Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1905-04-16 / 16. szám

á 16-ik szám. N Y I R V I D É K 1906. április 16. pességeinek, cselekvési elhatározásainak, mivel a test éltető nedveinek rendes és megszabott folyamatjok van, a mely észrevetlenül kötögeti és kormányozza az a ka ra t o t: eg) ütt keringenek és váltakozva gyakorolnak rank litkos uralmat ; úgy, hogy minden cselekvésünkben nagy reszök van, a nélkül, hogy tudnánk róluk, azérl tehát a szellemi erő és gyengeség rosz elnevezés, mert tulajdonkep nem egvéb az, mint a testi szervek kedvező vagy kedv. zőtlen állapola ; miből önként következik, hogy az érzelmek és szenvedélyek nem egyebek, mint a vér melegségének vagy hidegségének különböző fokai. Tehát a testi szervek kedvező vagy kedvezőtlen működése és állapotában rejlik magyarazata az emberi gyarlóságnak. Hogy az emberek véralkata és alaptebetségei nem egyformák, azt a mindennapi érintkezésben léptennyomon tapasztaljuk. Igy látjuk azt, hogy az emberek egy reszétiek küL-rzekei elevenek, melyeken a kültárgyak gyorsan atvillannak, vérkeringése gyors, idegei igen erzékenyek, mindent gyorsan (elfognak, de csak felületesen ; azért cselekedetei, tevékeny munkássaga, többnyire elhamarkodottak, s gyakran tökéletlenek s ügyetlenek ; beszedje gyors, sokszor hadaró, vére nyughatatlan, magatartása egészben veve igen változékony, mindenkor es mindenben a körülmények embere; allhatatlan, azért elve az elvtelenség ; becsületes szandéka és érző szive van, de jelleme — nincs miből alakuljon. Epéje nincs, azért csak heves v ;re szokott egy pillanatra felfortyanni, tehát gyűlölni nem is tud, annál kevésbé bosszút állani. Az ilyen véralkatú ember mindig jó remenysegben el, könnyen iger, d« . nriál ritkabban tartja meg szavát, — mindenkinek készség s jóakarója s udvarias, tetteit jo szándék vezerli, de meg nem szűnő könnyüvérüsége miatt legtöbb emberét a sárba vezeti. Tarsasagban vidám és kellemes, neki mindenki barátja, ő nem bánt senkit és ha mégis megbántott volna valakit, neki könnyen megbocsájtan ik. Könnyelműségé igen sokszor rosz útra vezeti, s ha e miatt szemrehányásokat tesznek neki, javulását ezerszer is ígéri jó hiszeinmel, de sohasem javul, mert pezsgő nyugtalan vére rugója minden tettének s nem ér rá önallapota fölött gondolkozni. Szüntelenül sürög forog, fjglalkozik, de legtöbb esetben csak jelentektelen dolgokkal. Korlatokat nem tűr, azért rendszeres, komoly tai ulmányoknak nem embere. A jelenntk él, a jövőre nem gondol. Az ilyen embereket közönségesen vérmeseknek szoktuk nevezni. Némelyek roszlelküséggel, romlott szivvel is vádolják a vérmes véralkatuakat, de roszlelküség csak rosz szándékból eredhet, s ahoz az elme munkáló akarata is szokott járulni, ámde a vérmes — bar gyakran követ el aljasságul, sőt olykor vétket is — mindezt nem roszukaratból s megfontolva, sőt inkább a legmeggondolallatiabb könnyelműséggel, vére által ű/.ve-hajlva cselekszi ; — nál i az ész nem bir uralomra vergődni, ő véralkatanak rabságában szenved. Az ilyen véralkatú emberek a sors kemény csapásai alatt kislelküek, tehetetlenek s kétségbeesésükben gyakran gondolnak az öngyilkosságra, de azt végrehajlani nincs elegendő akaraterejük ; e helyett könnyű vérük csakhamar felülkeredik, sújtott rosz helyzetükön túlteszik magukat és csakhamar kibékülnek sorsukkal s inegfeszite.t munkássággal ipai kodnak hely/elükön javítani, a mi sokszor sikerül is nekik, mert megnyerő kellemes tulajdonságuknál fogva embertársaik szívesen nyújtanak nekik segédkezet. Fülfogásuk könnyű, de könnyen is felejtenek. Tudományuk néha sokoldalú, de jórészt semmit sem visznek tökéletességre, mert nyugtalan vérüknél fogva nincs elegendő kitartásuk. A vermes mint orvos szeretve látott vendég, mert kellemes társalgó és