Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1905-01-01 / 1. szám

2 N T I R V í D E K Bejelenté ezután főispán ur őméltósága, hogy dr. Jósa András vármegyénk közszeretetben álló főorvost, most töltötte be vármegyei közszolgálatban állásának 30 dik esztendejét (ezt megelőzőleg 10 évet töltött a vármegyei kórház egylet által fentartott nagykállói kórház vezetésének az élén) s indítványára a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel igtatta jegyzőkönyvébe dr. Jósa András érdemeit. Ezután került a sor a tárgysorozatra. Tudvalevőleg az októberben tartott őszi közgyűlés Dobos Imre és Zoltán István főszolgabirakat, mint akik 20 ével meghaladó tőszolgabirói működésükkel erre magukat érdemesekké tették, VII. fiz. oszt. főszolgabirákká léptette elő. A belügyminiszter feloldotta ezt a határozatot s utasitotta a törvényhatóságot hogy — i em lévén fedezet — csak egy főszolgabíró előléptetésére nézve hozzon hatarozatot. A közgyűlés ennek folytán Dobos Imrét, mint legtöbb szolgálati évvel biró főszolgabírót léptette elő a VII. fizetési osztalyba. A kereskedelemügyi miniszter kamat nélküli kölcsönként, az ínség enyhítése czéljábol, útépítési czelokra 200000 koronát ajánlott fel a vármegyének. A közgyűlés, köszönetet tolmácsolva ezért a kereskedelmi miniszternek, elhatározta, hogy ez összegen a túra—berkeszi trvhatósági út építtessék ki. Ezután a központi választmányt alakította meg újra a közgyűlés s választotta meg ismét a közígazgatasi bizottságból törvény szerint kilépő tagokat, nevezetesen Bory Bélát, Görömbey Pétert, dr. Meskó Lászlót, dr. Mezőssy Bélát és Somogyi Gyulát. A központi választmány tagjai is legnagyobb részben a regiek leltek. Szikszay Pál alispán indítványozta ezután, hogy soron kivül vétessék tárgyalás alá Kecskemét város tőrvényhatóságának a kormánynyal szemben hozott bizalmatlansági határozata s ezzel kapcsolatban Bory Béla és társainak indítványa. Mikecz Dezső főjegyző volt az ügy előadója felolvasta Kecskemét város átiratát, Bory Béla és társai bizalmatlansági indítványát, az alispánnak ezekre vonatkozó, s az állandó választmány által 23 szavazattal 6 ellenében elfogadásra ajánlott határozati javaslatát s az ennek alapján a képviselőházhoz intézendő feliratot. Mély és általános figyelem és nagy érdeklődés mellett elsőnek gróf Dessewffy Aurél szólott a kérdéshez. Hangsúlyozta mindenek fölött, hogy a mai nehéz politikai viszonyok között mindenkinek a maga meggyőződése erejével hozzá kell járulnia a jobbra vagy balra való kibontakozás előmozdításához. A nov. 18-iki parlamenti eseményt a jogfolytonosság szempontjából tartja végzetesnek. Az exlex ben való házfelosztást és választásokat pedig elitéli azért, mert a magyar közvélemény egy tekintélyes részben törvénytelennek tartja ezt s így a király — alattvalói egy igen nagy része szemében kétes helyzetbe kerül. A bizalmatlansági indítványt elfogadja s pártolja a felirat felküldését Bory Béla szóllott ezután hasonló szellemben, majd Halasi János, ki épen a november 18-diki események miatt lepven ki a szabadelvű partból, föl szólalása a párt egyes tagjai részéről folytonos kőzbeszólásokkal fogadtatott. Gróf Pongrácz Jenő, mint a szabolcsvármegyei szabadelvű párt elnöke a napirendre térés mellett szólalt föl. Lelkes és óriási hatást keltő rövid, de súlyos beszéddel okolta meg