Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1905-02-19 / 8. szám

2 N Y í R V I D R K t^szj, hogj az iparosságuak két évtized óta hangoztatott óhajai ne csak kopogtassanak, de l)e is bocsáttassanak a magyar törvényhozás szentélyébe és bevigyék oda az iparos törekvések szellemét és érzékét, amire inngának az országnak, édes hazánknak van épen most a legégetőbb szüksége' A gyermek élettanából. A látás fejlődése az újszülöttnél. Ketségtelen, hogy az emberi újszülött hasonlíthatatlanul gyámoltalan )bb, mint például egy kis csirke vagy kacsa. Alig hogy kibujt a csirke a tojásból, csőrével egész pontosan kap a legcsekélyebb mag után és nem hibázza el. Az egy napos kacsa már akárhányszor lekap a levegőből egy előtte elröpülő lenyet ; a kétnapos csirke színmegkülönbözlető kép s-.ége teljesen kivan fejlődve, a miről meggyőződhetünk, ha különbö'.ó szinü papirdarabkakal szórunk elébe. A látás rendkívül komplikált műveiele tehát a mely a fényérz keri kívül a színmegkütónböztelés, a pillamozgások, sztmmozgások, a pilLnlás iránya, közelbe és távolbanézés, a latolt laigy lokalizáczíója a léiben, a latolt dolog megértéséből szövődik össze, az újszülött állatok aránylag nagy részénél már meglehetős előrehaladott fejlettséget mutat. A csecsemő ellenben a látási tünetek közzül Icgfóllcbb a lény iránti érzékenységet mul.itja halározollan az első és második élelnapon erős világításra, például ha gyertyával közeledünk a szemekhez, azokat görc-öscn összeszorítják ; mérsekelt világítás jól esik a gyeimeknek, túlságos homályt sokan nem szerelnek, de majdnem minden gyermek, nyugtalankodik a túlerős fényben. De a szemideg érzékenysége még az első napokban oly kicsi, hogy mig a (elebredés után a gyertyafényben hírtelen becsukja a szemét az újszülött, ha azonban ébren marad s a kísérletet ismételjük, nyílott szemmel, mozdulatlan mered ra — a szem eltonpul az inger iránt. Mindjárt az első órákban . megvan a szemmozgaló ideg pipulaszükitő ágain ik ref.exérzékenysége, meri fenyre szűkül, sötelben tágul már az első órák ulán az újszülött szeme. A szinérzés rendkívül lassan fejlődik, piros, rózsaszín, élénkzöld inkább tetszenek a gyermeknek, ezeket azonban csak a 4 — 5 hónapos gyerek kezdi tudomásul venni — pontos szinmegkülönböztelé-t még a 2-ik év vegén sem talá'unk leglöbbször. Érdekes, hogy leghamarabb nevezi rendes nevén és ismeri meg a gyerek a sárga szint, legutoljára a kéket, hamarabb a pirosít, mint a zöldet. Az első életnapokban a gyermek legtöbbször alszik s csukva van a szeme. íla kinyiija, aranylag sokszor találjuk — és de sok anyát ij"szt ez meg ! — hogy az egyik szem tágra nyitva van, a másik csukva, a beidégzés nincs még rendben, de eltűnik ez a rendellenesség a ll-dik napon tul. Csak a figyelmes megfigyelő veszi észre, hogy sokszor a pilla mozgása nem kiséri a szem mozgását még a második hélben sem, a szemgolyó lefelé néz pl. a pilla pedig felemelve marad, a mi az areznak ijesztő kinézést adhat egy-két másodperezre. Igen sokszor ijeszli meg az anyakat, hogy a gyerek .elcsavarja a szemét", vagyis a szemgolyó fölfelé fordul, mig a pilla felig zárt helyzetben marad, ugy hogy csak a szem fehére látszik a félig nyitott szem résén. Legtöbbször nem bír a dolog jelentőseggel, de azérl nem árt orvosnak megmutatni az ilyen gyermeket, mert a csecsemők csendes görcsei