Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1904-10-23 / 43. szám

XXV. évfolyam. 43. szá.n. IVyiregryhóza, 1904. október 03. IDÉK A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. >..«> Előfizetési feltételek: po8tön vagy helyben házhoz honya : Egész évre 8 korona. Fél évre 4 , Negyed évre 2 , Az előfizetési pénzek, tne'/rcndelések s a A lap szellemi r -szét kc;i<- i k Tildémén rek, lap szétküldése tárgyába* leendő felseó- i «*•«»•»'»" kérem.. 4 bekaldem. lamlások Jóba U-.tc kiadó-tulajdonos fo^dutn^ei'

6" ,eTelek r lk Minert keiektó

l könyvnyomdájához i>kola-utcza 8. szám , .. . .'. .... 1 • ' i U- 1 • I- J -1 A kéziratok csak világos kivanatra s az (Janoszky haz) intezendok. ju

etá kaluégóre küldetnek vi»»,. Hirdetési dijak: Minden néjjysrer b&sábr.ot' petit «or egyueii kiV.lése I i fillér ; lObbstAri kililfta esetében * fill. A nyílt téri k ü'eiuénvek dija soronkint 60 fillér. Apró hirdetések 10 » fii..minden tovihlu ni 4 fii. Vastag betűvel imleit souieriuea sxámit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szara); továbbá: Goldberger A. V.. Eckstein Bernát, Altalános Tudósító és GrUnmandcl Henrik és Társa által Budapesten, Haasenstein cs Vogler irodajaban Bécsben, és Budapesten, valamin Németország és Sveicz fővárosaiba! . Kesergő, — Kel közlemény. — I. Az októberi napok halavány verőfényébe, a feltámadó hűvös szelek .sóhajtásába, a hullongó levelek szomorú zörejébe az elmúlás gondolatai suhannak a lelkünkbe. Az elmúlás és csendes pusztulás akkordjait ütötte meg a Nyírvidék inult vasárnapi vezééczikke, az őszi vármegyei közgyűlés tanulságairól elmélkedvén. Ez elmélkedések szavai fájnak nekünk, mert fájdalmas igazságokat hangoztatnak, — biztató vigasztalások nélkül. E fájdalmas igazságoknak, melyoket a Nyírvidék múltkori czikke csak rapsodikusan pendített meg, akarunk ez alkalommal a mélyére nézni. A közdolgok iránt való érdeklődés hiánya elszomorító valóság. Elhagyatva állanak a zöld asztalok mezői, melyek körül hajdanában érvek és eszmék sorakoztak csatarendbe s vívtak kemény és izgalmas harezokat a vármegye közönségének feszült érdeklődése és hangos tapsai mellett. A kiket a fizetéses hivatal és kötelesség odaköt ez asztalok mellé; lepergetik mondanivalóikat. A szavak elhangzanak az ürességtől kongó termekbe s nem támad rájuk visszhang a vármegyei közvélemény részéről; mert ez a közvélemény nincs ilt, mert nincsennek itt azok se, a kik tisztjüknél fogva képviselni volnának hivatottak. Ezt a közvéleményt csak azok képviselik már itt, akik az őszi borongásba hallgatagon és szomorúan néznek le az aranyos keretek közül az üres széksorokra s az elhagyott zöld asztalokra. Ha ez az — immár csak festett képekben élő vármegye szólni tudna — nem hallgathatnánk végig bátor és tiszta lelkiismerettel a mondanivalóit. Azt mondaná: mi autonómiát és jogokat hagytunk örökül reátok, itt-ott megrongálva és helyenként ledőltsáncokkal,de egészben, épen és erőben hagytuk reátok a magyar vármegyét, melynek védő falai A nl a Levélhulláskor. Kra>Ziilk-Vajdai Szcutimrcy Mariska emlékének. Megsárgult lombok Ti, Kik az őszi szel fuvahnáluil libegve hullottak alá kékes-zó d pázsitjára kertünkn k, nemde sz lmotokra is volt kikelet ! ? . . . Voltatok Ti is rügyek s a tavaszi napsugar játszi szeszélye csalogatva dédelgetett Benneteket ! ? . . . S azuian úgy-e szejjel feslett a rügy, kifejteit a levél s pompában úszott a viiágzó ag ? . . . Gyönyörrel hallátok a méhikek döngicsélő danajat s láttátok a csalta pillangó tarka-barka szárnyál!? S a virágból nemde gyümölcs fojlelt ki : édes, piros gyümölcs, melyet lelve rejtettetek zöld salratok a.a az iz.zó napnak egető heve elöl ?'