Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 1-26. szám)
1905-06-04 / 23. szám
XXVI. évfoly.xm 23. sz ám. Nyíregyház a 1ÖOÍ5. junius 4. IDÉK A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: poetén vagy helyben házhoz hordva : Egész évre 8 korona. Fél évre 4 Negyed évre 2 . Egye; ozám ira ao fillér! A lap szellemi részét képező küldemények, a Hzerkeiztő czime alatt kéretnen beküldeni. lamldsok Jóba Elek kiadó-tulajdonos Lgad tl'tnak'eí. 1'" leTe, e" ^ ,9mert keteki5 1 Az előfizetési pénzeli, megrendelések s a lap szétküldése tárgyiban leendő felseókőnyvnyomdájához iskola-utcza 8. (Jánószky ház) intézendők. szám A kéziratok csak világos kívánatra 9 az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit sor egjsze' i közlése 10 fillér ; többszöri közlés esetel-en's fill. A nyilt-téri közlemények dija soronkinl 60 filléi. Apró hirdetések 10 szóig 4 ' fii..minden további sió 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit Hirdetések elfogadtatnak lapun : n szere a kiadó-hivatalban (LI. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát. Altalános Tudósító és GrUnmandel Henri k és T.írsa által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. Ordáli?, Ki hisz ma még az oidüiíbau? ki tartja azt jogosultnak? és mi az O':P, In jy ma is életben van? az ordália egyik a'nkja n párbaj? Igaz, hogy nem eredeti jelentőségében, nem inint az igazság kiderítésének egyik e rzközo szerepel, hanem mint a lovagias elégtételnek l.ifejozője. Ma már mosolylyal, szánalommal gondolunk a középkori igazságszolgáltatásba, melynek szüksége volt az ordáliákra, va,",y istenitéletekre, melyeknek az voll a jelentő?égj, hogy a bíróság magát az Istent liitta f"<;l a csodaléteire, a vádlottnak életveszélyes pró'iát kellett kiállani, s igy bizonyítani ártatlanságát. Ilyenek voltak: a tüzes vaspróba, vízprt ba, tetemrehívás, párbaj. Bár tör én/ tiltja, mégis igen gyakori a párbaj. E nnpin gróf Kcglevics István tragikusan végződött pár.iaja aktuálissá tette a kérdést. Vájjon nem ni gdöbbentő, hogy úgyszólván csekély jelentőségű, felhevülésből származó szóbeli .sértésből halálos kimenetelű párbaj származzék? A társadalom leflciismerete ilyenkor föllázad, elíléli a párbajt, néhány lendületes czikket olvasunk a párbaj brutális intézménye ellen, s azután a fellobbanó Jnnj lelohad, s marad minden úgy a hogy volt. Pedig az állam törvényhozása csak kevesel használhat. Mint külföldi példák bizonyítják drákói intézkedésekkel nem lehet a párbajt kiirtani. A törvényhozás azt megleheti és sürgősen meg is kell tennie, hogy a becsületet hatályosabb védelemben részesítse. Ámde a párbaj megszüntetését csakis a társadalomtól várhatjuk, mint ezt Angliában tapasztalhatjuk. Angliában ugyanis, bár a becsületökre legalább olyan érzékenyek az emberek, mint a continensen, évtizedek óta nincs párbaj. Különösen nagyfontosságú ez a kérdés hazánkban, hol a párbaj oly gyakran szedi áldozaA ^fimdlék" tárnája, Irta A „Li." Ke8zler Károly. Már látom nagyrabecsült olvasóim arcán a feszült kíváncsiságot, melyet tárcám exotikusan hangzó címe idézett elő. A „Li* — nemde érdekesen hangzik ? Önök bizonyára el vannak készülve egy értekezésre a kinai mennyről, — mely tudvalevőleg szintén ,Li" ; vagy a maksumlinpani maharadzsa pápaszemes kígyójára, — vagy legalabb is Utimbó-Timbó néger bájos arájának szerelmi kalandjaira. llát kedves olvasóim! Ámbár vérző szívvel és fajó kebellel, mégis kénytelen vagyok Önöket langfantázijuk állal szőtt ábrándoktol megfosztani, mert értekezésein tárgya, a "Li* nem kalandozik se a Provence daltelt mezőin, se Jáva pálmás partvidékén, hanem itt a szép Magyarország dús kalászt hullámzó téréin, — és nem jelent se mennyországot, se pápaszemes kígyót, hanem csak egy egyszerű kis toldalékot, melyet cifrázatul germán szavak végere ragaszt oda a magyar .nepnyelv tudomány" azon czélbol, hogy azt .megmagyarositsa." Eredetére nézve azonban — en legalább azt hiszem — német eredetű ; még pedig onnan szárm ízhatott, hogy az egyszeri német sógor magyarul