néha kezdődhetnek ilyen módon. Fontos megfigyelő előtt rendkívül érdekes a felfelé néző csecsemő arcza az első három hónapban, mert ilyenkor ínég teljesen hiányzik a homlok ranczolata, a mi a negyedik élelhótól kezdve az egész életen kisérő mozgása a felfelé nézesnek. A gyermek „angyali" arczkifejezését az első hónapokban határozottan sok tekintetben köszöni ennek a — hiánynak. A szem hirtelen becsukása, ha hirlelen közeledünk felé ujunkkal, vagy a pislogás csak a 14—18. héten kása volt bizonyos gyengédséggel tegezni engemet. Neje halála — úgy tíz év óla, egészen egyedül é:t, visszavonulva, nem is h.vtak Galaisban máskép, m nt a torony magánzója. A végtelenségig jo volt es leltétlen eln< z5je minden emberi gyengeségnek, nem kivétellel azonban, mert nemes és egyenes lelke form ,lis gyülölelet és megvetést érzett a tettelők és haszonlesők iránt, a kik oly jól értik az embereket személyes érdekeikért kihasználni. E két faja a lényeknek, neki az emberiség lesten élődő tekély gyanánt lünt elő. Őrizkedett is tőlük, mint a tisztátalanságtól. Feltűnés és álszerénység nélkül élt egyszerűen, csupán a valódi tudományoknak. Senki sem ismerte az ő gróli czimél, náh nem lehetett látni se diszitményt, se czim >rt

; elszigetelve élt minden politikától, daczára a sok változámik, a m ilynek már tanuja volt. Azon feledhetetlen este — feledhetetlen összes érzelmeimnek — vágytam bocsána'ot kérni ügyellen ámításomért. A legcsekélyebb alkalom se nyilvánult, mert még messziről sem erinté távollétemet. Elhalároztam magam a tüzet először meggyújtani. * - * * Édes bácsikám ma reggel fájdalmat okozott nekem. Ali! barátom, a szellemességed nem veszett el mégis én vagyok a bűnös Igen Ön azt mondta: De még az is.' De még az is mi ? Jól emlékszem, ön monda: „Csuk a szerelem igaz, de meg az u!" Az ön tekintete egy skeplikusé! Ugyan edes bácsi ön még nincs abban a korban, hogy mindent megvetnie kellene! Oh ! folytalá, íme egy társ.ilgasi Ihéma, a melyet mar annyiszor megkezdlünk, de sohase végeztünk be mert Mért? kérdem bensőséggel. Mert az igen komoly a te korodhoz képest. Ha le akarod, majd ra térünk e re egy pár év inulv.i Éa tsupan azt értelleni meg, hogy azon szavaiban „é< meg következnek be — a szem tehát csak ezen a koron tul képes ijedelmet kifejezni. Bámulatot és óhajtást, valamint kíváncsiságot a szemek a (» — 7. hónaptól fogva képesek kifejezni és pedig a teljes tagra nyílással, erős meresztéssel, a mely üzonban azzal különbözik a felnőttek tágra nyitott szemétől, hogy a szemöldök felhuzódása nem jár vele. őrömet ugyancsak a távra nyitott szem fejez ki a csecsemőnél, de ilyenkor ké'ségen kkül —- a könymirigy élénkebb működése folytán — fényesbbé, ragyosóbbá is válik az. Fájdalmat, kellemetlen érzést dokumentál mindig a zárt szem, a mely a sirásnak is természetes kísérője. A biologusra nézve rendkívül érdekes és tanulságos a szemmozgások megfigyelése. Két irányzat küzd ugyanis egymással e?en dolgok megítélésénél : a thzta darwini.-tak szerint mindeme dolgok veleszületelt, az ősöktől álö-öklölt, magától kifejlődő reflexet képeznek, az empiristák szerint pedig csak az újszülött által szerzett, a lát.i- kényelmének megfelelő .s lassankint megtanult tulajdonokról lehet szó. A kérdés azért nem itélhelő meg könnyen, mert tényleg igen sok uj-zölftUet iátunk. a kinél már mindkét szem nuzgása „associall" (rzaz egyszerre fordul mindkettő és egyformán ugyanazon irányba), másrészt hianytalan agylejlődésú, újszülötteknél tapasz alha'juk az első életnap )kban a legerősebb kancsalságokat — az egyik sze II jobbra néz, a másik rmg balra — de az associáció legmei evebb ellei tétét is lá»j