ezután dr. Meskó László a kormány elleni legnagyobb fokú bizalmatlanságot, ajánlva a határozati javaslat elfogadását. A utolsó szónok volt Kállay András, a ki reflektálva az előtte felszóllalt Dassewffy Aurél és Halasy János beszédeire, nem helyeselte a fennforgó indítványoknak sürgős, már e rendkívüli közgyűlésén való tárgyalását, mivel szerinte a Tisza elleni bizalmatlansági indítványok tárgyalására, még a májusi közgyűlésen is lett volna bőséges idő. Beszédét pedig eként végezte: Hál tek. törvényhatósági közgyűlés, a kérdés tulajdonképen rosszul van feltéve ; ne,u az itt a kérdés, — csak törve beszéli a magyar nyelvet — én oly otthonosan éreztem magamat itt náluk rögtön, mintha honi rögön jártam volna. Valószínűleg az osztrákok s más külföldiek is ugyanígy gondolkoznak — de mindegy, a távolban ösztönszerűleg felébredő chauvinizmus c=ak úgy kaczagott bínnem, mikor Rudy uramat — németül beszélni hallottam; olyan színmagyar accentussal s magyarizmussal beszélte e kulturnyelvet, melyért otthon annyit haragusznak — annyit küzdenek — s melyet tudnunk nekünk magyaroknak, mégis csak .muszáj !" Uj otthonom, hol most száműzetésem keserű kenyerét s kitűnő tengeri halait eszem — csudaszép kerttel bír: óriási Áloék, Cziprusok, Juccák, pálmák; a távol Libanon czédrusa, Piniák, narancs és czitromfák - aranynarancs a fán: a Hesperidak híres gyümölcse, melynek látása után annyi szív ep >d — s az arany gyümölcsök mellett ezernyi hófehér illatos virág a buja zöld lombok között .... Narancsvirág : ifjú leányok álma, koronája s lenn a narancsfák alatt — a piniák alatt, mindenfelé millió rózsa nyilik s bőkezűen hullatja szirmait — különös, halvány rózsaszín s fehér rózsák, lefelé hajlott kehelylyel s gyöngéden, csak egy ujjal nyúlsz hozzá: már lehullott — könnyelmű szép asszony módjára. A kertben mindenfelé lépcsőzetes lerrasse-ok — mint minden olasz kertben — de egy kődarab sem áll pusztán : mindenfelé befutotta a futó rózsa, a babér, az örökzöld borostyán . . . Borostyán lombja borítja a kert kőfalát is, melyet kívülről nem messze a vasrácsrs ajtótól egy román köríves fülke szakit meg s benne üveg-fal mögött, a Génius loci bájos megnyilatkozásaként : a Madonna valaha fehér, de az időtől borostyánszínűvé vált márványszobra, karjan a gyermek Jézussal, ki eltérőleg minden eddig látott alaktól, lábacskaját pufók kis markába fogja. Fölötte örökmécs, előtte vázákban friss virág s a fülke alatt a kőtalban a felirás : Maria, Mater gratiae, Mater misericordiae! — E szoborért — különlegessége miatt — sok pénzt fértek már Rudyéknek, ők azonban — nem bigotteriából, — de ki gyeletből megtartották azt, mondván: akkor is benne volt e kőfalban, mikor megvettek e házat — maradjon hogy ki rajong és ki nem rajong a novemberi határozatáért, a miért bizony senki sem rajong, hanem az, hogy Welf-é vagy Ghibellin, — Andrássy-e vagy Tisza ? S ha így v.in a kérdés helyesen feltéve, hát én daczára az elkövetett, de helyrehozható hibáknak, s mert meg vagyok arról győződve, hogy a november 18-iki octroylt házszabály alkalmazására sohasem kerül a sor, nem szeretném az ország kormányát más ktzekbe letéve látni, nem helyeslem azok eljárását, a kik a hajót az első vészjelre elhagyják, hanem híven családom ősi czimerében olvasható jelmondatra: „in prosperis et adversis", helyt állok és segítségére