Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1904-11-06 / 45. szám
XXV. évfolyam. 45. szám, Nyíregyháza, 1004. november 6. ÍDEK. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. — Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. — Elölizctési feltételek: \ 7 előfizetési vérnek megrendelések s a ^ ' a'' szellemi részét képezó küldemények, Hirdetési dijak: i ,,, ..,_,. .--1, ri • » szerkesztő czime alatt kéretne* beküldeni .. costán vagy helyben házhoz hordva: lap szétküldésé targyaban leendő felsco- , Minden négv hasábaott pátit «oregyiieti Egész évre 8 korona lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos f 0 Zadtatna£ * terelek csak mnert kezektol közlése l>. fillér; Wbbs.öri közlés eseteben'* fill. ™ évr e * - könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám » A keziratük csak rilagos kivanatr a . M ^ftSSR Negyed évre 2 . (Janoszky haz) intezendók. illető költségére küldetnek vissza. 4 fii. Vastag belüvel szedett kétszeresen számit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (11. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát, Altalános Tudósító és GrUnmandel Henrik és Társa által Budapesten, Haasenstein rs Vogler irodajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. A Tiszahit érdeke, Ha valaki megfordul Németországban és látja azt az élénk hajózási forgalmat, mely a Rajnán, vagy bármely más német folyón és a csatornákon az év minden időszakában folyamatban van, önkéntelenül eszébe jut a Duna, ez a hatalmas vizi ut és a Tisza a mely hazánk legdúsabb gabonatermő vidékeit szeli át. Az első benyomás a mely az összehasonlítás nyomán támad: a megdöbbenés azon óriási'arányok fölött, amelyeket német vizi forgalom fejlődése mutat. Nyomban követi ezt a keserűség és — valljuk meg egész őszintén, — az irigység érzete, látva a gazdasági életerőnek azt a hatalmas lüktetését, amely minden téren megnyilatkozik, mert eszünkbe jut a magunk szegénysége és az a mondhatnónk kezdetleges állapot, a melyben a magyar hajózás és általában a vizi forgalom nálunk tengődik. Nem szólok most a Dunáról, amely nemzetközi vizi ul, tehát nem kizárólag a magyar érdekek szolgálatában áll, de itt van a Tisza, amely a szinmagyarság gazdasági életének lehetne legfőbb ü'.ere, teljes kihasználatlanul hömpölygetihabjaiban azt a nagy gazdasági tőkét, mely okszerű és czéltudalos értékesítéssel az egész Tiszavidék gazdasági életét regenerálhatná. Milyen más lenne itt az élet a mi vidékünkön a Felső-Tiszaháton, ha mezőgazdasági terményeinket hajóra rakva a Duna—Tisza csatornán át szállíthatnánk Budapestre, vagy akár Bécsbe a fogyasztási és kereskedelmi forgalom nagy emporiumaiba. Ha a takarmány szénát, szalmát stb. olyan időben mint a mostani is olcsó vizi uton tudnók elszállítani és értékesíteni. A „Mjimdléfc" tarnáJa, A javithatlanok. i. Korlálh végigdőlt a medvebőrön és atyáskodó hangon szólt oda Gimothnak: — Józsi, ajánlom, hogy hagyj föl ezzel a bolond élettel. Nem lesz jó vége. Gimotli Jó-.si harsányan fölkaczagott. Valami végtelenül mulatsagosal találhatóit a jóakaiatu biztatásban, mert kitörő jó kedve támadt : — Pompás gverek vrgv te Miklós. Te adsz nekem ilyen tanácsokat? Te, te! Oh, vén szemforgató. — Csak hagyd el I — vágott közbe ásítva Korlálh, — én más vagyok. Nézd csak ! A karjaira mutatott, amelyeken felgyűrte az ingujjat. Hatalmas, izmos duzzadó karjaira megelégedett mosolylyal nézell. — Nézd, olyan vagyok, mint egy Herkules! — Mond inkább, mint egy mészáros ! Inas lépett a szobába. Újságokat és leveleket hozott. Gimoth unottan vette kezeibe a postát és belemerült. Egyszerre felszisszent. Dühösen gyűrt össze kezében egy levelet és idegesen mormogta. — Harap a kis macska . . . — Na, na, ki az? — A kis vörös fruska Liliom Klári! — Ahá, az idill megbosszulja hát magát? - — Képzeld, kompromittálni akar. Neveket emlit. — Ne mondd! — Azt irja. hogy tudja a dolgaimat Es világos czelzásokat tesz Odelje re, Lizire, Margitra. 