Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1904-10-09 / 41. szám

XXV. évfolyam. 41. >záín. Nyiresjháza, 1904. október n. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. '<ys> Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Hirdetési dijak: Minden négysier basábiott petit aoregysieii Előfizetési feltételek: Az előfizetési pénzelt, megrendelései: s a A ,

al» "elleml rcsiét képező küldemények, poetén vagy helyben hdzhoz hordva: lap szétküldése tárgyiban leendő fclssó- * ?^^ »r ».„« .or ™„ Egész évre 8 korona. lamldsolc Jóba Elek kiadó-tulajdonos fo

g '"e.eK c^s .smert hektói kazlése t. fiiiéí-többs.sri kö.lé, esetében S fii). Félévre .... . . + könyvnyomdájához iskoía-utcza 8 szám . V. , ... ... A "yMt-térl közlemények dija soronkint 60 fillér. M .. „' íJ'.nó^kv I,á7l mle/,>n,l,;ir M A'! "

a> kívánatra • az Apró hirdetéaek 10 aióig4»fii.,minden torAbbi aaó negyed evre J. , u uu U18t

0 költségére küldetnek vissza. 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-u!cza 8-ik Szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát, Altalános Tudósító és GrUnmandel Henrik és Társa álttl Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajaban Bétsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. Hyilt levél Kovács István úrhoz I Kedven bar atom! Több illustris egyén aláírásával egy felhívást kaptam a postán. Ez a felhívás adja kezembe a tollat s hogy éppen téged foglak ki azok közzül az urak közzül s hozzád intézem ez igénytelen sorokat, annak nemcsak az a 30 s egynehány évi őszinte barátság az oka, — a mely minket - jól esik hinnem — már a sírig kísér, — hanem miután az aláírások közt — rád valló szerénységgel — a te neved áll legalól: azt kell következtetnem, hogy e fölhívást te szerkesztetted és ha e feltevésem megáll, abban az esetben a legilletékesebb helyen kereskedem. Czélja lenne tehát e felhívásnak gyakoribb érintkezés által elősegíteni egy egészséges közszellem kialakulását s az időnkint napirendre kerülő s főként vármegyei közérdekű kérdések megbeszélése. Önként merül fel a kérdés kedves Pistám! ha vájjon azok az üdvös czélok elérhetők lesznek-e hát ezekkel a tervezett közebédekkel? Előre is kérlek, ne itélj el s ne vedd szerénytelenségnek részemről, hogy ily sok kiváló férfiú nézetével — sőt megállapodásával ellentétben fel merek szólalni. Nagy vakmerőség, elismerem! Tévedni tévedhetek, azt is elismerem, errare humánum est! de valamint én a mások meggyőződését respektálom, ugy más oldalról, a legkevesebb a mit tőled, mint barátomtól várhatok: az, hogy nem fogsz elitélni. Barátom! rólunk magyar emberekről az az á n ? u Temető előtt. Ócska temetőből Uj kereszt fehérlik, Messze ki az útra A temető szélig. Azt a kis keresztet Fájó szívvel látom. Te nyugszol alatta Halottunk, kis lányom ! Megtolult a bánat Fellege felettünk, Hideg, fagyos tél volt Mikor eltemettünk. Néma sírod előtt Imádkozva térden — Hova mind elmegyünk Mit csinálsz, nem kérdem Beszélni nem tudtál, Mit is felelhetnél ? Keléit helyetted, ki, Az idők felett cl E halál tanyáján Virágokat fakaszt. Feltámadást hirdet, Meghozva a tavaszt. Túl síron, halálon Feltámadunk benne Örök boldogságra, Égi szerelemre. általános vélemény, hogy mi igenis szeretjük a társaságot, banketteket, közebédeket, szóval mulató nép vagyunk, kelleténél jobban szeretünk vendégeskedni. Azt mondják, a magyar ember áldomásozik, ha keresztel, kézfogózik, lakodalmazik, sőt ha temet, szóval örömében, bánatában egyaránt, ha elad vagy veszen, bankettezik minden nagyobb és kisebb ünnepélyek alkalmával, mostanában a sok szobor leleplezéseknél, (különben is most szobor építkezési mániában szenvedünk) — baukeltezik a gyűlések után, főispáni s kisebb állások betöltésénél. Ha egy magasabb állású ember komoly tanulmány czéljából valamelyik vidékre kirándulást tesz, megragadjuk az alkalmat bankettezünk. Hát a sok születési évfordulók, névnapok, jubileumok, vadászati, agarászati dalidók! és a jóságos ég tudja hirtelen elősorolni még hol és mikor mulat a magyar ember. Nem tudom, más nemzeteknél igy van-e ez? de be kell vallanunk, hogy nálunk nagy részben igy van. De hiszen emberek vagyunk, telve gyarlósággal és valamint az egyén nincs hiba nélkül, ugy nincs talán Nalio a földkerekségén, melynek életmódjában, szokásaiban, sőt erkölcseiben itt-ott kifogásolni valót ne találnánk. Tehát- beszéljenek bármit a mi jóakaróink, — gúnyolódjanak amint nekik jól esik: én részemről — mindenkor szives készséggel ragadom meg az alkalmat, hogy egy jó társaságba kerülhessek Társaság nélkül, édes Pistám! pipadohányt sem ér az élet. Művelt embernél ez az élet kovásza. A kölcsönvett ifjúság. A pillanatnyi hallgatást, a mely az agg és kevésbé agg leeények asztala körül támadt ott a kis vendéglőben, Tardy Pista önkenytelen kacagása szakította meg. A sok faggat.isra végre igy kezdte : — Ismeritek Hámos Laczit 't — Az öreg Hamosl ? — Pszt ! Minden jelző nélkül. Nos tehát pár nap előtt ezzel a kijelentéssel állit be hozzám Laczi : — Pajtás én házasodom. — Te! ? ... Na akkor már azt is elhiszem, hogy a budapesti Bjzilika is elkészül. És kit veszel el ? — A szép Lenkey Micit. önkénytelenül az ősz fejére esett a tekintetem és azt a kérdést kockáztattam meg, hogy hány éves lehet a Irány ? — 21 esztendős. őszbecsavarodó fejem miatt teszed ezt a kérdést? Srgi ve lesz ezen is, telte hozza bizalmas hunyorgással ! Jövendőbeli, nvrl csak fénvkép ulán ismerem Gyönyörű baba. A' apja valamikor kebelbarátom volt, de a'.lán messzire elkerültek innét ; most azonban a lővárosh z közel levő birtokon te'epedtek 1 . Állandó levelesben voltui k. L