mindig optimista, ki mindvégig jó reménységben lartja betegét, a mi már magában véve is fel gyógyszer ; mint ügyvéd hevesen támad, de mivel a hosszú harezot nem szereti, mindenkor kész a barátságos egyezkedesre. Nagyon is allruistikus erzelmü, s ha néha mégis önző, azt csak azért teszi, hogy máskor annal bőkezűbb lehessen. Hivatalban rendes, de csak addig, mig függő viszonyban van, nur< a hivatal korlátait Ez volt a Bernát András keserűsége. Imígyen kóválygott mindenféle össze-vissza a fejében, még az is, hogy a Riska tehén mikor borjazik meg, hogy hány koczát kell a télire felnevelnie es jó áron eladni, hogy a tavaszi vetéshez elegendő vetőm igot vehessen, mikor ott terem előtte egy derék szál legény, a Kádár Mihály törvénybiro fia, aki — Jó napot adjon Isten, András gazda ! — megszólítással veri fel az öreget gondolataiból. Bernát uram imigyen meglepetve felugrik fekhelyéről, .fogadj Isten*-t mond a jövevénynek, megkínálja helylyel maga mellett és kérdi : — Mi járatban vagy nálam, edes öcsém ? A legény habozik egy pillanatig, végre azt mondja az öregnek, hogy az, amiért ő ide iö t, nem olyan csekélység, hogy azt igy egy szuszra el lehessen mond ini, annak sora van, aztán meg ez a hely sem elég alkalmatos erre, hát, ha nincs ellenére Bernát uramnak, talán jó volna, ha bekerülhetnének a házba, ott aztán annak rendje es módja szerint majd elmondja, hogy miért jött. Bernát urain nagyol lélegzik s aztán feláll ülőhelyéből es bemegy a fialal lrgénynyel a házba; ott szemközt leülnek az asztalhoz s a legény rákezd a mondókiijára: — Hosszú harniinczhat esztendő haragját akarom én eltemetni Bernát uram; azért jöttem ide, hogy ezt kigyelmednek elmondjam es arra kérjem, nyújtson nekem ebbe.i segedkezést. Hosszú harminezhat esztendeje tart mar a harag és gyűlölködés az apám és kigyelmed közt s énnekem az a szándékom, hogy ezt a gyűlölködést megszüntessem. Elismerem én azt, hogy kigyelmed mm taitott haragot apám ellen soha, az ő makacskodása, az ő feledni nem tudása az oka enuek az aldatlan halagnak. Arra kérem Bernát uramat, adja nekem feleségül a leányát, mert mi szeietjük egymást. Nem régi az ismeretségünk, ritkán is beszéltünk még egymással, de tudom, hogy mi csak egymással lehetünk boldogok. Ha Bernát uram igéretét birom, úgy az én dolgom lesz, hogy az apámat is megnyerjem. csak a szükségtől kényszerítve tűri. Rendesen nem jó mezei gazda vagy ü/.leternber, mert pezsgő vére türelmetlen s csakis állandó rendszeres szerencse mellett boldogul e foglalkozásokban. Nagv vagyin l'gtöbb esetben vesztére van, mert fényűző, pazar:ó s a pazarlásig adakozó, miért is igen nag7 pénzösszeget nem tanácsos rábízni, m rt ez rossz szándék nélkül, csupa könyelmüségbői könnyen elkallódik kezei alatt. Személyére nézve korlátokat nem Iűr s ezeket forró vére ogész hevével rombolja szét. A politikában a szélső ég emoere és rendesen az árral úszik s a parancsolo viszonyokkal csakis kényszerítve tud m egalkudni. Kedvező életviszonyok közt őszinte s egész élele nyi'ott könyv, melyből mindenki szabadon olvashit, de szorongatott állapotban rovásra képes hazudni. Annyira jó czimbora, hogy a részepsé^ig iszik baratai kedvéért, de azért keves benső baralja van, mert kör^yrlmüsége miatt csak nagyon kevés ember bizalmát ludja megnyerni. I^en jó tanító, mert előadása élénk, kellemes és világos. A körülménye ket és tanítványai tehetségeit sohas m téveszti szemei elől; nyájas leereszkedése, peldai és h isonlatosságai, melyekben igen szerencsés, a legszigorúbb tanu'má íyokjt is népszerűekké teszik. Tanítványait szereti, mit a gyermek s ifjú csakhamar megérez és észrevesz, tehát ők is viszonozzák szeretetét, sokszor a rajongasig, tehát bizalommal vannak iránla s sziveiket egész mez ulensegükben kitárják előtte. Annyi