Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1905-01-01 / 1. szám

Nem ez a bolond ; hanem az, aki azt hiszi, hogy valaki olyan kínokról és kellemetlen tünetekről panaszkodik, a miket rum érez. Ezek a nyomorultak fejős tehenei azon orvosoknak, akik a betegséget nemei, de beszuggerálniakaiják ; mert ezen fogás nélkül aligha képesek voh ának vagyont gyűjteni. Minden szervi elváltozáson alapuló bet. gség olyan, a mely — ha kezdetében nem i?, de lefolyásában rövid , idő alait kétségtelenül megállapítható; a nuly vagy gyógyulható, vagy gyógyítható, vagy gyóg)itha'at'an, a mely utolsó eset pedig köznézet szerint bolond beszéd. Én még soha sem hallottam, bogy valaki saját emberségéből halt volna meg, de mindég az orvos ölte meg felületességével vagy tudatlanságává. Ilyen nézetek szerint negyven éves orvosi gyakorlatom alatt én is benép sitetlem már egy temetőt, a mit más előttem élő orvos társaim is megteltek, de az utánnunk jövők is kétségtelenül meg fognak tenni, sőt voltak és talán lesznek is olyan szamár orvosok, a kik a kaszás al vivőit párbajban maguk is aLól kerüln. k. Na de ezzel nincsen az id gességnek lényege megmagyarázva, a minthogy azt soha senki megmagyarázni nem is fogja, mert az Ur Isten nem köt mindent orrunkia. Mi csak az életnek megnyujlói, de nem megszüntetójük. vagy örökitői vagyunk. A kutató emberi ilrae igjekszik a betegségeknek okait kimutatni és n igyon röstelli, ha a betegsegnek okál megmondó ni képtelen. Most Karácsonykor van 40 éve, hogy Szabolcsvármegye felcserjei közzé sorakoztam, — azért mondom hogy felcserek közzé, mert tudom, hogy sokan az orvosi tudományt — Há-ha hanggal — a ló és agár kínzás alá sorozzak. Minden emberfiók szopik, de némelyik nem az anyjat, hanem csak a dajkájat szopja. Sokan az ujjaikból szopják az orvosi tudományt. Csakis ezen nagy tudósok bosszankodasára érdemes megmagyarázni korunknak legáltalánosabb b. tegseget — idegességet — mondván nekik, bogy „Nesze semmi, fogd meg jól." Az, ideges ember minden elképzelhető nyavalyáról panaszkodik. Kérdezősködésre nincs olyan kóros tünet, a melyet ő ne érezne. Az ilyen panaszokat udvai iasságból kutyába venni nem lehetvén, tető ül talpig megvizsgáljuk a beteget, mert hiszen ilyeneknek néha ezer közül valamelyiknek még is leh' t vaLrni egyéb baja is. Az elmondottak után önként vetődik fel azon kérdés, hogy az idegességnek mi hát a tulajdonképeni oka. Egy kis kerülő utón sejtelemhez juthatunk. Vo t nekem Becsben egy hiies tanárom — Brüche — a ki az élettani igytkezett a fejünkbe vei ni. Nagyon kíváncsi természetű lévén, megakarta tudni, bogy igaz-e az, hogy a denevér az embernek hijába ragad. Neki szegénynek nem íagadhatott a hajába, meit egy szál sem volt a fejen. E miatt tehát néhány vezetővel ment be az adalsbergi barlangba, a hol fáknál soha s rn használtak nehogy a gyönyörű cseppkő alakulatok beszennyeződjenek, mint az aggteleki barlangban, hanem stearin gyertyát használtak, a mi sem nem piszkol sem nem büdös ha eloltják. Ma inar villamos világítás mellett gyönyörködünk benne. Kísérőivel egy szűk folyosóban állott meg, mely két nagy üregei kötött össze egymással. A gyertyákat elo.tatla és ezen teljes sötétségben egy lőgyapottal — tehát szagtalan anjaggal — töltött pisztolyt sü'ött e), a melynek dörejjére az üregekel lakó dtnurerek