Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1905-05-14 / 20. szám

2 20-ik szám. N ,Y I R V 1 D É K 1905. máju

s 14. .Mégis csak furcsa dolog ez" mondja az atyafi. Persze, hogy az önérzetes és talpig becsületes, kifogástalan jellemű Hvezda barátom elébe csapta a könyvet hogy hát csinálja tovább más Vállalkozó nem akadván újból ettük a rosz és drága húst. Pénzünket tíz forint toldással azonban mindnyájan vissza kaptuk. Mintegy tíz év előtt Nyíregyházán is megpendült az eszme, az akkor még igen szerény húsuzsorának korlátozása czéljából. Csakhogy ez a szándékolt szövetkezet a tisztességes polgári hasznot is el akarta vonni a kereskedőktől és a czukor, kávé, mandulát, tűzifát, talán még a gyufát meg a csizmatalpat is üzletkörébe akarta volna vonni és e mellett jól fizetett igazgató, üzletvezető, pénztárnok, titkár, székálló legény, meg Isten tudja miféle sok más állásokat is létesiteni, a mely óriási kiadás mellett a szegény embernek még jobban fel kopott volna az álla; tehát veleszületett gyengeségben még bölcsőjében kimúlt. Ezután a nagy lé után, kevés szóval mondom el szerény nézetemet arra nézve, hogy miként lehetne városunk lakosságát méltányos áru húshoz juttatni, azon kéréssel, hogy mások is legyenek szívesek ezen fontos élelmezési kérdéshez hozzá szóllani. A város a húsvágásért több jövedelmet ne húzzon, mint a mennyit a közvágóhíd fentartása követel. Könnyítse meg a levágott marhák húsának vidékről való behozatalát, igen mérsékelt fogyasztási adóval. Elégedjék meg a város a községi elöljáróknak bizonyítványával, hogy a behozott hús egészséges marhából került, mert hiszen vidéken sem mérhetnek döghú<t. Épitsen a város a vidéki mészárosok részére egy több rekeszre osztott hús elárusitásra szolgáló bódét a zöldség piaczon. Egy szóval a városi hatóság ne legyen részese a húsuzsorának. Próba vágásokra nincsen szükség, mert ezt már vagy húsz év előtt is több ízben megpróbálták, de mindég az sült ki, hogy a szegény mészárosok veszteséggel dolgoznak. Nyíregyháza, 1905. május 11-án. l)r. Jósa András. A vármegye tavaszi közgyűlése. május 9—11. A bízottminyi tagok talán míg sóin nem tapasztalt részvételével ment végbe a vármegye tavaszi köz gyűlésének első napja. Ezt a nagy érdeklődést a napirenden levő választások izgalmai kellették föl, de különösen az az erős küzdelem, mely a lemondás folytán megüresedett tiszai járási főszolgabírói állás betöltése körül támadt, a két jelölt: Somlyódy János tb. főszolgabíró és Mezőssy Liístló aljegyző megválasztása érdekében. A közgyűlést 9-én reggel pont 10 órakor nyitotta meg báró Feilitzsch Berthold, főispán úr őméltósága, a ki üdvözölvén a törvényhatósági bizottmány nagy számban megjelent tagjait, bejelenté a közgyűlésnek dr. Trajtler Soma tb. főorvos és Kállay Adolf, a vármegye egykori alispánja elhunytát. A közgyűlés jegyzőkönyvében fejezti ki részvétét s erről az elhunytok családját értesíteni rendelte. Bejelenté továbbá a főispán úr, hogy dr. Zsiday Dániel kisvárdai közkórházi alorvost, tb. vármegyei főorvossá nevezte ki. A közgyűlés ezu'án rátért a tárgysorozatra s első sorban a vármegye alispánjának — nyomtatásban is megjelent, a közigazgatás minden ágazatára részletesen kiterjedő jelentését vette tárgyalás alá. Szikszay Pál alispán indítványozta ezután, hogy a tárgysorozat rendjétől elterve, első sorban a tiszai járás főszolgabírói állásának betöltése vétessék elő. Az indítvány ál alános helyesléssel fogadtatván, az elnöklő főispán úr őméltósága mindenek felett a kijelölő bizottságok megalakítására hívta fel a közgyűlést. A kijelölő bizottság tagjaiul