Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1905-04-16 / 16. szám

1905. április 16. NYIRVIDÉK 16-ik száoi. 3 Luther MárloD az első protestáns úrvacsorát kiszolgáltatta s melynek eredetijet, mint becses ereklyét Wartburg várában őrzik. Igen érdekesek a régi szövetek, brokátok, selymek, miseruha szövetek stb. s külön kiemeljük azt a becses arany-csipke fejkötőt, melyet több mint 3<J0 évvel ezelőtt v selt egy magyar nemes asszony. A kiállítás másik nigy része a csipkéket foglalja magában s ez is szinten igen gazdag, becses és értékes kollektió. Megősmerkedünk itt a különfele meses szépségű s tüneményes finomságú esi, ke munkákkal, melyeket méltán neveznek az iparművészet viragainak. A hires brüsseli volánt ok közül nevezetes az, a milyennel Erzsé bet királyné koronázási ruhája volt diszitve. A régi Brabant, Maline, Valencienne, Gluny stb. csipkeken kivül , felhívjuk a figyelmet a gyönyörű nagy Chantilly-csipke kendőre, melynek párját Paris városa nászajándékul adta Eugénia császárnénak, 111. Napoleon menyasszonyanak. Végül kiegesziti a kiállítást a magyar kekfestés^et produktumainak egy gazdag és becses kollektiója. Szép, ízléses es változatos mintázatban latjuk itt bemutatva, az ország különböző vidékein divó mintakat, különböző kivitelbi n, színezésben, az ottani lakosság Ízlésének megfelelő kidobó ásban. Mint latjuk a kiállítás anyaga igen gazdag, s abban nemcsalt a kézimunkával foglalkozó nők, de a néprajz és ipar művészet minden barátja megtalálja a gyönyörűséget. Telj.s elismeréssel és köszönettel tartozunk a Bessenyei-Körnek, hogy lehetővé tette, miszerint ezen igen becses magán-gyűjtemény a nyíregyházi közönségnek bemutattatott, mert meg vagyunk győződve, hogy ezen magas színvonalon átló kiállításban sokan fognak szerezni élvezetet, gyönyörűséget, ismeretet és tanulságot. Ipartestületünk az önálló vámterület mellett. A nyíregyházi ipartestület elöljárósága a következő feliratot intézte Kossuth Ferenczhez, mint a szövetkezett ellenzek elnökéhpz : Nagyságos Képviselő Ür! mint az egyesült ellenzék elnöke. Köztudomásu, hogy szeretett Magyar hazánkban, az iparos osztály az, a melynek jogos igényei és érdekei az 1867-iki Ausztriával történt kiegyezes óta a törvényhozás allal nem csak fel nem karoltattak, de még csak figyelembe sem vétettek. A társadalom ezen osztályának fejlődőképességét, a mellyel pedig hogy bír, azt az lt48 iki dicső szabadságharezunk idejeben elő állítani képes volt iparczikkelyeisel fényesen beigazolta — teljesen megbenitotla a törvényhozás az 18b7-iki kiegyezéssel, sőt határozottan útját állta annak. A természet törvénye szerint 3 • év óta folyton szaporodunk számban, — de nem csak semmi néven nevezendő gondoskodás nem történt tisztességes megélhetésünk biztosítása tekintetében, — hanem ellenkezőleg az Ausztriává! megkötött közös vámterület tíz-tíz évenként való fentartása által a hazai ipari törvényhozásunk gyámság ala helyezte. Nem akarjuk e h"lyütt fejtegetni azt, hogy a törvényhozás eme mostoha elbanasa minő országos bajok kútforrásat teremtette meg. Elégnek tartjuk ramutatni azon szomorú tapasztalati tényre, hogy a magyarországi iparos osztály, az Ausztriával fennálló közös vámterület mellett nem él — csak tengődik, csak nyomorog, csak vegetál, a nélkül pláne, hogy a vám közösség fentartása eseten meg csak reménye is lehetne arra, hogy élni fog. Szük Iái körűeknek, avagy roszakaratuaknak, s minden esetben legalább is valamely