Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1905-06-04 / 23. szám

2 23-ik szám

. meg társadalmunk tekintélyes, gavallér uri ember hírében álló négy férfiát a becsületbírósági tisztségre. Meg vagyunk róla győződve, hogy nálunk éppen úgy, mint másutt számosan vannak korrekt, kiforrott uri emberek, akik a párbajt perhorreskálják, ostobaságnak s veszedelemnek tartják s csakis a társadalmi kényszernek engedve álltak ki a golyó vagy kard elé. Ezekre az urakra, a kiknek volt már egynéhány párbajuk, melyeket ízlésüknek s világnézetüknek nem megfelelőknek találták, ezekre az urakra hárul első sorban a kötelesség, hogy a párbajellenes mozgalmat szervezzék, a helyi becsület bíróságot megalakítsák, mert az ő véleményük e tárgyban imponál s meggyőz. Minél többen iratkozzanak be a pálbajellenes szövetségbe. Első dolog a helyi szervezet megteremtése, a többi részletkérdés, a melyeknek megoldása önként fog kínálkozni az adott helyzetekből. A párbajmánia ellen kell már egyszer valamit tenni s első lépésnek a helyi Szövetség megalakítása felette alkalmas. Kenyér kérdés. Egy jogot tanult ember — ugy tudjuk Pápán, becsületes czipész-iparos lett. Nem szánja, nem bánja a tettét, sőt azért lett boldog ember, mert kitanulta a czipész mesterséget is. Nem a jogi diploma, hanem a kaptafa, a bőr, a csinos czipők juttatták jólethez. Mert ugy fordult a sora: hogy egész Pápa vá-os intelligencziaja, a jogi diplomás czipész mesterhez hordja a garasait. Es a mester gyarapszik, tollasodik, mig ha jogászi diplomával keresné a kenyerét, talán most is kilincselne, talán most is lépcsőt koptatna egy üres állásért. Ahogy kitette a czégtábláját, egyszerre híres ember lett. Nemcsak Pápán beszélnek róla, lesz ő még országos hirü ember is. Nálunk az ilyesmi fehérholló számba megy. Tavaly, mikor egyik fővárosi fogalmazó megunta a hasztalan pályázgatást és doktor juris diplomájával elment asztalos inasnak, az egész Budapest, meg talán az egész országban is — az esemény közbeszéd tárgyát képezte. Miért ? Mert eddig talán ez volt az első fogalmazó, aki az Íróasztaltól elmegy a gyalupadhoz. Valami uj és szokatlan dolog ez Magyarországon. Bezzeg Franc,-.ia, Angol és Németországban, aliol az iparosok is képzett, iskolázott emberek, ott az efajta jelenségek mindig renden vannak, ott bizony épen az volna a fehér holló, aki megunja a czipész műhelyét és bevetődnék a hivatali búroba — aktát pakolni. A művelt nyugat ipari államaiban már köztudattá ment az a közvélemény, hogy az iparosnak is iskolázott, képzett és intelligens embernek kell lenni. Ott nem menhely az Ipari pálya, a hová csak a kényszerült, másutt nem boldoguló fiatalok menekülnek. Nálunk szekundákkal megrakott bizonyitványnyal keresnek valami inas helyet a buta, szoigalmatlan tanulóknak. Szinte a végső stácziómikor a gyerekkel ipari pályán próbálkoznak. A kényszerűség elvénél fogva teremnek nálunk a suszter inások. Arról szó sincs, hogy egy középosztályt végzett tanuló elmenjen a csirizestálhoz. Egy ilyen ifjú már ur. A kis hivatali pálya már nyitva van előtte, a hol kabátban és keztyüben járhat, nem muszáj kérgesre dolgozni a tenyerét, beamter lehet. Azzal senki sem törődik, se szülő, se fiu, ho

