Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1905-02-19 / 8. szám

XXVI. évfolyam. 8. szám, Nyíregyháza 1005. február 1D. IDÉK A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. *

og

> Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: A7 előfizetési oénzek megrendelések s a ^ '

aP szellemi részét képező küldemények, , ..m.-ij!.. i.í 1 j; y.T^..- 4 szerkesztő czime alatt kéretne* beküldeni. Ull seretOB

K uesuiaani Hirdetési dijak: D08tén vasry helyben házhoz hordva: lap szétküldése tárgyában leendő felszó- .. .... . . , . , Minden négyszer hasábzott petit »or egyszeri Egész évre . 8 korona, lamlások Jóba Klek kiadó-tulajdonos fogadtatlak eí C lsmer

t kezektől közlése l > fillér; Wbb.z0rik3.Us e.etébeS 8 811. Fél ívr» í kónvvnvomdáiához iskola-utC7a 8 szám togaatatn

a* e

l- A nyílt-téri közlemények dija.oronkint 60 fillér. fél évr

e 4 • KOnyvnyomaajanoz ISKOia uicza ö. szam A kéziratok csak világos kívánatra s az Apró hirdetések 10 szóigí.i fii., minden tovAbbi szó Negyed évre 2 , (Janoszky ház) intezendok. illető költségére küldetnek vissza. 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen szAmit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát. Általános Tudósító és GrUnmandel Henrik és Társa által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. Iparosok és a: új képviselőház, Már a Magyar Ipar hasábjain olvastuk, hogy kik azok, a kiktől az új képviselőházban az ipari érdekek szakszerű képviseletét remélheti. Valljuk meg, hogy minden egyéni tiszteletünk és bizalmunk mellett is, nem vagyunk megnyugtatva Nem is lehetünk, mert hazánk iparosvilága nincs azon arányban és súlyban képviselve, amint ezt az ország egyetemes ipari érdekei kívánnák; és amint ezt az iparososztály számbeli aránya alapján joggal követelhetné és végül, amint uemcsak az iparosság, de az ország nagy érdekei, épen tekintettel a küszöbön álló nagy gazdasági kérdésekre, parancsolnák. A magyar képviselőház n^pképvíseleten alapul. De épen ez hozná tnagával, hogy a nép minden rétege, aránya szerint, képviseltessék. Azonban ez, fíjdalom, épea a most összeülő képviselőházról mondható legLevésblié. Van a képviselőházban 104 ügyvéd, akad két-három kisbirtokos, akad három-négy tulajdonkópeni kereskedő, egy csomó volt hivatalnok — a többi mind nagy- és közép földbirtokos. Iparos azonban kettő vau, hacsak nem tekintjük annak azokat is, a kik föld-, vagy más birtokuk kapcsán valamelyes gyárral, iparteleppel, vállalattal birnak. Ha vau oka panaszra tehát valamely rétegnek, úgy lehet az iparosságnak, Csak az a kérdés van-e joga pauaszkodni az iparosoknak e miatt ? Fájdalom, a válasz az, hogy nincs joga az iparos^ágcak e panaszra, mert saját érdekeivel nem törődik Hiába hozzuk meg minden iparosgyűlésen nagy hanggal és lelkesedéssel azt a határ >zatot, hogy az iparosság jobb, megfelelőbb törvényhozási képviseletéről majd ugy, meg amúgy fognak kellő időben gondoskodni, mikor aztán kínálkozik a kedvező alkalom, az iparosság sutba dobja legéletbevágóbb érdekeit, A Jpmdlék" tárnája. A teremtés titka. Irta: Flammarion Camill. ügy ült tértem vissza Galaisba Desfontaines barátommal, kinek az Érős hires kellői művét az egész művelt világ olvasta az elmúlt télen. A tenger nyugodt volt mint egy tó. Az ég kéken terült el fejünk felett, csak ilt-ott beszórva felhőkkel. Lassan sétáltunk a kikötőben tudomány és filozófiáról csevegve, midőn baratom, a városnak a láthatárára rajzolódott árnyát látva, sóhajtva, mintegy a saját gondolatának felelve mondá: Ezt a várost nem láttam, mióta nagybatyam elutazott és az emléke mégis oly drága . . . Tényleg, szóltam én közbe, ön még sohase mondá el nekem azt a calaiisi történelet, a melyről oly gyakran tett említési, pedig úgy tetszik nekem, mintha egy tekintetet vetve barátom