Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1904-07-24 / 30. szám

2 N Y I R V I D E K a paripáról leessék, mindkét lábára súlyos köveket kötöttek. Ha ez sem használt akkor betették a tövisekkel bélelt vas ,szűz»-be (Eisene Jungfrau) mely egy köpenyegbe burkolt alakhoz hasonlított melynek elől két ajtaja nyilott ki, és mely szekrény és ajtószárnyak belseje erős szegekkel volt kiverve. Ha a bűnös nem vallott, ebbe hagyták elpusztulni. Ha a vallatásnak ezeken kívül is alkalmazott számos módjai sikerteleneknek bizonyultak, akkor az akasztás, egy szemen szedett módját alkalrn»zták. A bírák páholyával szemben egy erős keresztfa állott. A keresztfa keresztezési pontján, két hosszú, szépen esztergált fa szeg állott merőlegesen, a melyek közébe a nyak beillesztetett, a fej azonban nem csúszhatott a villán át. A ha álra ítélt lábait össze kötözték és a padozaton alkalmazott csigán keresztül a kötelet egy olyan hengerkerekhez vezettek, mint a milyennel a vizet a kerekes kutaknál felhúzzák. Ugyanilyen készülék volt elhelyezve a két átellenes falnál a két kar részére Ezen hengerek segítségével a deliquenst széttépték. Ezen kinzó eljárást és eszközöket a kapusnak csinos eladó, leánya magyarázgatta s ő is mint a régi birák borzadásomat lelki gyönyörrel élvezte. A földalatti helyiségekből félig kábultan kerültem ki a városház terére, hol a szembe levő világhírű dóm előtt hálát adtam Istennek, hogy az ilyen irtózatosságok ma már csak Szibériában történhetnek. A délutánt dr. Steinmetz gymnáziumi tanár élvezetes társaságában töltöttem, ki a muzeumnak konzervátora. Egész utamban ilyen olcsó várost nem találtam, egy három ablakos, szegelet szobáért jó ágygyal, világítással két napra két márkát fizettem. Hajnalban folytattam utamat Nürenberg felé, a melyre gyermekkorom óta Velencze után leginkább vágytam. Mikor Nürenbergbe érkeztem a város fel volt lobogózva. A német fogadósok ez idén ott gyűltek össze kongresszusra. A város leírásával az olvasót nem fárasztom, mert hiszen avval avatoltabb tollak már kimerítően foglalkoztak. A városnak nemcsak az ad különös színezetet, hogy még az uj épületek is ódon stylusban vannak tartva, hanem az a szokatlan jelenség is, hogy ottan czégtáb'át alig látni, hanem a nagy gótbetűs feliratok tarkítják az épületek falait. Kedélyes nép lehet a nürenbergi, m;rt még az előkelőbb Kaiserhof fogadó bejárásánál is ilyen kedélyes leiirat fogadja az embert : ,Es wünsch nur einer was er will Dem gebe Gott zweimal so viel. (Kívánjon nekem bárki, akármit Adjon az isten annak kétszer annyit.) A küszöbön római módra mozaikból kirakott .salve" fogadja az embert. A nürenbergi fogadók legtöbbjében, az utczán a bejárat mellett keretbe foglalva a napi étlap ki van függesztve, a melyből kílünik, hogy az 50 pfeniges 1 es másfél, ritkán két márkás menue minő fogásokból fog állani. így tehát barangolás közben mindenki kiválaszthatja magának azt az ebedet, mely neki leginkább megfelel. Barangolásom közben feltűnt többek kőzött, hogy a 200000 lakossal biró Nürenbergben épen ugy mint az általában látott többi városokba összenézve nincs annyi magastetejü kalap, mint a törzsgyőkeres magyar Debreczenben. Csupán droschtye kocsisoknak fején látni, de