akarván beszélni, ezt akkép cselekedte, hogy az egyes szavak vegére odara akasztotta a „Li"-t, ép ugy, mint Magyar Miska, ki fennen hirdette, hogy ő tud latinul, mit a kételkedni merőknek ekkép bizonyított be: ,Te Szamárusz ! nem hiszedusz, hogy én beszélusz latinusz ?" Tehát hölgyeim és uraim: Önök most már ki vannak ábrándítva. A kit nem érdekel a tárgy, az még idejekorán tegye le a lapot — akit pedig érdekel a mi germanizált, gallicizált, szlavizált, volapükizált és nem tudom én meg mi minden „minizált" édes anyanyelvünk 1-től tait, holott Széchenyi mondása szerint oly kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkosnak is meg iellene bocsátani. Meg kell szüntetni azt az elavult felfogást, íogy a becsületen ejtett sértést csak vérrel lehet lemosni. Egészséges társadalom kell, hogy rendelkezzék oly erővel, melylyel a jogtalan sértést íellőleg megtorolja a középkori párbaj intézménye nélkül. Az elhunyt véres áldozatok véres árnyai ebegjenek folyton a társadalom előtt mementó gyanánt s figyelmeztesse arra, hogy a párbaj intézménye nemcsak elavult, hanem igazságtalan humanismussal merőben ellenkező. * * * Igazuk van azoknak, akik azt állítják, hogy a párbajmánia csakis ugy lesz gyökeresen kiirtható, ha beleteszik a büntető törvénykönyvbe azt a paragrafust, hogy aki párbajozik s ellenfelét megsebesíti, az közönséges fogházban, eseteg fegyházban üli le a büntetését s ahogy a nóta mondja, söpri majd a vármegyeház udvarát. Azonban a messze jövőben lebeg még ez a megoldás. Nagyobb általános műveltség a szociális íaladás, a rang és oszt'-'vkülömbségnek alapos meggyöngülése szükséges ahhoz, hogy egy ilyen törvény létrejöjjön. Sok évtized múlva fog ez csak megtörténhetni. Addig is azonban mindent el kell követnünk a párbajmánia veszedelmeinek elhárítására. S ezért feltétlen dicséretre s pártolásra méltó az a társadalmi mozgalom, amely most van kifejlődőben nálunk. E czikk czélja, hogy felszólítsa városunk jobbjait az e mozgalomhoz való csatlakozásra. A mozgalmat a Budapesten megalakult Országos Párbajellenes Szövetség vezeti, amely nemrégiben tette közzé a becsületügyi eljárás szabályait, amelyek szerint ez a Szövetség a reá mely valóságából egészen ki van forgatva, — az olvassa végig szerény érlekezésemet, melynek tárgya tudvalevőleg csak a ,Li", mely manapság árnyként kisérti és kiséri a magyar embert a bölcsőtől a sirig. Azonban nehogy azt higyjék, miszerint ezzel nagyot mondtam, hát be is fogom bizonyítani. Amint megszületik a kis honpolgár, még jóformán ki sem nyitotta a száját, már beledugnak egy cuclit, — még enni nem tud, de azért már rajta van a bárteli és vígan dudlizik, vagy cuclizik, — mondják, ahogy Önöknek jobban tetszik. Most vessünk egy pillantást a gyermek pólyás korszakbeli gwandlijára. Kap egy pertlivel, bandlival, összekramplizott es fásliból ki nem knipflizhető hemedlit, hasonlóképpen ósszelizett réklit, — kap windlit, nyakára máslit meg pufiit, — fejére pedig hauberlit tesznek. Aztán felcifrázzák külónfele schlinglikkel, hindiikkel, smizlikkel és külónfele franálikkal és még sok más li van egy másliba kötve. És ezen gyönyörű ,Li* kísérettel serdül, növekszik, ezt cuclizza be az anyatejjel, míg elkezd rucslizni, krakszlizni meg plauderolni. Ekkor kap hátul knepfiizhető hozerlit, melyből rendesen kilóg a cumpli. Aztán papagály módra megtanítják liedlikre, verseiikre, melyeket a família büszkeséggel papollat a cumplis benglivel, kit azonban rendesen hercig englinek hivnak és bőven kijut neki a pusszerlik és cukkerlikbőll stb. stb. Aztán jön egy keservesebb korszak: az iskolaévek korszaka. Mennyi verést kap a sok grifflitörésért, meg a pacnikért ! Mennyi szí dás kap a rendetlen öltözködésért, ha lelóg a krágli-ja, kilóg a strumpflija, s ha slampos a kapli-ja meg a mantli-ja. Ezen korában a kis csibész sok galibát okoz játékaival, melyek között első helyen a cuclizás áll, mellyel rendesen spatzlikra vadászik, azonban m-gis in kább a greizler scheiblijat lövi be, fölkapaszkodik konfiisre meg a