.... Megerett a gyümölcs ! . . . Es most lehullotok, mint Kik betöltetek a hivatástokat . . . Oh Ti boldog Lombok ! . . . Lehullásotok bar enyészetnek jele, könnyet ínég sem csaltok az ember sz.emebe ! . . . De mikor Veletek a n.igy Emberkertben fiatal bimbót szakít le keze a kegyetlen sorsnak, — tör jar a szivünkben! . . . Letörölt most is egy szép Bimbó, a melyen, ki csak megláthatta : gyönyörrel báinula ! . . . Oly szépen fejlődött, leste a niéhike . . . s szerelmének csókját rá-ra lehelgette, . . . mint boldog jegyese . . . De mondjam-e tovább, ki volt ez a Bimbó ? ! Mert hisz csak az voltál, ki nem feselhettél, pusz titó kezei meg nem kimeltenek a zord enyészetnek ! . .. Menyasszony köntösöd ravatalra vitted és vigaszközött a nemzet társadalmi és politikai közéletének örök és éltelű kutforrásai buzogtak mindenha. Ti lanyhák és erőtlenek voltatok örökségetek megvédelmezésére. Közönyösek voltatok a jogok iránt amiket mi féltve oltalmaztunk. Lebontottátok a régi épületet s amit annak helyébe emeltelek annak falai papírból valók és torzszülött paragrafusokból. Nem arra szolgálnak, hogy közöttük az élet munkáljon, hanem arra hogy sivár és dísztelen koporsói legyenek egy institucziónak, mely a vérünkből nőtt ki és vigig kisért bennünket az idők minden változásain. Az az, — immár csak festett képekben élő vármegye ezeket mondaná. Vájjon mit felelhetnénk neki? Az a könnyű és minden hibának menlegetésére alkalmas jelszó, hogy változtak az idők, nem oldhat fel bennünket. Azok a tényezők, melyek nemzeti életünknek fejlődését megszabják és irányítják nem változnak minden évtizedben. Nemzedékeken és évszázadokon át megmaradnak uralkodó törvényeknek s ugyanazt parancsolják a XX. században nlinl a muhácsi vész után. E törvények között örök az is, hogy a nemzetpolitikai munka nélkül nem méltód politikai szabadságra és önrendelkezésre. E politikai munka nem abban áll amit fizetésért teljesítünk, mert kénytelenek vagyunk vele, hanem abban a mindent átható és feldolgozó munkásságában a közügyek iránt való érdeklődésnek, mely tartalmat és szint ad a nemzet életének s a mely mindenütt jelen van, a hol a nemzet dolgaii szó esik és határozat hozatik. E közérdeklődésnek fórumai, gyűjtő és levezető forrásai voltak a vármegyei közgyűlések. Változó formák között ugyan, de mindig a nagy nemzeti czélok szolgálatában állva teljesítették hivatásukat. Hivatásuk volt, hogy bennük és általuk nyilvánuljon a vármegyének folytonosan aktiv érdeklődése, egyrészt az egész országot, másrészt a szűkebb értelemben vett vármegyét illető közügyek iránt. Hivatásuk volt, hogy vélelalanúl hagyál ilt bennünket kedves kis B.tegünk, aranyos Mariskank ! . . . Nem ak.ntuk hinni, pedig tényleg úgy volt! A halál lóz-ája nyi ott az orcz.ádon, hogyha ki-ki pirult a sonasztó lazban . . . S a Te ked.e.-eid, Szüleid, Jegyesed s szerelő Nagyatyád, hogy «tűzzék ezt a laz.t, elhoztak mihozzánk ! . . . Jaj! de nem segített a bényei fürdő, nem ápolóidnak gondos kezelése ! . . . Mert mikor kivitlüuk a hordozó agyon az illatos fmyők balzsamos lövebe, elárulá ott is a pihegő kebel, hegy drága kis szived nem doboghat so»a . . . Mily részvéttel voltunk ! . . . Minek elmond .ni ! ? Ugy elszoiult keblünk midői Jog)eseddel láttunk együtt ülni ! . . . S ím a sárguló lomb még mind le nem hul ott. kitűzött esküvőd napján rideg sírba teszik le kopor-ód ! Tudom, ki csak ismerte, megrendülve ontja a fajdalom könnyét új sírhantod felett ! . . . Hisz mindenki szeretett ! . . . Baráti könnyemet én sem tartom viasza szomorodott szívvel mondok búcsút Néked — közős Piacidotok — mindnyájunk nevében ! . . . A sok földi reményt, a melyet iáp'állál — s be nem teljesedi tt, karpótolja bőven M-nnyei Jegy >sed ! . . És onnan az égből tekin s majd I Reá, Kit sz.t'örölt siívvel hag, tal mi közönünk, — a Vőlegényedre! . . . Esdjél irt sebére ! ... És a jó