Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1905-01-01 / 1. szám

4 N Y I R V I D É K rezhesse meg magának kedves öveivel együtt a jól értékesíthető nyugalmat. Vezérelje, áldja rz Ur! Szeretettel üdvözli Miskolcz, 1904. nov mter hó 22. ZELENKA PÁL, regi barátja. Megemlékezve I,azgató úr közel négy évtizedre terjedő tanári pályáján a közoktatásügynek lett hasznos szolgálataiért s a közel husz évi igazgatói működésehez fűződő kiváló eredményekre, jól kiérdemelt nyugalmas életének küszöbén indíttatva érzem magam, hogy Igazgató ur^t, elismerő köszönetem nyilvánítása mellett melegen üdvözöljem. B(T70TÍCZy. A dr. Vietórisz József felköszönlője a következő vers volt: Hallottad-e hírét Gömör vármegyének ? Ha tanárról van szó, róla zengjen ének! Mert Gömörben nemcsak csutorások laknak, Ott ringott bölcsője sok tanárnak, papnak. — A íiyirogyliázi Bessenyei-Kör folyó 1905. évi január hó ll-én este 8 órakor a Korona-szálló dísztermében estét rendez, melyre tagjait és az érdeklődő közönséget tisztelettel meghívja. Műsor: I. 1. Dalok. Pistonon előadja: Böhme Vilmos, a m. k. Opera tagja. 2. A velencei kárnevál. Fagoton előadja: Wieschendorff Henrik, a m k. Opera tagja. 3. Humoros költemények. Előadja: D. Ligeti Juliska, a Nemzeti Színház művésznője. 4. Nyaktörő hegedü-szóló. Irta: Hunger. Előadják: Jan Kubelik (hegedű) és Klcinecke Rudolf tanár, a m. k. Opera első karmestere (zongora). II. 1. Tréfás apróságok. Előadja: Rózsahegyi Kálmán, a Nemzeti Színház művésze. 2. Gott-Fa és a római nő. Szerelmi történet. Az Aquincum-ból kiásta: Kleinecke Rudolf. Gott-Fa Wieschendorff Henrik. Római nő Wienholz Ernő. 3. A jegyesek. Irta: Rózsahegyi Kálmán. Előadják: D. Ligeti Juliska és Rózsahegyi Kálmán. Zongora-kíséret: Kleinecke Rudolf. A műsor egyes számai alatt a terem ajtait zárva tartja a rendezőség Jegyek január hó 9-éig válthatók dr. Popíni Albert titkárnál (Debreczeni-u. 3. sz.), és pedig tagok számára személyenkint 2 kor. 50 fill., nem tagok szamára személyenkint 4 kor. 50 fill. előveteli árban. Jesvek rendes árban válthatók decz. hó 9-től délyek köz- és társadalmi életünk vonalain belől ne juthassanak s békés együttélésünk munkáját meg ne zavarhassák. Viharos idők perzselő súrlódásaiban ezt a szolgálatot becsületesen és megingatbatlanul teljesítette már a „Nyirvidék." Teljesíteni fogja most is ! Kérjük a vármegye és Nyíregyháza város közönsége támogatását. Nyíregyháza, 1905. január 1. A „NYÍRVIDÉK" szerkesztősége. ÚJDONSÁGOK. — Boldog új évet kivárniuk lapunk olvasóinak, munkatársainknak s minden rendű jó barátainknak. — Szentté avatás. Szentm klósi és óvári Pongrácz Istvánt, aki 1614-bm, mint kassai jezsuita vértanú halált szenvedett, január hó 15-én szentté fogják avatni Rómában. A nagy ünnepelyesseg,'el végbemenendő szertartásra gróf Pongrácz Jenő két fiával s a Pongrácz család több tagjával Rómába utazik. — Ováczió. A deczember hó 30-adikán Szikszay Pál alispán elnöklete alatt tartott városi tisztújító (mérnök-választó) közgyűlés végen a vármegye alispanja lelkes óváczióban reszesült. Dr. Meskó László képviseleti tag ugyanis — mielőtt az alispán a közgyűlést berekesztette volna — fölszólalt