felriadtak és a folyosón át egyik üi égből a masikba i épülték a nélkül, hogy valakit megérintettek volna. Azon közhiedelem tehát, hogy a denevér az embernek hajaba ragad, nem igaz. t Ekkor egy tapasztalt ven denevért keri'elt, a melynek szemeit elpusztított i ügy, hogy a szemeknek helyen csak heg maradt vissza. Sz Iájának falába szögeket vert, azokra fehér czérnát kötve a szobát behálózta úgy, hogy azéit egy denevérnek repü ése lehetetlenné nem lett teve. A vak denevér elbocsáttatván, össze-vissza repkedett a szobaban a nélkül, hogy szárnyával a falat vagy t a kifeszített czérnaszállakat érintette volna. A növényrostbol készült czérna mérhető mennyiségben semmiféle tennésze i erőt nem ve/et. A levegőben lévő villamos feszültség létezése én éke nkre nem hat. Galvamelerrel pedig fokok szerint meghatároz uk. ' Egy óriási delejes aczélt a mely egy métermázsa vasat is megbír, nem tudunk megkülönböztetni egy hasonló nagysagu és alakú vastól, a melyhez meg egy vairó tű sem tapad. Ha a denevér kikerülné a czérnát a minthogy kikerüli, azt bizonyítja, hogy van egy előttünk teljesen ösmeretlen természeti erő, melyet növenyrost is vezi t és a mely erőt a denevérnek ösmeretlen szerve távolból is meg érez. Ha tehát — mini ezen kísérlet bizonyítja, van olyan természeti erő, melyet érzt keinkkel és eszközeinkkel ki mulatni képesek nem vagyunk, lehet egy második sőt egy századik is. Az agyvelőben és annak kiagazásaiban az idegekben több eiőltüi k ösmeretlen összhingzatosan együtt működő suly n lküti láthatatlan természeti erőket kell feltételezni, a melyek egyensúlyának me

r;bomlasa a legkülönbözőbb ideges bántalmaknak özönét idézi fel. Nyíregyháza, 1904. deczember 30. Dr. Jósa András. Tükördarabok az önismeret világából. (Folyt, köv.) IV. Az emberi intézmények kedvéért soha sem szabad annyira eltérnünk a természet ől, hogy megtagadjuk, levetkőzzük term"szelszerüségünl.et, meg akkor sem, mikor az emberben a természet a tarsadalmi véleménynyel ellenkezésbe jut. Mikor ez a keltő össze ütközésbe jut egymással az emberben mindig a teanésze:re kell halgalnunk, mert ez. csalhatatlan, míg a vélemény gyakN Y I R V I p E K ran csalatkozik. Különben is természet ellen elkövetett hibák érzékenyen megtorolják magukat, s Isten és ember egyaránt kárhozlatja azokat. Az ember szellemi tisztánlátása fokozata szerint mindinkább egyéni életet fol) tathat, mert az idő és természeti jelenségek változásaitól, szellemi szatadsága és lelki önállóságánál fogva, azok közvetlen bebatásálól képes migát elvonni. így például a félelem a koi latolt értelmiséggel Líió embereknel rettegéssé tájul, de a magas értelem szellemi szabad mozgást <s báto'-ágot (megfotolt, tehát nem vakmeiő) biztosit. A bátor tehát fél ugyan a ve-zélytől s nem keresi azt fel, sőt lehetőleg keiüli s iparkodik azt elhárítani, de ha egyszer benne van. nem riad vissza hanem teljes erejével vedelmezi magát és iparkodik azt legyőzni, sőt ujjabb veszély csak fokozza lelki erejét és tevékenységet. Az olyan embert, aki erielme meggyőződéséből meriii külső és erkölcsi bátorságát, az emberek gúnynyilai és gúnykaczaja nem képes megfélemlíteni va^y terrorizálni, s ha nem is vakmerőseggel, de jól megfontolt batorsággal es kellő lelkinyugalommal fogja helyét a legvá'sigosabb pillanatban még a 1 gnagyobb veszélyben