Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1905-01-22 / 4. szám

XXVI. évíolyam. 4. szám. Nyíregyháza 1005. január IDÉK A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Hirdetési dijak: Előfizetési feltételek: Az előfizetési pénzele, megrendelések s a ^ lap sielleml résrét képező küldemények, postén vagy helyben h&zhoz hordva : lap szétküldése tárgyában leendő felszó- a rk

e"

t0 c

z'

m

e kéretné* beküldeni. Minden négysier hu&bxott p«tit tor iiriiti i Egész évre 8 korona, lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos Bérmente len lerelek osak .smert keiektM ka.lése 10 fillér; tabbs.öri kS.lé, e«téb.n 8 «11. könvvnvnnidá iához iskola-utr-7a 8 szám A nyltMíri k&ilemények dij»«oronkint 60 illér. Konyvnyomaajanoz isKoia utcza ö. szara A kéziratok csak világos kiránatra . « A

Pn5 hirdetések 10 nóigiSfll..mind«n u>T4bbi ..t (Janoszky haz) intézendők. illető költségére küldetnek tísk... 4 fii. Va«tag betűvel Tiedett kéUiereton ..ámít Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát' Általános Tudósító ét GrUnmandel Henrik és Társa által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. Fél évre 4 Negyed évre El — Amerikába! A puskaporos levegőben, a politikai szenvedések izzásábaű, mely fogva tartja most az emberek lelkét és szivét, mégis érdeklődésre számíthat talán közöttünk a megindult népvándorlás látványa. Szabolcívármegye népe megindult s rajokba verődve nap-nap után csoportosan hagyja ott faluját, benne kicsi házát, földjét, ha van, és szőllccskéjét, s megy ki az Újvilágba! Mint a ragadós nyavalya, úgy terjedt el a kivándorlás láza, sajnos, most már vármegyénk egész területire. K'nek az apja, kinek a testvére, a komja vagy a szomszédja már odaát van 8 rajzik utánok a többi nép, olyan könnyű szívvel, mintba csak uj asszony menne szomszéd faluba hites ura után, s mintha az a föld, umit itt hagy, uyomorult fold lenne csupán s nem a Haza ! Megy, megy szakadatlau sorban a munkabíró férfi nép Az uti költség kitelik az eladott szőllőcske árából s az asszony itthon marad a gyerekekkel, az el nem adott házban, vagy zsellérképen. Megbomlik a család s a hajadonná fejlődött leány is áthajózik, különösen ha szemrevaló. A mult évi augusztus óta, amióta tudniillik a kivándorlás szabályozásáról szóló törvény életbe lépett 8 a vármegyék alispánjainak hatáskörébe utalta az útlevelek kiadatását, a mi vármegyeházunk folyosóit is ellepi az útra készülő nép, nap-nap után. Egjik a másiknak adja a kilincset és sürgeti mind az uti levelet türelmetlenül, mert neki menni kell. „A többiek indulnak már a jövő héten s mi is velük akarunk menni!" És meunek ! Fiúméig megeszik az otthoni kenyeret s hajóra szállnak, búcsú nélkül. Alig akad egy-egy, akinek kicsordul a köuye. ti tl mája Lusaingrandei emléklapok. Gyermekeimnek. Irta: Ruzsonyi Pálné. (Vége.) A Bóra miatt nem tanácsos itt nagyobb útra kelni bárkával, mert a legviharedzettebb s tapasztaltabb hajós is meglepethetik általa. Heves lökéseit s robbanásait „Refoli"-nak nevezik, jaj annak a bárkának, melyet a vihar : a Bórus : a Bórának superlativusa — künn a nyílt tengeren talál. Időtartama különböző: három, kilencz és tizenöt napig tarthat. Ez a mostani — melynek hevessége, mint mondjak — ritkaság számba megv, csak három napig tartott, igaz, hogy még negyed nap is itt a mólón innen már lecsendesült a háború zaja és én nyugodt lélekkel indultam neki a mólónak, megyek mendegélek, hát hiszen lábaim előtt verekedtek még a hullámok egy keveset, nem mondom, de én bizony mi rosszra sem gondoltam . . . Hát egyszerre uramfia ! a túlsó oldalról, a nyilt tengerről nem átcsap egy óriási hullám a magas gáton keresztül s alaposan niogí'ürröszt ? Szerencse, hogy forrón sütött a nap, s én kaczagva engedtem át a hullámoknak a tért, ha nekik tetszik japán-orosz háborut játszani s Herczeg Ferenczezel mondva: megyek jobban megtanulnia „Kyrie