Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1905-06-04 / 23. szám

1905. junius 4. NYIRVIDÉK 23-ik szám. 3 Hogy mennyire egészségtelen egy ilyen bűzös gyár, úrra nézve előttünk fekszik egy bizonyíték. Egy kassai czég ezelőtt 5 évvel engedélyt kért Kassa város tanácsától egy műtrágyagyár felállítására. Oly gyárra tehát, melyre Magyarországon tényleg óriási szükség van s a melynek termékeiert nagy ősszegeket fizetünk a külföldnek, mert az egyetlen magyar műtrágyagyár, a mely sajnos szilién id gen kézen van, nagyon csekély részét képes csak az országos szükségletnek kielégíteni. Es Kassa város tanácsa, a melyre nem lehet ráfogni, hogy elzárkózik az iparpárlolástól, közegészségügyi okokból nem adta meg az engedelyt a gyár felállítására. A következmények igazolták, hogy a Unács helyesen cselekedett. A czég a tervbe veit gyárat felépítette Szent István községben, természetesen a vasatállomás köze ében. Az eredmény az, hogy a lakosság elvándorol a községből. Állomásfőnőköl már vagy tizet kap >tt azóta Szent István. Egy sem tudj i kitartani félévnél tovább. A p-'troleurnfinomitó nem kevésbé bűzös, mint a műtrágyagyár és igy nem kevesbé egészségtelen. Joggal tiltakozik a városok közönsége a petróleum finomító létesítése ellen azért is, mert az tűzveszélyes. Oe nincs igaza a kereskedelmi miniszter szakközegének, a ki iparpártolás szempontjából tartja megengedhetőnek a telep létesítését. Mert petroleumfinomitóra Magyarországon nincs szükség A meglevő vállalatok teraHő képessége négy millió métermázsa, ezzel szemben Magyarország fogyasztása egy millió métermázsa. Négyszer annyit termelhetnek tehát a már meglevő gyárak, mint a mennyire egyáltalán szűkség van. Kivitelről a petróleumnál természetesen szó sem lehet. Hogy egy uj petroleumfinomitó nem fejleszti a magyar ipart, hanem még a mcglévőeknek létét is megnehezíti, az csak természetes. Tiltakozik tehát a petroleumfinomitó ellen a közegészség, a közbiztonság, sőt tiltakozik ellene a magyar ipar erdeke is, melyet nem csak a külföldi, de a belföldi aránytalan verseny is lehetetlenné tehet. Óly ipartelepeket kell felártanunk, a melyek még nálunk nincsenek, mint például a sextil ipar, a melynek csehországi termeléseit óriási mértekben fogyasztja Magyarország, oly iparágakat, a melyek a magyar nyerstymelést dolgozzák fel, olyanokat, a melyek nem ártanak a meglevő vállalatoknak. Akkor f-jlődni fog a magyar ipar. Ugy fejleszteni iprrt, hogy a fogyasztás nehézségeivel küzdő vállalatok életképességét uj vállalatok létesítésével lehetetlenné tesszük, nem lehet helyes iparfejlesztési politika. -réKartársi 8zeretet és ö33zetartás ápolása.*) Amidőn az igen tisztelt hallgatóság elé lépek rövid mondani valóunml, arra kérem Önöket, legyenek elnézők itéletök meghozásában, mert a lárgy, amelyről pár szóval megemlékezem oly általános értékű és fontosságú, hogy azt kellőképpen meghatározni, kifejteni, csupán egyes embernek bajos volna. E tárgy fontossága és természete olyan, hogy ehhez csak egy, esetleg más oldalról való megvilágositást hozhatok fel, melynek folytatólagos építését, terjesztesét az igen tisztelt karlársakra bízom. Amidőn egyesülelünk megalakult, czélja az igaz, szép, jó es az eszményi valóság tökéletes élérése volt. E rumos czélok elérésére a mindennapiság nyomasztó légköréből kiemelkedve s a nemzet dicső géniuszával karöltve szövet kéziünk, hogy mint a nemzet tanítói édes hazánk minden terén való előhaladását