irányban lekötött gondolkozásuaknak kell, hogy tekintsük azokat, kik a vám közösség megszüntetésben, akár az ipar, akár a kereskedeh m, akar a mezőgazdaságra nézve veszedelmet látnak, mert hiszen fejlődést, megerősödést, virágzást, onallósagot, haladást, — lekötöttség — gyámság alatt letel mellett, sem az ipar, sem a kereskedelem," sem a mezőgazdaság terén elképzelni nem lehet. Miután pedig tudva levő az, hogy az iparos osztáiy, bárha vázolt lekölöttsege s gyámság alaltisága mellett csak nyomorog, az édes Magyar hazanak oly ti üintelyes részét képezi, a mely szamaránya, sőt a nelkülözesek közpelle elnyomottsaga dac.ara már kivívott int. Iligentiája folytán is megérdemli azt, hogy róla gondoskodás történjék, mit a törvényhozástól mar csak azért is megérdemel, mert az iparos osztály a Magyar hazának mindenkor hü fia es polgara volt" — es annak szamotlevő erőssége, s mint ily< n megérdemli, hogy az adózas mennyiségére való lekin'et nélkül, annak minden egyes tagja politikai jogokat — választói jogot — élvezzen és megelhetese a mostani aldallan közös vam erület megszüntetése által bi/tosilUssék. A nyíregyházi ipartestület t?á6 tagot számláló összes iparo:ai neveben azon tiszteletteljes kérelmet terjesztjük Nagyságos Kepviselő Úrhoz, mint az egyesüli ellenzek pártvezeréhez, hogy méltóztassék fenti indJkaink meltánylasa mellett odahatni, bogy az egyesült ellenzeki part programmjaba, minden közbevethető formula kizarásaval az Ausztriával közös vámterület megszűnteiése vei az önallo vámterületnek létesítése, annak mielőbbi élelbeleptetése, s a valasztási cenzusnak akkénli leszállítása bevétessek, — hogy minden feddhellen jellemű magyar iparos állampolgar kereseti adója mennyiségére való tekintet nélkül, választó jogosu tsaggal bir. Kelt Nyíregyházán, az ipartestúitt elöljáróságánál: 190"). április hó 1-én tartott üléséből. Kozák Mihály, Ütoller Ferenci, ipartestületi jegyző. ip rtestületi elnök. Felolvasás és értekezlet. A most megnyíló .Csipke és hímzés- kiallilás-sal kapcsolatosan, Szmik Antal budapesti igazgató mérnök, pénteken délután 5 órakor a nőipar-iskola helyisegében igen érdekes és tanulságos előadást tartott az intézet növendékei részére a csipkéről. — Ez alkalommal a« iskola igazgatónője Kégiy Seréne úrhölgy röglönzölt kézimunka kiállítást rendezett, mely málló volt azon előkelő hírnévhez, melynek ezen kitűnő vezetés alatt álló intézet az illetékes körökben és tényezőknél örvend. A szebbnel-szebb kézimunkák izleses niintaja, művészi tökéletességű kidolgozása oszlatlan tetszésben részesüli. A felolvasás megtartására díszes tarsaság gyűlt össze, melynek soraiban ott láttuk, Kovács Elekné alelnökné, s Kégly Serene igazgatónőn kivül Juhász El"léné, Imre Janosné, Trajller Anna, Lórencz nővérek, Juhász Adél stb. úrhölgyeket, valamint az intézet jelen legi és volt tanítványait nagy számmal. Szmik Antal a fel ilvasásaban fejtegette a csipke történetét, fejlődését, valamint a divattal való szoros kapcsolatat. Majd ismertette a c>ipkek fajtáit, aiok kű • .