r>y tulajdonképen a kis hivatali páiya az éleinek az átvergődése. Az elégedetlenség és a kínlódás ezeket az embereket csak emészti: mert a kabáthoz és a keztyühöz nagy igény és társadalmi körülmény is tolakodik, a mi elől nem lehet kitérni. Belehajszolja az élet, az elcsigázott idegrendszer, a divat és a társadalom. Eddig csak ment valahogy az is, hogy a diploma kenyérhez juttatta az embert. De a proletárizmus együket. Némelyik kugliv.il, esetleg piramédlivel mulat egyegy stampedli krampampuli mellett. Ily mulatságok meg stiklik után nem csoda, ha a sok pinkli meg schachterli a zálogba kerül és a Grédli, miután egynéhányszor rossz sorsát és vacsoraját szemére hányta, laképnél hagyja gigerlinket. De ő nem busul ezen, még sok techtli-methtlit csinál és még sok adósságot, melyet az Onkli nem győz fizetni, mig végre — az unokaöcscs minden polémizálása dacára — bezárja berzlijét a hitelezők előtt és a nyug. gigerlit összes zálogcettlijével és vexlijével együtt kidobja. Most elhagyta a mázli, — fejét búnak eresztve, számtalan glázlinak néz a fenekére, — agyában különböző gondolatok krapliznak, mitől ráplit kap és vén korára olyan kripli lesz, hogy kraxlizni is alig tud és mindenki tölplinek, meg részeges tramplinak titlizi, más munkára nem is képes, mint stempliket ragasztani, smirglizni és gimpliket liedlikre tanítani. Végre is elvonul a világtól és meghúzódva kódlijának csöndes szaletlijában, h nnan a sok svindli után kriszkindlire elveszi a tejfii (mivel életében sokat simpflizte az engliket, ezért nem juthatott a himlibe.) Íme beváltottam igéretemet és feltűntettem, miként követi a ,li" a magyar embert egész életén keresztül. Ámbár nincs benne köszönet, mert bátran állithalom, hogy Önök hallottak már ennél érdekesebb történelet is. Azonban ez még nem minden. De ne féljenek, hogy tovább is kinzom az Önök idegeit, azért mindenl még sem mondhatok el, még pedig a következő okokból : 1) mivel kímélettel tartozom a n. é. közönségnek, 2) mivel kímélettel tartozom saját magamnak és végül 3) mivel nem tudok mindent. Ámbár úgy hiszem, ennyi is elég lesz egy érző kebelnek. Azonban, hogy visszatérjek a tárgyhoz, hát folylalom, annak dacára, hogy a rezignálódott kedélyüek azt gondolják magukban, ne kongasd őrült kucséber, N Y I R V I D É K két éviized óla oly na.'y irányban indult meg, hogy maguk az iskolák, melyek hivatva vannak a műveltség diadalát hirdetni, szánalmas jelentésekben számolnak be arról, hogy a szellemi pályán, szinte túltengés mutatkozik. Ide s tova itt van az idő, h. gy az iskolák megint kiadják a szokásos évvégi értesítőket. Azokban táblázatos kimutatások jelzik, hogy milyen foglalkozású egyének taníttatják gyermeküket. Ha a szülőket a tud. míny szeretete vezetné ez elhatározásaikban, még di.sérni lehetne a művelődés gerjedését. De a szülők legnagyobb resze abban a téves hitben el, hogy csak a hivatalnoki pálya a mindent boldogító pálya, a többi nem az. Az iparosé lenézett még akkor is, nnkor ma iskolázott emberek körmölnek napi egy forint munkadíj rt. Most, hogy az önálló es a közösvámlerülel körül folyik a vita, aktualis dolog az ipari oktatásról beszélni. Az aktuálitását megadják a küszöbön álló tanévi vizsgálatok is, mikor ezer, meg ezer szülő k^zebe kerülnek az iskolai bizonyítványok. Mikor ezeket az iskolai bizonyítványokat olvassuk, gondoljuk el, hogy csak rajtunk áll az ország és a társadalom boldogsága, a nemzeti vagyon kérdése. A jövő az iparé. Azé az iparé, mely a magyarországi fogyasztók igényeit