Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1904-12-11 / 50. szám

2 NYIRVIDEK gyűlés végezetével jelen volt összes termelők mintegy 4000 kat. hold termelési területtel azon kifejezett kötelezettséggel irták alá, hogy ha ezukorrépa termelési szerződést ezen kiküldött bizottság megkerülésével, illetőleg annak működése és jelentéséig kötnének, úgy szerződésileg lekötött termelési területének holdjáért 10 korona bírságot köteles az illető vármegyei gazdasági egyesület javára fizetni. Kiváncsiak vagyunk tehát első sorban a gyár további viselkedésére, még inkább pjdig a termelők kitartására. Szikszay Sándor. Tükördarabok az önismeret világából. : ni. Az ember annál inkább birtokában van szellemi egyénisége szabadságának, mentül kevésbbé engedi magát phisikailag valamire kényszeríteni s mentül inkább képes a morális érzet sugallatait követni. Innen van az, hogy olyan egyének, kik csak hosszas, dressúraszerü szoktatás által tettek szert némi morális érzetre, de e mellett szellemi egyéniségük szabadságát át nem értették, tehát ezt meggyözödésszeriileg nem is birják : azok nem is birnak oly lelki erővel, hogy minden kísértésnek ellenállani tudnának, tehát reájuk minden körülmények közt bizton számítani nem lehet, mert morális érzetük nem elég erős, hogy őket minden rendkívüli eshetőség ellen biztosítaná. Az ilyen emberek szolgáltatják a társadalom azon conlingensét, mely a jó és rossz közt folytonosan ingadozik, s bár tudják, hogy bizonyos esetekben a morális érzet ellen kihágást követnek el, nem birnak annyi lelki erővel, hogy az elfogultság ösztönszerű kényszerének szilárdan ellentállani képesek volnának. A lelki erő legmagasabb foka, szellemi egyéniségünk szabadsága, mely semminek sem tulajdonit oly jelentőséget, hogy annak következtében szellemi önállóságát, önuralmát megingatni vagy megdönteni engedje. A ki ennek birtokában van, az erős lélek, erős jellem, mely sohasem engedi magát túlságos örömre ragadtatni, de nem is sülyed kétségbeesésre. A kinek Ítéletei teljesen függetlenek kivánataitól, az szellemileg szabad ; a kinek Ítéleteit kivánatai befolyásolják : az elfogult. A teljesen kiforrott és minden előitélettől megtisztult szabad szellem kifolyása az erkölcsi bátorság, melynek egyik legfőbb . ismerte'ő jele a vállalkozási szellem. Csakhogy ezt nem szabad összetéveszteni a vakmerőséggel, mely amannak éppen ellenkezője, t. i. szellemi vakság, melyet leggyakrabban az egyszerű közkatonáknál lehet tapasztalni, kik nem mervén a halál borzalmainak szemébe nézni, tehát nem is birnak annak teljes tudatával, miért is vakon rohannak a legnagyobb veszélybe, [mely elvonva gondolkodásukat a haláltól, megengedi "nekik, hogy másra fordítsák figyelmüket, úgy, hogy azt lehet mondani, hogy a rettenthetlenség és a halál megvetés az ő lelköknek az, a mi a szemnek a kötelék ; ezekkel szemben az erkölcsi bátorság birtokosai emelkedett lelkületűek, melynélfogva náluk a rettenthetlenség, a léleknek azon rendkívüli ereje, mely azt a veszély láttára rendszerint előtörni szokott zavar, a nyugtalanság és felindulus fölé emeli és ez az erő ad nekik tehetséget arra, hogy a legváratlanabb, legborzasztóbb eseményekkel szemben is nyugodtak maradnak s megőrzik eszök szabad használatát. Ezekre a legválságosabb körülmények közt is mindenkor biztosan lehet számítani, mig ellenben a köznapi lelkületű tömeg, látva kétségbeesett küzdelmének sikertelenségét panatikus ijedelemmel, vad futásban keres menekülést. * * • Az asszonyi szemnek hamis csillagai előtt — sajnos — Sámson is leborult. Megtéveszti hitét e lidérczfény és megvallja, hogy ereje „hét országra szóló" szép hajában van. „Ha megnyírattatom, eltávozik tőlem az én erőm és megerőtlenedem és olyan leszek, mint akármely ember." Pedig, pedig kár volt hinni az álnok hitvesi szónak. Delila nem az az asszony, ki előtt férjének személye, annak becse, sokat érnének. Neki a kincs, a