Eleison"-t megfutamodtam üdén s élénken, mert a Bóra fokozza az életkedvet, mig a Scirokko bágyaszt. Végre ismét egy teljesen derült, nyugodt s meleg nap. Elhatároztuk, hogy megvalósítjuk régi szándékunkat s átvitorlázuok Oriole szigetére. Plaidekkel s emiivalós kosárral vigan indult el a kis társaság a kikötőbe, felszerelték a hajósok a bárkát, kifeszítették a vitorlát s aztán bár a hidlám álnok, nyugodt lélekkel bíztuk magunkat a habokra, annyival is inkább, mert a társaság tagjai között egy igazi tengerész : S . . . • kapitány egy Ez hát az a magyar nép, akiről bizonyára csa'í dellriunos álmában énekelhette a költő : Itb élned, halnod kell ! * * * Közöljük itl a következő sorokat : Minél jobban belemegyünk a télbe, aunál ijesztőbb mértékben mutatkoznak a mult évi rossz term.s hatásai, annál jobban szemünk elé tárul aszükség, mely az állati takarmánj okban és az emberi táplálékban bekövetkezett. Azuj esztendő szomorúan kezdődik és a hazafiúi aggodalmaknak valóságos tárházát mutatja Nem beszélünk a politikai zavarokról, meiyek az uj választások folytán már nemcsak az országgyűlésen, hanem az egész országban általában minden komo'y, produktív munkálkodást hosszú időre meg foguak akasztani és a fölmerülő politikai ellentétek a társadalom tagjait az együttműködés helyett az egymás ellen fordulásra fogják vinni : aggodalmaink főleg a gazdasági eseményekre irányulnak, melyek a legnagyobb bizonytalanság előtt állanak s amely bizonytalanságban az egyes gazdák minden legjobb törekvései a saját boldogulások biztositr.sára, szemben a bizonytalan közgazdasági helyzettel, a meddőséggel fenyegetnek. Ehhez a közgazdasági bizonytalansághoz járul most még hozzá az inség bizonyossága. A takarmányhiány hála Istennek nem bizonyult oly nagy mértékűnek miut aminőnek azt a nyáron mindenki gondolhatta. A hosszú ősz nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a kevés téli takarmányt megkíméljük és takarékos beosztással az állatok teleltetéaére még az Ínséges vidéken is úgy, ahogy a tél végéig kitartson. Igaz, hogy ennek lehetőségét nagyban emelte a gazdáknak azon kényszerű eljábár ifjú, de sámsoni alak is helyet foglalt a bárka keskeny padján. De nem sokáig ült ott nyugodtan a vitorla kötelével kezében . . . teljes szélcsend, a tenger mozdulatlan, a bárka lomhán alig mozgott előre : a hajósok evezőt ragadtak s rytmikus csapásaik alatt lassan siklottunk előre. Az egyik hajós öreg volt már, a másik félig gyerek : ilyen módon bizonyosak lehettünk-, hogy még este is itt, a móló körül lógunk keringeni valahol. Ekkor az ifjú Sámson felemelkedett helyéről s megfogta az evezőt • . . Bezzeg mentünk most előre. A nap forrón sütött a tenger mint egy óriási tündöklően kék selyem lepel, alig észrevehetően ingott; : s felettünk a derült tavaszi ég — mintha vihart. Scirokkot, Bórát nem is ismerve; mintha nem feneketlen mélység felett lebegtünk volna: égzengés — ágyudörejnek nyoma sincs — halk. andalító danaként hangzott | csak a mélyből a tengermoraj; a sziklapartokat is lágyan simogatta a hullám, mintha minapi kegyetlenségéért akarta volna kiengesztelni Túlságosan sima volt a tenger: egy fuvallat sem ért bennünket s ez volt ! az oka, hogy a társaság gyöngébb tagjai — fájdalom én is — kénytelenek voltunk a bárka fenekére telepedni le s behunyni a szemünket, mert ..... szédült a | fejünk. — 'Ötnegyedórai evezés után kikötöttünk Oriole 1 szigetén — teljesen lakatlan ez. csak most tartózkodik ott igeiglenesen vagy tizenöt ember, ki mészégetéssel foglalkozik ..... Ingó partköveken, némi romantikus • imbolygások között szálltunk partra • Kicsiny sziget cz az Oriole. s látni itt magunkat, három oldalról ezzel a tündéri, ondulatioiban most varázsosan kék tengerrel körülvéve s előttünk a Babér s Erika erdőt — szinte gyermekes gyönyörűséggel töltött el. kivált mikor az urak száraz és friss myrthus gályákból óriási örömtiizet