s a képviselőtestület hálás köszönetét tolmácsolva az alispánnak a székváros érdekei iránt mindenkor tanúsított jóindulatáért, a képviselőtestület nevében kivánt boldog uj évpt az alispánnak. Perczekig tartó taps és éljenzés tanusitá, hogy dr. Meskó László lelkes szavai a képviselet igaz érzelmeit juttatták kifejezésre. Szikszay Pál alispán meghatottan köszönte meg a szívből jött óvácziót. — Martlnyl-bankett. Abból az alkalomból, hogy Martinyi JóMsef főgimnáziumi igazgató nyugalomba vonult, tisztelői és volt tanítványai bankettet rendeztek a mull év deczember 29-én a Korona szálló dísztermében. Az egybegyűlt mintegy 1G0 főnyi diszes társaság soraiban ott láttuk báró Feilitzsch Berthold főispántól kezdve mondhatni minden számottevő egyényiséget, nemcsak városunkból, de egész Szabolcsvármegyéből. Voltak akik hosszú utat tettek m g, csuk azért, hogy részt vehessenek ezen az impozáns és igazán a tisztelet, uagyrabecsü'és, szeretet és hála kifolyásából létre jött bucsu banketten. Az ünnepelt Martinyi Józsefet, a mint a terembe lépett, felállva perczekig tartó éljenzéssel fogadták a tiszteletére egybegyűllek. Az első pohár köszöntőt dr. Meskó László mondta lelkes szavakkal méltatva a távozó igazgató érdemeit, a ki nemcsak mint igazgató — de mint ember is tevékenységének maradandó nyomait hagyja hátra. Nem búcsúzás ez, hisz még csak ezentúl marad igazán közöttünk, csak ezentúl fog kizárólag a társadalomnak élhetni. Hosszan tartó éljenzés fogadta a pompás szónoklatot, a mely után Leffler Sámuel főgymn. igazgató a távozó uiódja majd báró Feilitzsch Berthold főispán, Szikszay Pal alispan mondtak Martinyi József volt igazgatóra meleg hangú érdemeit méltató toasztokat. E/.után Martinyi József válaszolt a meghatottságtól remegő hangon köszönatet mondva a lelkes óvácíókért. Szűnni nem akaró taps és éljenzés hangzott fel szavai végeztével. Felszólaltak meg dr. Kovách Elek, mint egyik legrégibb tanítvanya, Májerseky Béla polgái mester a varos közönsége nevében dr. Kállay Rudolf, gróf Pongrácz Jenő, Geduly Henrik, dr. Kállay Tamás, Halasi János, dr. Kelemen Adolf, dr. Vietórisz József, kinek nagy tetszéssel fogadott verses felköszöntőjét alább egész terjedelmében közöljük, dr. Pröhle Vilmos, Porubszky Pál, dr. Bartík Jenő ts még sokan az emiitetteken kivül. A vacsora közben Porubszky Pál felolvasta Zelenka Pál püspök levelet és Betzeviczy Albert közoktatásügyi miniszter sürgönyét a melyek a következőképen hangzanak : Tekintetes Igazgató Ur\ Régi kedves jó Barátom ! Folyó év szeptember 8-án 475. sz. a. kelt abbeli jelentését, hogy dicsőséggel megfutott tanári pályájától megválni kíván, e végből nyugdíj ügyének rendezésére szabadságidőt kért, egyházkerületi törvényszéki bírói állásáról lemond, mély megilletődéssel fogadtam s ily érzelemmel jelentettem azt be az egyházkerületi közgyűlésen. Azóta szakadatlanul vet'e a közegyház dolga minden időmet igénybe. Első szabad perczein ez, amelyet döntő azon levelére adott válaszra fordíthatok. Fogadja el tehát hosszú két és fél hónapig némán maradásomnak ezt az okát, kényszerült elmaradásom nyomós indokául. Válaszolom, a megilletődés, a közveszteség fájó tudata