11a az útépítésekhez szükséges kőanyag, a fa, a szén, a műtrágyák melylyel a belterjesebb gazdálkodás ezer áldásait élvezhetnők, ugyanazon hajókon melyeken gabonanemüinket elszállítottuk vissz rakományképen potom olcsó szállítási költségen lenne beszerezhető. El nem képzelhető és le nem irható forrása a vagyonosodásnak a gazdasági jólét fokozásának az olcsó vizi ut, amely természetadta összes előnyeivel itt folyik el a kertek alatt, anélkül, hogy bárkinek eszébe jutna foglalkozni vele és legalább megkisérleni, hogy miképpen lehetne azt a.gazdasági tőkét melyet magában foglal és amely ma teljesen kihasználatlanul hever a FelsőTiszahát gazdasági gyarapodásának és jólétének fokozására értékesíteni. Pedig e kérdés megoldása nagyon egyszerű: Hajózhatóvá kell tenni a Tiszát Csapig, vagy ha lehet tovább fölfelé. Ezzel a fontos kérdéssel első sorban az érdekeltségnek, nekünk magunknak kell foglalkozni és minden rendelkezésünkre álló eszközzel oda hatni, hogy az mindaddig felszínen maradjon, mig illetékes helyen kötelező ígéretet nem nyerünk arra, hogy a Felső-Tisza hajózhatóvá tétele a közel jövőben megoldandó kérdések sorába tovább felvétettek. Ha milliókat tud a kormány áldozni közutak építésére egyes vidékek érdekében, ha hajózhatóvá tudja tenni a Bégát, a Marost, a Kőrösöket, hogy egyes nagy vidékek gazdasági érdekeit szolgálja és előmozdítsa, akkor mindezeknél fokozottabb mértékben jogunk van nekünk a Felső-Tiszahát érdekeltségeinek megkövetelni, hogy a kormány tegyen értünk valamit, mert ha végig nézünk a Tiszán Csaptól Tokajig, mindkét oldalon 20-tól 30 kilométer távolságra van a vasút a Tisza * — Jó, hogy még nem bolygatja a többit. — Köszönöm szépen! — Na csak ne epéskedj, a kis leánynak végtére igaza van. Ő ugyan más szempontból nézi a dolgot, hanem mindegy. Kezdel kopaszodni, jöjjön meg már az eszed. Ilyen élet mellett főútra fogsz jutni. Már is alig lézengsz a föld hátán. Nézz a tükörbe és rémülj meg. — Jól van. Hanem te hallgass. Vagy neveket említsek én is? — Ej, hagyjuk, unaln as vagy ! Hanem ajánlanék valamit. — Csupa fül vagyok ! — Fujjuk meg a takarodót. Egynémely ügyeinket igy-ugy rrndbehozzuk s aztán hajrá ! — neki a világnak. Nyakunkba vesszük a külföldet. Ajánlanám, hogy menjünk Provenceba. — Nem értelek. — Várj csak. Felelj először egy kérdésre. Van-e olyan becsületbeli ügyed, amely kötelességeddé tenné, hogy itt maradj. — Nincs. — Jól van. Hát akkor pgy hét múlva már ú'on lehetünk. Te itt hagyod Liliom Klárit s a többit. E.ty kicsit föllélekzel legalább. Én is leszámolok a magaméival. Képzeld el, micsoda meglepetés lesz az. Egyszerre hült helyeinket találjak. Korláth Miklós mindinkább belemelegedett a tervébe. Fölugrott a medvebőrről és odaállt Gimoth elé. — Azlán bebarangoljuk az egész Provence-ot. Élünk ősember módra. Tisztában még nem vagyok vele, mint lesz, de mindenesetre jó lesz. Te visszaemberesedel. Meglátod, olyan leszel, mint egy torreádor. — Pompás ! Micsoda színezes ! — Jó, jó, de mit szólsz hozzá ? Gimoth elgondolkozott. A terv újszerű volt. Izgatta. Csakugyan