kielégíti, a melyben meglegyen a nemzeti karakter és a jelleg, a csinosság, a n mzeli sajátos szokásainak hű kifejezője, amely ipar a külföldi ipar jogtalan betolakodását főleg akkor fogja kiszorítani, hogyha az ifjú nemzedéket nemcsak gyakorlati tanonczkodásra, inaskodásra kényszeritjük, hanem a különleges szakoktatás mellett, melynek szolgálatában a különböző fokú ipari és szakiskolák állanak, meghonosítjuk az általános irányt is. A szakoktatás különleges iránya képzett és szakavatott iparosokat nevelne, általános iránya oly nemzedékeket képezne, mely az ipar tántoríthatatlan hívének vallaná magát. Hol is kellene ennek az általános iránynak kezdődnie? Ott, mikor a gyermek még az A B. G.-t tanulja, mikor megértetnénk vele, hogy az ipari foglalkozás nélkülözhetetlen, tisztessége;, becsületes és pénzzel járó. Elbeszelő és oktató módszerrel már a népiskola elvetheti a magyaripar szeretetének magvát, a melyek a középiskolában kellő gondozás mellett törzszsé növekedhetnék. Az ilyen általános nevelés oly nemzedéket nevelne, aki kedvvel lépne az ipari pályára. Nálunk eddig az volt a baj, hogy az ipari pályát menhelynek tekintették, a hova csak az menekült, aki máshol nem bolgogult. Az ilyen általános nevelés képzett emberré készíti elő az ifjúságot. A képzett iparost a közönség felkeresi s a képzett iparos boldogul is Míu'án a legfüggetlenebb pálya az iparosé : a lehető legokosabb gondolat, ha gyermekeinket az úgynevezett uri, de nehéz pályára nem hajszoljuk, hanem nevelünk belőle képzelt iparosokat, akik maguknak is, az or.-zágnak is állandó jólétet biztosítanak. K. Tanitók gyűlése. Szabolcsvármegye tanítóegyesületeinek kisvárd i járásköre ez évi vándor gyűlését Demecserben tartotta meg. Hogy a jkör tagjai a szokott érdeklődéssel viseltetnek az egyesületi élet iránt, azt már a kisvárdai vasúti állomásnál lehetett észlelni azon körülményből, hogy ott 22 tanitó szált fel és utazott a gyűlés helyére. Már ezt a rövid utat is kedélyes hangulatban tettük meg, amit növelt azon előzékeny fogadtatás, melyben Demecserbe megérkezve az állomásnál reánk várakozó rendező bizottsági elnök részesített; rendelkezésünkre bocsátott kellő számú kocsit s azon behajtattunk Hatvany József ev. ref. tanitó kartársunk lakására, ahol az útközben hozzánk felszált és szekereken érkezett kartársakkal egyült, szám szerint 44 en: magyar vendégszeretetben és lekötelező szívességben részesültünk. Ezúttal nem vettük igénybe sok időre a kedves háziasszony szives gondoskodását, hanem 9 órakor a úgyis tudjuk, meddig k ngathatod. Azt hiszik ? Óh, koránt sem ; abba fogom ugyan hagyni, de mint már előbb is emlitém, csak kíméletből, aztán meg félelemből. Igen félelemből. Még pedig a/.ert, hogy szerény, de becsületes szándékú tárcámmal együtt megragadva mind két flíglíniet, felsnicliznek és átadnak Balinak. De bucsuzásul megbosszulom inigam azokon, kik keblük mélyén rejtegetik e gonosz tervet és ideirok egy néhány ,li* vegzetü szót. Ellenben azokat, kik jóindulattal viseltetnek irányomban, előre is figyelmeztetem, hogy hunyják be a szemöket. íme : Kvargli, sámli, pitlli, pirtli, hecserli, simli, espli, vimmerli, prézli, virslii, purcli, pudli, promincli, knédli, nokerli, brettli, kapszli, cimpli, cipfli, cepfli, számedli, trenézli, hánzli, hándli, mántli, veibli, rádli, trégli, trugli, cirkli, tuchtli, serzli, gángli, gándli, cangli, fándli, leibli, krnmpli, pemzli, pakli, kifli, jánkli, gerstli, cepelli, hejzli, mázli, slemázli, dunkli, bigli, kégli, cumpli, krá-li, birstli, kámli, ruszli, hokerli, gürlli, zackli, hanzli, pénecli, tréndeli, enkli, lumpli, srimpfli, rumpli, gumpli, beigli, kitli, snabii, tepfli, bettli. Legyen elég ennyi! — mert a dolog bármily nevetséges szinben van is föltüntetve, azért elég szomorú és sajnos. Hisz van a mi nyelvünkben is szó majdnem minden fogalomra, ezért nem szorultunk rá, hogy nyelvünket mely semmi más nyelvhez nem hasonlít — elcsufi'suk idegen toldalékkal. Le a ,Li*-vei! Most pedig t. olvasóim, letörlöm verejték-csöpjei • niet, s partra szállok, bevonom vitorlám, mert a szelek mérgét nemesen kiálltam és sok karibdisz közt sok ezer veszélyben izzadna orczám. T. olvasóim pedig smuzlizhatnak tovább. % 1906. junius 4. tágas és világos r. kath. iskola luniennében helyezkedtünk el, hol elnök megnyitó beszédében örömét fejezte ki a fölött, hogy a vendégek sorában látja és szívből üdvözölheti a helybeli plébános urat, a községi főjegyző és í'őbiró urakat, mint a nevelés kardinális eszközeit, jó peldaadókat. Nem is késett kifejezést adni azon igazságnak, hogy ahol a lelkész és jegyző a tanítóval egyetértve, egymást támogatva munkálkodnak : ott nemcsak a vallás erkölcsös nevelés, hanem a vagyonosodás egymás megbecsülése, tehát az általános jólét is biztosabb alapra építtetik. E helyen is megköszöni azt a meleg érdeklődést, melyei irántunk s igy a hazai népnevelés szent ügye iránt tanúsítottak. Isten segitse minden nemes törekvésükbe és legyen oltalmazójuk mindenha! A tárgysorozat szokott figyelem és a tanítósághoz illő komolysággal lárgyaltatott le. A lisztujitás kevés időt vett igénybe, mert a működő tisztikar újból egyhangúlag lett megválasztva — még pedig, elnök : Balogh János, alelnök: Szombathy Imre és jegyzi; Vargha János; mégis a gyűlés eltartó t d. u. Va2 óráig; meita gyűlés szellemi színvonalát emelő Hatvany József tagtárs mintaelőadása és az a két elvezetes felolvasás, mellyel Semtei Sándorné és licdl Ferencz tagtártak kötötték le a hallgatóság figyelmét: bar nagyon élvezetesek, de szakszerűen álgondolt, terjedelmesek voltak. A n;igy figyelmet érdemlő sok olvasottságot tanúsító szellemes munkákért felolvasók őszinte elismerésben és viharos tapsban részesültek, a gyűlés pedig munkásságukért jegyzőkönyvi köszönettel is adózott; ezen felül Orsovszky Gyula egyesületi elnök indítványára határozatba ment, hogy a mgy gonddal megszerkesztett munkák a „Nyirvidékben" mint a tanitó egyesület hivatalos lapjában közölve legyen. Gyűlés után ismét a Hatvany József kartárs és neje halait nem ismerő szívességét aknáztuk ki, nemcsak a tanitók, hanem kedves vendégeink is, akik jól érezték közöttünk magukat és a hozzájok intézett felköszöntőket meleg érzéssel és a jóak rat igaz megnyilatkozásával viszonozták. Szóval a gyűlés minden tekintetben magasztos volt és mi mindig hálával és a legjobb emlékkel fogunk visszagondolni Demecserre, Kisvárda, 1905. junius l. Balogh János jköri elnök. A magyar ipar. Az önálló vámterületnek a közel jövőben várható megvalósitá-ával, egyült mindjobban előtérbe lép az a kérdés, mi módon fogunk oly ip rt leremteni, mely az önálló berendezkedés esetén nemcsak Magyarországnak szükségletét képes fedezni, de alkalmas arra is, hogy a