uk néha a legegészségesebb újszülöttnél, azt péld. a mire egy lelnntl nem volna képes soha: hogy tudni illik a gyermek jobbra fordítja a fejét ugyanakkor, mikor a szemeit balra. A kancsilas rendes körülmények közt az első, legkésőbb a rná.-odik hónapban megszűnik, ha nem, úgy rendesen betegi s állapottal van dolgunk. Mig a látá--, mint az eddigiekből kilátszik, ha tökéletlenül is, megvan már az első életnapokban, addig a nézés, tehát az akaratlagos megtekinlése valamely tárgynak az első 10 —14 nap teljesei, hiányzik s a ii—25-ik nip előtt alig látjuk azt, liogy a gyermek valamely, a szeme elő t mozgalott tárgyal kövessen; igen sok gyerek erre azonban csak a 2 ik, 3-ik hónapban képes; ez>n idő ulán lejlődik ki a gyermek képessége, hogy valamely tárgyat, a melyet előbb mutattunk, aztari a lát térből kivittűnk, pillantásával megkeressen Mig elég korán fejlődik a szemek ös?zehajlása egy közeli tárgy nézésénél, addig nagyon lassan tanulja meg a gyermek a „távol" és „közel" fogaltnál. Kapkod még több hónapos korában is pl. ti'ibb rnélerr.yi távolban elhelyezett fenyes tárgy felé, vagy ellenkezőleg, egész közel enged hozni az arczához, a szeméhez egyes tárgyakat, pl. égő gyertyái, melyeket feltétlenül elhárilani, ha közelségük ludatával rendel keznék. Mig kétségtelen, hogy pl. a 4-6 hónapos gyermek már a távolba igen jól lát, addig még másfel é es gyermeknél is akárhányszor látjuk, hogy pl. az emeleti ablakban ülő anyán ik az utczáról apró, a kezében levő tárgyakat nyújtani akar, fogalma sem lévén a távol ágról ; tisztán lát több, külömböző távolban levő tárgyal, de hogy melyik van közelebb, melyik lávolabb, nem ludja ; a távolságbecslést a feléje nyújtott tárgyak megfogásával kezdi megtanulni s élettanilag is áll az, hogy „hamarabb lanul meg az ember" — már mint a gyermek — „kapni, mint adni". Az elmondottak eléggé bizonyilják egyrészt, hogy a lálás az újszülöttnél egy igen lassan, az intelligencia v 1 páihuzamosan fejlődő s eleinle rendkívül korlátolt érzékműködés, másrészt hogy épp ez alapon nem lehet szó a Darwin értelmében vett ataviszt kus képességről — mint például az egynapos csirkénél, a kinek latószeive az agy ez irányú műkölesével egyidejűleg már ki van fejlődve, mikor .i tojásból kibujt — hanem egy empirikus, lassan és fáradsággal megtanult dolgi ez a gyeimeknek, a mely párhuzamosan halad azon számos, rendkívül szövevényes agyi idegpályák kifejlődésevei, a melyek összhangzo működése a 2 — 3 éves gyermeknél vé^re a látószervet egy, öntudatosan használt érzékszervvé teszi, bizonyítják végre ez unalmas lejtegetések a soha eléggé rnej neui szívelhető fontos biológiai törvényt, hogy minden élő lény születésekor csak azon szerveknek van tdjes birtokaban, a melyekre szüksége az is" mélyebb ér. elem rejlett és hogy ezen szavakat filozófiájának mélyéből fejezte ki. Az emberi tudományok némely fajánál használta s éppen nem volt nála ritka az ily kifejezés : — A csillagászai a tudományok elseje. Ez az egyedüli megtanilja, mi a világ, megmutatja, hol vagyunk . . . De még ez is! — vagy : — Az ember nem más mint egy lökélelesilelt állat . . . de m

