Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1904-11-20 / 47. szám

2 N Y I R V I D É K 2 Egy kis kirándulás Németországba. (Folytatás.) Hanautól a Majna melletti Frankfurtig jun. 12-én ismét vasslipperes vasúton repültem, a hol naponta 200 személyvonat közlekedik. A budapesti keleti indóház ehez kepest csak aféle hodály, mert nrm :0-30, hanem i60 lépésnyi széles és vagy húsz sínpár végződik itten. A be és kiszállás nem az óriás épületnek oldalán, hanem homlokán van. Nem kell össze-vissza mászkálni, inig az ember a vonatját megtalálja, mert a sínpárok végződésénél nagy feliratok tájekozlatnak bennünket. Minden ilyen sínpárhoz rácsos ajtón lehet jutni, a mely mellett egy vasúti portás-féle a jegyet ellenőrzi. Daczára az óriási forgalomnak, a pénztárak előtt tolongás, kónyökölés nincs, rnert van kassza bőven. Ha jól emlékezem, van vagy húsz. Szuitos, piszkos alakot egyet sem láttam, hiában kerestem ; ezért aztan az ilyen magamfajta ember nem csak Frankfurtban, de egész Nemetországban 111-ik osztályon utazik, mert nem félhet sem bűztől, sem bogaraktól, illemet sértő viselkedés, vagy beszélgetésektől, sem alfélé B-vel kezdődő baka vagy huszárimádságoktól. Az esetleg derültebb hangulatna jutottak nem ordítanak, hanem énekelnek úgy, hogy akár concertben is felléphetnének. Másodosztálynak utasai azon exclusiv-kaszthoz tartoznak, a mely nálunk az I-ső osztályt használja. Az első osztályban már csak a félistenek feszengenek. Rend, tisztaság mindenütt. Az illem hely tágas és ugy ragyog a tisztaságtól, hogy akár báli teremnek is beillenek. Ennél tisztábbat csak a nyíregyházi vasúti állomáson láttam. Ha kiállításra lehetne vinni, bizonyára az első dijat nyerné. Az állomá? előtt fogadóbeli omnibus helyeit olcsó és tiszta droschkék állanak az utasok rendelkezésére. Az utczai nagy forgalmat sűrű villamos vasúthálózat közvetíti. Többszöri átszállásért is csak 10 pfenniget = 6 krajezárt fizetünk. A váioson kivül eső távolabb helyekre 15 pfenniget. Forgalmasabb helyeken többnyire kél kocsi van összekapcsolva és néha három ilyen kocsi-p^r is megtorlódik, de csak addig ácsorognak, mig a várakozók beugrálnak. A kissebb megálló helyeken a villamos kocsis nem várja a conductor csengetését, hanem ha lá(ja, hogy várakozók nincsenek, bajt tovább. Most nem folytathatom tovább, mert sürgősen beteghez kell ulaznom. Nyíregyháza, 1904. november 18-án. Dr. Jósa András. Tükördarabok az önismeret világából. Az előítéletnek s elfogultságnak mindazon alakját, mely az ember életében előfordul, lehetetlen ilt mind felsorolni, mert azok száma végtelen; azért legyen elég e helyen csak annyit megemlítenünk, hogy midőn például úgynevezett szokásainkba, szenvedélyeink kielégitesebe, a divat jnajmolásába s még általanosabban saját „en*-ünk szűk valójába belemélyedünk, hasonlítunk amaz ismert athéni bolondhoz, kinek az volt a hite, rögeszméje, hogy a kikötőbe erkező hajó mind az övé. ,Az emberek egymást csak ritkán bírjak megérteni, olykor nagy messze állanak egymástól felfogásaikban, bár az életben egymás mellett vannak; igy aztán olykor gyűlölve látjuk azokat, kik azt meg nem érdem— Igaz. — Üzenetet hozott? — Levelet. — Adja ide. — Kisasszony, amikor engem innen kiüldöztek, még nagyon kicsi volt, de azért, ráismerni vélek, de mégis kénytelen vagyok kérdezni, hogy a k sasszony-e az, akinek az én jó uram levelet irt, s akiről ő éjjelnappal gondolkozik? Erzsébet elpi:ult. — Azt hiszem én vagyok, mert nekem igért üzenetet. — Ugy itt a levél. Erzsébet elolvasta. Tudta ő a békekisérleteket s várta is a levelet. Majd lazasan ugyanezen levélre irta e két szót : szeretem, megyek. Csakhogy Menyhért uramnak is besúgta valaki, hogy Erz ebet a kertben egy zsidóval beszélt s annak levt let adott át. Menyhért gyanította a valót. Elhivatta Pichler András kapitányt s félig hivatalosan félig barátilag meghagyta neki, hogy ilyen és ilyen kíné/, sü zsidót a beb árosba