sietek a hullámokkal küzdő állani hajójának, a melynek kormányosa, elkerülve a tapasztalatok után veszelyeseknek "mutatkozott szirteket, erős kézzel be fogja azt vezetni a közszabadságnak és rendnek biztos révébe. Báró Felitzsch Berthold főispán úr őméltósága ezután — több szónok nem lévén följegyezve — a vitát berekesztette s elrendelte a mindkét oldalról kért névszerinti szavazást. A szavazás eredménye ez : a bizalmatlansági indítvány mellett szavazott 14-7 ellene 59 biz.ottmanyi tag. A bizalmatlansági indítvány tehát 88 szótöbbséggel elfogadtatott. j A határozat így szól: Szabolcsvármegye törvényhatósága az állandó vátasztmány javaslatát névszerinti szavazás mellett 147 szóval 59 ellenében elfogadván gróf Tisza István miniszterelnöknek azon törvényellenes eljárását, hogy a magyar képviselőház házszabályait saját beösmerése szerint tudatosan és szándékosan a képviselőház elnökével történt előzetes összebeszélés folytán megsértette és a házszabályok világos rendelkezései ellenére önkényesen uj házszabályokat kivánt érvényeseknek tekinteni, a leglntározattabban elitéli és a kormánnyal szemben érzett legnagyobb fokú bizalmatlanságát kinyilvánítja és mindezeknek az országgyűlés képviselőházához intézendő feliratban ad kifejezést. Minthogy pedig jog fosztó erőszak jog forrássá nem válhatik, kimundja a törvényhatóság, hogy a törvény sértéssel létrejött lex Dánielnek nevezett házhatározatot érvényes házszabalynak nem tekinti és tiltakozik az ellen, hogy ezen házhatározatok alkalmazásával törvények alkottassanak, egyúttal pedig felkéri a képviselőházat, hogy a kormány által megszakított jog folytonosságot állítsa helyre, hogy a régi házszabályok jog hatalya alatt alkotmányos életünk a rendes mederbe visszaterellessék. Mikecz Dezső főjegyző által szerkesztett felirat a következő : Mélyen tisztelt Képviselőház ! Az emberiség fejlődesének történetében egyik legfőbb elvként látjuk kidomborodni a törvények tiszteletben tartására irányuló lankadatlan törekvést, melynek biztosításának egyik eszköze a törvényeken elkövetett sérelem megtorlása és a megsértett jogrend helyreállítása. Nemzetünk történetének lapjai is szakadatlan tanúságát nyújtják a feltétlen törvénytiszteletnek, mely nem enged foltot ejteni állami életünk jelképén a törvényesség tiszta oltárán. Megdöbbenéssel s egyúttal aggodalommal és keserűséggel vettük hírét az országgyűlés képviselőházának f. évi november 18-án tarlott ülésén történt eseményeknek, a midőn történelmünknek párját ritkító eseteként a törvények megszegésére épen azok mutattak példát, kiknek hiva* tása a törvényeket nemcsak megtartani, de mások részéről való megtartását is a kezükbe tett hatalmi eszközökkel biztosiiani, a midőn Magyarország miniszter elnöke egyetértve a képviselőház elnökével, tuda

!osan és szándékosan megszegte a házszabályok rendelkezéseit, hogy is ott! E kőfallal párhuzamos m egy platán alléé melynek lombja azonban — más égalj törvényeinek hódolva — már 1 hullott. Károly István tőherczeg csudaszép parkjához s villájához vezet, mely azonban a többi halandók előtt zárva v;igyon, minden év január hónapjában ide költözik a főherczegi család. A villa s park neve: „Podjivori" — ei horvátul van: — „A babérfa alatt" s ebből az egy horvát SZÓDÓI több osztrák politikát tanul az ember, mint egész ujságnyalábokból ! Olasz