is mijjállani; de a korlátolt értelmű ember bá'or lehet u^yan néha a csatatéren, a parbajban slb. de az emberek gú .ynyilaival szemben rendszerint gyáva l.lket árul el, sől az urtelem sze/fölótti korlátoltsága, de különösen a lélek törpesége annyira lealjasit, hog>' inkább gyáván elbújva megöli magát, mintsem dicső halalt keljen szenvednie, például párbajban vagy a csatamezőn. Éppen ilyenek az oly emberek is, kik mindig misok gyámolitásara szorulnak, — ilyenek a „rendszer" emberei, a burokraiák. kik ha rendszerüket megsemmisítik, elvesztik fejüket, tn Tt nincs saját életerejük, nincsönálló-á^uk, nem is élnek tehát egyeni életet, hanem misok akaratának gépies bábjátékai. A brtesületerzést és kötelesség érzelet általaban kél külön emberi erénjnek szoktak tekinteni, pedig e két kifejezés valójában azonos fogalom, mert a „bec-sülelérzés* tulajdonképi n nem más, mint h itározott erkölcsi nézetekből és az értelmi meggyőződés által minden elfogultságtól megtisztult elvekből levonl „kötelessegérzet," miért is a becsülelerzés praktikus eszélvesség vagyis az életbölcsesseg valódi magvának a szellem szabadsága >ak kolorariuma. Az erkölcsi tökéletesség, vagyis az erény a szellemi szabadság, a lelki önállóság kifolyása, és annak elnyerésére egyedül csak komoly akarat, erős elhatározás es kitarló törekvés szükséges. Legmagasabb és legnehezebb rendeltelése az igaz keresése és felderítése, s mindazok, kik e inagasZtos téren ujjabb és ujjabb igazságokat hoztak napfényre, azok a vdágszelleen nagy és mély tengereibe bámulatos lélekerővel s bátorsággal szállottak le, s nagy szellemük munkaja és eredmenye az emberek legnjgyobb hálajára valóban érdemes, mert minden egyes igazság feldritésével egy-egy lépéssel közelebb hozták az emberiséget rendeltetése czeljához, a valódi boldogsághoz. E téren egyedül csak azok működintnek közre, kiknek szelleme önálló koncepciókra kepjs, s az, kinél ez hiányzik, csak szanalomraméltó másolata, vagyis karikatúrája az ember közn pi tehetségeknek rneit nincs bennök semmi eredetiség és képpessék az igaz felismerésére, már pedig csak' az igazban és eredetiben van soha ki nem apadható forrás. Férfihez, emelkedett lelkületü emberhez nem illik a gyengék irányába zsarnoknak lenni, de az erőssebb iránt gyávának lenni is nagyon dísztelen dolog. Különben a teljesen felvilágosodott szabad szellem zsarnokságra sohasem sülyedhed, azért nagyon veszélyes dolog ha kissebb-nagyobb mérteklen az előítéletek fertőjében borlokáló ellogult emberek hatalommal bírnak, m<Tt az észnek és értelemnek szabad, független, elfogultságtól emancipáll Ítéletet hozni rendsz rint nem kepesek, a halalom biiása altal pedig a már más által hozottat is elronlják. Ha ludni akarjuk, hogy tetteinket egyenkint s átaljában miként intézzük, okvetlenül azt is szüks'ges tudnunk, hogy erre nezve sem a törvények, sem a szokások, sem az er kölcs, s ennek neta'án szint n szokásból \eti szabalyai. nem szolgáltatlak oly biztos eligazodást, mint a minőt a felvilágosodott értelem s ennek természetszerű kifolyása a jóakarat szükségkép nyújt; — felvilágosodott értelem pedig csak az elfogultság s formulák leküzdése után keletkezik mar pedig ezeket c-ak akkor vetkőzhetjük le, ha a szellemet szabaddá tettük. Ródl Ferenc/;. (Folytatása következik.) A tanitók a Zsinathoz. A magyar ev. ref. tanitók országos egyesülete a Zsinat elé a következő memorándumot terjesztette : Folytatás. Fötiszteletü és Méltóságos Zsinat ! 