be ne engedjen. Abban az időben 1653. évben zsidó nem lakhatott Sopronban, s ha egyes eladások czéljából be is engedtek zsidókat a külvárosba, n.igjon nehezen és csak kivételesen engi dlék a belvárosba. A zsidóknak, hogy a külvárosba mehessenek 4 pénzt, hogy a belvárosba mehessenek 8 pénzt kellett lizlni. Minthogy pedig minden adásvetel a külvárosban bonyolult le, alig akadt néha zsidó, aki pgyetmássjl a belvárosba kívánkozott volna, ahol alig csinálhatott vásárt. Ntm nagy dolog volt tehát a kérelmes parancsnak eleget tenni, és Pichler kapitány biztosra is vette, liogv a fülest zsidó nem kerüli ki figyelmét. Ha tudta volna Jákob, Mordechai fia, hogy óvatosnak kell lenni, kikerülte volna Pichler kapitány figyelmét. De nem ludla s igy mintegy 5 rap uiulva a Pichler kapitány markába került. — Hová zsidó? — kérdi a marc.ona városlapilány. — Be. lik, s szeretve azokat, kik arra legkevésbé sem méltók. Az elfogultság, vagy a ro^sz akarat terjesztette hír itt is erősen szoktak szerepelni*. (Rónay). Az elfogultság, vagyis valamely téveszmének rnegrögzöttsége csak rendkívül nehezen tisztázható. Tapasztaljuk ezt gyakran még olyan tudósoknál is, kik különben mindent alaposan szoktak megbírálni, sni'gis midőn valam ly állításuk megtámadtatik : azt makacsul védik sokszor még akkor is, midőn a felhozott ellenbizonyítékok meggyőzték őket tévedésükről, s miden ezt önmaguknak bt is vallják. Az embernek nemcsak hiúságát bánija az, ha felfogásának helyessége kétségbe vonatik. vagy kélségbevonhatlamil megezáfoltatik, de egyszersmind ösztönszerűleg vonakodik azon elfogultságot, melybe önvalója belei leszkedett, más eszmével helyettesíteni. A fentiek után látjuk, hogy bizonyos értelemben minden ember többé vagy kevésbbé korlátolt, mégis legkevesbé tudatlan és elfogult az, ki Ítéletét leh.tőleg legegyetemlegesebb s neutrális szempon'ra alapítja. Ha tovább vizsgálódunk, először is felmerül az a kérdés, vájjon mi az oka annai;, hoj>y a korlátolt felfogású emberek rendszerint általánosságban szoktak beszélni, s azonnal készen vannak mindenről Ítéletet mondani és megkövetelik, hogy mindenben igazat adjunk nekik. Ez abban talalja magyarázatát, hogy az ily en embtrekn I nemcsak a szerénység hiányzik, de nemi sejtelemmel bírván felületességükről, ezt eltakarni igyekeznek, tehát egy-egy általános szólammal iparkodnak kerülni a helyreigazítást vagy rendreu'ásítást. Tehát mindig készen vunmk az az ilyenforma szólammal : „igy gondolom én is", „azt akartam mondani én is*. Az ilyen emberek rendszerint mindent jobban vagy másképen akarnak tudni s az ellenmondásokat nem tűrik s biralatuk rendesen rostzalás. Az ily felszeg felfogású emberek hasonlítanak azon megátalkodott s egyszersmint butasággal határos rosz cselédhez, ki — ha azért pirongaljak hogy mi

jrt rakott oly sok fát a kályhába a tűzre, — másmp szándékosan egrsz a nevetségig bosszantó keveset rak a tű re, csakhogy ez által utólag mintegy bebizonyítsa, hogy lám ! tegnap neki volt igaza, midőn a tulságig sokat rakott a tűzre. Ezt ő maga sem hiszi, hanem önfejüségből önállóságát akarja érvényre juttatni s szel'emi láthatárának korlátoltságává!, vagyis elfogultságával el akarja velünk hitetni, hogy ő tud is, jót is akar. Az értelmes embernek az az ismertető jele, hogy nc mcsak rosszalni, elítélni, h inem eszély^sen méltányolni, dicsérni is tud. Qui bene distinquit, bene docet. A finom megkü önböztetesek azok, melyekre az emberek Ítéleteiknél oly kevés gondot fordítanak és igy észre sem veszik, hogy épen ezen subiilótások figyelembevételével igazodhatnának el, s találnák meg- való hiven az igazi és méltányos Ítéletet, anél-ül hogy a kákán csomó keresés kicsinyes útjára tévednének. Az ember szellemi képességeinek határoltsága adja meg annak a magyarázatát, hogy nincs olyan ember e földön, kinek úgy nevezett fixa-ideái épenséggel ne lettek volna, mert ez az emberi gyarlós3ghoz tartozik ; és igy bátran