nem volna utolsó dolog. Aztán a meglepetés és a sok telesírt parányi zsebkendő . . . partjától, közutaiuk használhatatlan állapotban vannak, ha tehát valaki az ország adófizető polgárai közül reá van utalva arra, hogy a közvagyonból létesített közlekedési utvonalak áldásaiban részesüljön, — azok elsősorban mi vagyunk! De még ha lennének is vasutaink és közutaink melyek jó karban lennének, akkor is reá vagyunk utalva a Tiszára, mert a mai nagy köz terhek mellett csak ugy tudjuk magunkat tovább is fönntartani, ha jövedelmeinket egyfelől belterjesebb gazdálkodással, másfelől pedig terményeink jobb értékesítésével fokozni tudjuk. Ezt a két czélt pedig csak olcsóbb vizi úttal érhetjük el. mert a közterhek inkább szaporodnak semhogy fogynának, a belterjesebb gazdálkodáshoz szükséges műtrágya fajokat be nem szerezhetjük, mert drága a vasúti szállítás költsége, terményeink értékesítésénél pedig óriási teherként nehezedik reánk szintén a nagy vasúti szállítási költség. Hogy milyen nagy különbségek állanak elő a szállítási költségekben a vasút és a vizi ut között, erre nézve csak azt emiithetem föl, hogy a Duna—Tisza csatornára vonatkozólag végzett előmunkálatoknál telt megbízható számítások szerint egy tonna (1000 kg.) tömegárunak vizi szállítási költsége például Csongrádtól Budapestig 1-5 korona lenne a Duna—Tisza csatornán ál, mig ugyanannyi árunak mai szállítási költsége vizén le a Tiszán Titelig és föl a Dunán Budapestig 7 korona, a vasúton pedig 9 4 korona. Ez az egy szám adat teljesen megvilágítja, hogy mit jelent a Felső-Tiszahát gazdasági érdekében a Tisza hajózhatóvá tétele! . . . Teljesen megvilágítja, hogy milyen gazdasági érdekek forognak itt a koczkán, ha minden egyébbtől eltekintve, csak azt az egy eredményi — Eb, eb a ki bánja! Legyen hát! És kezébe csapott Korláth iák. Másnap Korláth és Gimolh rendezték az ügyeikel. A színházba, ahova együtt kisértek el egy szép asszonyt, összegezték az eredményt. Gimoth megjegyezte : — Klári, azt hiszem, vörösre fogja sirni a szemeit. — Ugyan hadd el, két bél alatt elfelejt! — Hát te hogy állasz? — Itt-ott egy pár czélzást elkövettem. A sze'membe kaczagtak. Azt hiszem, ki fognak átkozni. Összenevettek. A szép asszony idegesen fordult meg a páholyban. — Min mulatnak? — Magunkon. — Harmadnap a két barát kerülte egymást. Gimoth, akinek Liliom Klári ott csüngött a nyakán, idegesen kergette el a kis fruskát. A következő napon mindegyikük bezárkozott a maga lakásába. Egymásra várlak. Álkozott rossz kedvben voltak. Az ötödik napon végre levelet irtak egymásnak Nem utaznak el. Nem lehet, nem tudnak. A kölcsönös levéltől azlán kitörő jó kedvük támadt s egy hét múlva mar újra ott folytatták a bolondságokat, ahol elhigyták. III. Liliom Klára mar régen el volt leltározva, amikor Gimoth Józsi egy reggel fekve maradt az ágyában. Szúrásokat érzett a mellében és veszedelmesen köhögött. Mikor az orvos először lépett a szobába, ki akarta kergetni. Dühösködött és csúnyán káromkodott. Korláth szomorúan ült a barátja ágya mellett és csillapította. Egy délután, mikor az ablakon a lenyugvó nap sápadt sugarai mögött már árnyak suhantak be a szobaba. Gimoth komoran sóhajtott fel. • | ' «I • • J NAGY ELEK okleveles mémük~Nyiregyházán, iskola-utcza 13. szám a NyirvizszamPPnílKl IPÍlflfl b% oz ó társulat mellett dr, Prok Gyula ügyvéd úr házában. Elvállal mindenféle mérnöki munkát IVIUI IIUIVI II UllUa u m földméréseket, tagosítást, út, híd, vasúti, vízépítési miiukálatokat és épület tervezeseket.