111. Felekezeti népoktatásügyünk külső kormányzati vezetése, a belső iskolai élet irány.tásának önállóbbá tétele, paedagogiai tekinle:ben a tanítok szakismeretének érvényesülése minden, erre illetékes egyházi testületben vagy bizoltságban. E tétel alatt foglaltakat bővebben nem ls indokoljuk, legfeljebb a lelreértés kikerülése végett anyiyit jegyzünk meg, hogy a józan tanítói közvélemény nem akar itt a zsinat-presbiteri iendszer megbontására törni, nem kiván e rendszer fundamentumán nyugvó egyházalkotmányunk szellemével ellentétbe helyezk- dni. az iskola vezeíése es irányítása dolgában kizárólagos jogrol nem is álmodik. Mi csak azt kívánjuk, hogy az iskola beléletéb n, tehát peadagogiai teren, a tanító, — vagy tanitó'estület kezébe lésessék le a nagyobb mérvű vezetési, — irányítási jog s a tanítók kepviselve legyenek az egyházi önkormányzat minda;on fórumain, m. .ye-k népiskolai ügyek felett hataroznak. Kívánalmaink e tekintetben következők : 1. A Konvent, mint legfőbb közoktatási hatóság alkossa meg az egyházkerüle'ek, lanítótestülelek es egyesületek véleményének meghallgatása mellett, a néprskolai szervezetet, lantervet, rendtartási és fegyelmi szabályokat. J 2. A népiskolai szervezet és rendtartás a következő fontesabb irányelveken nyugodjék : aj Minden egyházi iskolaban a belkörü intézkedési jog — a rendtartásban megállapított felelősséggel és korlatok között — a tanító, illetőleg a hol több tanitó ven alkalmazva, — a tanítótestület hatáskörébe utaltassek. (A hol több tanító van, azok együtt — élükön egy elnökkel vagy igazgatóval — alkotják a tanítótestületet.) b) a tanítótestület jogai és kötelességei, viszonya az iskolaszékhez, epen ugy az igazgató s osztálytanítók viszonya es köteless gei oly modon szabályoztassanak, hogy egyfelől a tanitók és tanítótestületek teljes felelősséggel intézzék a jog- és kötelességkórükbe utaltaka!; másfelől minden önkény és hatalmaskodás ellen védve legyenek ; (szolgálati pragmatika ) c) a vezető vagy igazgató tanitó kötelességeit az a főszabály irányítsa, hogy az igazgató- tanitó az osztálytanítóknak nem felebbvaloja, nem hatósága, hanem egyrészt az iskola adminisztracziójának vezetője, másrészt a tanítótestület határozatainak végrehajtója, illetőleg ezek végrehajtásának az egyes osztálytanítókkal szemben, a testület nevében és megbízásából ellenőrzője. d) az iskolaszék tanügyi előadója mindenkor a tanitó, a hol több tanitó van, az igazgató legyen ; e) az iskolaszék tagjai lehetőleg középiskolát, ezek hián>ában, — a népiskola teljes tanfolyamát végzett egyének lehrssenek. — Ha á-kóre főként az iskola atnagi ügyeirek vezetése, az isk lai rendtartás ellenőrzése s az iskoáztatas pontos keresztülvitelére terjedjen ki; f) a lelkész iskolaszéki-elnök felügyeleti joga az is ola minden viszonjaira kiterjed, de a szakirányú felügyeletet lehetőleg az igazgató-tanítóval együtt s egyetérive gyakorolja; g) a tanítok az egyházi önkormányzat népiskolai ügyekkel foglalkozó bizottságaiban, m nden fokon kell i aranyban legyenek kepviselve. — Tehát ugy az egyházmegyei, mint az egyházkerületi és konventi népiskolai tanügyi bizottságok tagjai egyharmadrészben tanítók