nedves szemére — nem csupán filozófiai emlék lenne az. Kettős emlék, ismétlé : nagybátyám az ő különcz eszméjével a teremtésről és ... Ő, a ki a szivemet birta teljesen. Még éppen egy félórai időnk van, 11 m lenne az kellemesen felhasználva, ha ön emlékezne, és én hallgatnám ? Leültünk tehát a hajónk előtt és barátom meséié a mint következik. * * * Az esemény, a melyről önnek beszélni akarok már régen töitént. De hisz minden oly gyorsan múlik! Egy este volt. Hasonló nyári est, mint a tegnapi; izgató, viharos, elektrikus. Kijátszva a családi szigort, ál jött egy éjet velem tölteni Calaisba az a különös teremtés, nem törődve a kétszeri átkelésnél dühöngő viharral. Talán nem kellett Pedig valamelyes erőt, ha az iparosérdekek nem mindig csak a nyelveken uralkodnának, szépen ki lehetne fejteni. Az országban a legutóbbi népszámlálás szerint 284.362 önálló férfi iparos volt. Az összes iparosságból 271.642 segéd nélkül, 80.000 egy, 35 000 két, 28 000 három-öt, 6500 hat-tíz segéddel dolgozott, a siket tehát még joggal számithatunk a kis-és kézműiparhoz. Nincs statisztikánk arról, hogy az egymillió választó polgárból hány volt az iparos. Csak a gyakorlatból tudjuk, hogy a városban a választók döntő zömét iparosok képezik. De hogyan vélekedjen róluk a közvélemény, más foglalkozási osztályok, ha látják, hegy épen akkor, mikor minden újság, minden testület, minden gyűlés visszhangzik az ipar jelszavától, akkor az az osztály, a mely majd háromszázezer önálló férfival rendelkezis, az az osztály, a mely a városi polgárság zömét képezi, nem tudja társadalmi és politikai erejét érvényesíteni. Hát bizony ez szomorú dolog. Méltáu illethetjük jogos váddal és szemrehányással az iparososztályt e magatartásáért, melynek az a rideg következménye v^a, hogy a midőn küszöbön van a kiegyezés, tehát az önálló vámterület korszakos nagy kérdése, az ipartörvény revíziója, a betegsegélyezés reformja, a vasárnapi munkaszünet, a munkáskérdések, a kereskedelmi szerződések, akkor a magyar iparosság ugy van képviselve, amint most. Joggal kérdheti kormány, közvélemény, de meg az osztrákok, a külföld is, hogy létezik-e s hol van hát a magyar iparoság törvényhozási képviselete ? ! Ha e szomorú s az iparosságot megszégyenítő dologgal foglalkozunk, kell kutatnunk az okokat is, a melyek a felpanaszolt eredményt szülik. Mi e jelenség okát csak abban volna engednem a vonzásnak, a mit szépsége okozott s nem kellett volna a fiatal hevesség álmait bátorítani. Hanem az utolsó éjen, a melyet Londonban tölték, oly mély és őszinte fájdalommal hagyám el, miszerint gyanitám, hogy búcsúnk nem lehet igaz; picziny kezét szorítva, érzem a feloldhatlan köteléket közte és egész valóm közt. A szünidőket rendesen Calaisban töltöm. Az ő látogatása egy cseppet sem lepet meg, miután gondolatom visszatérte óta époly energikus mint titkoserővel volt az övéhez kötve. Sugessió ! mondaná Ön. Ki tudja. Ö elbájoló éjek! Miért tűntök el oly hamar ? s nem hagytok-e bennünk több bánatot mint boldogságot? Miért hogy szomjas lelkünk vágya telhetetlen marad és miért oly mély a távollét érzete, habár a kéjes órák rég eltűntek, miként a futó villám. Barátom tekintete a tenger végtelen síkján veszeti el s úgy látszott, mintha egy monológba kezdene. • Mily költői hangulat! szólék vállára ütve. Nem tagadhatja el, hogy poéta. Másnap, folytatá, követém a város magaslatára vezető utat, mely a hajók mellett vezetett, hogy egy pillantást vessek a gyermek elhagyott ha ája fele, midőn egy keresztútnál rőgtönösen szemben találtam magamat nagybátyámmal, a tisztes Boé gróffal. Az angol partokon akarta kipróbálni a hóna alatt hozott uj távcső jóságát. Sohasem csalódtam még eddig az iránt ami atyai jóindulatában, éppen azért most, midőn előző nap Parisba való utazás ürügyével búc

