Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1904-07-24 / 30. szám

XXV. évfolyam. 30. szám, Nyíregyháza, 1904. julitis 24. VIDÉK A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon, Eloiizetésl feltételek: Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A lap szellemi részét képező küldemények, i •a -jj- ± • -i i i r i • a s^eráu zto czime alatt kéretnet beküldeni postán vagy helyben házhoz hordva : lap szétküldésé targyaban leendő felszo­Hirdetési dijak: Egész évre Fél évre 4­Negyed évre D- ... , , , i Minden négyszer basibzott petit «or egyszer 8 korona. Omlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos fogadUtSK " közlése l > fillér M5bbs,3ri közlés eseteben'* fill l könyvnyomdájához i«ko! •. 'itcza 9. szám " , ,..... ' kóny vnyomdájához (Jánószky haz) íiitezé-ndok. A nyílt-téri közlemények dija aoronkint 6J fillér A kéziratok csak világos kívánatra a az Apró hirdetések 10 szóig4 > fii.,minden tovibbi «»ó illető költségére küldetnek VÍBSZÍ. t fii. Vastag betűvel szedett hétszeresen számit Hirdetések elfogadtatlak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-uieza 8-ik szam); tovaüba: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Általános Tudósító altal Buda­pesten, Haasenstein és Vogler irodajaban Bécsben, s Budapesten, vaiamint Németország ^s Sveicz fővárosaiban. A drágaság és piacsí rendészetünk, A nagy drágaság, mely a nyíregyházi piaczon uralkodik, nem csak hogy aktuálissá teszi piaczi rendészetünk kérdésének megbeszé­lését, de sürgős szükségességgé, hogy a hallat­lan és — semmiféle nagy szárazsággal nem indokolható nagy drágasággal szemben, a fo­gyasztó közönség a kizsákmányolástól meg­mente.-sék. Tiszteletre méltó és teljesen megbízható helyről kaptuk és közöljük az alábbi fölszóla­lást, mely a való tényeknek teljesen megfelel. Ajánljuk azt rendőrhatóságunk figyelmébe, kérve a magunk részéről is. hogy minden ren­delkezésére álló törvényes eszközökkel és in­tézkedésekkel védelmezze meg a fogyasztó kö­zönség — s ezzel együtt a termelők — érde­keit, hogy ne legyen az a m'isod, sőt harmad kézből elárusitók uzsorájának kiszolgáltatva. De legyen résen a közönség is s járjon kezére a rendőrségnek. Ahol látja, tapasztalja a kofák visszaélését, lépjen föl erélyesen, hiv­jon rendőri segítséget, s ne sajnálja a fárad­ságot a lormális panasz megtételére, mert a rendőrség — korlátolt számánál fogva — nem láthat meg mindent s rá vau utalva arra, hogy a közönség ebben a tekintetben segít­ségére legyen. * * * Nem elég az, hogy az országos csapást képező nagy szárazság miatt városunkban az élelmiszer-piacz elviselhetetlenül megdrágult, elvis Ihetetlenebbé teszi ezt az, hogy mindennemű élelmiczikk sokszorosan drágábbá lesz az állal, mert a kofák az élelmiczikkek árulását teljesen monopolizáljak s tetszésük szerint szabjak meg azoknak piaczi árait, ezáltal a közönség bárminemű élelmiczikket nemcsak, hogy kénytelen a kofalól vásá­rolni, hanem indirekto kötelezve is van erre, mert kü­lönben ha ezt nem teszi, sajat maga és háznépe még a-betevő lalalol is nélkülözni kénytelen. Á JNjircidlék" tárája. A magyar nóta. Nem tudora én megmondani Mért is szép a magyar nóta, Mégis ez a legszebb nékem Altatgató dajkám ota. Nem tudom én megmondani Megindító mi van ebben, Mcgis érzem a magyarnál Nem dalolhat senki szebben. Nem tudom én megmondani Mi az, ami lángra gyújt hát, Ha a czigány hegedűje Eljátszik egy magyar nótát ! ? Mért juttatja az eszembe A kit régen elfeledtem ! Mért borul be bús felhőkkel Ilyenkor az ég felettem ? ! . . Nem lehet azt kimondani Nem kell ehez semmi kóta, S aki ezen bölcselkedik, Nem kell annak magyar nóta I % Tavaszi emlék. Virágbontó, langyos tavaszi hajnal, Duhaj kedvünk eltűnt a virradattal. A csillagok már sápadtan ragyogtak, De szívünk még mámorral volt