a népnevelés magasztos munkájával elősegítsük és a tiszta magyarságnak ismételten meghódítsuk. A czél nehéz, de magasztos, s hogy ezt elérhessük, megkívánja lőlünk testi és lelki erőnk, és összes tehetségeink teljes odaadásít, s megkívánja tőlünk azt is, hogy nehez munkálkodásunkban folyton keressük azokat a hiányokat és hibákat, amelyek nevelőtanitói munkánk közepette előfordulhatnak, hiszen az lerineszetes is, mert nekünk is folyton haladnunk kell, mart csakis a hiányok és hibák felismerése által tudjuk a hiányokat pótolni, a hibákat javítani és igy nevelőtanitói munkánk folytonos haladását biztosítani. A nevelőtanitás fontossága és korszerű haladása tette tehát szükségessé, hogy ezek javitasa, pótlása érdekében a kartársak tömörüljenek, szövetkezzenek. A szövetkezésben rejlil^pz erő, és a nagyobb czélok elérésére irányuló megvalósítások véghezvitele. Majdnem minden nagyobb tett, amit a történelem felmutathat, a társadalmi szövetkezet alapján jött létre. A mostani idő meg egészen a szövetkezések keletkezésének kora, ahol az egymásra utalt egyének szövetkeznek érdekeik támogatására, maghatározott czélok kivitelére. Mennyivel fonlosabb tehát a mi szövetkezésünk és erre irányuló törekvéseink megragadása, kik egyike a legnagyobb, a legnemesebb és a legszentebb czélok elérésének munkájaba szegődtünk, a nemzeti műveltség fejlesztésének szolgálatába álltunk. Kedves kartársaim bizonyára ismerik a nagy társadalom azon mostoha nemtörődömségét, amellyel idegölö munkánk iránt viseltelik. Sajnos, de mi a szó szoros értelmében a nemzet napszámosai vagyunk, kiknek nehéz munkáját kevesen tudják a maga értéke szerint megbecsülni és még kevésbé tudják azt kellőképpen díjazni. Pedig a lapok hasábjain míjdnem mindennap olvashatunk a nemzeti népnevelésre vonatkozó hangzatos és frázisokkal telt elmélkedésekel, amelyek csak üresen puffogató hangokat hallatnak s mi egyben-másban maradunk ott és úgy ahogyan voltunk. Fontos munkálkodásunkat a legszebben illusztrálja a kulturállamok egyik leghatalmasabbika Németország, mely mostani hatalmát, fényét és nagyságát .schülminisztereinek" tanítóinak köszöni. Ott van Japán, hol a legtiszteltebb és legnagyobb közbecsülésnek örvendő állások a tanítóké s úgy vannak díjazva, mint tán sehol másutt. S hogy ennek a megbecsülés és tisz'eletadta munkának mi az eredménye, egész Európa népe elálmélkodik rajta és csodálattal nézi azt a nagyságát, me*) Irta és a szabolcsvármegyei tanítóegyesületnek Demecserben tartott közgyűlésén felolvasta Semtey Istvámié, kisvárdai állami e. iskola tanítónő. lyet úgyszólván tanítói adtak meg az ö működésükkel, összetartásukkal. Szükségünk van tehát az összetartásra már azért is, mert mi, kik a gyermekek lelkét minden jo iránt I fogékonnyá akarjuk tenni, ezallal külsőleg is megmutatjuk, hogy egyek vagyunk, egymáshoz ragaszkodunk, ez pedig a gyermekben a kölcsönös szeretet érzetét ebreszti fel. Ez természetes is, hisz a gyermek tanítóját tekinti első sorban mindenben tökéletesnek és ez ösztönzi őt az utánzásra. S igy amellett, hogy ily fontos cselekvési folyamatot indítunk a gyermek lelkeben, bennünk is egyre erősbödnek azon szálak, melyek egymáshoz vonzanak és igazi nemes összetartást létesítenek közöttünk, megbecsülhetetlen érteket a társadalomban annál jobban tudjuk értékesíteni. Az ilyen kartársi összetartást biztosító kapcsolatok növelésére tehát épp az ilyen összejövetelek alkalmasak, mert ilyenkor julhatnak