;g ez is ! A hazafiság a népik erénye . . . de még ez is ! Ezen kifej ,'zési ket eddig a skeptizkus egyes kitöréseinek tekintettem, akárcsak a nápolyi lazzaroni : Chi lo sa? mondását. De a hangsúly, mellyel e szavakat kiejté, a rám szegzett tekintet és talán az éles ellentét, mely a keblemben lakozó szerelem, az oly friss visszaemlékezés, mely még egész valómat remegteté és az oly ünnepelyes felelet közt létezett mindez ugy hatolt rám, hogy gyorsan, bár kissé szomorúan hozzálettem : — Sohasem vollam oly pompás hangulatban, komoly társalgást folytatni, mint ma este. Legyen tehát óhajod szerint, rögtön a tanárod leszek. Ne félj, nem lesz hosszú .... de még ez is ! laláij nagyon sok lesz. Felhajtva egy pohir champanért, elhatározá, hogy beszélni fog. * * * Mily fenségesen szép az ég, midőn teljesen tiszta. Mily végtelen kék! Mily állátszósíg! Mily tisztaság, mily nyugodt fenség. D- csak egy hideg lehelet, egy könnyű lehűlés, egy s mini, végighúzódik az átlitszó atmosferán és az eddig lat hatatlan gőz láthatóvá lesz, felhő alakul: semmivel se löbb, nrnt előbb volt. C-upán az időjárás változott. A nagys.erü tisztaság helyett, olt vannak a felhők. Tudod te, mi a teremlés? Ezy felhő, egy ködképlet, egy zivaros átmenet az örökkévalóságban: van, a csirkének rögtön van szüksége a látószerek teljes működésére, az tehát veleszületett — az emberi újszülöttnek ellenben egyedül táplálószervei fejlettségére van szüksége, minden más szerve még teljesen fjletlen, röviden szólva : leggymámoltalanabb az ö=szes állati újszülöttek közt a teremtés koronája : az ember ! Dr. Berend Miklós. Egy kis kirándulás Németországba. (Folyt, köv.) A mainzi múzeum csrégeszeti kincseiről irott jegyzeteimmel nem akarván haragot zudilani nyakamba, csak beszélgetés közben fogom azokat közölni azokkal a kik az eféle ócskaságok iránt érdeklődnek. De meg hat a dohos, kriptaszagu praehisztóiikus múzeumok után még is csak kelt héb"korba egy kis lélegzetet is venni. Eddig n ár hét múzeumról mondottam cl sülellenségekel. Hála Istennek már csak öt van meg bálra azok közül, a melyekbe bekukkantam ; a karlsrubei, stuttgarti, augsburgi, müncheni és linzi. Várjanak sorjukra. Tudom, hogy úgy sem szaladnak el; de ha el szaladnának is. elcsípnem őket úgy a hogy 70 évet túlhaladott ember szaladni tud. A pauzát ki kellene tölteni valahogy, mert ebből a zagyvalékból csak azon esetben kapok 150 külön lenyomatot Jóba Elektől, ha megszakítás nélkül folytatom. Könnyű valamit akarni, de nehezebb megtenni, a mit azonnal be is bizonyítok. Van nekem egy múzeumba való öreg bírálom, a ki annak idejében tántoríthatatlan függetlenségi párti országgyűlési képviselő volt, a ki ezen felül még n- m is szűkbeszédü. Egy obstructiós gyűlés már vége felé járl, a mikor már egy függetlenségi vezérszónoknak nem lett volna elég ideje az ülés berekesztéséig mondókáját eldörgeni. Az elvtársak nagy zavarban lévén, az én tisztelt barátomat kérték le', hogy tartson egy beszédet, a mely az ülés berekesztéséig tartson. Be-zélek én egybuzomban nem egy felóráig a mint kéritek, hanem akar egy fél évi? is. Általános megnyugvás és öröm. Öt perez múlva azonban az én barátom elnémult, leült. Természetes dolog, hogy erősen neki támadlak. Csakhogy az öreg ügye.