ónféle technikáját, s végül a magyarországi csipke történetét és fejlődését. A nagy telszéssel fogadott felolvasás után a társaság értekezlefte alakult, melyben Szmik Antal i mertette azon mozgalmat, melynek czélja a magyar házi ipar uj eletre keltese s a régi mrgyar textil ipar művészeti emlékek felújítása. Beszédében rámutatott azon rohamos hanyatlásra, melv házi iparunkat jellemzi; eltűnt a hires, régi magyar nyüstös házi vászon, s széltében a gyári pamut vászon járja. — A régi szép minta, s gondos k. zek lelkiismeretes munkaja helyett, hivalkodó, felületes vá-ári portékát találrnk, melytől minden jobb Ízlésű ember elfordul. — Misrészt itt a legfőbb ideje annak, hogy a leány iskoláinkban a kézimunka oktatás tnigyar nemzeti szellemben haladjon és fejlesztessék. — Ezen n igy es néni-s czélok megvalósitasán buzgoikodik Budapesten a Vizcsöpp-Tarsasag ezen zajtalanul, de ál lásosán működő egyesület, mely magyar nemzeti ku túrát akar minden teren és irányban érvényesíteni. — Szükséges tehát első Csipke és himzés-kiállitás. Lapunk legutóbbi számában híradással voltunk azon érdekes kiállításról, melyet a Bessenyei-Kör a létesítendő Szabad-Lyceum javára, Szmik Antal budapesti igazgatómérnök gyűjteményéből rendez. A gyűjtemény tulajdonosa e hét derekán városunkba m-gérkezvén, a kiállilás ri ndezése azonnal munkába vétetett s most minden teljesen készen várja a megnyitást, mely ma délelőtt 10 órakor fog megtörténni. A kiállilás az evang. főgimn. dísztermét veszi igénybe s az egész elrendezése izlessel, tudással és c-innal eszközöltetett. Meglepi a látogatót a kiállított anyag sokféleség: és gazdagsága, mert kiváló szakértelemm I van itt egybegyűjtve mindaz, a mi a honi és külföldi néprajzra, házi-iparra, valamint a ttx'il ipar művészetre vonatkozik. A bejáratnál feltűnik két nagy méretű teritő : a kalolas/.egi hizi-ipar készilménye a mult szazad el=ő feléből, leliat azon korból, midőn még a csendes családi tűzhely számára dolgoztak. A hires régi nyüstös babos vászon, mely ma már oly rrikasa.-, ^nyag, minta, szin és kidolgozás, mind lelkiismeretes, gondos kezek muukája, rn-rő ellentéte azon értéktelen vásári portékának, melyet ma kalotaszegi varotlas nev alatt árulnak élénk tanúbizonyságai advan azon általános hanyatlásnak, m ly fájdalom I a magyar házi ipart napjainkban jellemzi. A kalotaszegi házi-iparral nagy rokonságot mutat a bukovinai csáng >k asszonyainak munkája. A mult század bO-as eveiben Partcsova videkere teiepitett csángók házi-ipara igen gazdag, becses s művészi szépségű kollektióban van a kiállításon bemutatva, varrottasok es szövöttes lepedő-aljak, kendők láthatók ilt válLozalos mintákkal és kivitellel. A szövészet terén bámulatosan szép dolgokat produkálnak a pécsvideki Püspök-Bogád községbeli nők. Ezek készítményeiből szintén több példány van bemutatva s meglepő az az eredetiség szín, melylyel a virág- és allalmotivumokat a szövőszéken előállítják. Különösen ki kell emelnünk egy vőfély kendői, melyen a néprajzi vonatkozásokkal biró s már az ősmagyar vallásban szerepet játszó állatok vannak művészies kivitelben feltüntetve. A magyar motívumok összegyűjtésére a gyűjtemény tulajdono.-a nagy gondot fordított e egybegyűjtve látjuk a Debrec/.en, Kis-Kunság, S/.cged, Csongrád, Pécs stb. vidéki lérfi és női bundák, ködmönök kivarrási mintáit. A magyarországi nemzetiségek házi ipara szintén igen gazdagon van képviselve, ezek közö t a bolg rok jarnak elől, kiknél a női ing kivarrások, Ízléses mintázatukkal s bámulatosan gondos és türelmes munkájukkal tűnnek ki. Igen szepek az aranyhímzéssel díszített katrinczák Viuga vidékéről. A román házi ipari munkák közül kiválik egy remekszép oltárteritő másolat, melynek eredetije Szalinarmegyeben, a laczfalu=i görög katholikus ti mplom an lalható. Lukács László ottani lelkész, dicséretes buzgósággal gyűjti össze az ottani vidék házi-iparának