azok az eszmék is kifejezésre, amelyek mindnyájunkban kedves otthont találnak, a melyek nevelőtanitói munkásságunkra irányitólog hathatnak. Most már lépten-nyomon találkozunk a kartársak összetartását biztosító intézmények egész sorozatával és ezek között fontosságra nezve a miénk áll az első helyen, nu rt ennél fonlosabb missió végrehajtására egy sem szövetkezhetnék. Másrészt, életünk sokszor mostoha frázisainak kíméletlen feltárása hany kartársnak könnyít a lelkén, midőn saját sorsosai kőzött résztvevő kebelre talál. Innen indulnak meg azok a mozgalmak, melyeknek végrehajtása kartársaink kedvezőbb helyzetének megteremtői. S ezeken kivül még számtalan dolgot említhetnék fel, mely kartársaink összetartó munkájának eredményére vonatkozik. Azonban ennek csak akkor lesz igazi ertelme, ha az ilyen összetartási egyesülés nem önérdekű és csak egyesek hiúságát legyezgető, előmozdító egyesületié fajul, hanem annak az alapja az egész emberiséget boldogito nemes erkölcs es szeretőt legyen és egyes cselekedeteinek végrehajtásában más rugót, indokot ne ismerjen, mint azt, hogy mindent az ügy érdekében és semmit egyesek tüntetni vágyásán'ak elérésében. Ezt a fontos dolgot azonban csak akkor lehet teljesen diadalra vinni, ha a kartársi-szeretet meg van mindkét részről. Tudjuk, hogy szeretettel igen-igen sokat lehet elérni, mig a fagyó;, hideg közöny és a rideg elzárkózás hány nemes esz.nenek és tervnek lett halálos ágya. Ez a szeretet a kölcsönös megértés, az előzékenység és az ügy málló komolyságé adja a mi collégiális összetartásunknak azt az erkölcsi alapját, amely már szerény egyesületünk kebelében sok nemes eszme kivitelét juttatta a tökéletes siker eléréséhez. Ez oly fontos, hogy ezt eléggé hangoztatni ni m is lehet, mert annak igazságáról mindnyájan meg vagyunk győződve, s tudjuk, hogy a szeretet viszont-szeretetet ébreszt. Ilt egy pillanatra meg kell állnom, hogy erről való nézetemet mondjam el az igen tiszteit karlársaknak, mert ezt nem csak egymáshoz való kapcsolatunk alapjává kell tennünk, hanem ez legyen tanítói munkálkodásunk egyik alapja is. A szeretet és jó erkölcs legyen az a mag, amit a kisdedek lelkébe kell beoltanunk, mert a kisded makkból idővel termő tölgy lesz, csak senki el ne tiporja. Áldottak azok, kik a kisded makkot, a jövő Magyarország magját gondos kézzel biztosan termő talajba ültetik, mely talaj nem lehet más, mint a tiszta szeretet és erkölcs talaja. Tegyük felre a hiúság csábos és sima álarczát, mely csak a külsőséget ludja nagyra becsülni, ne vezessen bennünket semmi más érzelem egymás iránt, ha esetleg szerény modorral is, mert nem a ruha és külső mutatja meg bensőnkel, értékünket, „nem a ruha teszi az embert," mert igen sokszor egy foltos zubbony, egy silány ruha is nemes szivet takar. Sokszor csak a szeretet adja azt a hatalmas fegyvert kezünkbe, hogy a gyomot még csirájában elfojtsuk a szívnek virágos kertjéből, s csak az erény, a szivjóság, a nyiltszivüség, a részvél, a tisztaság s a szeretet virágait ápoljuk, mert e virágok és érzelmek illata adja azt a büverőt, mely boldogságunk és boldogulásunk hatalmas előmozdítója, fenntartója lesz a jövő nemzedéknek és önmagunknak. Ez az a pont, melynek elérése mindnyájunk közős hivatása, s ameljnek a kartársak összetartásán alapuló szeretetnek, áldást hozó munkájának eredményévé kell lennie. Ezt az eredményt mindnyájan kívánjuk, s hogy ezt csakugyan elérhessük, keressük folyton azon