Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1904-10-30 / 44. szám
XXV 7. évfolyam. 44. szám. IVyirepryháza, 1904. október 30. ÍDEK. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. — < x j& Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon, toa —— Kluüzetésl feltételek: Az előfizetési pénzek, megrendelések s a a £ A^P ^eHomi résiét képeió kttldeméiyek, Hirdetési dijak: no8tán vagy helyben házhoz hordva : lap szétküldése tárgyában leendő felszó- * c" me a at t " ere tneK bekaldeui. Minden nígyaaer haaibiott petit aoreiraieii Egész évre . 8 korona lamlásokjóba Elek kiadó-tulajdonos f 0adutnak el lsm9rtkeíektl5 1 közlése l. fillér; .Sbbsaari k^lé. ese.ében's fill. Félévre 4 köny vnvotudájához iskola-utcza 8. szám . I, I. L, . An,il|.t4rika.lemények dija noronkint 60 fillér. fel evr e * " 3 /1 r - i uj. \ • ii A kéziratok csak világos kivanatra s az Apró hirdetések 10 saóigí > fii., minden további aaó Negyed évre 2 , (Janoszky haz) intezendok. illető költségére küldetnek vissza. 4 fii. Vastag betűvel «edett kétszeresen .aimit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivata ban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát, Altalános Tudósító és GrUnmandel Henrik és Társa Sitii Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. Kesergő, — K'.'t közlemény. — II. A közügyek iránti érdeklődésünknek legfőbb ragója az a tudat, hogy az intézésükben való részesedés nemcsak puszta formalizmus, nem csak az elveknek passiv fenntartása és hangoztatása által van biztosítva, hanem ha ez a részesedés súlyt és életet jeleut. Jelenti azt, hogy nem egy fizetett hivatalnok sereg gondolkozik, akar és cselekszik politikailag a nemzet szűkebbkürü vonatkozásban a vármegye közönsége — helyett, hanem e gondolkozásban, akarásban *és cselekvésben mindnyájan részei vagyunk a nagy nemzeti egésznek. Részesei vagyunk a közügyek feletti tanácskozásnak, véleménynyilvánításnak és határozásnak úgy, ha véleménynyilvánításunk, tiltakozásunk, határozataink nem hangzanak el üres szavak gyanánt, de súlyúknál fogva a nemzetet érdeklő kérdésekben eredményeket is tudnak létrehozni. A vármegyei közgyűlések ez irányú működése most erőtlen és hatálytalan funkezió, mert a szerep, melyet oly hosszú időn betöltöttek nem az első rendű tényezők szerepe immár, csak a népség, katonaság és kardalosoké. Éljenezünk, protestálunk, görög tüzeket gyújtuuk — ily módon nagy zajt ülni még mindig képesek vagyunk — de a néző jól tudja, hogy — haj, nem rajtunk fordul meg többé a nagy színjáték sorsa, mely egy nemzet életét példázza. — Színpadi népség es katonaságnak lenni nem lehet ambicziója^az embereknek. A kik mindezekben a teljes czentralízáczió hívei, s a kik e törekvésüket a közigazgatás egyszerűsítésének ártatlan jelszava alatt igyekeznek ujabb időben érvényesíteni, azok rendén vaA „Hyirridlék" tárcsája. Jeltelen sírnál. Kit senki meg nem gyászol, nem sirat, Hadd álljak meg besüppedt hantodon! Ila látnál, nem tűrnél meg itt magad S elküldenél más hantjához tudom ! Szerény valát, azért nincs sírköved, Szerény s nem a hiuk közül való, Kiket a lét hulláma fölvetett S a hízelgés felejtéstől megóv. Es dolgozzál serényen a honért; Hívatlanul, mondták az emberek. Azért akadt kevés, a ki néked élt Es gúny, közöny kiolták lelkedet. Oh nem, nem olták, lelked most is él, Közöttünk jár, kik véled érezünk ; Szívünkre száll, mely egy jobb kort remél, S éleszt, ha már kifáradt két kezünk. A napsugár, lelkednek párja ez, Baráton, ellenségen ugy pihen; Miként te voltál hozzájok nemes, Mig rád borult a sír, a jeltelen ! . . . Keszler