közül választassanak és pedig tekintettel arra, hogy ugy a városi (osztott), mint a falusi (osztatlan) iskola képviseltetekre laláljon azokban; li) a tanítók egyházmegyénként személyi, egyházkerületenkent s országos m képviseleti alapon szervezkedésre köteleztessenek. — A tanitó egyesületek véleménye fontosabb tanügyi kérdésekben meghallgattassák. IV. A népiskolai tanitók anyagi ellátása. Nem igen találunk szomorúbb és pusztább terülő let néf oktatásunk meze-jén, mint az, mely a néplanitok — s most hozzátehetjük — a felekezeti néptanítók anyagi ellátását tárja szemeink elé. A református egyház nincs abban a helyzetben, hogy az iskoláiban működő lanilókat erdemük szerint, a teljesített mun'^a arányában s a megélhetés feltétele inek megfelelően díjazza. — Pedig iskoláinak vitágzasa, fejlődese teljes mértekben ahhoz van kötve, hogy azokban lisztességesen jutalmazott munkaerők lássák el azt a magasztos teendőt, mely a valódi népműveltség s a hazafiság mel'ett ideális gondolkozású egy háziasság tt-rjesztését, megerősítését van hivatva a jövő nemzedekbe n kifejezésre juttatni. Fajdalom, e tekintetben a szegénység lenyűgöző réme, ne m igen akar fejünk felől eltűnni, hiszen meg az uj kőzoktalási javaslat is a felekezeli, — és igy a református tanítók fizetési minimumát 800 koronabari állapítja meg, holott az állami tanítok 1000-től 14<)0 koror áig terjedhető fizetési minimumra számithatnak. A megélhetés gondja s ez uj keletű igazságtalan megkülönböztetés me

;g erősebben ösztönöz minket arra, hogy egyházunk kormányzói bölcs és nagynevű őrállói elo járuljunk kérelmünkkel s a kővetkezőkben foglaljuk össze kívánalmainkat: 1. Ideiglenes, vagy okleveles, de 24 évet be nem töltött tanitó, évi fizetése nem lehet kevesebb — a lakáson, ille őleg megfelelő lakbéren kivül — a (örvényes ötödeves korpotle k be n m számításával — 800 koronánál. Okleveles s 25 évet elért rendes tanítóé 14-00 koronánál, segédtanítóé 600 koronánál. 2. Ez a fizetés olyan minimumnak lekintemlő, mely a legkissebb faluban, a legegyszerűbb megléh t. si viszonyok közt is kiszolgáltatandó. — Ellenben a hol a megélhetési viszonyok miatt az említett minimumban megállapított fizelés nem elegendő egy köztisztviselő tisztességes megélhetésére : otl a tanítói fizetéseket azon helyi viszonyoknak megfelelően nagyobb ősszegben kell megállapítani. 3. A lakbér minimuma 200 korona. A hol az egyház a helyi viszonyoknak nem megfelelő fizeté-t, vagy lakbért állapit meg, az érdekeli tanitó indokolt felierjesztésére az egyházmegye határozza meg a fizet.'s és lakbér össegétFolyl. köv. Felhivás előfizetésre. A „Nyirvidék" e számmal 26-dik évfolyamát nyitja meg s bizodalommal fordul ez alkalommal Szabolcsvármegye és Nyíregyháza városa közönségéhez, hogy pártfogását és támogatását régi lapjától ezutánra se vonja meg. Ugyan abban az irányban, ugyan azokon a nyomokon maradunk és haladunk tovább s ebben a becsületes törekvésünkben méltán számithatunk bizonyára közönségünkre. A „Nyirvidék" Szabolcsvármegye és Nyíregyháza város közdolgaiitak és társadalmi életünk megnyilvánulásainak a közlönye s ebben a régi hivatásában eddigi modorát, tónusát továbbra is megtartva, a közeledő nagy politikai viharok között is minden erejével azon fog munkálni, hogy a politikai ellentétek által felkorbácsolt szenve-