jellegzetes mintáit s azokat rendszeresen lejlesztven es terjesztvén, sok családnak nyújt kenyeikeresetet. A tót népies hímzések közül megemlítjük a gyönyörű női lejkötdket selyemmel gazdagon kivarrva s vert csipkével díszítve, nemkülönben a felső-magyarországi kivarrott teritőket Zólyom és Trencsénmegyéből. A régi magyar lexhl-iparművészetet igen sok becses taigv kepviseli; itt első sorban meg kell említenünk a régi sz>pességi szövöttes kendőket a 17. századból, a lőcsei Szent Jakab templomból. Igen becses munka Szuirecsányi Kata halottas-lepedője. A 18. század elejéről, lilét guipur kivitelben tüntetvén fel azon bibliai jelenetet, midőn Ábrahám Izsákot fel akarja áldozni. Igen érdekesek a régi bosnyák halottas terítők, Pécsről s egy spanyobzsidó nő imádkozó lepedője gazdag arany és ezü-t hímzéssel. A 17. századból való régi nugyar fátyol veg* kből igen becses kollekíiót látunk itt egybegyűjtve, nemkülönben a rendkívül finonr vászonra hímzett pompás horvát fejkendők gazdag sorozatát. A régi német hímzésekből igen becses másolat van kiállít va; ez hű mása azon kehelytakarónak, melyen Nyolcz napig nem látta már Kádár Mihály a fiát, kerestette mindenfele, de nem tudtak a nyomára akadni, végre a kilenczed'k napon előkerült a legény. Az apa latta, bogy fia elhanyagolta önönmagát, a gazdasagát s lelkében már most is csaknem elfásult, maga ele hívta s mondá : — Már látom gyermekem, hogy veled bírni nem lehet, hogy te mindenáron olyan házasságot akarsz kötni, a mely hozzád nem illó. En nem akarlak téged ebben meggátolni, tégy ugy, amint akarsz, azt azonban kikötöm, hogy nálam nem foglok lakni s tőlem ne is várjatok semmit. Egyúttal figyelmeztetlek arra is, hogy a fenyegetőzésed hiábavaló, m>Tt, hogy ki volt a gyilkosa annak a sehonnai legénynek, aki miatt húgod a Tiszába ölte magát, azt én nem tudom, de nem is tudja senki. Elveheted azt a leányt, ha ugy akarod, de én nem ismerem el menyemnek soha. — Ez nem elég apám ! — mondá a fiu önérzettel. — Ezzel én meg uem elégszem ! Azt akarom, hogy apám menjen el B:rnit András uramhoz és tisztesseges módon kérje meg számomra az ő Juliska leányanak a kezét. Ezt kivánom, egyebet nem, a többi az en dolgom. Dolgczni tudok, az én ket kezem munkája után majd csak megélünk mi is. — Abból ugyan semmi sem lesz, hogy en lealázzam magamat és fiam számára egy olyan leány ke/, t kérjem meg, aki az én akaratom ellenére lenne menyemmé. — Jól van apám, ne tegye, meg lészen ismét kőszivüségének a gyümölcse. Én leszek az apai gőg és nagyralátásnak második áldozata. Ezzel elrohant. Kádár Mihály a gőgös parasztbiró e jelenet után erőtlenül roskadt le a mellette álló szekre, arczát kezeibe temette és azon tepelődött, hogy mitévő legyen Végre határozott. Gyorsan felugrott, kalapot és botot vett elő, felvette kék posztó mándliját és elsietett a fia keresés ire, mert szeget ütött a fejébe a fiu fenyegelődzése. Késő esle volt már, amikor az egész falut bejar'a s nem tudott a nyomára akadni sem az utczakon, sem a knresmábar. Kábultan járt immár össze-vissza, amidőn egy perezre magához tért és körültekint, látja, bogy a Csókás-tanya szelén, a Tisza partján áll a fiu, épp azon a helyen, ahol tiz esztendő előtt a leányát fogták ki a Tiszából. Magába szállt a gőgös ember, félelem fogta el, hogy talán fia is itt a habok kőzött kereste a megváltást s akkor, oh akkor igaza volt a fiúnak, hogy az ő gögösségének lön az aldozata. Ilyen gondolatokkal tépelődött