kialkudott bér kell. Ezért eladja lelkét. Örvend, hogy hitvány szándéka sikerül. Még hozzá milyen uton ? Édes csókjával megmérgezi, jobb karjával keblére öleli és igy elandalítva álomba ringatja, baljában pedig ollót tart, hogy a legalkalmasabb pillanatban lenyeshesse éltető erejét. Mig te hős szép álmaidban oroszlánokat tépsz szét és .seregeket seregre" versz le bámulatos erőddel, ébredésed keserves lesz, mert hű nöd megcsalt, s az ellenség mint bábbal, fog már veled ezután játszani. Bizonyára ekkor is hallatott a mennyei sóhaj: Ah, sírjatok testvéri könnyeket, Győz a hazugság. (Madách Imre: Az ember tragédiája.) Sámson elveszett 1 De még se ! Ne örű'j Delila, ne tapsoljatok filiszteusok, áldozatotok nem kedves az égnek. Az Isten nem hagyja el küldöttét. Kezetekben van bár, meg nem emésztitek s nektek ő általa lészen kimúlás tok. Igen, igy lett, igy mondja el a történet. Gyermek vezeti a megvakított hőst a templomba, hol ellenségei léba játékot űznek vele és nem tudják, hogy itéletök elérkezett. Sámson imádkozik. Ereje újra megnő. Megindulnak ettől a templom oszlopai s magok alá temetik a filiszteusokat. Az Úr akarata teljesült ! Hajdú l'éter, segédlelkész. Mivel az ember a szokások rabja, -azért minden esemény, mely rendes, megszokott életmódunkból kizökkent, nagyon leverőleg hat rank és felette érzékenyen sujt bennünket, de a magát szabaddá tett embert éppen arról lehet megismerni, hogy életrendjének esetleges változásainál nem érez érzékeny hiányt, nem ragadtatja magát szerfeletli örömre a sors kedvezései közt, de nem sülyed vad kétségbe fortuna csapásai alatt, innen a német közmondás : ,Grosse Geister genirt nichts." Az olyan ember már teljesen birja szelleme szabadságát, a ki elegendő lelki erővel bir az akadályok, veszélyek elviselésére, minden lelki rázkódás nélkül. Természetesen itt is élesen meg kell különböztetnünk a megfontolás működését a test beteges idegességétől, mert míg ez a pillanat benyomása alatt áll, ha különben nagy lelki erővel bir is, addig amaz torpei sziklaként minden hullámcsapást szilárdan állva felfog s mindent megingást nélkül elbír, a mi csak érheti az embert. Hogy mekkora lelki erővel bírunk, azt arról lehet felismerni, hogy mire használjuk fel szellemi egyéniségünk, szabadságát, továbbá hogyan tudjuk a felmerülő akadályokat és veszélyeket leküzdeni. Ha nincs önállóságunk, nem tudunk a magunk meggyőződése szerint cselekedni, hanem többnyire mások véleményét követjük, pedig a meggyőződés az embernek legdrágább kincse, mi nélkül vagy tévelygők vagy vak eszközök vagyunk. Ha pedig van meggyőződésszülte önállóságunk, akkor szoktuk olykor mondani : „Ez az ember önálló, vagy nem ön illó gondolkozású." \alamint a napból s az igazságból csak világosság áramlik, úgy az embernek szellemi szabadsága azon világító fény és meleg nap, mely az igazságot keresi s önmagát megtalálja s élteti ; ez azon szemüveg melyen át az önismeret és emberismeret szövevényét átlátszóvá tehetjük. Es ismét az önismeret és emberismeret szálaiból szőhetjük a helyes itélötelietséget s fejthetjük ki a jól alkalmazott méltánylást. Az önismeret és szellemi tisztánlátás szüli az erős meggyőződést, és az ily meggyőződés valódi nagyhatalom a sölétségben habozó törpe sereg közepette. Ezen majdnem határtalan szellemi látköiben találjuk fel az örök igazságok eszméit s az ember nek valódi hazáját. E magaslatról legelőször a morál mint egyetlen reális tér tűnik fel előttünk, — azután a jellem az erkölcsi bátorság a becsületérzés s több más kiegészítő részei az embernek. A rokonszenv, mely bizonyos mértékben nem egyéb mint méltánylás, — helyes Ítéletet, tapasztalást és az emberi méltóság elismerését feltételezi. Zaj os, szenvedélyes emberek szivéből hiányzani szokott a valódi rokonszenv és méltánylás, mert őket szenvedélyük s hevök rendszerint túlragadja a kellő határon, s az általuk keltett nagy zaj olyan mint a rendkívül zajgó