érintkezési pontokat, melyek a kartársakat kőzelebbre hozzák egymáshoz. E pontok megtalálásánál azonban még nem szabad megállapodnunk, hanem azon kell lennünk, hogy azt szilárddá tegyük, sőt azt tovább fejlesszük. Szerény nézetem bizony most is sok kívánni valót találna azon a módon, hogy ezt a kartársi érzületet hogyan tegyük minél intenzivebbé és amellet hogyan lehetne megóvni a felbomlástól vagy is, mi tehetné azt inkább életerőssé. Minthogy a mi különleges életpályánk szűkebb kört szab részünkre, én a járási tániloi körök kebelében vélem elérni azt az eljárást, mely a kartársi érzület, összetartás, szeretet ápolására és fejlesztésére volna a legalkalmasabb. Ezen szép czél elérése, minthogy most már a népnevelés ügye a szülők és társadalom érdeklődései és figyelmét is felköltötte, tehát már joggal a szülőket és más lársadaimi tényezőket is bele lehet vonni. A járási gyűléseket pl. érdekes műsor kibővítésével vonzóbbá, kedélyesebbé kell tenni, mert hiába a változatosság gyönyörködtet. Előbb a lehetőleg rövidebben elintézni az adminisztratív ügyeket s aztán egy zongora szám, rövid felolvasás, ének, hegedű vagy czimbalom, egy legujabbi zenedarab bemutatása, szavalat s műkedvelői előadás táncczal egybekötve stb. köretkezzek, — esitleg mondjuk az Eötvös alap javára, — melyre az illető község azon egyéneit, hol az összejövetel megtartandó lesz, az arra választott rendező bizottság meghívhatná. Itt lehetne azután egy, a nevelés köréből vett érdekesebb vitatélelt felszínre vetni, amelyről mindenki tartózkodás nélkül elmondhatná vélemenyét. Azt azonban meg kell jegyeznem, hogy ezeket nem szertartásos ünnt piességgel kell rendezni, mert akkor a természetes nyíltság és kedelyesseg igen hamar elpártolhatna onnan, ami azután baj volna ; s azokon minden egyes kartársnak ott kell lennie, ezert kívánom egyszerűnek éi természetesnek az ilyen összejövetel rendezését ; igy a kiadas alig számbavehető és senki sem fogja magát feszélyezni. Ez részben a megyei egyesületnek ügysörébe tartoznék, de hogy ott is az elnökségnek kevés munkát adjon az ilyen dolgoknak kieszelése, végrehajtása és számontartása, tanácsos volna, ha a tisztikar mellett alakulna vigalmi bizottság, mely ez knek szervezésével foglalkomok, természetesen mindig a helyi körülmények toíinletbe Tétek-vei. Igy aztán két czelt lehetne elérni egyszerre : az első és főczél, hogy a kartarsak többször talalkoznának és ez a gyakori talalkozás tűzné a kapcsol szorosabbra; azonban egymáznak nézeteit mindenkor tiszteletben tartva egy-egy érdekes témát is lehetne ilyenkor megvitatás tárgyává tenni, hiszen .több szem többet lát." Vagy pedig az oly járásban, am< lyben valami természeti szépségű hely, törtenelmi nevezetességű szín tér, szobor vagy müemlek van, oda a tavaszi, nyári és a szép őszi hónapokban kirándulást lehet rendezni. Az ilyen összejövetelek mindenesetre rendkívül alkalmasak a kartársi érzület ápolására, fejlesztésére. Esetleg egy-egy ipari telep megUkintése is összetoborozhatná a karlársakat és igy a kellemest a hasznossal összekötve, a gyakori érintkezés oly kapcsot létesítene egyesek és testületek között, melyet megint csak az ügy javára lehetne fordítani. Ked ves hallgatóság! Azt hiszem, hogy most már be kell fejeznem e kis felolvasast, ne hogy szemrehányással illessenek, miszerint visszaélek becses tűrel műkkel. Csak még egyszer óhajtóm fölemlíteni azt, hogy a kartársi összetartás és szeretet vezessen