megválaszlattak : Bory Bíla, Gaál Elek és Borbély Gispár, a főispán úr őnéltósága által felkérettek gróf Forgách László, Kál'ay András és Gsncsy Albert bizottsági tagok. A kijelő bizottság erre felrevonu't, s fél órai tanácskozás után a főispán úr őméltósága bejelenté a közgyűlésnek, hogy a tiszai járási f íszolgabirói állásra a következők jelöltettek : Somlyódy János, Simák János, Mezőssy László. Szavazás kéretvén, a főispán úr őméltósága azt elrendelte s két szavazatszedő küldöttséget kért fel a szavazatok felvételére. Jó háromnegyed óráig tartott a szavazás, amelynek eredményét azután a főispán ur őméltósága a következőkben hirdette ki: B.'adatotl összesen 3G3 szavazat, ebből kapott Mezőssy László 184, Somlyódy János 162, Simák János 17 szavazatot. A tiszai járás főszolgabirájául tehát 22 szótöbbség gel Mezőssy László választatott meg. A megválasztott főszolgabíró a hivatali esküt azonnal le is tette. Mezőssy Lászlónak főszolgabíróvá való választása folytán megüresedett a 111-ik aljegyzői áliás, amelyre egyhangúlag dr. Kauzsay Ödön IV. aljegyző választatott meg, az ekként megüresedett IV. aljegyzői állásra pedig Ssunyoghy Ferencz szolgabíró. A szolgabírói állásra négyen pályázlak, akik közül Evva István tb. szolgabíró 110, Nozdroviczky László közig. gyak. 78, Okolicsányi Zoltán tb. szolgabíró 72, s dr. Szentmiklóssy Jenő 17 szavazatot kapott. II od osztályú szolgabiróvá tehát Evva István tb. szolgabíró választatott meg. A Buttler-fele Ludovika akadémiánál megüresedett alapítványi hely betöltésére került ezután a sor. Szavazás kérelvén, a közgyűlés első helyen Kállay Ivánt, dr. Kállay lladolf fiát, második helyen ifjú Ferlicska Kálmánt, dr. Ferlicska Kálmán |iát ajánlotta. Heves vármegye törvényhatósága a képviselőházhoz feliratot intézett, melyben a j.'lenlegi többség iránt bizalmát fejezi ki. E felirat közöltetvén az összes törvényhatóságokkal, a közgyűlés e kérdésben a következő határozatot hozta: „A törvényhatóság éber figyelemmel kiséri és hazafiúi elismeréssel jutalmazza a legutolsó választások során többségre jutott ellenzéki pártoknak nemzeti bölcsőd hitbizományos kastélyban ringott, mig ő közepes sorsban az élettel küzd s a társadalom ítélete előtt nem lehet vakon szemet hunynunk, mert a kit a sors oly körben, oly posítióra helyezett, hógy már születésénél fogva a többség felett áll, annak egyéni büszkeségét, higgadtságát mindenkor, az élet legválságosabb pillanataiban és s-.ilárdul meg kell őriznie, inert épen ez az, ami az egyént felemeli, injgkülönbözteti a köznapi felfogással szembem. Te soha sem hagyh ittad vo'na el azon kört, melyben születtél, melynek számára neveltelek, mely lényeddel összeforrt, melyen kivül számodra idegen a világ, idegenek az emberek, kik között te magadat feleslegesnek s az életet sivárnak, üresnek találtad volna, m nt az átültetett virág, mely az idegen éghajlat alatt, az idegen talajban fonnyad, kivész. — S hogy mi hát a szerelem tulajdoníépen, mi ez lényegében, eszmeileg? arra úgy felelhetek, hogy szerintem magasabb szellemi niveaun állo embert soha sem tehet rabjává, mert ily egyénekre minden érzés csak anynyiban bír kihatással, amennyiben azt az értelem megengedi, tanácsolja. — S hogy közönséges alakban mi a szerelem ? arra pedig azt felelhetem, hogy felhevült képzelet, exaltalt, lázas állapot; mikor azt hisszük, hogy az a szines szivárvány, mely pompázva egünkre felvonult s bennünket megigézett: lathatárunk szélén valóságban áll, s mint a gyermek utánna tutva elérhetni, vagy megfoghatni véljük. — Ez a szerelem. Részemről soha sem hittem benne, s azt hiszem