oly alacsonyokat, mintha valami magyar ököl érte volna tetejét. Ügy, hogy tán azok se czilinderek voltak. Erről eszembe jut Schlichter Gyula barátomnak egy anekdotája: Tudvalevő dolog, hogy a debreczeni czivis mindent tud. Egyszer egyik czivis kérdi a másiktól látott-e kigyelmed telefont ? Mán hogyne láttam vóna. Hol és mikor? Ezelőtt négy esztendővel Nagyváradon. Na de az se a vót. Azután nem láttam Nürenbergbe szép fehér cselédet az igaz hogy csúnyát ;e. A férfiak szépeknek mond hatók vagy kopasz arezuak vagy szép bajuszosok, de vágott bajuszut nem láttam, mint a milyenek most kezdenek nálunk divatba jönni. Láttam azután czégtulajeladogatta a műbarátoknak . . . Most a mama és én nem foglalkozunk ezzel . . . Szása kibontotta a tárgyat és ünnepélyesen oda tette az asztilra. Ez egy művészi kivite ü, antique bronce gyertyatartó volt. Egy csoportozatot ábrázolt: az alap zaton két női alak állott Éva costümében és olyan helyzetben, a minőnek leírásához nincs meg sem a bá'orságom, sem a megfelelő temperamentumom. Az alakok kaczéron mosolyogtak és egyáltalában olyan kinézésük volt, hogy, úgy látszik, ha vissza nem tartaná őket abbeli kötelességük, hogy fenntartsák a gyertyatartót, leugranának az alapzatról és olyan mulatságot rendeznenek a szobában, a mire még, kegyes olvasóm, gondolni sem illik. Ránézve az ajandékra, a doktor, lassú mozdulattal megvakarta a füle tövét, egyet krákogott és határozatlanul kifújta az orrát. — Igen, a tárgy, tagadhatlanul, gyönyörű, mormogta — de . . . hogy is fejezzem ki magam, egy kissé . . . nem irodalmi ízlésű. Ez már nem kivágott ruha, de az ördög tudja mi . . . — Miért ? — Nem csak Szuchovorszki, de maga az ördög sem gondolna ki gyalázatosabb dolgot . . . Hisz az asztalra tenni ilyen phantasmagóriát annyit tenne, mint bepíszkolni az egész lakást ! — Milyen különös szempontból nézi ön, doktor úr, a művészetet! — mondta sértődve Szasa. — Hisz ez műtárgy, nézze csak meg ! Annyi szépség és művészet van rajta, hogy a lelket áhítatos érzés l öl ti el és könnyek tolulnak az ember szemébe! Ha az ember ilyen szépségét lát, megfeledkezik minden földi dologról . . . . Nézze csak meg, mennyi élet, mily könnyedség, kifejezés! — Mindezt én jól értem, kedvesem, vágott közbe a doktor, — de hát én családos ember vagyok, itt szaladgálnak gyermekeim, itt járnak hölgyek . . . donos neveket mint pl. Bleibinhauí, (Maradj otthon) Brotwurstgut, (Jó a kolbász) E'. se bolond ember! Keseborer, (sajtotfúró) Rubfaamen, (Répamag) és több eféle ősmagyar neveket, melyeket már elfelejtettem. Annyi kerékpározót sem láttam, mint ott. Mesterlegények sőt megélemedett asszonyok is ugyancsak karikáznak. Mészáros legények ezen hordják balvállukra helyezett tekenőb^n a hust. A kerékpárok megvannak számozva, 3000-nél nagyobb számút is olvastam. Külömben ez minden német városban ilyenformán van. Első dolgom volt a világhírű Germaniches muzeumot megtekinteni, a melynek mintegy 100 termében a világnak egy.k legsokoldalúbb gyűjteménye van elhelyezve. Engemet azonban kiválólag csak az ősrégészeti osztály érdekelt. Hogy esetleg könnyebben nyerhessek felvilágosítást egyes tárgyakra vonatkozólag mueumunknak mintegy 40 táblára felfűzött tárgyaink fényképéit