szóról s egyebekről a főherczegi udvar tudni sem akar, de hát németül ? — kérdeztem én naiv csodálkozással. — Nem : Podjavori! A főherczegi park mögölt olajfáktól borítva emelkedik a Monté Sct. Giovanni. Szobám ablaka is rá néz s az alkonyórán, raely itt hamar következik be, éppen az irigy öreg hegy miatt, mert a nap az ő széles háta mögé száll le, mig tekintetem a hunyó napot követi, a hegy tetején álló picziny kápolna keresztjére téved, mely mélán rajzolódik le az esthajnal rózsaszínű felhői kőzött . . . . Lussingrandeiek — s P.ccolóiak — Lussinyiccolo félórányira van ide — ha egym ts előnyeit vagyis hátrányait akarják felhánytorgatni így szólnak: „Lussingrandeben egy órával elŐQb megy le a nap" mar mint a piccolóiak, „Piccoloban pedig egy órával későbben kél fel* már mint a grandeiak. Rudyék rácsos ajtaján túl van a Gontrada-Pozzo. Szép sétatér, narancsfak, czipru-ok s pálmákkal, közepén óriási, terjedelmes s terebelyes fa „Celtis Australis", németül: Zürgelbaum. Elhaladva itt, végigmegyünk a város egyik sikátorán, mert utczának ezt nem nevezhetem, vasrácsos ablakok alatt, melyek alá a hold romantikus fényében oly könnyű néhány karcsú lovagot, néhány zenészt guitorre al ikot odaképzelni — s ha a képzelet túlságosan merész — néha mintha finom aczélpenge vagy karcsú tőr villogásá' is látná . . . Migas kőfalak, melyekril alácsügg a repkeny zöld lombja, kinyúló narancsf.iágak vagy egy M'mosr, mely remeg a szellőtől is ... E sikátorokon, lépc-őkö i hilad a népapiazetta a D3m leié, n kicsiny ki<ötő folé, hol számlál in kisebbez uton lerombolja szabad alkotmányos életünk egyik legfőbb biztositékát, a szólásszabadság »édbástyáját. Ezen kincstől, ezen biztosítéktól nem engedheti magát megfosztani nemzetünk, mely fájdalom évszázadok óta idegen hatalmi érdekek soha nem szűnő támadásaival szemben kénytelen alkotmányát védelmezni, melynek ezen harczban mindenkor legtöbb fegyvere épen a törvények feltétlen tisztelete és a férfias szabad vélemény nyilvánítás volt. Az elkövetelt törvénysértés ellen tiltakozik a szivünk mélyén lakozó törvény tisztelet és ezen tiltakozas nyilvánítására kötelességszerüleg ragadjuk meg az első alkalmat, hogy kijelentsük és a mélyen tisztelt képviselőház tudomására hozzuk, miszerint gróf Tisza István miniszterelnöknek és kormányának azon törvi nyellenes eljárását, hogy a magyar képviselőház házszabályait a hépviselőház elnökével a házszabályok őrével történt előzetes összebeszélés mellett — saját beösmerése szerint tudatosan és szándékosan megsértette s ez u on önkényesen uj házszabályokat kivánt érvényre emelni, a leghatározottabban elitéljük és a kormánnyal szemben érzett legnagyobb fokú bizalmatlanságukat nyilvánítjuk. Minthogy pedig jog fosztó erőszak jog forrássá nem válhatik, kimondjuk, hogy a tőrvénysérté.-sel létrejött lex Dánielnek nevezett házhatározatott érvényes házszabálynak nem tekintjük és tiltakozunk az ellen, hogy ezen hazhatáiozatok alkalmazásával törvények alkottassanak, egyúttal pedig telkérjük a mélyen tisztelt képviselőházat, hogy a kormány által megszakított jog folylonoss igot helyieáliitani, a régi házszabályok joghatulya alatt alkotmányos életünket a rendes mederbe visszaterelni mé tóztassék. Főispán ur őméltósága a határozat kimondása utan a közgyűlés folytatasát másnapra halasztotta. Egy kis kirándulás