ringlispielre, reibhölclikkel, cigarettlikre gyuj'ogat, werklik utan szalad és hasonlo stiklike! követ bizott ügyekben ítélkezni fog. E szabályok helyesek, czélszerüek s életre valók; valóban alkalmasak arra, hogy elejét vegyék a vérengzésnek s emellett a becsületnek s korrektségnek is megadassék a magáé. A szabályzat veleje az, hogy ha kél férfi közt konfliktus támad, megsértik vagy esetleg inzultálják egymást, akkor ugy ők, mint inon >izottaik vagy segédeik igénybe vehetik az Országos Párbajellenes Szövetségnél rendelkezésre álló békés becsületbeli Ítélkezést. A szövetség illetékes bírósága, amely rendszerint négy lagból áll, mindenekelőtt megállapítja történt-e sértés vagy inzultus s azután rendes tanúkihallgatással s esetleg védelemmel is felszerelt tárgyalást folytat a feni forgó ügy tisztázása czéljából. S miután ez megtörtént, meghozza Ítéletét a saját belátása szerint, a melynek aztán úgy a felek, mint azok segédei és megbízottai kötelesek magukat feltéllenftl alávetni. Az itélet szólhat a sajnálkozás kifejezéséről, bocsánatkérésről, a sértő kifejezés visszavonásiírói, szóval mindenről, csak fegyveres elintézésről nem. Ez Ítéletben bízvást megnyughatik mind a kél fél, társadalmi hátránya nem lehet, mert hiszen maga a társadalom tisztázta őt a Szövetség által a megsértés vagy sértegetés vádja alól s megtelelő, korrekt elégtételt adott. Az Országos Párhajellenes Szövetség becsületbírósága olyan társadalmi fóruirí lesz, a melynek ítélete előtl meg kell hajolni minden jóérzésű embernek. Társadalmi hivatást természetesen csak úgy fog teljesíteni ez az intézmény, ha elterjed, vagyis ha minden városban s minden megyében megalakul az Országos Párbajellenes Szövetség fiókja a maga külön becsületügyi bíróságával. Városunk inlelligens közönségéhez fordulunk tehát ezzel a kérésseí, álljunk össze, szervezzék a párbajellenes mozgalmat, alakítsák meg a fiókot, válaszszák Irodámat el, melyekkel mind a li jár és melyeket bizony hosszan volna elsorolni. Aztán felserdül az ifjú demokrata és elmegy falura a kódlijához, hol összeakad sok lajblis és mantlis paraszttal. meg fess madlikkel kiknek wadliját nagy előszeretettel tanulmányozza. Budapestre visszatérve feszit és promenádlizik, szemében monokli, fején cimpli, kezében pedig raitpaicsli, egyszóval teljes gigerli lett a hősünkből. Eszerint nem is kell csodálkoznunk, hogy a sok Máli, Mili, Lili ulána blinzliznek. Nem is folyik el sok viz a Dunán, mig megköttetik az ismeretség a gigerli és a szemrevaló madli közt, ki kedvenc kutyáit, egy mopszlit, meg egy daxlit, névszerint puffilit és nulfilit v-z;ti snürlin, melyekkel együtt kalandozza be a különböző fírlliket. Ú szegény Grétli! ! ! Mennyi cukk.-dli', kiflit, ribizli! es salzstanglit kell neki lenyelnie, mikkel szbe gigerlije útonútfélen kínálgatja. Néha azonban, ha sok a pénzük, be-betérnek a bierstiblibe vagy egyéb zúgvendéglőbe, hol elköltenek néhány roszprádlit, pakhandlit, strudlit, midiit, hozzá megisznak egy-két halbszeidlit, vagy kriglit. A gigerli, — hogy gigerli legyen, néha megrendel egy pár flasli sampánylit, melyet — ezek stopszliját hangosan a levegőbe röpítve — glázliba tölt, mi mellé rendes n egy pír puszszerlit kap. És cz néhány trottlinak nagyon tetszik. Aztán kirándliznak a stadtwaldliba, hol összekerülnek a legutálatosabb gimplikkel-meg gzindlivel, de mindez nem akadályozza őket abban, hogy megbámulják a biciklistákat, a riglispielt, meg a pojaclikat, hogy aztán csinaklizzanak egy kicsit es végül szerelmeskedjenek a verkli hangjai mellett. De ez még nem elég hősünknek, mert miután Grédlijét mopszlistul, daxlistul hazakísérte, elmegy a Tivoliba ferblizni, hol számtalan spicli spiclizik, meg sniclizik, míg a szegényebbek beérik virstlivel, meg tartlival és vigan Írogatják a slrichliket, meg a bummermiiiden löki május l-toi saját házamba • allaj-ütC^a 27- SZ. alá vittem át, Elvállalok minden merni munkát u. m. földméréseket, tagosításokat, út, híd, vasúti, vízépitési munkálatokat és épület tervek készítését. NAGY ELEK oki. mérnök.