viszhang, mely éppen az előidézett nagy hang és zsibongás miatt érihetetlen, összefüggés és rokonszenvnélküli. Önismeret s emberismeret kell tehát mindenek előtt, mert ezek nélkül nem vagyunk képesek kellően méltányolni, s ha nem méltánylunk, nem vagyunk igazságosak bírálatainkban, ha továbbá bírálatunk nem igazságos, hol van akkor morális érzetünk alapja, s ha nincs morális ér/elünk, s meggyőződésünk, honnan fogunk jellemet s becsületérzést kifejteni, s a hol nincs jellem, hogyan lehetne ott erkölcsi bátorság, mely nélkül nincs az értelem meggyőződéséből kifolyó cselekvés. * * * Az természetes és jogosult, ha kötelességmulasztásért valakit felelősségre vonnak, vagy ha szándékosan, vagy vétkes gondatlanságból olyasmit tett, minek következménye, hogy a kötelesség leljesithetlenné lett, de valakit egy jóhiszemüleg megkezdett vállalkozás esetleges balsikeréért vádolni, hogy minek kezdett abba — ez nagyon igaztalan és méltatlan eljárás. Pedig az embereknek általában gyengesége az, hogy mástól mindig több tökéletességet követelnek, mint amennyivel maguk birnak. (Folyt, köv.) Rédl Ferencz. Egy kis kirándulás Németországba. (Folytatás.) Ha az ember nagyobb utat tesz, sz ret néha egyegy kis pihenőt is tartani, annál is inkább, mert az egyformaság rémitő unalmas lévén, pihenés számba megy többfélével is foglalkozni. Tegnap előtt egy igazmondó hirében álló, kissé csipkedő és kancsal-mrszáros természetű barálom azl kérdi tőlem „szereted a fogoly vagy fürj pecsenyét ?" Nem képzelek olyan bolond embert, a ki ne szeretné. Na látod, XlV-ik Lajos franczia királynak udvari papja is azt mondotta, hogy nem bánná, ha soha sem kellene fogolynál, fürjnél egyebet enni. Az inyencz papot dutyiba dugták és egyéb eledelt fürjnél, fogolynál nem kapott. Két hét múlva „Tonjour perdrix, tonjour perdrix !" kiabálással jajveszékelt és sírásra fakadt. Lajos megkegyelmezett neki. Te se csömöröltess el másokat cserépedényekkel, kőbaltákkal, bronzokkal, mert ezeket nem az embernek, hanem csak a struezmadárnak gyomra képes befogadni, már pedig a „Nyirvidéknek" legutóbbi számában ezekről locsogtál, fecsegtél. Köszönöm a czélzást. Fordítsunk egyet. Nem is kellett, de erős fogak hiányában nem ii tudtam volna az aczéltollat rágni. Szükség sem volt reá, mert Neukom Feiencz — méltán világhírű bypnotizáló barátom — tegnap előtt kérésemre meglátogatott; az az ember, a kit a részleteket nem ösmerők Salamon Ella halála okozójának tartanak. Ez a férfiú nem megrovást, de tiszteletbeli tudori okleve'et érdemel. Ö tőle — a nagy mestertől — sajátítottam el némely fogásokat, a melyekkel egy-két esetben csoda számba menő eredményeket értem el, amelyeket elfogok mondani és a mely eseteket meg azon esetben is el kell hinni, ha azért hazudozónak tartanának, mert azon eredmények, a melyeket elértem, szabolcsmegyei orvostársaim és értelmi felsőbbségei előtt ösm retesek, de meg ha valótlanságot mondanék, megczáfolnák azok, a kis neveiknek kezdőbetűiről magukra ösmernének es a hazugságot orrom alá dörzsölhetnék. Az elejéről kezdem. Neukom, a kinek Verseczen virágzó gépgyára van, de mély fúratu kutaknak vállalatával is foglalkozik, mintegy tizenhárom év előtt kezdette meg ilyen kutaknak létesítését vár ncgyénkben, a mely műveletet kisebb nagyobb értelemmel mások is elsajátítván, most már mintegy 400 ilyen kútunk van, a melyek halálozási arányszámunk CLÖkkentésére lényegesen folynak be. Martiális tekintélyes alak, szúró tekintettel, a ki semmiféle szeszes italba még bele sem kóstolt és a kinek egyedüli szenvedélye a czigarettázás és hypnotizálás, a mely utóbbi képességével embertársainak csak is javára szolgált. Tagadom azt épen ugy, mint a legközelebb érdekolt Salamon és gróf Forgách család, mintha az ő ténykedése Salamon Ella halálához hozzá járult volna. Megint kezdjük élőiről. Tizenhárom év előtt azt sem tudtam, hogy Neukom Ferencz melyik fán termett. Egyszer