Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1904-09-25 / 39. szám

a városháza előtt vagy a Széchényi ut aszfaltján stb. De viszont ne foglaljanak á'lást abban az irányban sem, hogy a laktanya nem tizetheti ki magát, tehát kár is foglalkozni a dologgal Lássunk először tisztán a kérdésben. Már a mennyire az il en kérdésekben előre tisztán látni lehet. És azután határozzuk el magunkat jobbra vagy balra, aszerint a mint a kérdés részletei kifejlődnek. Annyi bizonyos, hogy olyan nagyfontosságú dologról van szó, a mi felett elhamarkodott Ítéletet mondani nem szabad. Legkcvésbbé pedig a város ügyeinek intézésével foglalkozó képviselőtestület tagjainak. Ami már most a gyalogsági laktanya ügyének másik oldalát, vagy is azt a kérdést illeti, hogy remélhető-e egy gyalogezrednek Nyíregyházára való helyezése, e részben egyedül kombinácziókra kell szorítkoznunk. Bizonyos és' általánosan tudott dolog az. hogy a kassai 6-ik hadtest területén egyetlen egy gyalogezred sincs egy városban elhelyezve, sőt van olyan is, a melyiknek másutt van az ezred törzse és másutt a hadkiegészítő parancsnoksága. Igy van épen a ,,munkácsi"-nak nevezett 65-ik gyalogezreddel is, a melyhez Szabolcsmegye nagy része tartozik, a melynek hadkiegészítő parancsnoksága Munkácson székel egy zászlóaljjal, ellenben az ezred törzse két zászlóaljjal Miskolczon van elhelyezve, lakozván abban a laktanyában, amely az egri GO-ik gyalogezred két zászlóaljja számára épüli, a melyhez Miskolcz tartozik. Igy vannak szerte szórva a többi ezredek is, sőt távol, leginkább Boszniában, vannak egyes zászlóaljak. A hadtest területén egy egész ezred befogadására alkalmas laktanya létesülése tehát előnyére válnék az ezredek czélszerübb elhelyezésének. Bizonyos dolog immár az is, hogy a nagyberezna—határszéli vasút a jövő év őszén teljesen készen lesz és a forgalomnak átadatik. Ez a vasút egészen uj perspektívát nyit épen Nyíregyháza hadászati fontosságára. Egy pillantás Magyarország északkeleti részének térképére, mindenkit meggyőzhet ezen állítás alapos voltáról. A milyen hadászati érdek a debreczen — mármarossziget—kőrösmezői vonal mentén Debreczen, Szathmár, Mármarossziget, a lavocznei vonal mentén Munkács, a mezőlaborczi vonal mentén Miskolcz és Sátoralja-Ujhely nagyobb katonai központi minősége, épen olyan szükségessé teszi az uj vonal Ungvár mellett Nyíregyházának nagyobb katonai állomáshelylyé tételét. Bizonyára nem utolsó érdek katonai szempontból az ujonczozással és mozgósítási teendőkkel közvetlenül foglalkozó hadkiegészítő parancsnokságnak az illető hadkiegészítő kerülettel mennél közelebbi szerves kapcsolatba hozatala sem. Ma Szabolcsvármegyének legnagyobb része Munkácshoz tartozik. Munkácsról jönnek a behívók, Munkácsra kell bevonulni a behivottaknak. A távolság tetemes időveszteséget okoz. Ellenben Nyíregyháza olyan természetes központja és olyan vasúti csomópontja a vármegyének, valamint Zemplén vármegye déli járásainak, aminőhöz hasonló igazán kevés van az egész országban. ban siánakozi i kezdtem lajla, s alig várhm már, hogy utaink szétveri ssenek s . n egy szí,es istenhozzádot mondhassak Pedig kitűnő ügyyéd, s nagy vagyont szerzett már tudományával, de uiit ér minden vagyona és ha még annyi esze volna is, ha mind ez neki magán .k marad, és táadásul kinevetik az emberek ? Én rám oly kellemetlen hatást tett megjelenése, mint mikor látatlanul virágok kőzze nyúl az ember s hittelen egy boka ugrik a kezefejére. Júj ! . . . még most is borsódzik a hátam, ha eszembe jut. No dc adieu, drága ügy\éd úr! Hidd el, úgy megutáltam ebbi n az emberben a féifiakat, hogy talán s dia sem néztem volna