azon férfiúnak visszavonulása felelt, a ki a patriarchális korból jött mint nevelő profesor, anyagi jutalomért nem hevülő, arra nem is számító lélekismeretes paedagoguskent volt szerető atyja az ifjú nemzedéknek, harmas otthonában mint valójaban nemes fő munkált, védte annak ősi jogait, munkált lelkesen annak tiszta és becses voltán: — szülő — iskola és tarsadalmi családban előljárt mindenkor példaadó gyanánt mindenütt mély hatást gyalorolva, tiszteletet hódító módon szerezve, nagyrabecsülést keresetlen módon kiérdemelve haladt vallásos hit, tanintezeti ideál, társadalmi nemesség magaslatain a nagy czélokért törhetlen szívóssággal lankadatlan buzgalommal, önfeláldozó hű-éggel előre sikert mutatva áldást hagyva éktújaról! Isten adta és megtartotta ezen kiváló előnyöknek birtokában, tette életéi tettdusan termékenynyé hatásában nagygyá, emlékében áldotlá ! Nyerje meg azt az Úrtól a mit megérdemelt; visszavonulásában is tényezője maradnasson az egyházi és társadalmi közéletnek: — te-ti és lelki erőmk bi.tokában, immár „saját lelkével való toglihozás" által sze • De mert otthonaban senki sem profeta, Messzire vándorol Gömör ivadéka ; így vándorolt hozzánk a mi ünnepeltünk, Kiért ma hideggel, széllel harcra keltünk. Ép harminchat éve, — jól emlékszem rája, Hisz abban az évben jöttem e világra, — Indult el Bátyiból, persze Szombatyiból, Melyik Szombatyiból ? Rimaszombatyiból. Szerencsénkre épen közénk hozta lába, Itt vert gyökeret a Nyírség homokjába ; Gyökeret vert, felnőtt, terebélyesedett, Szívünkhöz, lelkűnkhöz hozzáédesedett. Hisz oly egész ember: a szív s tett embere, Sokért lelkesedett, sokat meg is nyere ; Ámbár, aminek a fele sem bolondság, Ez a jeligéje: Nincs teljes boldogság! Igazgató is volt, okosan kormányzott, Iskolánk alatta szépen felvirágzott; Minket is buzdított munkára és rendre, Mindnyájan szert tettünk egy-két spernagelre ! Tanár is volt soká, a javából pedig, Tanitó sikerén senki se kétkedik ; Szavára, kezére, bármily vének leszünk, Mindenütt, mindenkor visszaemlékezünk ! Bankdirektor is ám, s az marad halálig, Kezében a papir színaranyra válik ; Ha akarja, sokat takarhat a karia, Ne csodálkozzunk, ha néha nem akarja ! írásszakértő is, tud hozzá felette, Ámbár e tudomány hitelét vesztette ; Bírónak a lelkét, vagy zsebét a félnek, Ha nem a szakértő, ki könnyítené meg ? Adófelszólaml ó-bizottsági tag is, Pedig ez az állás egy kicsikét hamis ! Vagy a maga kezét, vagy a másét vágja, Csodák csodája, ha soha meg nem bánja! Vármegyén is vagyon hivatala néki, Mert az igazolást hatalmasan érti ; Érti a választás minden csinját-binját, Bár politikáját nagy terhére írják I Városnál is vagyon becsülete néki, Világos beszédét mindenki megérti ; Mindig együtt akar haladni a korral, Szembe kerül ezért sokszor a bocskorral ! Egyháznál is vagyon tisztessége néki, Magyarságunk ügyét ápolgatja, védi; Képviselet, tanács, megye és kerület Biztosít számára széket, hol leülhet! Kaszinó pénztárát féltékenyen őrzi, Panaszkodik, ha a kiadást nem győzi; Fenyeget bukással, díjfölemeléssel, De azért maradványt mindenkor kiprésel ! Vadászik is . . . hogyha puskáját kilőtte, Fiatal nyúl, vén