Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1905-02-12 / 7. szám

XXVI. évfolyam. 7. szám, ISyiregryháza 1905. február 13. 1DÉK A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenkent egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Hirdetési dijak: Az előfizetési pénzeli, megrendelések s a nT^me képez

ó poetén vagy helyfcan házhoz hordva: lap szétküldése lírgyában leendő felszó- d ' czime a att éretne* oe en

l" Minden négvsier ba«áb*ot: pe üt «or egTsieii Egész évre 8 korona, lamldsok Jóba Elek kiadó-tulajdonos Bér^atetloii letelek o.»k i.mertke.ekt«l köilé.e filií,

; többen ks»lé. e.eWb^g fill. M4

m A kónvvnvoindá iához i-kole-ntrza 8 <;7ám A nyilt-tíri kSi améovek dija soro nki»t 60 fillér. Fél évr

e 4 ' Konyvnyomaajanoz. rxoip uicza ö. szam A kéziratok csak vllá?os kívánatra » ai Apró hirdetések 10 »6Íg4 » fii.,mindén toTibbi Negyedévre 2 , (JanOSZky haz) intezendok. illető költségére küldetnek vi»s»v 4 fii. Vastag be-Qvel T.odett Kéts.eresrn »án>it Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát, Altalános Tudósító es GrUnmandel Henrik és Társa által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország es Sveicz fővarosaiban. A kivándorlás korlátozása Tekintetes Szerkesztő úr ! Engedje meg, hogy ezúttal a „kivándorlás* korlátozásának kérdéséhez, ehhez az ócska tárgy, debát még mindig új tárgyhoz, szó Iharsak, becses lapjának hasábjain. Ki sem lehet mondani, hogy minő nagy fontosságú érdekek, kiválóan hazánkra nézve, fűződnek ennek a kérdésnek megoldásához, mely kérdés még mindig távolról sincs megoldva. Sokan vannak, kik a kivándorlás áramlatának távolról sem akarnak elébe állani, mint a mely szerintük határozottan áldáit hozó hazánkra nézve. i* Igy gondolkodik a többek között Kornfe'd iigmond, haza' pénzpiaezunk első rendű íkintélye. , Én is ?.it nondom: van annak jó oldala, le csak ar'' Zrínyiben minden rossznak van jó foldala is. MeHp^BT"• vagyok meggyőződve, először is áttérek ant a kérdésnek a fejtegetésére : mi a leg'ébb'o. a kivándorlásnak, azután tárgyalni fogom rövideden: hogy lehetne a kivándorlásnak inditó okait annyira-mennyi re megszűntetni. Hát én azt mondom, akárki mit beszél is, miszerint a kivándorlásnak legfőbb oka, korunk, társadalmi élet mk szellemi irányának rideg anyageTvüs

;ge Az a romlott világnézet az oka, hogy a szegény ember nem lehet elégedett, ha már a műveltségnek te^y bizonyos fokán áll Az a romlott életelv az oka, hogy minél gazdagabb valaki, anuál hatalmasabb, tehát annál boldogabb is. A telhetetlenség szenvedélye: az ételben, italban, ruházatban, általában a testi örömök élvezetében az oka a kivándorlásnak. De magának az áüamkormánynak a helytelen politikája is okit a kivándorlásnak. Maimagában az, hogy a Cunard Linnével szerződést kötött, kivándorlási ügynökségeket állitott fel szerte az országban, anélkül, hogy uagy súlyt helyezett volna az ügynökök társadalmi állására s azok jellemére, uagy baklövés volt a magas kormány részéről. Nem mondom, vannak számosan kivándorlóink főzött olyauok is. kiket a nagy szegénység hajt kifelé és ez esetben távolról sem lehet őket kárhoztatni. De a legtöbbjét bizony a hamar gazdagodhatnámság szenvedélye, nem psdig a mostoha sors kergeti kifelé. Mert én azt állitom, hogy a kivándorlás sokkal több rosszat szül, mint jót, kiválóan hazánkra nézve, amennyiben megsérti a kevéssel való megelégedésnek vallás-erkölcsi elvét, veszélyezteti a családszeretet nemes érdekeit s ha még nagyobb mérveket ölt. amire fájdalom- vau kilátás, csökkenti a haza elleutálló erejét, ezzel a hazának létérdekeit fenyegeti, továbbá ápolja, fejleszti az aranyborjú kultust, mely már csirájában elfojt minden uemeseb^ életelvet, be kell dugni lehetőleg és mielőbb azokat a kivándorlást előmozdító forrásokat. E müveletet pedig az államnak karöltve a társadalommal kell és lehet szerencsésen keresztül hajtania Mellőzve pedig ezúttal a magas kormány részéről e tekintetben alkotandó s általam szükségeseknek tartott törvényjavaslatok felsorolását, csak azon intézkedésekre akarom felhívni a figyelmet, miket társadalmi utón kellene érvényesíteni Nevezetesen : 1-ször. Tekintettel arra, hogy hazai kivándorlóink kétharmada mezei tnunkásnépból áll, a gazdasági egyletnek az egész országban ki kellene mondaniok. miszerint tartsa minden földbirtokos, illetve bérlő kötelességének senki teles, illetve harmados munkásaitól semmitéle ingyenes szolgálmányokat el nem fogadni. Ha valame yik bérlő e rendszer miatt földesurától kár éritést követelne, a mihez joga volna, a földesurával e tekintetben nem tudna megegyezni, szabadságában legyen a bérletről lemondani. 2-szor. A gazdasági egyleteknek ki kellene azt is mondaniok, hogy minden főibirtokos, illetve bérlő tartsa kötelességének a falu, illetve a szomszédfalvak mezei munkásainak tölle telhetőleg elegendő feles, illetve harmados tavasz tőidet adni. 3-szor. A gazdasági egyletek magok vegyék meg, ott — ahol és annyit — amennyit, az eladó birtokokat, tőllök telhetőleg ne engedjék azokat megvenni a pénzintézeteknek, illetve egyes pétiztözséreknek, vegyék meg azokat a hazaváudorló nép számára s minden nyereség nélkül adják át, nem ugy mint a szemes pénztózserek, illetve pénziuti