magammal vittem. Kőkorszaki gyűjteményük egy óriási termet tölt be. Sok ezer kőeszközök lehet, melyek többnyire dániából származtak, még pedig majdnem kizárólag kovából vagy homokkőből. A mi csekély kőeszköz gyüjtemenyünk számra nézve elenyésző, de különböző eddig még többnyire meg nem határozott leihelyről származott kőzetből készülték, a mi azt látszik bizonyítani, hogy a mí kőkorszaki népünknek távol vidékekkel nagyobb összeköttetésük volt, mint Dániának vagy talán egész Németországnak is. (Folyt, köv.) Dr. Jósa András. Jegyzőkönyv, mely felvétetett a .Szabolcsvármegyei Taniló-Egyesület" nyíregyházi járásköre által Ujfehértón 1904. évi május hó 24-én tartott évi lendes közgyűlésről (Folytatás.) Hozzá szólott még Dömötör Ferenc, Stoll Ernő és Stoffan Lajos. Ország Gábor pedig erős érvekkel igyekezett bizonyítani, hogy nemesik az értekező véleménye, de általában a számtan-tanitásí rendszer hibás, mert szerinte a törtek tanítását a tizedes törtekkel kellene kezdeni, ugy a fokozatos tanmenet, mint a szükségesség szempontjából. Ország Gábor ezen hozzászólása általanos vitává fejlődvén, elnök azt, mint javaslatot szavazás alá bocsátotta. A közgyűlés szótöbbséggel kimondotta, hogy a törtek tanításánál a közönséges törtekkel való kérdést tartja helyesnek. Bónis Menyhért terjedelmes, mindazonáltal tanulságos paedagógiai értékű és minden tekintetben módszeres értekezését pedig jegyzőkönyvi köszönettel jutalmazta. A fiúiskolában alkalmazhatok-e nőtanitók ? c. vitatételt kidolgozta és felolvasta : Fekete Mátyás ujfehértoi tanitó. Ügyesen érvelt a nőtanitóknak a faiskolában való alkalmazása ellen s különösen kiemelte, hogy sok anya nem tud fegyelmet tartani, tehát hogy lenne kívánható 18—20 éves leánytól, 80—90 fiúgyermek fegyelmezése. Egyidejűleg inditvanyozza annak a kimondását, hogy a közgyűlés a nőtanitóknak a fiúosztályokban való alkalmazását helytelennek tartja. Ezen értekezés bírálója : Orsovszky Mariska nyíregyházi tanitó nem állílji ugyan, hogy a nőtanitók a fiúiskola minden osztályában sikerrel működhetnének, de a mindennapi életből merített tapasztalataival bizonyítja, hogy a nőtanitók, a fiúiskola I-ső, esetleg Il-ik osztályában is sikerrel működhetnek s igy ott alkalmaz • hatók is. Fekete Mátyásnak, — bár elveivel ellenkező álláspontot foglal el, — az ügyesen szerkesztett értekezésért jegyzőkönyvi köszönet nyilvánítását hozza javaslatba, egyszersmind kéri a közgyűlést, a nőtanitók az I-ső, esetleg Il-ik fiúosztályban való alkalm'zhatóságának kimondására. Bogár Lajos bi/.onyitja, miszerint a nők, szelíd lelkületükkel, gyöngédségükkel az I-ső fiúosztályban megtudják állani helyüket. — Természetes, ha a tömeg szempontjából nézzük a dolgot — mondta Szása — akkor, természetesen más színben látjuk ezt a művé zi alkotást ... De ön, doktor ür, emelkedjék a tömeg fölé, annál is inkább, mert visszautasításával, mélyen elkeserít engem és a mamát is . . En egyetlen fia vagyok az anyámnak . . . ön megmentette az eletemet ... Mi odaajándékozzuk önnek s ránk nézve legdrágább dolgot, és ... én csak azt sajnálom, hogy nincs meg nálunk a párja ennek a gyertyatartónak . . . — Köszönöm, galambom, nagyon le vagyok kö'elezve . . . Adja át tiszteletemet