bizonyos, hogy a vérm s emberek sokszor összeütközésbe jutnak a lársaság bevett szokásaival s nem ritkán a társ.idalm'' renddel, a fegyelem korlátaival, sőt nem ritkán a töivény paragrafusaival, de azért nem rossz emberi k, mert szándékosan rosszat nem tesznek, jóhiszeműek, jó szívűek és minden jó és szépre nemcsak kaphatok, hanem lelkesednek is érte, miért is czéltudi los irányítás mellett az emberiség magasztos törekvéseinek hű é» hasznavehető munkásaivá szegődnek. Hogy pezsgő, forrongo, nyugtaim vérük a pillanat hatása alatt a társadalmi és áliamtörvények medrét néha túllépi, airól ők nem lehetnek, azért nem is szabad ily cselekedeteiket szándékos rosszjkaratnak vagy vétkes mulasztásnak beszámítani, hanem iukahb kell azokat vérmérsékletük gyarlósaganak felróni, inely körülményt különösen a fegyelmi halóságoknak es büntető bíróságoknak kellene mindenkor kellőképen mérlegelni és Íteleteikben zsmórinéitékül venni. Vessük f.'í most már a kérdési, va.ijon az ilyen vérmérsékletű emberek maguk-e az okai unnak, hogy a véletlen, a teremtés ereje, a végzet akarata, a fentvázolt — részben igen előnyös, másrészt nagyon gyailó — alaptehelsé

cekkel és véralkattal ruházta fel őket? A lelelet csakis „nem!" lehet. — S erre az á'láspontra helyezkedve, a természet törvényei szerint, a felsorolt gyarló ságok miatt, a mai értelemben felelősségre vonhatók e? — Felelet: „Nem!" * * * A sangvinikusnak elleniéle a méla véralkat, mely ha tisztán, keveretlen fordul elő, tulajdonosa azon képzelet-gazdag, csendes rnersékelt emberek köze tartozik, kik a legtöbb hajlandósággal bírnak a megtebolyodasr.i. Ennek tekintete búskomor, arczán a mélyen gondolkozó lélek és elme fontolgato kinyumata ül. Szereli a magányt, s gondoltaiban mindig sajat enjével foglalkozik Megj lené=e csendes, mozdulatai lassúk, mondhatni kissé lomhák. Örömtelen eletet él s csak nagy ritkán vígkedélyü, ha kedve szerinti jó ismerősök közé jut, sőt ilyenkor még elezes is tud lenni. Eleteivei határozottak, szigorúak, de bizalmatlan önmaga s mások iránt, s mivel túlzóan követelő, nem igen méltányos es emberszerető. Nagyon sokáig gondolkozik, tépelődik, mondhatni töpreng es kínlódik, mig valamiben megállapodásra jut, mig valamire elhatarozza magat; de ha egyszer megállapította feltéleleit s elveit, akkor e/.eklől senki kedvéért sem tágit. N igyon nehézkes és sokszor kiállhatatlan. S/íve érzéketlen s ritkán képes nemes tettre, sőt ellenkezőleg, túlzó követelése, igényei miatt gyakran csalódván, mogorva visszavonultságaban jéghideg s kőkemény szíve az embergyűlöf'lre h ijlandó. Az öreg Barnáinak sűrűen gyűltek a könycseppek szemeibe, nagyon meghatották őt a legény szavai és kis vartatva azt monda a legénynek : Kedves öcsém uram, végighallgattalak téged és én gonosz ember volnék, ha titeket boldogságtokban gátolni akarnálak. S ánlak titeket, hogy egymásba akadtatok ; szánom azt a szegény ártatlan gyermekleányt, inert apád lesz a megrontója a ti boldogságtoknak. Engem, ugylatszik a sors csupa keserűséggel üldöz, fuínat már eltemettem s bár ma sem tudom, ki volt a gyilkosa, de, hogy Kádár Mihály uram keze belejátszott abba, hogy a fiam elpusztuljon, az olyan bizonyos, mint ahogy egy élő Isten van feleltünk. Az én fiam halála ám ő reá is gyászt hozott! Leánya, a te ártatlan húgod, beleölte magát a Tiszába s ez az én keserüsegem is, mert magával vitte a titkot sírjába, hogy ki volt az ő szeretett kedvesének a gyilkosa. Most itt vagytok ti, a kik szintén aldozatul fogtok esni annak a vén gőgös (mber nyakasságanak. En, kedves öcsém, nem ellenzem a boldogságtokat, hanem addig, mig én Kádár Mihály uramat nem tisztelhetem kérőként a házamnal. addig a ti szerelmelekről nem akarok tudni semmit. Ei is ott voltam Kádár Mihály uramnál a leánya kezét megkérni a fiam számára, be sem bocsátott, de azt izente ki a béressel, hogy semmiféle rongy emberrel nem áll szóba. Nohát mondd meg az apádnak, hogy adóssa vagyok neki a'.