jzetek,akik azáltaluk előre megvásárolt loldeket 50, sőt 100 perczenttel sózzák a hazavándorolt népnek a nyakába. I)e tartsák kötelességüknek a földeladók is szóba se állani az efajta üzérkedőkkel, amennyire ezt csak tehetik. 4-szer. Tartsa szent kötelességének mindenki, ki hatni tud a kis emberre, hogy a kis ember kerülje a hitelt, fényűzési hajlamait kielégítendő, kerülje mint a pokoltüzét. A hitel könnyelmű igénybevétele dönti a legtöbb kis embert az anyagi nyomorba, azután kergeti kifelé Amerikába. 5-ször. Minden községben, a hol az iszákosság felütötte ocsmány fejét, a népvezérek állítsák fel haladéktalanul az u. u. mértékletességi egyleteket. Ezek volnának azok az intézkedések, miket társadalmi uton kellene a kiváudorlás csökkentésére foganatosítani. Vajha észrevételeimet figyelemre méltatnák az irányadó körök! Mondja tán valaki, hogy az én a kivándorlásra vonatkozó indítványaim némelyike sérti a tulajdonjog szentségét, de háta tulajdonjog szentségénél van nagyobb szentség is, ez a közérdek szentsége. , Mert hát nagy botrány az, amit némelyik földbirtokos, illetve bérlő elkövet azzal a földuzsorával. ValóságOi modem zsebmetszés az. Törvényes zsebmetszés, de zsebmetszés, amire tisztességes ember nem hunyhat szemet Bizony a Kivándorlás nem csak a munkás nép bűne, a munkaadók bűne is sokkal inkább, de az államhatalom büue is. Rálináneztielyi János, földbirtokos. Egy kis kirándulás Németországba. (Folyt, köv.) A mainzi múzeumban láttam és tanultam meg azt, hogy miként lehet egy aránylag kis gyűjteményt nagyKyá. de tőképpen tanulságossá tenni, Uhát igy a mienket is. Ott nem elégesznek meg azzal, hogy a közelebbi vagy távolabb eső vidékekről származó tárgyakat lehetőleg korszakok szerint esoportositva kiállítják, hanem a hasonkoru érdekesebb tárgyakról gypíinjso'atokat szereznek, vagy azokat lemásolás, jobban mondva utánzás végett kölcsön kérik a legtávolabb eső muzeumokból a melyek ezen kérést alig tagadják meg ezen nagy erkölcsi hitelű intézetnek. A muzeum épületében levő hosszú folyosószerü mü'ereuiben három szakmunkás van alkalmazva, átlago? napi hat marka fizetéssel. Egyik a gypsz (magyarul fősz) mintákat keszili az eredeti tárgyakról: a másik az öntést végzi, a melyeken a', esetleg netn jól látható bjkarc&olt díszítéseket ki igazítja, a harmadik munkás pedig újy megadja az ódon tárgynak szinezéset, hogy ember legyen a talpán az, a ki az eredetit az utánzattól megkülönböztetni képes. A régészet sportjának ezen ágát nem művelik kellőleg. Tudtommal még a müncheni Glyptothékában és Berlinben ké-zitenek eféle utánzatokat, de müncheni muzeumokban hiába kerestem ilyeneket, arra pedig, hogy a berlini muzeumokban tanrak-e ilyen utánzatok, nem emlékszem, mert utóljara mintegy tíz év előtt voltam ott, de ezen ügy iránt akkor még érzékem nem lévén, vissza emlékezni nem tudok. A régészet iránti érdeklődési nagyban fejlesztené az, hí nem kellene bolha módjára minden európ'.i múzeumot beugrálni, hogy a hasonló korú őskori remek vagy ritka tárgyakról magunknak tiszla kepét és fogalmat alkossunk. Egy muzeumnak nem lehet kizárólagosan azon czélja, hogy az őseinlékeket meg mentse és megőrizze, sem pvdig csak az, hogy un'cumjaival dicsekedhessek, hanoin legfőképeu az, hogy az ősmulinak kultureinlékeit minden érdeklődőnek részére szemlélhetővé téve, az ősök iránti kegyeletet felébressz