Szülőkhöz szállj le almaikban és ^rtesd meg velők, ho,:)' Kinek útjai kikutathallanók, Az a mi Teremtönk ! . . . Mi, kik itt maradiunk, mint a Ion bhalláskor, — szomorú szívvel bar — a hatalmas l=.l n Iszeni akarataban p ezirt megnyugszunk! . . . Villányi A. Piacid. % menyük nyilvánításának hajdanta jogi, később pedig erkölcsi szankcziójával tényezők legyenek a nemzet sorsának intézésében. Hogy a közgyűlések — mióta ez irányú határozataik a jogi szankcziótól megfosztattak — nem teljesitik többe ezt a feladatot, illetőleg eredmény nélkül teljesitik — azt szomorúan bizonyítják közéletünk legutóbbi eseményei is. Hiába nyilatkozik meg az ország közvéleménye a vármegyei közgyűlések egyhangú határozataiban — mint legutóbb a katonai kérdések dolgában történt, e határozatok erkölcsi szankeziója, mini a tapasztalás mulatja — nem ad elég súlyt e határozatoknak; semmiesetre se ad annyit, hogy a közgyűlések befolyásit az országot illető közügyek intézése tekintetében szemmeliátható eredményeket szüljön. Nem a képviselőket választó és azoknak utasításokat adó vármegyének visszaállítását óhajtjuk ellenszerül akkor, midőn c közismert tényeket hangoztatjuk de ilt és ezekben véljük megtalálni magyarázatát a vármegye' közgyűlések elnéptelenedésének, ami egyszersmind a közügyek iránt való érdektelenségnek s közönyösségnek is szomorú jele. .... y 1 ... • Nyílt levél S:iks:ay Jó:sofho2! Kedves barátom! „Ábrahám neinzé Izsákot, Izsák nemzé Jákobot, Jákob nemzé Júdál és annak atyjafiait ;" Barnabás nemzé Józsefet, József nemzé Andrást, András nemzé B—ot ; — bocsánat ez nyelvbotlás. — mert nemzé: a közgyűlési társas ebédeket. Ha már most, mint igazságos ember, ezt kétségbe nem vonod, igazán szerelném tudni, hogy Andrást miért vádolod azzal, hogy a inult közgyűlés után megtartott közebéd apaságát a többi közöli ő is megtagadta, ő, a ki fenti leszármazási tábla szerint nagyapái, vagy ha a Mérnöki iroda. NAGY ELEK okleveles mérnök Ny regyházán, iskola-utcza 13. szam a \virv./.szabályozó társulat mellett dr, Prok Gyula ügyvéd úr házában. Elvállal mindenfele inernoki mnnkat u. ni. földméréseket, tagositást, út, híd, vasúti, vízépítési mnnknhtoknt .vs qmlet let tervezéseket. A rákok. — Irta: J H. Rosny. — — Üli, kétségkívül! - kiáltott f. I Laranié némi türelmetlenséggel — az elet mm reg ny. Sőt nem is hasonlítható össze a regényekkel, amelyekben a logika és jez^n ész törvényei szerint folyna* egymásból az események, még a legk lamlosabb Rorambole törteneb kben is. Az elet epizóJjai legtöbbször a képtelen «gek és fantasztikus leh- tetlensegek lánczolala ... A színház elccsirnokát csaknem szorongásig töltőit; meg a nézőtérről kitódult tömeg, 111 ly a f Ivoua-köz néhány perczére szűk helyeiről a tágas csarnokba meneküli Laiainé savaira nyújtott az'án így lolytatla : — Önök ismerik az Eter.gy éjszaka történetei!... no-, higyjek el, azok a fantasztikus lör énetek köz.libk meg la an leginkább a valóságot . . . E pillanatban egy fialal hölny jelent meg a csopoilok tó,öt szőke, sötét szemű, magas lermeiu no. Egyike azoknak a csodalatot keltő szépségeknek, .ikiknek laiiaia valamennyi ferliszcm megvillan es suttogás lámád a sorokban. — Fog.idni njernek, hogy angol no, — mondta Jacques le Taci u:ne. La'amé közbeszólt: — Ne.n az: hanem am rikii. A kísérője iskolalarsam \ olt valamikor. Mindül ... ő az a szerencses ficzko, aki magá< na< nevezheti azt az arany L-át: • milliókat kapott vele hozományul . . . Lararné köszöntötte az érdekes part azlan így folytatta: , , . " - Íme egyike azoknak a k ptelenwgeknok, amelyeket a/, élet rendez a regényírók számara mintakép gyanánt ... A merő »• leden keze működött ebben a törtenelben is ... A múlt nyáron tala'kozolt Maridal bántom Biarritz tengerpartján Augustus Ebenez r Bndge