ért, de en nein ugy fogok neki fizetni. Szívesen fogadiaiak most édes öcsém, de jól jegyezd meg magadnak, hogy mig apadual rendbe nem jöttél kívánságod do'gában, addig az én leányom után egy lépést se merj tenni, mer' különbeu könnyen ugy járhatsz, mint az én fiam. Most pedig lslen veled, menj bakével. E beszélgetés után Kádár István felemelkedett helyéről, kezet nyújtott Bernátnak, köszönt és távozott. Az itt leirt jelenet után Bernát An írás kis ideig gondolatokba m rúlten állott, aztáo kalapot és botot véve, elment ő is a házból. Elment a tanya végibe akaezfa sorok köz/.é, ahol egyetlen fiát lelőtték Egy emlékkő jelzi ezt a li dyet, ahol a szö nyű szerencsetlenség történt. Ide jött le az öreg Bernit András, hogy Csak erős ingerek képesek érzelmi és szellemi tehetségeit munkára sei keríteni. Nehéz felfogású, de ha nagy fáradság után valamit felfogott, elméje hű, s évek múlva sem feledi az egykori benyomásokat. Képzelete annyira élénk, hogy ez zsarnoki önkényt gyakorol az értelem felett, miért is agyrémeit valóknak hiszi. Esze mély ugyan, de értelme nagyon habozó, azért Ítélete igen lassú. Ismeretei korlátoltak, de tudománya rendszeresebb mint a vérmesé. Csak járt uton szerel haladni, de mások eszméit megvalósítja és tökélyre viszi. Önbizalm i nincs, tehát önálló szereplésre nem érzi magát elég erősntk, miért is nagyon ritkán lép tel az élet küzdelmeiben; de a hol mégis fellép, ott az án annál szilárdabb cs alaposabb működése, de egyszersmind rideg, száraz minő a mértani egyenes vonal s emelkedni nem tud, szárnyalni pedig nem bir. A méla véralkatú ember mezei gazdanak pl. igen jó, meri nem vesz M kölcsönt de nem is ad, a mellett a gaidasági szakirodalom tinácsait fontolóra veszi s azokat lehetőleg tökélyre viszi, de üzletembern k nem vdó, mert bizalmatlanság folytán nincs bátorsága vállalkozásokba bocsátkozni. A kor szellemével nem s eret haladni, mi vei lassú gondolkozásával nem tud lépést tartani anna'< rohanó áradataval, lehat ellensége minden újításnak. Orvosnak neui jó, mert nem lévén önbizalma, lulságo-an aggódó, a mivel a be eget megfélemliti és kétségbee.ti — Ügyvédnek unalmas, mert isszonyu lassan allegal s szárazságával meggyőzni nem tud. Igy van ő minden pályával, hol önbizulooi és önállóság szükséges. Tarsalgása untató és semmit sem mondó, tehát kellemetl n s mogorva különcködése, udvariatlansága és önzése mindenkit visszariaszt tőle. S mindezen kellemetlen tulajdonságai ellenére is a világ becsüli, sőt szereti szilárd jellemét, mely akarva ritkán sűlyed a vétek, vagy kihágás hínárjába, de gúnyolja önzését és kaczagja ö ifejüségét. Mint parancsnok vagy hivatalfőnök féltékenyen őrzi jo.'ait és lassú (elfogásával, ridegségével valóságos kínzó szellemévé lesz alárendeltjeinek s örökös habozásával és bizalmatlanságival kétségbeejti azokat. Mély okoskodasa daczára is vallásában ábrándozó s n. ha a legsötétebb előítéletek rabja. Mint iro unalmas, azért ritkán is lép fel a nyilvánussag mez jén mini író, nnrt nem bizik migáiiati s fél a bírálattól. Tanítónak nem való, inert az itjuság vidor ked. kitörése terhére van s minden csekélység haragra lobban ji, s mivel szívtelen, kegyetlenül büntet, mért is lanitvanyai rettegik s nemcsak nem sz rétik, hanem gyűlölik. E téren munkálkodása teljesen hatástalan, mert szorgalmasan hinteget? ugyan a ludomány magvait, de azok gyüm Ic-eit meg nem érleli, u ert ridegsége, hidegsége lágyként leperzseli a gyümölcsvuagok szirmait és termőjét. Ha gazdag : fösvény, mert az ő Istene a pénz ; ha p dig szegény: munkátlan, csüggeteg s teljesen kétségbeesik. Mint ú.