egyre is, ha vetetlenül más alakban is nem kellend ösmernem őket. Képzeld csak! Egyik forró nyári elelu án épen a kerti szötölugasban üldögéltünk aljámmal, midőn egyszcire csak troinbitaszo é. dobp.rgés hangjai ütik meg füleinket. Kíváncsian fordítottuk tufcinlelünket a profán hangok irányába s nem kis meglepetésünk)e lenyes katona fegyverek csillogasa tűnt szemünkbe. Az utcza köz- pen óriási porfelhő közepett egy egész bataillon, vagy regiment (tudja az őidög, hogy hívjak a csapatokat!) katonaság közeledett ütemes lépesekben, hogy szinte rengett lábuk alatt a föld. A csap .1 élén íü e h- gyéig porosan .gy delczeg fulal li-,a Kptete.t gyönyöiü almás P'jn, jobbjában kivont fenyes szablyával. Nagy gyakorlatra jöttek s elszállásoltuk az egész csapatot egy bélre falunkban. A liszt véletlenül épen a mi házunkhoz julolt. Szigoiu kritikus vagyok, s 1 itki férfire mondottam még eletemben, hogy „szép", hátiéin ez a tiszt telj's mellékben iá tzulgáll erre a hízelgő jelzőre. N Y t R V I D E K Ezeket a szempontokat egybevetve, igazsága van az indítványnak abban, hogy egy gyalogos ezrednek és a hadkiegészítő parancsnokságnak Nyíregyházára való helyezése a hadügyi kormányzásnak is érdekében áll. Hogy miként és mennyire fogják méltányolni ezeket az érdekekel, az természetesen a jövő titka. Ha nem is bizonyos, de legalább is valószínű azonban az, hogy Nyíregyháza, ha a képviselőtestület ugy határoz, a siker reményében indíthatja meg a tárgyalásokat Természetesen máról-holnapra a laktanya építési ügye nem nyer, nem is nyerhet megoldást. Sok viz folyik le ntég addig a Tiszán, mig ez a kérdés végleges döntés alá kerül. A mozgalom megindítóit és az indítványt aláírókat mindenesetre köszönet illeti meg, hogy ezt a közóhajként már régen hangoztatott dolgot konkrét formában immár a város közgyűlése elé vitték! Egy kis kirándulás Németországba. (Foly'alás.) Ezen év karácsonyán le sz épen 40 es .lendeje annak, hogy Szibolcs és a szomszéd vármegyék temetőinek benepesitésén más orvos társaimmal együtt szakadatlanul fáradoztam ; meri hiszen en részemről soha senkitől sem hallottam azt, hogy valaki a maga emberségéből halt volna meg, hanem a halálozásnak mindég az orvos volt oz oka, épen úgy, mint nagy atyám Jósa István, a ki két evig a nagyszombati, majd a budapesti egyelem n mint a sisletis ; tiz évig mint Békéstnegye főorvosa, onn.n meghívás folytán pedig 50 évig Szabolcsvárm: gyében ir.otta az embereket. Ezen negyven év ulatl mindé.í törekvés tnt.ek daczára nem vo.taui ki pes magamnak nyílt ellenségeket szeiez.rii. Ugy érzem magam ti, mint Szabolcsvármegye 280.0t 0 Ulekbcl álló családjának egyik tagja, a kit legfeljebb megmosolyognak azért, mert nemcsak a németországi muzeumok őskori kincsei közölt, de össze vis-za is baiangol, de agyon nem köveznek. Eddig m g csak a regensburgi, nürnburgi és würzburgi muzeumokról referáltam tőviden. Halra van még nyolez. Azok is sorta kerülnek, ha a szóból ki nem fogyok. Miulán ezen soruk széesebb érleLmben veit Családomnak — Szabolcsvármegyinek — határat csak ittott lépik át, I ocsbnalot kéiek, ha referádámb in saját éleményeimnek egy rész t — lalán kelleténél bővebben — közbe szutom, igyekezvén azon, hogy régészeli m :gva teljesen ki ne maradjon. HL valaki a sok kitérést, elcsapongást zokon venné, nem tudnék mást mondani, mint a mit Debreczen város hires ölös fogatának kocsisa mondott József tőherezegnek, a ki figyelmeztette a dugóhuzó bajuszu kocsist arra, hogy ne kezelje a suliogót olyan gyakran, mert ki tálalja vágni a szemét. N. gy inelignacióval nezell halra a vén kocsis, mondván, hogy , É:i leszek akkor a hibás." Én se