Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1904-09-18 / 38. szám

2 NYIRVIDÉK A földbirtok mellett az ipar és a kereskedelem az a két tényező, a mely egy város fejlődését és ezzel kapcsolatban a lakosság beldogulását lehetővé teszi. Az ipar és kereskedelem azonban első sorban fogyasztó közönséget igényel. Csupán jelszavakkal, jóakaró buzdítással sem az ipart, sem a kereskedelmet fellendíteni nem lehet. Fogyasztó közönség nélkül nincs forgalom. Gondoskodnunk kell tehát fogyasztó közönségről, vagyis a meglevő fogyasztó közönség szaporításáról. Más városok, mint Kassa, Miskolcz, Debreczen, Szatmár, Arad, Nagyvárad, Temesvár stb. példája azt mutatja, hogy a vidéki városok forgalmának rendkívül hathatós előmozdítója a katonaság. Sőt kisebb városok, minők Munkács, Ungvár, Sátoraljaújhely, azt igazolják, hogy különösen a gyalogság az, a mely egy vidéki városnak iparát, kereskedelmét, forgalmát, egész életét sokkal élénkebbé képes tenni, mint amúgy különben volna. Városunkban ez idő szerint csak lovasság van. Van egy egész ezred közös huszár és egy honvédhuszár osztály. Tagadhatatlan, hogy az iparosok, kereskedők, sőt az egész polgárság pénzt látnak a lovas katonaságból ia. De tagadhatatlan, hogy a lovas katonák, tisztek és legénység egyaránt, a lovak gondozása és felügyelete miatt sokkal inkább kaszárnyai életre vannak kényszerítve, mint a gyalogosok. Ezenkívül az is tény, hogy egy ezred, vagy század jelentékenyen kisebb létszámmal bir a lovasságnál, mint a gyalogságnál. Mindezen körülmények ismerete arra birt bonnünket, hogy azt kérjük és indítványozzuk, miszerint a tekintetes képviselőtestület egy gyalogos ezred befogadására alkalmas laktanya építése és egy gyalogezrednek Nyíregyházára való helyezése iránt szükséges lépéseket megtenni, illetve azok megtételét, elhatározni méltóztassék. Tekintetes képviselőtestület I Jól tudjuk, hogy a lovassági nagy laktanya építése, különösen pedig fenntartása folytán jelentékeny terhek hárultak és hárulnak ma is a városra. De ez a körülmény nem szolgálhat alapos indokul arra, hogy az általunk kérelmezett és indítványozott laktanya építésének kérdésétől visszariadjunk, hanem legfeljebb csak arra — és erre kell is hogy szolgáljon — hogy jövőben hasonló kérdésekben több körültekintést tanusitsunk. Fel kell tehát használnunk azokat a tanulságokat, a melyeket a nagy laktanya építkezéséből és bérbeadásából merítettünk és figyelemmel kell lennünk arra, hogy a laktanya bérbeadásánál ne csak a befektetési tőke kamatait, hanem a fenntartási költségeket is számításba vegyük. Kellő óvatosság és körültekintés mellett kizártnak kell tartanunk azt, hogy a város gyalogsági laktanyára is ráfizessen úgy, mint a lovassági laktanyára ráfizet ; ámbár a gyalogsági laktanyánál még ha vesztene is a város a réven, megnyerné azt a vámon, mert a mit esetleg ráfizetne a város, az bőven megtérülne az adófizető polgárság részére, a mely ekként a közterheket is könnyebben viselhetné. Egyébiránt egy egész ezred gyalogság befogadására alkalmas gyalogsági laktanya építési költségei és ezzel együtt fenntartási költségei is alig egy harmadrészét teszik ki annak, a mibe egy lovassági laktanya építése és fenntartása kerül. A daráló szájából az őrlemény vagy egy ládába, vagy a daráló alá készített rekeszbefolyik. Ehhez a munkához nem kell felügyelet. A farmer egész nyugodtan rázárja a pajta ajtót a gépre s a többit a szélmotorra bizza, ami sohasem hagyja cserben. Nyáron a marha rendszerint legelőn jár, szecskát nem kap. Télen kitapasztalja a farmer a szeljárást és egyéb külső munkája nem lévén, akkor vág