Németországba. (Folytatás.) A sikettelen villanyozás után tanácstalanul mentem ki barátomnak feleségi hez. Mond mtg liimezés hámozás nélkül, hogy tulajdonképen mi a baja az én kedves feleségemnek. Doktorhoz illő nagyképüsködéssel azt válaszoltam, hogy „Édes barátom ! Ez nem egyéb mint idegesség. Ez a válasz engemet fel nem világosit és feleségemnek komoly betegségére vonatkozólag meg nem nyugtat. Beszélj érthetőbben. Hát beszélek. Volt nekem egy testi lelki öreg zsidó Dr. Bleuer Miklós barátom, a kihez hosszú áldásos orvosi szereplése alatt sokszor intéztek ehez hasonló kérdési, hngy miért van ez, vagy amaz így és nem másként, ő a Talmudnak egy passzusára hivatkozott, ahol valaki azt kérdezi, hogy mi ennek az előtte érthetetlen dolognak az oka. A válasz az lett, hogy egy bolond hatezer kérdést tud felvetni addig, mig a bölcs csak egyre képes válaszolni, a minthogy igaz is. Ezen kitérő válasz nem nyugtatta meg az én Sz. János barátomat, mert azt követelte, hogy mondjam meg, hogy hát tulajdonképen mi az a nyavalya, a mit idegességnek neveznek. Sarokba lettem szorítva. Egy darabig ötöltem hatoltam, nagyokat nyeltem, de végre is valamit csak kellett válaszolnom. Édes barátom! Az ideges ember, de leginkább nem ember, de asszony sokszor sok mindenléle kínokról és kellemetlen érzésekről panaszkodik, ezekel hypochondrikusoknik, hysteriásoknak bélyegezzük. nagyobb bárka, egy vagy több vitorlás hajósbárki vesztegel, közöttük néhány legnagyob Ciioggia szigetről való, Velencze mellől. Ezek a leggyakorlottabb halászok. Utam a k köbén a Ddoi mellett vezet el lépcsőn s mellette, alatta a meleg napsugárbin — megannyi Lizzaroniként — sütkereznek a tétlen hajósok —• asszonyok s gyermekek : illyr, dalmáta, horvát s albánok véréből vegyült korcsnemzedék. Asszonyai — mint egészen ifjú leányok — ha nem közelitik is meg a szépség-ideált de elég szemrevalók, — de fájdalom ifjuságuk oly könnyen múlik el, mint a hópehely, raely a sáros földre húll s olyanná is válik mint az . . . Életemben soha ennyi sok s ilyen csúf vén aszszonyt nem láttam. Rosszaság, talán kegyetlenség is tőlem, de nem tehetek róla, eszmetársulás revén egy irodalomtörténeti emlék jut eszembe, a mit hajdanán — óh irónia — virag-éneknek neveztek: „Zsúpra aggnő" sth. Elfordított f-jjel megyek el előttük, nézem, készülődnek-e az öbölben a halászok, sima-e a tenger, vagy háborog; nézem a derűs vagy felhőboritolta mélyen kék olasz eget s felhaladva aztán a Dóm lépcsőin — betérek oda — mindennap betérek, bemutatni áhítatos hódolatomat — Snlviati hires Madonnájának ! Ott trónol egyik oldaloltáron fehér márvány fönségében, karján az isteni kisded, arczán égi szelídség, ruhájának leomló redőin szemérmes méltóság ; körülötte göndör fürtös fejű angyalon imádatba merülve : az egyiknek pufók arczocskáj in könyü ragyog — hajh! Márvány könyü csak — mig az én arczomon igazi sós csepp pereg alá — mert gondolatom messze, messze száll — túl az Óperenczián — haza, két igazi, élő göndöihaju fejecske felé .... A román stilusu, egyhajóju Dómot most restaurálták — friss festékszag érzik, a mi nem éppen használ az íllusiónak. Sok kép a falon, közöttük állítólag Tirián s Palma egy-egy festménye. Kis távolságra a Dómtól emelkedik a tiszta román Campanik — harangja ezüstösen csengett valaha — most dissonans. Folytatása következik.