nyúl meg nem áll előtte : Persze vagy elesik, vagy pedig elszalad — Rossz nyelvek azt mondják: ezt teszi hamarabb . . . Hát a bortermelőt hogy felejthetném el? Gyönyörű fajokat passzióval érlel; Ért a nemesítés minden fajtájához, Erre időt és pénzt, szóval mindent áldoz ! Sohasem jutok a végire e sornak . . . Visz az emlékezet, mint a könnyű csolnak, Oda visz el hozzá, régi mesteremhez, Kinél többoldalú ember nem igen lesz. Apát, jóbarátot, kollegát és testvért Igazabbat, hűbbet ember alig esmért! Amit ezért érzünk, ajkunk is hirdesse : Martinyi Józsefet az Isten éltesse ! ! — Leffler Sámuel, a nyíregyházi ág. hitv. ev. főgimnázium uj igazgatója, ma, újev napján Budapestre utazott, hogy egyelőre kisegítőként, megfelelő tanerőt szerződtessen főgimnáziumunkhoz. — A f (gimnázium pártfogósága, amely a helybeli ág. ev. egyház tanácsa, a főgimnázium kormányzó tanácsa és a főgimnázium tan.ukarának együttes üléséből all, deczember 28-án tartott ülésében vette tudomásul Martinyi József volt igazgetó nyugalomba vonulását. A pártfogóság a nyugalomba vonult igazgató elévülbetlen érdemeit jegyzőkönyvében megörökítette es elhatározta, hogy az erről szóló jegyzőkönyvi kivonatot küldöttségileg juttatja Martinyi József kezeihez. Ugyanezen alkalommal a főgimnázium kormányzó tanáceának javaslatához kepest Zimmermann Rezső helyettes tanárt a pártfogoság egyhangúlag rendes tanárrá választotta. ll-én este 6 óráig a Ferenczi-féle könyvkereskedésben, s este 7 órától kezdve a pénztárnál, és pedig tagok számára személyenkint 2 koronáért, nem tagok számára személyenkint 4 koronáért. Kis páholy ára 12 kor., nagy páholyé 14 kor. Állóhely ára tagoknak 1 kor, 50 fill., nem tagoknak 3 kor. Műsor a pénztárnál 30 fillérért kapható. Kérjük és figyelmeztetjük úgy a bérlőket, mint az egyes estére szóló jegyek tulajdonosait, hogy ha jegyeiket nem tagokra akarják átruházni, szíveskedjenek az árkülönbséget vagy a titkárnál, vagy a Ferenczi-féle könyvkereskedésben kiegyenlíteni. Aiok a bérlők pedig a kik jegyeik árát részletekben fizetik, szíveskedjenek a további rés leteket (> gy jegyért 2 — 2 kor.-t) jan. es febr. elején a titkárnál kifizetni, meit különben a jegy érvényét veszti. — Egy derék őrmester ünneplése. A városunkban állomásozó cs. és kir. 14. számú huszárezred 5-ik századának őrmestere: Makovics László, a napokban töltötte be katonai szolgálatának 22-dik evét. Ez alkalomból az ezred tisztikara díszes emléktárgyat ajándékozott a derék katonának, melyet az 5. szazad parancsnoka beszéd kíséretében adott át. Az ezred kötelékéből távozó őrmester tiszteletere Sylvester estéjén búcsúvacsora volt. — Katona -gj erekek karácsonyfája. A nagy lovas laktanyában 2t én délután 4 órakor az altisztek gyermekeinek kaiácsonyfit állíttatott fel az ezredparancsnokság és Kaliltr ezredes sajálkezüleg osztotta ki rövid beszéd kíséretében a gyeim>kek közt az ajándékokat. — A kártya. Szerle a városban mindenfelé beszélik, hogy az elmúlt hét egyik éjszakáján ezrekbe menő differencziákkal végződött kártyázás folyt a város tulajdonát képező „Korona" szálló kártya-szobájában. A fáma emlegeti a kártya-párbaj szereplőit is. Mi nem nevezzük meg