szecskát vagy fát és annyit a mennyi több napra kell, mikor szél fúj. Különben jellemző, hogy a konyhára valö tűzifát az ilyen szélmotoros farmon most nyáron is — mikor aránylag kevesebb szél jár — déltájban rendszerint egykét napra valót tudnak fűrészelni. Persze a körfűrész tengelyén nehéz lendítő kerék űl, ami nagyon megkönynyiti a szélmotor munkáját. Répavagót ezen a farmon nem látlam. A farmer burgonyát etet, azt is keveset s azt nagy üstben felületesen megfőzi. Talajművelője volt az Oliver-eke, a miénktől nagyon elütő, nehezkesnek látszó eke. Ebből volt három. Rugós fogasborona és tanyeros rögkeverő egy-egy. Plánét iókapa kettő, sorvetőgép egy, lógereblye egy és egy fűkaszáló gép, egy istállótrágyaszóró szekér, ez igen érdekes újdonság, miről majd részletesen beszámolok. A pajtában egy szénaemelő horgony kötelekkel, csigákkal. Aratásra egy kévekötő aratógép Deering gyárából. Két táblás szekér és az elmaradhallan könnyű egylovas homokfutó amerikai kocsi. A farmer egy fia és egy munkása a 160 acres farmot rendben tartják. Tengerije szépen meg volt kapálva. Mikor én odaértem a farmer, munkása szántottak, a fiu trágyát hordott. A tarlón meglátszott, hogy szép sorokba volt vetve — tavaszi buza — és hogy a géppel igen tisztán le volt aratva. A zab csomókba (bábokba) rakva vár behordásra. Állatállománya volt 3 pár ló, vagy 8 — 10 tehén, üsző borjú vegyest és vagy 20—25 drb sertés, öreg, apró és nagy csomó baromfi. Beszédbe keveredtünk a farmerrel az eke szarva mellett s mindenekelőtt a szélmotorról tárgyaltam vele. Nem győzte dicsérni, Négy éve állította fel takarmányozó gépei számára s azóta a legkisebb baja sem volt vele. Az őrlésre semmi gondja és ha ráér, télen annyit őröl Hogy pedig a polgárságnak egy gyalogsági laktanya létesítéséből, és egy gyalog ezred idehelyezéséből sokszorosan több haszna volna, mint egy lovas ezredből, az bizonyításra sem szorul. A mi azt a kérdést illeti, hogy remélhető-e egy gyalogos ezrednek, az ezredtórzszsel és a hadkiegészítő parancsnokság székhelyével egyetemben Nyíregyházára való áthelyezése, e tekintetben utalunk arra, hogy most Szabolcsvármegyének legnagyobb része a munkácsi 65-ik hadkiegészítő parancsnoksághoz, egy része pedig, a nagy kallói és a nyírbátori járás, a szathmári 5-ik hadkiegészítő kerülethez tartozik. Szabolcsvármegyének 7 járása Nyíregyháza városával és legfeljebb Zemplénvármegye síomszédos járásaival együtt önmagukban elegendők egy hadkiegészítő kerület alakítására. Ekként megszűnnék az a szabolcsmegyei hadkötelesekre rendkívül terhes állapot, hogy katonaügyekben a távoli Munkácsra kell utazniok. Az Ungvár-Nagyberezna határszéli vasút kiépítése következtében hadászati szempontból Nyíregyháza egyike lesz a legfontosabb katonai pontoknak, annál ís inkább, mert már is jelentékeny vasúti csomópont. Magának a hadügynek fontos érdeke tehit, hogy Nyíregyháza erős katonai állonus legyen, honnan úgy a katonai adminisztráció, mint az esetleges mozgósítás, mint a halárszélhez közel fekvő, kitűnő vasúti összeköttetésekkel biró központból, könnyen és gyorsan foganatosítható legyen. Ezek szerint minden valószínűség a mellett szól, hogy a hadügyi kormányzat maga is be fogja látni, hogy Nyíregyházára egy gyalog ezred elhelyesése, az ezred-törzszsel és a hadkiegészítő kérületi parancsnoksággal együtt magára a véderőre első rendű fontossággal biró kérdés, és igy kérelmünk teljesítése nem csak helyi, hanem országos érdek. A laktanya helyének kijelölése nem csak a várostól, hanem a katonai hatóságok követelményeitől is függ. Éppen ezért e tekintetben indítványt nem