vágom ki a szemét vagy aesteluai érzékét sen' inek, ha a vasutazassal kapcsolatos tré'ákat tovább folytalom. Egy alkalommal, akkor, a mikor még a vonat induláshoz há.om izben csingeltek. nem emlékezem már. hogy hova kellelt vonalon mennem. A nyíregyházi indóházzal szemben levő vendéglőben — több napi utazás után elfáiad am — ket deczi vinkót kezdetlem szopogatni, a mikor Kállay András volt lőispanunk és S^ögyényi J^nos barátaim asztalomhoz telepedlek. Nem tudom miről miről nem beszélgettek, Csupán A nagyjából — ha nem untatlak vele — megpróbálom küKejél leirni, bár nem rem 1 m, hogy szép alakjat e sorokban visszaadhassam. Hát kepzelj középmagasságú, szép férfias, karcsú, idomos termem, ruganyos izmakkal, melyen ideálisan teszül meg a sötétkék aranyg dléros uniformis, formás lábuk, paranyi puha fehér kezek, bársonysima üde arcbőr, melyre átietszö rózsapir vont finom zománczo', cseiesznyi piros keskeny ajkszélek felelt kaczerkodó göndör fekete bajuszka, szabályos orr, hullámos, sötét fúrtok, természetes Csigákban omolva a migasz g^niu-zi homlokra, mindezekhez az ölökké nedves tényben úszó, ragyogó sötét szempár, melyeket selymes szempillák és <zép íves szemöldök árnyékoltak: a legszebb férfit állították el mbe, akit valaha Iáit; m. Nem lehetett még több 24—26 évesnél. Modorát gyermekes közlekenység és k'dvesség jellemezlék, mint hu nem is katonát fedett volna az a tényes egyenruha. Ha i,ehetett rózsapir ömlött el szép arczan s fehér fogsora, mint a gyöngy kivillogot, melyre taán soha sem tapadt nikotin. A hangja kelleme , fülbemászó volt, mint a lágy fuvolaszó. Nem ludom hogy, hogy n-m, de pár nap alalt mi egesz jó barátokka lettünk, úgy látszott, hogy Ízlésünk a legtöbb tekinietben egyezik s igjn sok dologban teljesen egyformán vélekedünk. O.y kellemesen telt el ez alatt pár lö.id nap, hogy ana most is szívesen emlékezem, mint egy szép alomra, melynek csalfa szivárványos képei elm.-iüllek bár a valóság tengeriben, de csillogó visszfénye lelkűnkön maradt. Bánniről beszélt is az én kis katonára, minden oly visszaadhatatlanul kedvesen csengett sz^ p ajkairól, hogy moa, ha ugyanazon szavakat más, rám nézve közömbős emberek szájából hallom : szinte m gdőbbenek a hétkőznapiságon. arra emlékezem, hogy olyanról, a mi engemet egyáltalában nem érdekelt; tehát csak ide-oda néztem, de reájuk nem figyeltem. Csak az lünt fel nikem, hogy Szőgyényi Jankó gyanakodó tekintettel sandit felém, a mii én nem tudtam mire vélni. De kisült; nii rt az ő vonatja tiz perczczel i lőbb lévén indulandó, mint az enyem, Kállay Andrással karonfogva, lőleni elbúcsúzva, kimen'ek, magam maradiam. Kis várlalva Kállay András sietve lér vissza hozzám és kérdi : „Nem haragszol, ha valamit mondok neked " Csak ki vele. Jankó azt hallotta legn p Nagykárolyban, hogy te megői ültél. Én is észbe kapva kérdem. „Beszállott már Jai>kó?-' Még csak öt peicz muha. Rohai tani a peironra, a melynek jobb oldalán akl.oiiban az első és második osztályon utazók, a bal olddon pedig a harmad osztályosok ácsoroglak vonaljukat várva. Dühös őrültnek teltetve magom t dühösen a harmad osz.tá'yos-oknak rontollam, a kik rémül'en meneküllek előlem. Tudtam, hogy ezen je'erelet Jankó is élvezi. Az okozolt rémület pilluna'áln.n az első és másod Oszlalyu uluzók közé, de csak Szögyenyi Jankónak ugrottam. Hamm, hmm! Mindjárt felfallak, megöllek. Elkezdtem oiditani. Sarokba fulvo, ő is iiy< 11 foima hargon dadogva rimánkodott kegyelemért. Te csacsi! Még ha megbolo; duln-k is, akkor is maiadna annyi eszem, a mivel megélhetnék. Lehet, hogy lalán egy kissé czifrábban is fejeztem ki magamat, de ezen szavába Kallay András