Károlv. % Büntetés. Irta : Karsa Eörs. „Kedves Orvos úr nem birom tovább ! Bevallom, hogy szeretem ! Pokoli kínjaim vannak ! Megkellett mondanom, meri ba nem, . . . elégtem volna! . . ." \ lónak találják a dolgok ilyen állását s még ezt a szerepet is soknak és olyannak vélik, mely az egységes és szilárd közigazgatás elvével veszedelmes ellentétben áll. De hát kettő közölt kell választanunk. Vagy megszakítunk minden összekötletést a múlttal s nemzeti életünk törvényeivel, melyeknél fogva a vármegyei önkormányzat még mindig a magyar alkotmánynak egyik szükséges biztosítéka, nemzeti önrendelkezésünknek pedig elengedhetetlen tényezője. Vagy pedig az intézmények fejlődésének történeti folytonosságát, nemzeti jellegét — melybe annyira beleéltük magunkat, — egyszóval mindent feláldozunk a czentralizáció elvének, mely másutt lehet jó és szükséges elv, de nálunk, a mi közjogi viszonyaink közölt a nemzeti erőknek megkötését, dermedését és halálát jelentené. Hogy elkedvetlenedtünk a közügyek intézésében való részesedéstől s a vármegye közönsége összetett kezű szemlélője, közönyös nézője lelt a közgyűléseknek, annak a fentebbieken kívül egyébb okai is voltak, melyek azonban járulékos természetűek — Mióta a vármegye az uj keretek — jobban mondva korlátok — között éli életét, az életviszonyok felelte megsokasodtak s evvel együtt a közigazgatás önkormányzati alakjainak, a vármegyének feladatai is. Igy bővült meg a közgyűlések tárgysorozata annyira, hogy annak vita nélküli letárgyalására is kél három nap szükséges. A legaprólékosahh vicinális vonatkozású dolgok, melyek csak egy községet, vagy egyeseket érdekelnek, a vármegyei közgyűlés gyámkodása alá kerültek s az aprólékos ügyek e szürke tengerében ellankad a legaczélosabh, legbuzgóbb érdeklődés is. E kérdés egyéb mozzanataira alkalomadtán még vissza fogunk térni. „A? Istenért asszonyom, a Férje a szomszéd szobában a szívgörcsöktől elalélt, és alig várom, hogy eszméletre terítsem és ön kiburczol ide. Beszéljünk erről máskor, de nekem uz ura mellett a helyem!" „Nem engedem ! . . . Nem ! Végig kell engemet hallgatnia. Én az ünnepeli szép asszony, egy beteg embernek vagyok a rabja már öt év óta ! Magam előtt látom a sorvadó halált és mellelte önt, a viruló egészséget, a ki kötelességszerüleg mindig megakadályozza a halai munkáját. Miért ? Hogy én még tovább is rab legyek ! Hát nem érez szánalmat irántam ? Hit nem tudna megszereln 1 ? Nem vagyok talán elég szép? Igy szólt és őrjöngve simult az orvoshoz. „Hallgasson tovább. A beleg mellett folytonosan magát láttam? Önkénteenűl is összehasanlitotlam magukat ! Ne csudálja, ha megszerettem Migát. Miga az oka és magának is szerelnie kell engem. De asszonyom, hál ba már igy áll a dolog, tudja meg, hogy én is szerelem! Gyötrődtem m >gáerl, de most már engedjen a beleghez! Első kötelességem! Mindjárt engedem csak még valamit mondj in meg nekem. És az asszony puha karjával átölelte a férfit, aki sehogysem tudott szabadulni ; de mar nem isig-n akart az imádott teremtés mellől eltávozni. „Mondja meddig élhet a férjem ! „A ferje elélhet még egy évig is, ha folytonos felügyelet alalt van. Minden ilyen roham i alkalmával, élete hajszálon függ. Hat halgasson rám, szólt tovább és még szorosabban simult az orvoshoz. „Hagyjuk most meghalni! Mentsen meg engem tőle és légy az enyém egyedül az enyém!! Suttogva szólt és oly erősen szoritolla magához a férfit, hogy az elkábulva már válaszolni sem tudott. Erős czáfolatául mindannak, a mit közönyről és pusztulásról ide irtunk, valaki a régiek közül Rákócziról szólván, hittel