őket, sem pedig az esetnek a hatósagj beavatkozast egyenesen provokáló körülményeit nem szellőztetjük, — de a rendőrség figyelmét erre a hirlelésre felhívni kötelességünknek tartjuk. — 2878 útlevél. A vármegye alispáni hivatala 1904. augusztus 15-dikétől deczember 31-dikéig 2878 útlevelet állított és adott ki. — Vasúti előmunkálati engedélyek. A kereskedelemügyi minister Balogh Ferencz földbirtokos nyírbátori lakosnak a m. kir. államvasutak Kisvárda állomásától Anarcs, Gyulaháza, Karász, Petneháza, Jákó Nyirbakla, Ófehértó és Gyulaj közsegek érintésével a nyíregyháza —mátészalkái h. é. vasút Nyírbátor állomásáig vezetendő szabványos nyomtávú gőzüzemű h. é. vasútvonalra az előmunkálati engedélyt egy évre megadta. — — A Hoífmann Adolf czégjubilleuma, Köztiszteletben érte meg az öreg , Hoffuiann bácsi" üzlelének 40 éves fennálásat, a mikor ott többé ngyan nem ő az ur, nem ő az intéző, átvéve tőle minden gondol és terhet tevékeny fia Mihály. Övé csak a mult s egy boldog öregség szerető gyermekeitől környezve. A mull, mely nem volt küzdelem nélküli, mely össze van kötve szabadságharczunkkal is, a mult, mely becsületes munkába telvén el, Lten áldása jutalmazta. Jelenben a virágzó szép üzlet, szolid vezetés mellett, a kor minden kivanalm limainak megfelel s remélhetőleg a jövőben is igyekezni fog az unokák apáik „jó nevét" — ha lehet — még jobbá tenni. Ez alkalomból a czég egy szakács és háztartási könyvet adott ki, melynek élőszavaként az ü/.let fejlődése bölcső korától van leírva. — Mérnök-választás. A mult év julius havában végbement városi általános tisztujitáskor a mérnöki állásra kelten pályázlak: Siklósi István, aki akkor már 6 éve töltötte be ezt a tisztet és Pavlovits Károly fiatal mérnök. TörtéDt pedig, hogy a kandidáló bizottság nem jelölte Pavlovits Károlyt, azért, mert építész mérnöki oklevéllel pályázott s ezt a minősítést a város szervezkedési szabályrendeletének intézkedései szerint nem találta megfelelőnek. A közigazgatósági bíróság azonban — ahová felebbezés folytán kerül, a kérdés — megsemmisítette ezt a v lasztásl. Uj választást kellett tehát elrendelni s ennek napjául Szikszay Pál alispán 30-dikát tűzte ki. A választó közgyűlést a küldöttség által megbízott alispán megnyitván, a kandidáló bizottság első helyen Siklósi Istvánt, második helyen Pavlovits K. jelölte. Zijos éljenzés harsogott a teremben Siklósi nevének halUtára. Azonban mielőtt az elnöklő Szikszay Pál alispán elrendelte volna a szivazast, szólásra jelentkezelt Pavlovits Károly s kijelentette, hogy miután neki csak az volt a czélja, hogy a múltkori mellőzésért elégléteit kapjon, pályázatát visszavonja. Zajos helyeslés honorálta ezt a kijelentést s az alispán is kijelentvén Nyíregyháza város megválasztott mérnökéül Siklósi Istvánt, elismeiő szavakkal méltatta a visszalépő Pavlovits Károly elhatározását. — Jegyző választás. A nyíregyházi ipartestület jegyzőéül f. hó 28-án Kozák Mihály helyettes j >gyzőt választotta meg az előljírósíg — Papp János 3 szavazatával szemben 14 szóval. Nevezett jegyző helyettesítése alatt nagyon rászolgált a bizalomnik szemjlyében való összpontosulására, inert 5 hónapon keresztül lan-