jobban emlékezik. De azérl jó barátságban maradiunk és vagyunk ma is. Volt még egy tragikomikus vasuli élem nyem. A nyolezvanas évek végén kiienrz szabolcsi I ány habzsolta az erkölcsöket és tudományokai az eperjesi, angol kisasszonyok zárdájában. Az én Mártha leányom, Komis Ferencznek, Farkas Baluzsnak, Kerekrélhy Miklósnak egy-egy, Fehér Imrénik Jármy Gyulának keltő-keltő és Dessewffv Gizella. Jón a sürgöny, hogy nemc-ak a zárda égett le, de apáczák és növendékek is oda égtek. Rémülve rohantam fel a legközelebbi vonaltal. A vidéken lakó szülök későbben értesüllek a szomorú esetről mint én. Kassáról másnap különvonatok vilték a kíváncsiakat a rémhclyre. Olyan szakaszban utaztam, a melyben egy önkéntes tűzoltó fotográfus vilte feleségét azon csata helyre, a mellen előtle való napon ő ís buzgalommal működött. Mondotta, hogy ő a főutezán volt elfoglalva, de hallomás után biztosan mondhatja, hogy egy apácza és két ne"vendek oda égeti; pedig hál a mint Eperjesen megtudtam, igazság szirint valami nnyinek oda kellel l volna égni, mert egy vakbuzgó apácza, névszeiint Neuqumlner kisasszony a kapui bezáratván, és maga köré térdepelletvén az összes i.ővendékeket, közös imádkozást rendezett, mondván, hogy Isti n kezében vagyuuk, meg fog bennünket menteni. A házi káplánnak azonban több esze volt, mint az elcsavarodott elméjű bigott kisasszonynak és megmentette a butaság által halálra ilélt gyermekeket. A legutolsó perezben k-futott a leányokkal es : pácz íkkal a szabadba. Kerekrélhy Miklós vélellenül Eperjesen időzvén a vonat érkezésekor megnyugtatott, hegy -senki som égelt oda és hogy a gyermekek szét vannak osztva Sóváron uri családokhoz. Örömömben felóránál tovább nem birtam szóllani, sem zokogni, csak néma könyek hullottak süiün szemeimből. Kerekrélhy a sajat leányát, én pedig a többi nyolczat pakkoltani fel a tűzvészben megmaradt ezókmókjaikkal együtt a h gkőzelebbi vonatra, hogy illlion szétosszam őket szüleiknek. A leányok mind egyforma elegáns ruhában és kalapban vollak. Miskolczra éjféltajba érkeztünk. Avagy talán általánosságban ú^y vagyunk azzal, hogy némelykor a legbanálisabb dolgok is találóaknak és szíveseknek tűnnek fel, ha kedves ajkak ejtik ki azokat ? Úgy látszik, igaz az a szellemes franczia mondás: „La beaulé seul est une énigme ; suivie de i'esprit, la puissance." (L. I ) Már ötödik napja időzött házunknál a csinos liszt, amint egy délután levelet hozlak számáia a poslárol. A borítékon első tekintetre felismerhetők voltak a finom női vonások. Amint a czimre esett tekintetem, valami kellemetlen féltekenységszerü érzet ejtett hatalmába. — Ugyan ki írhatja neki? Kije lehet ez a titokzatos nőlevelező ? — talalgatlam. Amint ezen tépelődöm egyszerre csak feltárul az ajtó, s ezen az én lisztem toppan be. Alig titkolhattam zavaromat, midőn a levelet átnyújtottam neki, mondván, hogy épen ebben a nyomban hozlák, s talán látta is a postakihordót innen való távozlában. — Igen, — mondá — rám emelve fényben úszó gyönyörű kifejezésteljes szemeit. Amint a levelet elvette s végig futott tekintete a vonásokon: kedves mosoly derítette fel szép arczát s ajkához vonva az illatos borítékot, lágy, édes hangon sultogla: „anyám!" Oly gyöngédnek, oly ideálisan nemesnek látszolt e pillanatban ez a daliás szép katona, hogy önkénytelenül is igy vágyteli, titkos érzés lopódzott szívembe, melynek nem mertem nevet adni: Szinte elszégyeltem magam saját énem előtt, de pirulva vallom be kedves Alicém, hogy 18 éves bohó szivecskem ekkor dobbant meg igazán először életemben. Az e napra következő éjt álmatlanul töllöllem ágyamban. Folyton az én szép ideálom ninij- | t