1 zsarnok, mint szolga álnok, amaz bérét csonkítja szolgajának, ez javait urámk. Ennyi fogyatkozás ulan önkénytelenül fölmerül a kérdés: mire jó, mire alkalmas tehát a méla vérmérséklet? — Talán az irodába az Íróasztal mellé: felelhetnők. Hi-z a csupa formulákba takait sablon-zerű, lélekölő bürokratizmus leginkább megfelel fontolgató munkásságoknak és száraz lelkületüknek. Csakhogy e felfogás ellen tiltakom a más fából faragott önérzetes tisziviselői kar, de még jobban liltakozhatik az ügyesbajos közönség, melynek a hivatalban dolga akad. E leírásból látható, h gy a mélának az elet göröngyös utain ritkán virít a boldogság, inert rideg, hideg s szívtelen természeténél fogva nem szerette senki, az élet alkonyán pedig csüggetpg, mogorva: az élet terhére van s ő a terhe körüle \iruló ítélnek. A méláról is csak azt mondhatjuk, a mit a vérmesről mondottunk, t. i. hogy ő nem tehet arról s nem is oka annak, hogy a teremtés őt ilyen korlát olt tehetségekkel és kellemetlen véralkattal ruházta fel. Hogy őt ilyennek miért alkotta, azt csak a mindenható tudja, de mindenesetre, ez a sok és nagy gyarlóság az ő végzete. (Folyt, köv.) csordultig keserűséggel telt szivén könnyítsen. Levette kalapját és imádkozott, aztán tovább haladt, le egészen a Tiszapartjáig, egészen oda, arra a helyre, ahol a másik szeren'.-sétlenseg történt, ahol a Kídar Mihály leánya a Tiszába ugrott. Itt megint elrebegett egy imát, azián megkönnyebbülten a falu felé vette útját. Nyugtalan volt az ö.eg a leánya miatt, elibe ment tehát, de már ezek más uton hazaérkeztek, amig ő odajárt. * Már a ha'odik vasárnap, hogy a falu fiatalsága nem latta Bernát Juliskát, akinek ez a hirtelen elmaradása a tánczmulatságból sok mendemondára szolgált anyagot. Kádár István még egy párszor eljött a mulatok közzé s mert látta, hogy az ő szwe bálványa nincs a tánezolók között, ő maga is lovább állott. Igy ment ez heteken keresztül, amig egyszer csak azt kezdték beszélni a faluban, hogy Bernát András Juliska leánya mátkája lett Kádár Istvánnak, a tőrvénybiró fiának. Ez azonban csak aféle mende-monda volt, mert voltaképpen másként állt a dolog. Az után a leirt vasárnapi jelenet után, amely az öreg Bernát és a fiatal Kádár közölt 1 folyt, este, amikor már Rébék asszony a leányával haza jött a faluból, Bernát elmondta afeleségének a történteket, aztán sarokra állott az öreg és megiiltolte az asszonynak, hogy nég egyszer a leánynyal a tánezolók közé menjen. Juliskán ik pedig, aki bevallotta, hogy Kádár Istvánt szereti, megtiltotta, hogy vele bárhol is találkozzék. Azalatt, mig az öreg Bernát a maga familliájaban erélyes fellépésével ezt a dolgot ilyeténképpen elintezte, Kádár Mihály tőrvénybiró és fia között hatásosabb jelenet játszódott le. A gőgös parasztbiró tu Ini sem akart erről a házasságról s csak mikor a fia ökölre szorított kézzel fenyegette meg apját s azt kialtotta vissza az ajtóból : — „Nem nyugszom addig, mig Bernát Imre gyilkosát kézre nem kerítem !" —ez aztán gondolkodóba ejtette Kádár Mihályt.