egy kötélen ; éktelen sivalkodás hallatszik — négy majdnem egyforma nagy — akarom mondani - egyforma kicsiny gyerek sívit ott s közöttük — nem a Madonna áll-e türelmes, biztató mosolylval bájos arczán ? — Rongyokba burkolva bár égi fény helyett: a szenvedő, vértanúi anyaság kifejezésével arczán s termetén — valóban Madonna ez : sugárzó szépségár ennyi nyomor s szenvedés tündöklőbbé tehette csak el nem hervaszthatta. — Igen, — mind a négy gyerek az övé — egy nyomorék — az ötödik útban" — szói s mosolyog szelíden: — „Ave Maria — una indulgenza — Ave Maria!" — mormolja monoton hangon az anyósa, egy száz évesnek látszó öreg asszony kerti munkája közben, mig az én szívem összefafcsarodik tehetetlen bánatában. Menjünk tovább, fel a hegyre! Hagyjuk lenn a tűnő árnyképeit az emberi nyomornak — lenn gondot, hiú vágyakat — nézzük meg Lussin panorámáját a hegycsúcsról! Elhaladtunk a főherczegi park mellett — büszkén tekintgetve be babérlombos tilosába buszben, mert már jártunk benne. Az őr — indulgenza-ja folytán bementünk valamelyik napon s kedvünkre megbámulhattuk ritka fajú czyprusait, narancsfáit, ápolt babererdejet, melytől nevét kölcsönözte. Vau benne tó is. exotikus vízi növényzettel — de legszebb egy óriási a legmagasabb egész Lussin szigetén:" ez a pinia volt az a bizonyos gomb, a mihez ezt a kabátot variak — azaz ezt a parkot ültették; csodás kilátás alóla Lussingrandera, a tengerre, - berezegi élvezet ! most m

i még magasabban voltunk ám, mint az a dicső pinia — s én nem tehetek róla - nekem nagyobb gyönyörűség, alig járt úton, kőtörmelékek s a legfenségesebb park [ápolt utain. Eléggé meredek, sziklaba vágott lépcsőkön visz k, szeszélyesen nőtt csipkés tölgy, olajfák, babér rnyrthusbokrok közt menni előre — mint akár az út fel gyerekjáték