1 ahol ez még hortyog, vagy pedig hogy álmos szemit kitörölve viasza tekinthess ;n azon sötét múltba, melybe p tr evtize 1 előtt m'g csak pislogó mécs világitott be, most pedig fagvgyugyertyával, de úgy htszU, ho„'y lassan-iissan pitróleum, gáz és idővel villany vilagilással fogunk betekinthetni. Hazánkban önzetlen tuduminyos czélból ilyen utánzatok nem készülnek, daczára annik, hogy ilyen törekvés a régészet érdekét nagyban szolgálná. Azt tartják némelyek, hogy az utánz it készítéséit szükséges míveletek esetleg az eredeti tárgyaknak megrongálásával járnak. Én ezt téves nézetnek tartom, mert Oiváth Károly helybe.i gypsz szobrász professzorom és utasításai utan én is készítettünk már felteitebb tárgyainkról igen sikerült utánzatokat a nélkül, hogy a tárgyak csík legkisebb elváltozást is szenvedlek volna. __ A bankóh nnisitás igen szép kéziügyességre vall. Én is csinálnám, ha tudnék hozzá, de csak akkor, ha azzal másoknak kárt nem okoznék, De miután ez a mesterség gazsággal jár, hát csak csinálják mások, hanem régilégeket meg is fogok tovább is hamisítani azon világos megjegyzéssel, hogy bolond ember az a ki a hamisítványt fel nem ismeri, különösen akkor ha kitüntetem, hogy ez bizony csak utánzat. E lekintetben » mainzi muzeumnak vagyok m'ajma és óhajtom, hogy minden hazai múzeum e tekintetben majmolja egymást. Azt mondja a magyar, hogy .Sok szónak is egy a vége.' Miután pedig én is azon törzshöz tartozom melyet a chlopyi hadi parancsban aposztropháltak, hát én is végét szakasztom a sok szónak és komolyra fordítom a dolgot azt mondván pár szóval, hogy a mainzinál tanulságosabb múzeum minden általam látott muzeumok között nincs. Már csak azért is szerelmes vagyok bele, meri itt hatalmas bizonyítékaira akadtam azon régen belém rögzött nézelnek, hogy a Krisztus előtli évezredben a cultúra nem délről Olaszországból vagy é.-zakról Skandináviából, hanem keletről származott át Kőzépsurópába, és a mely cultűrának egyik megállapodási pontja és tova terjesztője a mi hazánknak akkori lakói voltak. Hazánknak ezen őskorára vonatkozó írott adatok hiányában, bizonyos megallapitott körülményekből mintegy nyomokból kell a képet megalkotni. A kopó kulya sem látja a rengeteg erdőben előle menekülő őzet, de a szimatja nem csal. Ilyen őz azon állítás is, hogy a mi mai hazánkon át terjedt a műveltség Krisztus előtti évezrednek úgy első mint második felében a miiéit keletről az akkor meg barbár Középeurópába. N->m én, v. gy valamely magyar tudós, hanem Mainz és vidéke őstörténelmének kutatói derítették ki azt, hogy a Krisztus előtti évezred elején keletről a Duna középfolyásának tájáról, tehát a mai Magyarorszag területéről kelta törzsek nyomúltak Németország délnyugoti részébe és a Rajna parijaira.