azt senki sem teheti anélkül, hogy később szomorú csalódásoknak ne legyen martaléka. — Ellenben ha prudentiával hódolunk a formának, mit a társadalom tőlünk megkövetel, úgy mindenkor ni g van számunkra a kör, melyben érvényesülhetünk, a hol egyéniségünket kifejthetjük ; mindig büszkeséggel lölthet el a tudat, hogy a többség fölött állunk és emberláisainkkal is jót tehetünk ; s e mellett egy pompás, fényes üvegház az egész élet számunkra, ahol védve vagyunk minden idő ellen s kényünk-kedvünk szerint viríthatunk. S ha talán a tő, m.'lyre ez üvegházban a látszat kedvéért támaszkodol, vagy támaszkodnod kell: törzsében hervadoz, ne hangoljon le, s ne hidd, hogy pótolhatatlant vesztettél, . . . mert hiszen körülted jobbra, balra pompás, fényes szemű ifjú virágok nyitnak rád mosolyognak, s te visszamosolyoghatol . . . * E-zel az ősz báróné befejezte a tartalmas polémiát s arany fogintyus lorgnettjH egy erélyes mozdulattal szemére igazítva, kényelmesen hátradőlt puha zsöllyeszékében s átható tekintettel nézett a magasba, mint hajdan a mololtok földjén Dodona híres papnője. II. Tizenöt év telt el a fenti párbeszéd után. Gyorsan, észrevetlenül suhantak el az évek, mint gyorsröptü fecskék, melyek mindig frissen meghozzák a bájo» tavaszt, és elviszik a forró, sugaras nyárt . . . Igy tellik-múlik az idő, járunk-kelünk, munkálkodunk, remélünk, hiszünk, élvezünk, mulatunk, vagy sirva, panaszkodva járjuk a világot, s közben elfel»jtkezünk, hogy vénülünk, nem hiszünk, nem akarunk hinni magunknak, ha egy-egy édes pillanatot sző csalfán a sors életünkbe, ha egy-egy fénysugarat vet szivünkre: mi balgán többre várunk, többet remélünk ; azt hisszük áll az idő feleltünk, pedig minden ősz egy-?gy vonással többet ir homlokunkra s a tel egyszerre csak fehér szálakai lop sötét fürteink közé. Igy suhant el tizenöt év a Dérey báró kastélya felelt is. Az ősz bárónét, ki a szerelemben sohasem hitt, kit a társadalom, törvényei tiszteletben tartásáért mindenkor nagyrabecsült, az életében embertársaival mindig jót tenni akaró kegyes hölgyet régen elfedte már a családi sírbolt. Most tizenöl év multán a Djrey bárói kaslély ismét gyá«zposztóval volt bevonva. jogaink kivívása érdekében tanúsított magatartását és ösmerve hazafias érzelmeiket, meg van arról győződve, hogy a nemzet és haza javára irányuló törekvéseikben azon útról, melyen eddig haladtak, a velők szemben tornyosuló akadályokat, a törvényes alapra helyezkedő szilárd kitartással elhárítva — letérni nem fognak, és e nagy és magasztos küzdelemben erőt merítenek a nemzeti akarat megnyilvánulásában, mely önludatra ébredve ott is, hol eddig szunnyadni látszott, a független nemzeti állam kiépítése mellett lelkesedéstől megihletett szívvel szállott síkra; és egyidejűleg figyelmébe ajánlva a képviselőháznak azt, hogy Szabolcsvármegye törvényhatósága 1901. évi 17. számú határozatával az önálló vámterület felállítása mellett, 1*03. évi 106. számú határozatával, úgyszintén 19">3. évi 450. számú határozatával az önálló magyar hadsereg felállitása mellett, 1901. évi 72. bgy. számú határozatával a választói jognak egységes alapra való helyezésével járó reformok létesítése mellett, 1904. évi 406. számú határozatával a magyar nyelvnek és jelvényeknek külképviseletünkbon, a paritásnak megfeleli érvenyesitése mellett megnyilatkozott és ily iranyban a törvényhozáshoz feliratokat is intéze t: ez alkalomból, híven a korábbi időkben elfoglalt álláspontjához, hazafiúi kötelességének tartja az országgyűlés képviselőházát felkérni arra, miszerint az általunk megjelölt irányban egy minden más nemzettől lügge;len és idegen befolyástól mentes magyar nemzeti állam letesitését rendithetlen szilárdsággal vívja ki és Magyarország függetlenségének biztosítása érdekében eddigi, általunk helyeselt álláspontján lankadást nem ismerve kitartani méltóztassék.