a mamának, de, biz' Isten, ítélje meg, nálam itt a gyerekek szalidgálnak, . . hölgyek fordulnak meg . . . No, különben, hadd maradjjon! önt nem lehet meggyőznöm. — Nincs is miről meggyőzni ! — örvendett meg Szása. — Tegye ön ezt a gyerty itartót ide, e mellé a váza mellé. Milyen kár, hogy nincs párja ! Milyen kár ! No, Isten önnel, doktor úr! A Szása távozása után, a doktor sokáig nézegette a gyertyatartót, vakarta a füle tövet, és gondolkozott. — A dolog, tagadhatlan, pompás, gondolta magában — és kár eldobni . . Itt nem maradhat . . Hm . . Ez aztán a feladat ! Kinek kellene odaajándékozni ? Hosszas gondolkozás ulán eszébe jutott egyik jó barátja Ucnov ügyvéd, kinek némi perköltséggel tartozott. Ez pompás lesz, határozta el a doktor. — 0 mint barátom, nem akar tőlem p^nzt elfogadni, és igy igen helyes lesz, ha neki ajándékozom ezen tárgyat . . . . Elviszem hát neki ezt az ördöngös figurát! különben ő is nőtlen ember és könnyelmű. Nem halogatva az ügy elintézését, a doktor felöltözködött, elvette a gyertyatartót és elment Uchovhoz. — Jó napot, pajtás ! — mondta, otthon találva az ügyvédet. — Dolgom van veled . . . Előttem, pajtás, megköszönni a fáradozásodat . . . Pénzt nem akarsz Dr. Kelemen Adolf véleménye szerint a nő csak a szív szerepét töltse be ; a nevelés nehezebb oldalait elintézi a férfi. Mindazonáltal a nőtanitóknak az I-ső fiúosztályban való alkalmazását megengedhetőnek tartja. Dr. Mezőssy Béla kívánatosnak tartja, hogy a nőtanitó családot alapítson, de ez nem zárja ki a lehetőségét annak, hogy ferjes asszony is dolgozzék a nevelés és oktatásügy szolgállatában. A statisztikával igazolja, hogy a férfi-képezdék kezdenek elnéptelenedni s így nemcsak helyesnek, de szükségesnek is tartj i a nőtanitók nagyobb számban való alkalmazását. Orsóvszky Gyula bizonyítja, hogy a csaladban az atyának és anyanak nem lehet s nincs is egyenlő hivatasa. A tanítással foglalkozó anyát csak a rendkívüli életviszonyok kényszeritik gyermekei otthonhagyására s így azoknak nevelési viszonyait sem szabid ügyeimen kívül hagyni. A gyakorlati életben is bő tapasztalatot szerzett arra nézve, hogy a nő, tanítói hivatasanak csak ferjhez meneieléig tehet teljesen eleget s ebben az érielemben a nőtanitóknak az l-ső fiúosztályban szükségképpen való alkalmazását megengedhetőnek tarlja. Nánásy Gyula és Nagy Ignác, a nőtanitóknak a/. I-ső fiúosztályban való alkalmazásához hozzá járulnák. Dr. Wilt György a gyakorlatban szerzett tapasztalatai folytán igazolj i, hogy a nők a tanítás dolgaban inegálják helyüket. Szerinte hivatott nőket a fiúosztályokban is bátran lehet alkalmazni. Miután a kérdés — .alkalmazhatok-e a fiúiskolában nőtanitók ? — a vita folyamán a hozzászólók által tel.esen m-!g lett világítva, elnök elrendelt; a szava-át, melynek eredményekent a nőtanitóknak az első fiúosztályban való alkalmazhatósága szótöbbséggel kimondatott. Szabó Gyula újfehérlói tanitó felolvasta ,A lelki átöröklés a nevelés szolgálataban' czimü munkáját, melyben példakkal bizonyítja annak az utódoknál tapaszUlha ó rendkívüli viss/.aható erejet. Bizonyítja, hogy a szülők egyikének lelkitulajdonsága is túlsúlyban örökölhető és hogv a született gyermekben inas, bizonyos öröklött lelki