csak azt hallom, hogy a nyíregyházai gymnasiumban a tápintézet javára harmincz krajezár belépti dij mellett hypnotikus mutatványokkal log fellépni. Patay András — akkor csendőr ezredes — sógorommal a ki vendégem voll, olyan nagy tudás vágygyal mentem el, hogy nem 30 kr., de öt forint belépő dijat fizettem ; de az egész produclio olyan szélhámosságnak tűnt fel előttünk, hogy rövid idő niulva undorodva fordultunk haza. Ez valahogy Neukomnak fülébe juthatott, mert másnap a 14-ik huszárezred kaszinójába két czivil, dr. Trajfler városi főorvos és én meghívást kaptunk vacsorára, a hol már jól tudták, hogy a hypnozis nem világ c=alás, hanem nálunk eddig ösmerellen valóság. Dömölör hadnagyot hypnotizálta, a ki a suggestio befolyása alatt a krumpliba narancs helyett fogait c aknem beletörte, beszélni elfelejtett, nők által fördés közben meglepetve abroszt rántott magára és azzal bujt el szégyenkezve az ajtó mögé, a tiszla vizet budai kesirüviz helyett rohamos sikerrel itta, a szoba árviz alá julva, a legketségbeesettebb arczkifejezéssel úszással igyekezett menekülni stb. Ezen mutatványok lamáskodásomat agyonveri ék. Meg is kértem Neukom urat, hogy pár nap múlva — csütörtökön — legyen szíves este hat órakor Dömötörrel hozzám fáradni, hogy becsmérlésemet családom és ösmerőseim előtt vissza szippanthassam. Másnap azonban megtudtam, hogy Dömötörnek őrnagya szigorúan megliltotta, hogy én nálam vele komédiát űzzenek. Meg vollam tehát győződve arról, hogy hozzám eljönni nem fog. Csütörtökön közigazgatási bizottsági gyűlés voH, a melynek két tagja gróf Pongrácz Jenő és Kállay Leopold nálam ebédeltek. Szóba sem hoztam a hypnosist, mert megvollam győződve arról, hogy Dömötör feljebbvalója tilalmával daczolni nem fog és igy hozzám el nem jöhet. Ebéd után beteghez hivtak és ezen idő alatt feleségem a Dömötöt féle esetet elbeszélte. Haza tértemkor mindketten megtámadtak, hogy még is csúnya do'og az, hogy nálam olyan érdekes estély Ígérkezik és én ezt elhallgatom. Na ugyan szép házi gazda vagy ! Miután mentül későbben akarok föld alá bújni, csak ötöltem-hatoltam. Igy há a nyakamon maradtak. Pont hat órakor Dömötör hadnagy és kis vártatva ulánna Neukom berukkolnak hozzám és két hitetlen vendégem elé. Gúnyosan fogadták őket, mondván, hogy mi nem vagyunk kutyák, azokat tessék bolonddá tenni. Neukom azt mondja a grófnak, hogy téves né/.etétől azonnal megfogom téríteni. Lássuk ! Neukom megáll az egyik szobában az ajtó mellett, Dömötört pedig a szomszéd szobában szemben állilja magával de úgy, hogy a fal közöttük lévén egymást nem láthatták. Pongrácz Jenő a küszöböt fogta lábaival közre, a kinek Neukom megmundotta, hogy Dömötörre azon pillanatokbar, mig az ő, t. i. Neukomnak kezét fogja érinteni, épen olyan hatalma lesz Dömölör felett, mint neki magának, de azon pillanatban a melyben Neukom kezét nem érinti, hatalma Dömötör felett azonnal megszűnik. Neukom a posztra állított Dömötörre reá rivall: „Aludni"! Dömötör egy másod perez alatt villámsujtoltan hypnotikus álomban összerogyott volna, ha segítségére nem ugrom. Gról Pongrácz Neukomnak kezét megfogva parancsolja Dömötörnek, hogy énekeljen. Ez szabadkozik, hogy zenei érzéke nem lévén nem nótázhat; de hát muszáj lévén, valami fülsértő módon elkezdelt gajdolni; de ez csak azon pillanatokig tartott, mig a gróf Neukomnak kezét érintette. Olyan megszakításokkal énekeli, mint azt a táviratozásnál halljuk. Ordítás, némaság másodpercz töredékekben váltakozik. Ezt tapasztalva, az én tisztelt Jenő barátom olyan hypnotiseurré alakult át, hogy Bashalmán, nem akadt olyan konyha szolgáló a kivel — e téren meg ne próbálkozott volna. Eleinte én is majmoltam Neukomot, de csak ugy tréfából; későbben azonban már gyógyítás czéljából is alkalmaztam. Számos tréfás kísérleteim közül csak két hypnoti • zálásomnik, részletét mondom el; de elmondok azután hármat, a mely gazságot gyógyítás czéljából I." i I ai