gyújtottak, s miután kannibálok módjára körül tánezolták s keresztülugrálták azt, letelepedtünk körülötte s valóban kannibálokhoz méltó étvágygyal fogyasztottuk el a magunkkal hozott ennivalókat. .. Aztán munkához | fogtak, Erika bokrokat ástak ki, s földet szedtek magukkal hozott zsákokba: a termékeny, zsíros barnásvörös rása, hogy takarmányfogyasztó fölösleges állatjaikon még az ósz folyamán és a tél elején potom áron is túladtak, tekintet nélkül arra az óriási kárra, amely ezáltal gazdaaági jövedelmeiket érte. És így legalább a veszett fejsze nyelét msglehetett menteni. Ámde az emberi inség egészen más képet mutat és folytoc növekedő mértékben mutatkozik rémes alakja. Az emberi Ínséget a hoszszu ősz nem apaszthatta, mert a termények letakaritása után uj produktív munka nem kerül. Éí fölösleges kenyérfogyasztó a népességben nincs, de meg a szükséges mértéken felül az emberi táplálékkal takarékoskodni nem is lehet. Bekövetkezett tehát az, hogy a kevés termés jóformán már a tél elején elfogyott A szegény népnek megtakarított fillérei nincsenek, a telelést a a jövó termés reményében adósságra kell kihúznia, pedig még a mult évi adósságaival is tartozik. Bekövetkezik a birtokok még nagyobb mértékű eladósodása, az uzsora minden fajtájának óriási mértékű elhatalmasodása, a gazdasági exisztencziák százezreinek tönkremenetele, a kivándorlás még nagyobb mértékű megnövekedése, az egész nemzet életerőinek apadása és aeggyöngűlése. Egy kis kirándulás Németországba. (Folyt, kőv.) Csodákban soha sem hittem, így tebát a claivoyanceban — a távolra látásban — sem. Hogy is lehet elhinni azt, hogv valaki sok mértföldnyi távolságra lásson, még pedig olyan eseményeket is, melyek a múltban történtek. Ilyent csak buta vagy bolond ember hihet el. Na hát én vénségemre megbutultam, megbolondultam, m. rt a bizonyítékok kenyszeritő hatása alatt megkellelt adnom magamat. Elmondom, hogy történt. humust, melyből Oriola szigetén több maradt — mint többi társain. E közben délre járt az idö már —• csolnakba száltunk ismét, s megérkezvén az üdítő Maástral, vígan feszülő vitorlával, olykor nyilsebe.sseggel siklottunk tova. a nap sugarai éppen függélyesen tűzvén alá — millió ezüst csillaggá törtek a lágyan ingó habokon; testünket lelkünket járta át az éltető napsugár s e pillanat volt az, mikor szivem hazavágyó mélasagát — ha még oly rövid időre is — túlzengette a habok, halk mormolása. Mindnyájan elhatároztuk, hogy pokolion jól érezzük magunkat s háromnegyed óra tehát félannyi idö alatt — hazaérkeztünk — éppen idejére, hogy a pompás Oradé-ból nekünk is jusson még. Két hónapja majdnem, hogy itt vagyok s a tenger még kétszer sem volt egyforma. Nincs nap. hogy uj és uj színek ne váljanak ki csodás gazdagsággal. A mólóhoz közel — halászbárkán ülünk, mely a Bójéhoz van kötve, óriási ólomhenger ez comprimált levegővel tele, melyet súlyos vaslánczok fűznek a parthoz. s vasmacská a tenger fenékhez, — társaim halásznak, az én kezemben is van ugyan egy horog, de én úgy elmerültem az óriási láthatár nézésébe, hogy talán ha szemeim előtt viczkándozna egy fürge halacska, akkor sem venném észre . . . Mvstikusan fehér körülöttem minden, nem látom, csak érzem, mily azurszinü az ég. a tenger, mert valami különös hófehér harmatfátyol borítja az egyiket fenn, a másikat lenn, hófehér, habos, ezü-t szálakkal átszőtt fátyol, a ragyogó kék selymen. Túl a mólón s amott Cherso felé a messzeségben tiszta gyöngyfehér a tenger — s emitt a fehér égboltozat peremén mintha egy óriási, ragyogó szalag fűződne végig, szikrázó, hófehér gyémántokból : a frissen esett hó az a Vellebet tetején, a hegység maga nem látszik, mert láthatár ég s tenger összeolvadt egy szin: a fehér harmóniájába, csak ez a csodás gyémánt diadém, mely kopár homlokát övezi . . . Fejünk felett a nap, a pára a harmatfátyolon keresztül szelíden sugárzik át, oly szelíden, hogy egy pilla-