tulajdonságok is lehetnek. A tanítás- és nevelés érdekében helyefii a szülőkkel tartandó ertekezleteket. Az álta'ános érdeklődés mellett felolvasott, magas paedagógiai színvonalon álló munkát, a közgyűlés jegyzőkönyvi köszönettel juhhnazta. A központi választmánytól áttét ügyeket ismertette Nandrássy Aurél nyíregyházi tanitó. A dr. Ransdiburg Pal orvos Budapesten megjelent „Gyenge tehetségű és gyenge elméjű iskolás gyermekek gyógyítása c. müvét, továbbá dr. N. Szabó Sándor kultuszm üiszteri osztálylanacsos ,A Brémaban 1903. évi apr. hó 14—19-en tartott IX. nemzetközi alkoholizmus elleni kongresszusról* szóló hivatalos jelentését ismerleUe és tanulmányozásra ajinlotta. Előadó ajánlasa Indonásul vétetett. 8. Stoffan L íjos, az „Eitvös Alap" helyi gyűjtőbizottság elnöke 1903. évi jelentését a következőkben terjesztette elő : „Az 1903-ik évben adományok voltak az „Eő'.vösAlapra: 1.) A Nyíregyházi Tak irékpénztár Egyesület adománya 20 K. 2.) A Nyíregyházi Kőlcsönsjgélyző Egyesület Adománya 20 K. Összesen 40 K. Tagsági dijakból befolyt: 1.) 1902-ik évi tagdijhátránybol 3 tagtól 9 K. 2.) 190t-ik évi tagsági dijbol 7 tagtól 21 K. 3.) Egy tag 50 K. részjegyének 4 ik részletében 10 K. összesen 40 K. A fentebbi 80 K. összes bjvételből 1903-ik évi julius 14-én elküldetett az .Eötvös-Alap' számtartóján ik 39 K., 1904 évi j tnuár 5-en ismHelve elküldetett'15 K. A helyi „Eötvös-Alap' javára tekarékpénztárba betét: 27 K. Összesen 80 K. Jegyz t. Az 1904-ik év elején begyült 33 K. 1 ,-ad része, 22 K. a központba szintén felküldetett V« ad része pedig: 11 K. a „Nyíregyházi Takarékpénztár,ban helyeztetett el. (Folyt, kőv.) elfogadni, fogadd hát el legalább ezt a dolgot . . . . pajtáskám te . . . Pompás egy dolog! Meglátva a dolgot, az ügyvéden leírhatlan lelkesedés vett erőt. — Ez aztán a műtárgy! — kaczagta el magát. — Ah, vinné el az ördög, csak is az ördögök gondolnak ki ilyen műtárgyat! Nigyszerü ! Elragadó ! Hol vetted ezt a gyönyörű dolgot ? Kiöntve a lelkesedést, az ügyvéd aggódva az ajtóra tekintett és azt mondta: — Te csak pajtás, vidd el az ajándékodat. Én nem fogadom el . . . — Miért ? — ijedt meg a doktor. — Hát azért . . . Megszokott itt fordulni az anyám, a kliensek ... sőt a cseléJségtől ís restelném . . . — Nem — nem — nem . . . Nem utasíthatod vissza, — hadonázott a kezével a doktor. — Ez disznóság volna tőled! Valóságos műtárgy . . . mennyi élet . . kifejezés . . . Beszélni sem akarok ! Megsértesz ! — Ha legalább be volna kenve vagy fügefalevélkékkel beiggatva . . . De a doktor még jobban kezdett hadonázni a kezével, kiugrott az Uchov lakásából és örvendve, hogy megszabadult az ajándéktól, hazam nt . . . . Távozása után az ügyvéd megnézte a gyertyatartót, megtapogatta minden oldalról az ujjaival és, a doktor példájára, sokáig törte a fejét a felelt : mit csináljon az ajándékkal ? A dolog gyönyörű, oko^kod itt — eldobni kár, magánál tartani illetlenség. A legjobb lesz — odaajándékozni valakinek ... No hát odaajándékozom ezt a gyertyatartót ma este a hires komikusnak, Saskinnak. A kutya szereti az effajta dolgokat és hozzá ma jutalomjátéka van. A mint gondolta — ugy tett. Este, a gondosan begöngyölt gyertyatartót átadták Saskin komikusnak.