lúltermelésével a keleti piaezokon fölvegye a versenyt a nyugateurópai államok fejlett iparával. Az ipar góczpontjai természetesen azon helyek lesznek, a hel, mindazon szükségletek, a melyek a gyárak üzeméhez nélkülözhetlenek, könnyebben szerezhetők be. Első sorban oly gyárak fognak keleti ezni, illetve a már meglévők erősödni, melyek hazánk nyersterményeit dolgozzák fel, a mely nyerstermények ma külföldre vándorolnak s ott feldolgozva kerülnek vissza hozzánk s mi azokat drága pénzen fizetjük meg. A fa, a bányászipar rövidesen lendületet fognak nyerni, ezenfelül azon iparok, melyek mezőgazdasági czikkek feldolgozásával foglalkoznak. Ennek következtében természetesen fejlődni fog a mezőgazdaság is, mert termeszteni fognak nagyobb mértékben. Oly termékeket is, melyek ipari feldolgozásra alkalmasak. A fejlődés első következménye lesz a kivándorlás csőkkenése, esetleg teljes megszűnése. Hogy azonban ezek az ipari vállalatok létesülhessenek és különben, hogy fejlődhessenek Magyarországon, arra nézve szükséges első sorban az összes illetékes tényezők igyekezete jó közlekedés és állandó munkaerő teremtése iránt, szükséges az igyekezet az iránt, hogy minden előfeltétel meglegyen, mely az ipar megter. intésének egy iparág alapos kifejlesztésének nélkülözhetetlen föltétele. Minden kezdet bizonyos nehézségekkel jár. Igy van ez a magyar iparral is, mely az első időben alaposan küzdeni fog a fejlett külföldi iparokkal. Hogy ez a küzdelem könnyebb legyen, első sorban oly gyárakat kell létesíteni, melyek hazai termékeket olcsó áron beszerezve dolgoznak fel, hogy az anyag olcsóságával ellensúlyozható legyen a külföldi gyárak óriási termőképessége. Sajnos, ma nagy részben nincs így. Ma a Magyarországon levő gyárak nem belföldi termékeket, hanem külföldről behozott nyers anyagokat dolgoznak fel s így nem is szorítkozhatnak egyébre, mint a belföldi szükségletek ellátására. Nem tesznek tehát egyebet, mint itt a belföldön az óriási külföldi verseny mellett, egymásnak versenytársai lévén, lehetetlenné teszik a magyar ipar fejlődését, a nélkül, hogy a nálunk termelt nyersanyagok hazai feldolgozását lehetővé tennék. Igy például jelenleg több gyár van keletkezőben és illetve részben már működésben, melyek idegen termékeket dolgoznak fel. Újólag ismét több helyen akarnak petróleumfinomitót felállítani. Akarják pedig ezt a petróleumfinomitót a vasútállomás mellett, közvetlen a községek közelében, oly helyen, a hol közegészségügyi szempontból nem csak a helyi hatóságok, de a város lakosai is joggal tiltakoznak az ipartelep létesítése ellen. Egyedül a kereskedelmi miniszter közege, az iparfelügyelő szokott nyilatkozni iparfejlesztési szempontból a telep létesítése mellett s az ő felfogása is téves még az iparfejlesztés szempontjából is. Joggal tiltakozik a városok közönsége a pelróleumfi no mi tó felállítása ellen, mert eltekintve attól, hogy a szelek a gyár bűzét egyenesen a telep közvetlen szomszédságában lévő községekbe viszi, a petróleumfinomitó, a melynek óriási mennyiségű vízre van szüksége, a felhasznált bűzös víz visszaeresztése által megfertőzi a forrás- és kutvizeket s ezzel egyrészt egészségtelenné teszi a környéket, de különösen lehetetlenné teszi, hogy ott más iparvallalat létesülhessen, mert egyetlen gyár sem dolgozhatik a petroleumfinomitó által megfertőzött talaj és forrásvizekkel. \