tele S a fiuk csöndes nótázásba fogtak. Asuiadaf. Ugy tudjuk, hogy a multakban az élelmiczikkeket a városi piaezra behozó közvetlen termelőktől a kofák­nak csak reggeli 9 óra utan volt meg a joguk vásárolni ; most ellenben az a fordított helyzet all fent, hogy a kofák a fogyasztó közönséget vásárlás alkalmával már kora reggeltől kezdve vakmerően félretolják az árusító termelőtől s midőn e miatt a fogya^zto közönség érzé­keny kifogást tesz, kénytelen a kofák nyelveskedését elnyelni s még csak rendőri segélyt sem vehet ezen eljárás ellen igénybe, mert vagy egyáltalában rendőr nem talalhato, vagy ha előkerül is véletlenül egy czirkálo rendőr, a közönség kérését azzal utasítja el, hogy „te hetek is arról* — ha a kofának igy is szabad. Rendőr­ségünk figyelme arra sem terjed ki, hogy a vidékről erkező élelmiszert eladók az elárusító piaezra szabadon eljussanak, mert az élelmes kofasereg már jó kora reg­gel útközben az utczán, a sorompónál, sőt a városon kívül útját állja ezeknek s az eladásra vitt fogyasztási czikkeket olcsón már ottan megveszi a fogyasztó elől s adja el a piaczon felsrófolt arakon és 2--300 u/o-os haszon mellett a közönségnek. E szomorú és türhetlen eljárásokat és bánásmódokat a fogyasztó közönség min­den elégtétel nélkül eltűrni köleles. Mind eme tényékét, mint magunkon tapasztaltakat igazolni is tudjuk. Hisszük és 1 reméljük, \ogy ezen elviselhetetlen ostromállapotszeiü eljárásokon — amennyiben hatalmá­ban áll — Nyiregyháza város rendőrkapitánya fog ta­lálni utat és módot segíteni s a nagyközönség jogos érdekének megvedése végett az eddig érvényben volt rendet fentartani s a piaczi kofák féktelen és durva, amellett kizsákmányoló eljárásának határt szabni. A tekintetes Szerkesztő úrat felkérjük, hogy szí­veskedjék becses lapjában jelen czikkünknek közérdek­ből helyet adni, annak bizlos reményében, hogy mind­ezen érzékenyen elősorolt visszás állapot és helyzeten városunk hatósága altal segítve leend. Egy kis kirándulás Németországba. Az egykor St Ulriknak szentelt óriási templom belsejének a XIII. századból származó — későbben be­meszelt — falfestményeit most igyekeznek nagy gonddal ismét láthatóvá lenni. Ha jól emlekezem, ezen czélra — Szerelmesek voltunk mind a négyen, Jó magam is — emlékszem — vajmi régen Bomlottam egy kékszemű lány után. A fiuk meg ész nélkül, szörnyű kedvvel A magukéval, míg nem jött a reggel Tánczoltak akkor egész éjszakán. És egy-egy halvány, hervadó virágot, ' Melyre az édes kis czipője hágott, S melyet ott hordott a szíve felett, Mindegyikünk hozott a gomblyukába ; Én egy fehér, elomló szegfüszálra Száz csókban loptam rá szerelmemet I Csordultig volt a lelkünk ; mit az élet A húsz esztendős ifjúság szivének Szerelmet, vágyat és jókedvet ad. Mint egy mindent elöntő rózsatenger Úgy borult ránk; nem bírtam a szívemmel — Tudtam, soha nem leszek boldogabb ! . . . ... Az erdő aztán elmaradt mögöttünk, S tudom is én mért, csak megcsendesedtünk, A jó kedvünk is elszállt, ott hagyott. Én a szegfűm tépdestem önfeledten, Erőltetve tovább daloltak ketten, Egy szelid fiu sirva fakadott. Egyik, másik közülünk visszanézett, Mintha egy kép, egy oldhatlan igézet Vonta volna a lelket, hogy maradj. Szerettünk voln megállni, visszatérni. Azt az éjszakát százszor végig élni, — De az ég alján feltűzött a nap ! ... A város jött; Rideg házak fogadtak, Kábitó zajba emberek rohantak. Ami mámor volt eltűnt, semmivé lett. Hűvös szél árja csapta homlokunk, Reggel volt, — s zúgva köszöntött az élet! Milotay István. eddig az állam altal 20000 márka lett folyositva. Kár, hogy a padozatot borító sírkövek a járas-keleslől nem­sokára végképen elkopnak. A nyiracsádi templomnak középkori falfestményéit néhány év előtt megtisztítottak ugyan a boritó mis»­rélegektől, le is rajzoltatták, de azóta senki