;uztam tőlle el, egész fülem hegyéig piros lettem e véletlen találkozás miatt. Nagyon jól tudta, hogy néha egyedül lakom egy kis pavilonban, mely nem messze Cuise herczeg ódon kastélyától épült. De hát miért meséltem én neki a párisi utat. Ni csak ! kiáltá, hát te nem vagy Páriában ' És folylalá, látva zavaromat, melyből meg sem kísérlettem szabadulni! találjuk, hogy nincs meg az iparosságban a kelifi osztálytudat. Nincs áthatva az iparosság a saját maga iránt tartozó k ötelesség által, a mely nincs kimerítve azzal, hogy gyűléseken s egyebütt folyton panaszkodik, hogy nem törődnek érdekeivel, holott méltán szemreháuyhatják, ki törődjék érdekeivel jobban, mint az illető osztály maga. Nem dolgozik azon, hogy érvényes&ljdu, csak folyton panaszkodik. Van erre oka, de néma gyermeknek édes anyja sem érti szavát s mig más osztály a panaszkodás mellett uein ül ölbe rakott kezekkel, addig az iparososztály nem bánja, hs elmarad itt is, otfc is. Az iparososztály a magas politikával törődik, de nem az iparos politikával. Vajon hol történt meg, hogy az iparosság kívánta tudni, mily álláspontja vau a jelöltnek az ipar és a kézmüiparososztály nagy kérdéseiben t Hol kívántak valamelyes ipari programmot a jelölttől ? Hol kötötték ki maguknak az iparos- és iparérdekek képviseletét ? Hol kívánták az ipartörvény revízióját s egyebeket, amikről szónokolnak husz év óta s fognak szónokolni ezután is. Ha az iparososztály erős öntudattal és kitartással, amire a városokban ereje s súlya van, azon álláspontra helyezkedett volna, hogy legyenek jelöltek iparos vagy iparospárti oly közgazdasági férfiak, akikre az iparosság jogosan bizhatja érdekei képviseletét, — akiknek gyakorlati ismereteiben és tudásában megbizhatik, — akiktől joggal várhatta volna, hogy akár az önálló vámterület, akár a kereskedelmi szerződések, akár az ipartörvény revíziója, a munkásbetegsegélyzés stb. ügyeiben az iparosság igazi álláspontját ismerik, érvényesíteni képesek is, akarják is, tudják is — akkor ma nem állana a magyar iparosság képviselete oly szomorúan, a mely miatt restelkedni kell, a mely miatt mellőzik s a mely lehetetlenné Te szerelmes vagy édes unoka öcsém ; jól van, mondá mosolyogva, én beismerem, hogy egyeb úgy sincs igaz a világon .... de még ez is! Ah! bácsikám ! kiálték leküzdve hirtelem zavaromat. Nyakába ugorva, két csókot nyomtam az arczára. Te gyengéden érzel, hanem úgy látszik fáradt vagy. Birnal-e elég erővel, egész a csúcsra menni velem és kipróbálni az uj látcsövet ? Azonban úgy látszik kedves barátom, én önnek még be sem mulattam nagybátyámat. * » • Ezen isteni emlékű évben in éveimnek harminczadik röptét számláltam. Boé gróf pedig az ötvenediket. Ez a huszév különbség egyrészt ősszébbhozott, másrészt pedig szétválasztott bennünket. Mind a ketten kőrülbelől ugyanazon Ízléssel megáldva, ugyanazon tudományokért hevülve, szellemünk ugyanazon tudományos utat követte. Korának az egyem feletti felsőbbsége neki bizonyos erkölcsi fensőbbségét is adának, mely sérthetetlen vala. Tényleg nem voltunk rokonok, mignera egyik nénémet nőül vette, ki szinten özvegy volt, azonban már az első naptól szeretett unokaöc-csének hivni és nagybácsinak hivatni. Galaisi lakasa egy igazi muzeuin volt. Egy ódon furcsa torony, mindenféle szobával. A földszinten a billidrd terem, környezve másod korszakbeli kavicsokkal, állatok szalmiba kötve, miket a hajósok hozának. Az első emeleten az ebedlő es a szalon egy kis parkra nyilr, a másodikon a szobák és a harmadikon a könyvtár. három vagy négyezer kötettel. Végül meg egy kis observatorium, a honnin a szem a városka felett egész a tengerig lat. Szenvedélylyel művelte a csillagászati tudományokat és már több nevezetes felfedezést lulajdonitottak neki. Igen gyakran beszélgettünk együtt a természet nagy problémáiról, gyakrabban és bensőbben, mintha ugyanazon korban éltünk volna, mert két különböző felfogásunk lévén, az bizonyos érdeket adott vitáinknak. Szor