unkey sokat larn n'ált a fölött, hogy egyetlen lányát egy nni léha fickóra bízza. Gondoltam egyet. Megkértem a kis Mici kezét, a mire L'nkey azt telelte : mert olyan embern k ism r. a kiie rá u.eii bízni gyermeke jövőjét, egy szó ellenvetése sínc-, ha megismerkedve különös rokonszen vit keltű k egymásban. Róvid félbeszakítás után folytatta : — A m'kor Lenkey látott, m g olyan fekete hajam volt, mint a szurok. — Hja, persze ez nincs most ugy . . . — De úgv lesz. Z-ebéból egy jól begöngyölt csomigot húzott elő. — Első használat utan par órával oiyon holló fekete fürtjeim lesznek, mint a parancsolat. Egy hasábos hirdetésben méltatja ÍZ elaiusitó Csodaszer barátom, csodaszer. — És mikor mégy lányk' rőbe ? — Holnapután reggel. Holnap este alaposan megMi tudjuk annak a becsét, kik itt a falun annyira hijjával vagyunk a müveit embereknek s a jó társaságnak s megtisztelve érzem magam e meghívás által ezúttal is. Kajta leszek, hogy ezeken a közebédeken részt vehessek. De bocsáss meg kérlek alásan, ha egész őszintén kimondom, miszerint kétségeskedem abban, hogy ezekkel a közebédekkel azokat az üdvös czélokat, melyeket elérni óhajtotok, csak meg is közelíthessétek. Mert hogy egy legalább is 50 -60 tagból álló éhes társaság mástél órás étkezése alatt (mert hosszasabban tanácskozni a fehér asztal mellett tanácsosnak talán te sem véled?) baráti kézben vigan csengő pohár zajánál, a Benczi Gyula művészi zenéje mellett, közérdekű kérdések felett, komoly dolgokról, komolyan tanácskozhassék: én azt kizártnak tartom. Adja Isten, hogy csalódtam legyen. Hogy a közszellem hanyatlik, hogy azt ébresztgetni kellene ; — hogy a közdolgok iránt megcsapbant az érdeklődés : az tény. De a hiba első sorban — szerény véleményem szer-nt — az intézményekben, a rendszerben keresendő. Nincs megyei élet! Ma inár idegesen mozognak a vezető urak, ha egy vagy más kérdéshez, melynek sorsát már az állandó választmány eldöntötte, azzal ellentélben valaki azon a közgyűlésen merészkedik hozzá szólani. A gyűlésterem ma egy daráló műhely, hol — mint a szöcske — vigan állanak fel egymásután a megyei jegyző urak, hogy kiki mielőbb ledarálhassa a maga kompetenüáját kellő gyorsasággal, hogy az a jámbor falusi ember egyszeri hallás után valahogy meg ne értse, ifjitom fürleimet és holnapután reggel röpülök uj életemnek eléje. — Hol laknak ? — Alig egy órányira vonalon ; tán öt hat vagy h t állomás. Onn t fél óra kocsin. — Sok szerencsét és sikeres megújhodást. Mikor elment jóizün megmo-olyogtara. íme egy 50 éves ember, a ki még most sein tanulta megismerni ön magát. Ma reggel hosszú csöngetés vert fel álmomból. Alig volt fel nyolc. — Ki az ? — Hámos ur; mondta a legényem. — Bocsásd be. Az ördögben, gondoltam ; ilyen korán ! Hja, persze, vőlegény s az efele (mber eszejárása eszeveszettebben zakatol minden más időmutató eszközn I. — No, Laczikám, mi lelt ? Fején fülig le volt huzra a teli sipka, a mi igy oktober vegen nem is volt még egészen időszerű. Egész fölindulás volt az abrázatara róva. — Mi talált, öregem ? Hámos aféle kézmulatot lett, mintha fölösleges volna egy harmadik személy jelenléte. — Mi bajod p jtás ? ismeteltem, miután egy kézmozdulattal kidirigaltam a legényem' t. — Barátom ; fakadt ki csaknem siránkozó hangon ; hadd maradjak nálad pár napig, mert époly kévéssé mehetek emberek közzé, mint haza legényem és gazdasszonyom színe elé. Fucscs volna őrökre a tekintélyemnek. De hat mi lelt! Hat a leány néző ... a njenyasszony . . . Orkánszerü sóhajtás után kezdte : — Tegnapelőtt est- teljesen elkészülve az útra, bekentem fejemet „Az örök ifjúság* nevű hajvizemmel, a melyről említést tettem Öt óra előtt fölberreget az ébresztő órám. Első tekintetem a fejemre esett és a gyertya fényénei olyan fekete hajat vetett vissza a tükröml mint a legragyogóbb kulimász.