sem törő­dik velük. Az ev. ref. egyház a kepeket vászonnal saját költ­ségén huzalta be és várja, hogy felülről intézkedés történjék ; a mi valószínűleg meg is fog történni, mi­helyt a katonai igények ki lesznek .elégítve. Különösnek és megfejthetetlennek látszik, hogy azon időben, vidékeken és városokban, a miksr és a hol Isten­nek dicsőségére örök szépségű kő vagy márvány dómo­kai emeltek, a hatalmasoknak szive is kőből volt és Krisztusnak szeretetre épített vallását sarkából kizöken teni akarván, gyűlölet vallásává igyekeztek eltorzítani II. Fülöp, Ximenes, Arbuer, Torqueniada. a kik száz­ezreket hurczollak máglyára, azon időben, a világol uralták, ma pedig tébolyda lakói lennének. A XIV-ik században épült remek városházának egy jelentékeny része a lelki sötétség borzalmas emlé­két képezi. A nagy teremből néhány lépcsőn fel az igazság­szolgáltatás zeg-zugos helyiségeibe lépünk, a hol csak annak nem áll minden hajaszála ég felé, a ki teljesen kopjsz. A ki gyanúba kerülve ide jutott, aligha menekült élve ezen helyről. Legelőször is egy szúk nyíláson pár öl mélységű harang alakú korom sötét üregbe bocsátották le, hogy ott három napig etlen szoatjan m igába térhessen. Mikor a bárom nap eltelt, felhúzták a vallató szobába, mo ynek egyik oldala a bíráknak mintegy páho­lyát k pezte. Ezen rekesznek középső harmada igen sürü la roslélyzattal van ellatva, a hol a deliquens a különben is alarczos bírákat föl nem ösmerhetle, a bírák azonban mindent láthattak. A koromsötét helyiség egy kézben tartott nagy bádog lámpával lett bevilagílva, melynek azonban csuk eg}ik oldaál képezte átlátszó üveg, hogy a birak és kínzók csak az aldozat kínjaiban gyönyörködjenek és ők láthatatlanok maradjanak. Ha vallani ntm akart előbb egy kényelmes székbe ültettek, melytiől ujjnyi hosszúságú tompa szögek alottak ki. Hogy azonban a del.quens el ne álmosodjék igy ma is meglevő 20—30 kiló sulyu követ tellek ölébe ha ez nem hasznait meglovagol!atták. Egy vastag talapzatba fennálló deszkának felső széle tompa kest képezett. Erre ültették a diliquenst nehogy azonban, az áldozat A műdarab. Irta : Csehov Antal. Az orosz eredetiből fordította : Zaatkovíca Kálmán. *) A hóna alatt szorongatva valamit, a mi a „Ber/.se­veja Vjedomoszti" 220. számaba volt begöngyölve, S/rair­nov Szása, anyjának egyetlen fia, savanyu arezot vágott és bement a doktor Koselykov dolgozó szobijába. — Ah, kedves fiatal úr! fogadta az orvos. — Nos, hogy érezzük magunkat ? Mi jót hozott ? Szása egyet rándított a sz mével, a szívére tetle a kezel és megindult hangon mondta: — Tiszteltette önt, Nikolajevics Iván, a mama és köszönetét küldte ... Én egyetlen fia vagyok az anyám­nak és ön megmentette az életemet . . . kigyógyított egy veszélyes betegségből és . . . nem tudjuk, mivel háláljuk meg ezt önnek. — Jól van, fiatal úr! — szakitolta félbe tor, ellágyulva a hálától, más is megtett volna az én helyemen . . . — Én egyetlen fia vagyok az anyámnak ... Mi szegény emberek vagyunk es, természetesen nem fizet­hetjük meg az ön fáradtságát, és ... ez nagyon báut bennünket, doktor úr, ámbár, különben, a marna és én . . . egyetlen fn anyamnik, nagyon kérjük, legyen szí­ves elfogadni hálánk jeléüi ... ezt a tárgyát, mely . . nagyon drága tárgy, antíque broncból . . . ritka műdaraf). — Felesleges ! — ránczolta össze a doktor a szemöl­dökét. — Nos, mire való az ? — Nem, kérem, ne utasítsa el, mormogta tovább Szása, lefejtve a borítékol. — ön megsérti a mamát és engem, ha visszautasítja . . . Igen szép tárgy .... antíque broncból . . . Megboldogult atyanktól maradt rank és úgy őriztük, mint valami drága emléket .... Az én pap.uu összevásárolta az antique broncokat és *) Mutatvány a most megjelent Csehov „Tarka históriák"-búi. a dok­Én csak azl tettem, a mit

Next

/
Thumbnails
Contents