* Baja város közönsége 1848. márczius 15-dikének országos ünneppé nyilvánítása iránt feliratot intézvén a képviselőházhoz, a közgyűlés csatlakozását jelentette ki a fölirathoz és hasonló szellemű felirat intézését határozta el a képviselőházhoz. A nagykállói és nyíibátori járások egyes községeiből alakítandó uj főszolgabírói járás szervezése tárgyában a közgyű és a következő határozatot hozta : „A tőrvény hatóság már az 1904. évi tavaszi közgyűlésében állást foglalt e kérdésben és 161/904. bgy. sz. határozatával a közigazgatás érdekében levőnek jelentette ki a nagykállói járás ketléosztását, melynek nagy kiterjedése s lakosságának nagy száma ú

0'y a jó kö.igazgatásnak, mint a lakosság érdekeint k hátrányára van. Most, midőn az alispán által beadott előterjesztésben számszerű adatokkal van feltüntetve, hogy a nagykállói járás 179,614 hold területével és 51,392 lélekből álló népességével mennyire kiemelkedik a többi járások sorából; midőn a törvényhatóság előtt megvilágittatott, hogy ezen járás egyes községei, u. m. Nyirábrány, Mártonfalva és Nyiracsád, a járási székhelytől 41-5, 33-64, 34 08 kilométer távolságban vannak, és midőn nnga az érdekeltség is előterjesztésében kéri, hogy eddigi kedvezőtlen helyzetük megjavítására a hatóság intézkedéseket tegyen: a vármegye közönsége a m. kir. belügyminiszter úr 59,834/904. számú leiratára támaszkotva, a közérdeket és az illető vidék lakosságának érdekeit szem előtt tartva, a nagykállói járásnak ketté osztását és annak déli részén egy új közigazgatási járásnak Nyiradony székhelylyel való létesítését határozatilag kimondja. Ezen székhely után elnevezendő nyiradonyi járásba, az alispáni jelentésben foglalt javaslatot elfogadva, de egyúttal Bököny községet is az új járásba áthelyezendőnek mondja ki, a nagykállói járásból A kastély ura Dérey László báró feküdt a ravatalon. Csak egy lény gyászol olt bent: Kürthy Emma báróné. Hetven jó esztendőt élt ferje, a néhai báró, ki 55 éves korában szép, ifjú virágot tűzött keblére. Pompázott és boldog volt. Ki meri mondani, hogy nem volt az ? Ötvenöt év ? Mi az ? Bolond, aki azt hiszi, hogy ötvenöt éves korunkban nem épen úgy kívánunk élni, mint mikor huszonöt esztendősök vagyunk. Minden kornak meg van a m iga érdekessége. M g van hite, szenvedelye, vagy rajongása, s az a pár finom vonás, amit egynehány kései ősz homlokunkra irt, vagy az a pár fehér hajszál, mit egy-egy korai tél fürteinkbe lopott, az csak olyan hazug, színész-maszk, míg ereinkben lüktet a forró, piros vér . . . A báró boldog volt. Ha nem lett volna, azzá tette volni ót rajongása, mely a szerelemben egyként jellemzi az aggot és a gyermeket. Ha volt sajnálni valója halálos ágyán : úgy az nem lehetett egyébb, mint az, hogy mért tart az élet egyesek számára épen csak hetven kerek esttendeig ? Hanem a szép ifjú bárónénak sokszor juthatott eszébe — tizenötévi házassága alatt férje oldalán — a Schiller balladája, melynek egy része magyarul hangzik ilyeténképen : „Jó lovag, testvérszerelmet Adok szívesen ; Ne kívánj más gerjedelmet Az fáj nekem !" De van a női léleknek egy sajátsága, mely az asszonyt szemünkben eszményi alakká, magasztossá teszi, s ez az, hogy mig távol áll tőlük a bűn, mig nem ismerik: addig talán édesnek tartják és vágynak utána, de ha elébük áll a bűn, ha magát kínálja: akkor undorodva fordulnak el.