mondható, hogy az az ember közelíti meg leginkább a teljes józan gondolkodást és minden elfogultságtól mjnt szellemi tisztánlátást, kinek a legki vesebb fixi ideái vannak: mert minden egyes téveszme, mint mindmegannyi gnom uralkodik szellemünk s abad mozgása felelt s szülőanyja számtalan ujabb fixa-ideáinak, végre keserű csalódásoknak. „Kiknek sajkája az elet tengerén számtalan bajjal küzdött meg, azok renditlen állanak, mint a vészedzett szírt, melyről a sors hullámcíapásai visszamorzsolódnak. Kik sokat utizván, figyelmüket az emberiség lelkületének, szellemének tanulmányozására fordították s szemüket ezer színben, alakban hullámzani — s majd — De nem lehet. — Fizettem 8 pénzt, tehát szabad. — Fülesi vagy ? — Igen. — Akkor hál te vagy az. — En, én vagyok. — Te vagy az, aki nem fog bamenni, nesze itt a 8 pénzed és kotródj. , — Ezért az én uram panaszt fog tenni. — Azt lehel, hanem ha még egy szót szólsz bór tönre vetlek. — Akkor nem szólok — szól Jákob, Mordecha fia és hosszú orral távozott. — Mit tegyünk? kérdé otthon Jákobot Réchei. — Én egy másik levelet befogok vinni uram akárhogy is. Ennek módját már én tudom. Ehhez kell, hogy negy zsidó részére vegyünk gyerek játékokat. — Az négy nap alatt itt van Pozsonyból. — Nem feltétlenül szükséges, de més;is szetetném, ha valami panaszsal elfoglalni lehetne Menyhért polgármestert. ugy. hogy esetleg neki a királyhoz kellene menni, lehet ez ? — Lehet. — A többi az én gondom. Azonnal keresetet adott be Réchei mankábüki Horváth Gyö/gy Sopronmegye alispánjához, miszerint Menjhert p rancsár.i Pichler András alkapitány az ő Jákob nevű füle-i z-idajat nem engedte be Sopron belvárosába. Réchei személyesen kerté az alispánt, hogy a polgármestert kei es tének sürgős elintézésére hívja fel. Mit akarsz azzal a zsidóval? kérdi az alispán. — Bátyám — felelt Réchei — ez személyes sérelem, birtokom felét adnám érte, ha bemehete t volna a zsidó. — Hm. Nem értem, de megteszem. Menyhért pedig azt leit-*, hogy a keresetet szeniéyesen vitte fel 111. Ferdinándhoz Hanem mikor ő kilepett Sopronból, Jákob már azt tudta. Ismét átvett egy levelet Récheitől, a melyben megállapilotta, hogy decz. 23-án Sopronon kivül szánnal fogja várni Erzsébetet, s meg sem állnak az őrök hűség fogadalmáig. haladva, majd hátrálva enyészni vagy emelkedni lattak: azok végre is azon meggyőződéssel térnek vissza, hogy az ember mindig ugyanaz, t. i. ábrándjainak bábjátéka, előítéletének, szokásainak rabja.* „Képzelődés az élet megrontója, mely kancsalul feslett egekbe néz." A képzelődő ember alaptalan s igy jogosulatlan remenyeket táplál, azért egész elete csalódás. Mindezek elmondása után egész bátran el mondhatjuk most már azt is, hogy a legtöbb ember helytelen, vagyis nem valóhii felfogással bir önmagái ól. Hogyan lehetne helyes következteteseket alapítani, téves alapfogalmakra? Hogyan is fejthetne ki az olyan ember jellemet, ki önmagát mm ismeri, kinek alapfogalmai tévesek, tehát önmagáról alkotott véleménye hamis ? Kérdem, honnan vegye az ilyen ember azt a bizton ágot, melynek az embert vezetnie kell elhatározásaiban, cselekvéseiben? Az önmagunkról téves, nem valohű felfogas, tehát tulajdonképen képzelődés, mindig f In k vezeli uz embert, s csak midőn odaütköztünk, vesszük észre, hogy tévéi eszménik miatt jöttünk összeütközésbe a valósággal. „Quot eapita, tot sensus.