-en és szellemesen kivágta magát. Barátocskám! B-szélem volna én akár ilé'et napig, vagy a világ végéig is, de nem volt idea. Na hit most én is ilyen helyzetben vagyok. I-ó nem vagyok, de kiiünő kritikusnak tartom mag.mit addig, a mig valaki vissza nem kritizál. Elmondom ennek a históriáját röviden, de nem nagyon röviden és nem velősen. 1851—52-ben atyámnak akarata folytán jogász voltam B 'csben két évig, de mivé' akkor is csak olyen kuruez érzelmű vollam, mint a milyen halálomig leszek, Beamter pedig nem akartam lenni, Magyar-0 váron a gazdasági akadémiának jé sikerű vizsgája után két év multán hátat fordítottam neki. A csónakázásnak, így tehát természetesen a vizeknek is egész életemen nagy imádója lévén; a mint meghallottam, hogy a Duna jege megindult, leszaladtain a Lajtának negyedórai távolságra eső torkolatához. Az olt levő bódéból kihúztam kis csónakomat, mely két embert is csak nehezen birt el Magamhoz véve egy c.-áklyát és egy kézi evezőt, állva csáklyázlam a zajló Dunának jégtáblái közölt a folyónak közepe tájáig. Itten a csáklyáinat. nekifeszítettem egy mállékonynyá vált jégtáblának. A jégtábla átlyukadván, csáklyáslól a Dunába zuhantam a jég alá, a csónak pedig megmerült. Jól átgondolván, hogy nem hasznos dolog sokáig víz alatt maradni, felszínre vergődtem és még oda leni eltökéllem magamban, hogy segítségért fogok kiabálni. Ekkor tanultam meg, hogy nem csak a bortól, de a víztől is okos lesz a szamár is, inert a vizből azonn d beláttam, hogy ezen pusztaságban haland) ne n bolorkázván, hiába kiabálnék. Semmifele tudományos megfigyelés nem jogosít felállítani, hogy a természet öröktől fogva létezik és örökké tartand. Ellenkezőleg, minden azt látszik bizonyítani, hogy kezdődött és végződni fog. Föld, viz, felhő, nap, csill ig, mező, sziget, hold, ország, bolygók, mind, a mit csak a világegyetemben látunk, csupán egy kivételes átmeneti állapotban vannak, illetve egy más felsőbb állapot kifolyásaként, mikénl a felhő az ég kékjén. Minden test, a melyet lálunk, a mit mi érintünk, láthalatlin és ínegfoghatlan atomokból áll. A látható világrend nem más, mint futó képe a láthatatlan, a végtelen, az örök világegyetemnek. — A bolygó megteremté az ásványokat, a növényeket, virágokat, fákat, rovarokat, a lényeket. A fokozatos és haladó fejlődése a földi életnek, életet adott az emberi nemnek. Az emberek élve, gondolkodva, küzdve, tanulva, elemezve kiásták az okokat, megbecsülték a természetet és iparkodtak logikus rendbe hozni, a mit láttak. Ha mi nem léteznénk, a föld ép ugy forogna a nap körül, mint most. Hogy ha az ember spekulál, küzd, farad, vagy p-dig egészen tétlenül él, az tök' lelesen mindegy. Gondolkodva vagy nem ; szeretsz vagy nem ; élsz-e vagy nem ; légy szellemdús vagy hülye ; jó vagy rossz ; szép vagy csúnya ; fiatal vagy öreg; küzd sz a nyilvánosság terén, vagy pedig a temető árnyában pihensz, az mind nem lesz ki semmit. A teremtés csak egy pillanatig tirt az örökkévalóságban, kezdet és vég nélkül. Létezett oly idő is, a mikor még nem volt semmi. És visszijön az a perez, a midőn ísm t nem lesz semmi. De ma sincs több, hi csak nem egy látszat, egy felhő, egy kis zavar is isteni kéken, a melynek makulátlannak kellene lenni. „így tehát ne kutass semmit. A teremtésnek nem kelleti volna lenni. Másképen is lehetett volna. (Folyt köv.)