és meggyőződéssel kopogtatta meg a zöld asztalok tábláját, az elmúlt közgyűlésen. A nagy csendességben úgy tetszett nekünk, mintha e kopogtatás életre akarná szólítani a koporsójában fekvő vármegyei szellemet s ezt a hitet és meggyőződést látva szinte megbántuk már, hogy az őszi hervadásba keserű hangú elégiát irtunk rólad, régi időknek omladozó romja: magyar vármegye! —yi— TEMETŐ ÜNNEPE. Meniijünk a temetőbe, ez a nap a halottaké. Hintsük tele a sírokat az emlékezés virágaira!, gyujtsuk fel a halál éjszakáját a kegyelet lobogó lényével, ez a nap a halottak napja. Mindnyájunknak van halottja. Ahány 'érzés csak él bennünk, az mind oJafüz bmnünkel a temetőhöz. Ezer szállal vagyunk odakötve a temetői fej fához, amely intelmo az emberi elet múlandóságának, az örökkévaló enyészetnek. Halottak napjan ölelkezik az élet a halállal. A végletek lalalkozása felségesen egyenlíti ki az emberi sors és emberi tereinlés szélsőségéit. Ez a nap a benső in gerősödés napji, az a nap, a mikor az ember, a természet ura diadalmaskodik a halál félelmén, amikor ennek a sötét fogalomnak enyhítő vonatkozásait keresi s az emlékezés könnyeivel mossa le lelkéről a kishitűségel, a halállól való irtózatol. Az a szeretet, amely a sirhoz vezeti az élő embert, a kibékülést jelenti a halál gondolatával. Szivünkben jajgathat a fajdalom, de azérl egész lényünket odaadjuk e napon az enyészet fogalmának. Amíg nehéz léptekkel járjuk a temető útjait, meglepi lelkünket a halál az elmúlás békés hangulata és nem lázadozunk, nem háborgunk a különös sors Ebben a pillanatban borzasztó hörgés hallatszott a másik szobából. Az orvos kifejtelte magát az asszony karjából és rohant be a másik szobába. Az asszony a rémülettől lenyűgözve mozdulatlanul maradt. M nd mfele élesztési kísérlet hiába valónak bizonyult! Az orvos negyedóri múlva kitámolygott a szobából és tompa hangon jelentette a nőnek: a f-rje meghalt. Az asszony az orvus nyakába ugrott felkiáltott: Végre hát enyém vagy. És én s abad vagyok 1 Az orvos eltaszitotta magától ! Kijozanodva, fagvosan szólt: Asszonyom, ha már elkabitva, a kellő ovatosságot elmulasztva, talán én okoztam az ura balálál, de már ezért jutalmat nejj kívánok ! . . . Beszélgetés a gyorsvonaton. Optimista: Tekints kívül atyafi nemünknek e dicsőséges hirczterén, a melyet te sötéten látó lelkeddel affile bús siralomvölgynek larlasz, amelyen nyögve hordja jármit az emberi állat. Nyisd fel jobban a szemedet s ám lasd, mint emelkedik fel az Isten képmisara leremtett ember a csatatér fölé győzelemmel, diadalmasan, mint száll fel a magasba, kinyitja messzire két karját, szemeit a magasban jártatja, kutatja a mindenséget . . . Tekintete elől kitér minden élő lény, kezeinek érin'isére meghunyászkodik a legbüszkébb, a leggyilkosabb fenevad is, mert hát ő a teremtés büszkesége, a természetnek az ura, akinek mindent meghódító ereje és hatalma : az ész és az akarat, amelyne'c bűvös hatalma alatt meghódol minden ami mozog és nyüzsög a földtekén! Sőt nemesik az előre terjed ki hódító hatalma! Szolgálatába kényszeríti a természeli erőket is, s lépésről-lépesre diadalmisan hóditva, meghódítja majdan magát a nagy természetet is! Meglásd atyafi, a dicső ember előb'j-utóbb teljesen le fogja rázni a természet korlatoíó törvényeinek jármát s eljön majd az Mérnöki iroda. NAGY ELEK okleveles mérnök Ny ir egy házán, iskola-utcza 13. száin a Nyirvizszabályozó társulat mellett dr, Prok Gyula ügyvéd úr házában. Elvállal mindenféle mérnöki munkát u. m. földméréseket, tagosítást, út, híd, vasúti, vízépítési munkálatokat és épület tervezéseit.