* A hányféle az ember, annyifele a felfogás, még pedig sokszor igen lényeges n. Mentül localizáltabb, vagyis minél kisebb köiü felfogássál bir az i gyes ember, annál hevesebb akarattréUyel és vágyódással van képesítve szűk eszmeköréből kilépni. liédl Ferencz. — » A sztrájk szabályozása. A kereskedelmi miniszter közrendelele a sztrájkok szabályozása dolgában korántsem elégiti ki azokat, akiknek érdeke, hogy lazitók által félrevezetett munkás iik egyszeriben tőnkre ne tehessék őket. Nem egyszer megvilágítottuk már azokat az okokat, amelyek egetóen szükségessé leszik a sztrájkok törvényes szabályozásai s első sorban olyan megtorló intézkedések eletbeléptetéset, amelyek a sztrájkra való izgatást szigorúan tiltják. Ezeknek a megtorló intézkedéseknek égető szü'ségél erezték különösen a fővárosban a legutóbbi időkben, midőn sztrájkok és bojkottok napirenden voltak, an Ikül, hogy azokból a munkásoknak haszna lelt volna, ellenben tetemes kár háramlóit a munkaadókra. Egy sztrájktörvény létesítését már légóta heiyezik illetekes helyen kilátásba, s hogy most a tönény helyett egy nagy általánosságban mozgó miniszteri rendelet t kaptunk, ez nem elégíthet ki bennünket. Leiratot intézett e tárgyban a miniszterelnök is a lór^ényhatósagokiioz. Ugy ez a leirat, mint a miniszterelnök rendelete abból indulnak ki, hogy a munkásnak tökéletes joga helyzetének javilására törekedni s abban sem lehet beleszólása senkinek, ha munkaszüntetés utján próbálja kierőszakolni a maga igazát. Hat ezt a passzust mi is aláírjuk. Val mint a munkaadónak meg van az a joga, hogy azt a munkást is akkor szerződtesse, akit és amikor akar, hogy akkor bocsássa ei, amilor ezt jónak latja, azonképpen elvitázhatatlan joga a munkásnak az is, hogy annak dolgozzék, akinek akar. A sztrájkol illető tenybeli intézkedés csak egy foglaltatik a kereskedelmi miniszter rendeletében. És ez az, hogy a munkásnak, aki sztrájkba lép, kötelességéve teszi, hogy a törvényes időn belül, vagyis legalább 14 nappal a munkaszüntetes előtt felmondjon s igy a munkaadót ne érje váratlanul a sztrájk. Aki munás és ezt a rendelkezést meg nem tartja, elzáratásra, illetőleg pénzbirságra Ítélhető. Hát ez is valami, bár éppenséggel nem minden. Eddig is rilkák voltak az o'yan sztrájkok, melyek meglepetésszerűen élik a munkaadót. Rendszerint egyezkedés tárgyalások, memorandumozások előzik meg a munkaszüntetést s a munkaadó a legtöbb esetben jó Jákob ezu'án az öt részre oszlott árukkal elment Nagymarionba, Nagymarton grof Esterhá'.y Pál Somogy megye főispánjáé voll, akinek zsidai akadály nélkül mehettek Sopronba, azonban nehogy a nagymartoni zsidók kepiben más zsidók is bemehessenek Sopron városába, köteles volt minden zsidó a nagymartoni kereszténybirótól czédulát vinni és felmutatni. Na hát egy czédulát nem oly nehéz volt keríteni. Deczember 23-án egy szép téli nap reggelén vagy 8 nagymartoni zsidó kért bebocsájtást Sopron városába. Ezek köztil 5 a belváros bejárhatásáért járó 8—8 pénzt fizette le. Ez az öt valami gyerekjátékokat árult. Hogy, hogy nem mind az öt a polgármester lakása előtt kapott vevőket, s ugy látszik, hogy oly jutányosán árultak, hogy a köréjük tolongó emberektől nem szabadulhattak. Voll volna csak olthon Menyhért polgármester uram, majd szétkergették volna őket a muskétások, de igy még azok is a zsidók köré gyűltek. Ez persze nem ment zaj nélkül s az emelet ablakai is megnyíltak. Amint meglátta ezt az egyik zsidó : elkiáltotta magát: ezek mind Réchei fülesi birtokán készültek. Akkor az a zsidó a maga batyuját odaadta egy másiknak s ő pedig a tömeg közt kifurakodva az utcza végefelé indult, miközben föboszőr lelnézetl az ablakra és integetett a kert felé. Menyhért Erzsébet de Zuanni megértelte a jelt s a kertn 1 várta Jákobot. Eloivasia a levelet s aztán mondta: ni'gyek. Al g egy felóra múlva kijölt meleg bundájában s mintha sétálgatna elindult s kiért a külvarosba. Ott egyszerre 8 zsidó lerrnetl előtte, akik 10 — 12 lépéssel megelőzték. A kapunal 7 zsidó visszamaradt s a katonáknak úgyszólván ajándékokat osztogattak, u^y, hogy mind a zsidók köré gv ült. Ez alalt egyik előre ment s valami piros kendőt elővéve lobogtatta, mig Erzsébet úgyszólván észrevétlenül ert ki a szabadba. Nem sokára egy négy lovas szán sietett elő s minlha a városba igyekezne, de amidőn Erzsébet közelébe ért, ott megfordult és Erzsébet csakhamar eltűnt a farkas bundák tömegében es a szán repült, repült s meg sem állt csak ott, hol a lelkész rájuk adta áldását.