Kádár Mihály, amint xegyszere egy erős kéz ragadja vállon, ősszeborzadva tekint hátra s fiúval szemközt áll az apa. — Mit keres itt kigyelmed ? — kérdé a fiu száraz hangon. — Téged kereslek gyermekem — mondá az api az engesztelődés hangján. — Engem ne keressen többé kigyelmed, mert hozzám a történték után s -mmi köze, mi már e földön 1 számoltunk egymással. Megölte kigyelmed a leánya szivét, megölte az én szívemet is ; kegyellenségeért majd számolni fog kigyelmed az örök biró Ítélőszéke előtt. Áldja meg az Isten ! Ezzel tovább indult. — Fiam ! Egyetlen drága gyermekem! Ne hagyj el! Hallgasd meg apádat ! Kádár István visszafordult s lehajtott fővel allt meg atyja előtt. — Beszéljen hát kigyelmed, meghallgatom. — Bocsáss meg nekem egyetlen gyermekem, — mondá elérzékenyülve Kádár Mihály — hogy oly igazságtalan voltam irantad, nem tehelek róla, hogy oly kegyellen rossz természetem van. Hogy miért gyűlöltem eddig Bernát Andrást, azt e'mondom neked, bar nagyon restellem, de hát a vér. a ver, hiába az a gonosz vér, én nem tehetek róla. Hillgasd lebál : — Akkora legényember vollam, mint te most, de szilaj, akaratos, bosszúvágyé, mint most is, nem tagadom. Bernát András éfpen ellenkező természetű volt, hogy milyen most, nem tudom, mert már harminezhat esztendeje nem váltottam szot vale. Az ő felesége a legszebb leány volt a faluban, olyan veit, minta leesett harmat, gyönge; olyan minta rózsa : szép. s olyan, mint a liliom : ártatlan. Ezt a leányt szereltemén lelkem egesz hevével s a leány is — bár nem valami nagyon — valamennyire mégis vonzódott hozzám. Ekkorláji került a faluba Bernáth András; derék, csinos szál legeny volt, ő i» járt a Biky leány után. Én nem jó szemmel nézlein a legényt, mert mindjárt megláttam a vetelyláraat, de azért csak tartottam m«gam egy darabig, inert el vollam bizakodva, módos ember vagyok, amaz csak zseller, B.ky Gáspár meg büszke ember, hat csak inkább nekem adja a leányát. Igen ám, de a leány jobban vonzódott Bernát Andráshoz s éppen azon lajt volt egy nagy verekedés is a falu korcsmajában, amelyben én, mint aféle hevesvérű ember, szinte reszt vettem s a verekedők közölt volt a Baky Gá-pár fia is. akit veletlenül a fokosommal ugy talaltam fejbe kólintani, hogy hat hétig nyomta utána az agyat Emiatt aztán a Baky Rébék egészen elfordult tőlem, Bernát András pedig aztán nem sokára felesegúl vette a Baky Gáspár leányát. Ezt nem tudtam soha elfelajttni. Az esküvőjén — amint a templomból kijöttek -- odakiáltottam Bernát Andrásnak a násznép köze: — Megállj Bernát András, nagy ára lesz még annak, hogy elszeretted a kedvesemet, sok keserűséget okozok én neked az életben ! Később én is megnősültem, elvettem szegény anyádat, aki olyan szelid jóságú asszony volt, hogy mellette elfelejtettem azt a káros szeretetet, de hogy az I=ten tíz évi együttlét után magához szólította s rám maradt két anyatlan árva, a szegény megboldogult húgod, meg te, ismét feltámadt bennem a szilaj vér, irigye leltem Bernát Andrásnak, akit az ég szinte két gyermekkel áldott aieg s ő boldog, én meg istenverte boldogtalan vagyok. Eszembe jutott, hogy mit kialtollam neki oda az esküvője után, kerestem is az alkalmat. A vér, a vér, az a gonosz vér! Fiam ! én nem tehetek róla. A gyermekek nagyok leltek, az ő fia szerette a leányomat, a te édes testvéredet; elleneztem a házasságot, mert 'mindig a bosszú kóválygott fejemben. Közbe történt, hogy a fiút orozva lelőtték. Törvényt állt az