bennünket mindig összejövetelünkben, tanácskozásainkban, azt folyton ápoljuk, erősbitsük a közös, nagy czél érdekében, ez azután a mi nevelő-tanitói munkásságunkat, hatalmasan előbbre fogja vinni. Tartsuk fenn ezután is még fokozottabb mértékben kartársaink iránt érzett bizalmunkat, szeretetünket és ezt folyton ápolva, elfogjuk erni azt, hogy tanítói karunk már ez idő szerint kivívott tiszteiele folyvást emelkedni fog, nevelő-tanitói munkánkat pjdig Isten aldása fogja kisérni és mindnyájunk kebelot az a remény fogja dobogtatni, hogy lesz még jövője hazánknak, szebb, fényesebb a múltnál és a jelennél, lesz még egy : „Jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán." Sem lel Sámlorué, áll. isk. tanítónő. Meghivő. A Szabolcsvárni'gyei Tanítóegyesület választmánya Nyíregyházán a róm. kath. iskola tanácstermi ben f. hó 8-án d. e. 10 órakor rendes gyűlést tart, melyre a választmány tagjai tisztelettel meghívatnak. Tárgysorozat. 1. Az 1904. deczember 8-án tartott választmányi gyűlés jegyzőkönyvénk felolvasása. 2. Elnök időszaki jelentése. 3. Szabolcsvármegye kir tanfelügyelőjének 102— 672—790 sz. alatt kelt értesítése. 4. A tanitók országos bizottságának a hazai tanítóegyesületekhez intézett megkeresése. 5. Az Eötvös-alap országos tanitoi segély-egyesület felhívása. 6. A folyó évben megtartandó rendes közgyűlés helyének és idejénnek kitűzése. 7. Számvizsgáló bizottság megválasztása. 8. Indítványok tárgyalása. Nyíregyházán, 1905. junius 1-én. Orsovseky Gyula egyesületi elnök. ÚJDONSÁGOK. — Kinevezések, ő Felsége a király dr. JJicsőfi Sándor kir. törvényszéki bírót a debreczeni kir. Ítélő táblához bíróvá nevezte ki. Báró Feilitzsch Berthold főispin úr őméltósága Bergslein Emil szigorló orvost az Erzsébet közkórháznál megüresedett alolvosi állásra kinevezte. — Főgimnáziumunk Ifjúsága, a budapesti orsz. t<»rnaTer»enyen. Főgimnáziumunk ifjusaga, mint az előző években ugy az idén is bevaltotia a hozzáfűzött reményeket. Kitüntette magát példás vi-elkedés által. Hivatalos értesüléseink szerint a nyíregyházi főgimnázium a budapesti tornaversenyen köveikező eredményeket ért el: A főversenyben a 20-as csapat kitűntető oklevelet kapott. A minlacsapat tornizását szintén kitüntető oklevéllel jutalmazták. A külön bemutatott szabadgyakorlatokért elismerő oklevelet. A kötélhúzásban győztesnek nyilváníttatott tizescsapatünk s annak minden tagja bronz érmet, az iskola pedig oklevelet kapott. A füleslabda versenyben az összes iskolák közölt a nyíregyházi 10 versenyző érte el a legszebb eredményt 7 kaput 0 ellenében, a versenyzők 1 — 1 darab bronz érmet s az iskola pedig oklevelet kapott. Az egyeni versenyekben — a futómíszá^ban — VIH-dik osztályból Tartally József bronz érmet kapott III-dik díjul. A VI-ik osztályban Kovács Jenő másodiknak, az V-ik osztályban Gurbán Ödön elsőnek értek fel, fiijaikat azonban nem kapták meg, a mely körülmény bizoyitja, hogy e versenyek rendezéséhez, és elbírálásához sok szó fér. Ezeken kívül az általános viselk désért egy elismerő oklevelet kapott az iskola. A végső eredm-ny tehát 21 darab érem és 6 darab oklevél. Ilyen eredmenynyel érkezett haza május hó 29-én a főgimnázium csapata. A vasúti állomáson a tanártestület s az összes ifjúság fogadta őket, a honnan a főgimnázium udvarara vonultak, hol Leffler Sámuel igazgató megelégedései fejezte ki az elért eredmény felett s meleg szavakkal buzdította a tanulókat a további munkára, hogy hasz-