teszünk, felemlítjük azonban, — tudva azt, hogy a gyalogsági laktanyának lehetőleg élénk forgalmú, hadászati jelentőségű kőút mellett kell lennie, — hogy a hely kérdése nem ütközik nehézségekbe, mert akár a tokaji, akár a debreczeni, akár a nagykálloi út mentén, közvetlen a város alatt van a városnak olyan nagyobb területe, a hol a laktanya és a gyakorlótér létesíthető. Mindezek alapján tisztelettel kérjük indítványunk elfogadását. Egy kis kirándulás Németországba. (Folytatás.) YVürzburgot lóvonatu vasút hálózza be. Jegyet nem adnak, hanem a tíz fillért egy kis résen egy erős üvegtáblákkal ellátott, lámpához hasonló szekrénykébe kell bedobni. A szekrényke alsó lapját egy sárgarézből készült lemez képezi. A conductor a kocsinak indulása után száll fel ; megolvasván a tízfilléreseket, és az utasok számát, egy kis rugónak megnyomásává', a sárgaréz-lapot felbillentvén, a pénzdarabok egy alantabb fekvő perselybe hullanak, melyhez a conductornak kulcsa nincs. Egy táblán fel vannak kérve a bentülők egymásnak ellenőrzésére. Csalás az utasok állítása szerint soha sem történik. Ulmban a villamos kocsiban egy automata szervámért a szomszédoknak, hogy motora már behozta a beszerzési árt, most ingyenben van neki. Mikor azt kérdeztem tőle, hogyan győzi harmadmagával a 160 acre megmunkálását, mosolyogva azt mondta : „mig én győzőm, addig a fiarn és munkásom sem pihennek." Amint a tarló felszabadul, neki megy az ekével mindjárt mélyre, vagy a rugós fogasboronával töri fel sekélyen. Ez, azt mondja, attól függ, milyen jól veszi be a föld egyik vagy másik szerszámot. De őszig fel tudja mindig törni tarlójának legnagyobb részét. Tavaszszal nem szánt, hanem vagy a rugós fogasboronával vagy a tányéros rögkeverővel járja meg a földet és sorvetővel elveti. Természetesen rajt ül minden gépén, csak az ekén nem. A kapálástól nem fél, két lókapával hamir végez. Aratásnál váltott lovakkal, de mindig csak kettővel dolgozik. Fia, munkása es kisebb gyerekei — meg a 10 éves kis lánya is — hordjik össze bábokba a kévéket. Cséplést részért kap. A vállalkozó kivonlatja a gépet magánjáróval, ő scak vizet hord neki s gabonája addig kint hever garmadába, mig be tudja hordani az elevátorba. Tengerijét tengeriaratóval vágja le. Neki még nincs ilyen gépe, de egyik szomszédjával egyezségen van s közösen használnak egyet. A törés aratás után most még kézzel ment, de az iden lesz egy tengericséplőjük is, mely letöri és lefosztja a fejet. Tengerigóréja egyszerű léczalkotmány, felül nagyjában befödve. Ottan csak annyit tart, amennyi takarmánynak kell, a többit a szélmotorral lemorzsolja és viszi az elevátorba vagy jönnek érte. Télen filozofál és p hen. Néhány sersést, üszőt és borjut elád. Mindezt a legnagyobb nyugalommal mondta el az életerős 40 év körüli férfiú és önelégedetten jelentette ki, hogy farmja rendben van. Munkában nincs hátralék. Igaz, hogy farmja egy darabban van, mint általában minden farm itt és hamar eléri bármelyik részét udvaráról, de az is igaz, hogy meg kell érte dolgoznia, de érti is a dolgát. A szénabehordás munkáját ne.u tudtam megérteni, hogyan győzi három ember, mig meg nem láttam hogyan csinálják. Ugyanaznap egy másik farmon a második kezet van, a melyből a tízfilléres pénzdarabnak bedobása után egy kereg jegy hull ki. ltlen a conductori méltóság ösmeretlen fogalom, úgy hogy a jegyeket sértellen állapotban hoztam haza. Münchenben legalább ötvenszer ültem villamosban, de csupán itt láttam két ízben ellenőrt; nem úgy mint nállunk, a hol mindenkiről c-alási szándéko

1 tételeznek fel. Ha Nyíregyházáról az esti vonatlal meg> ünk Budapestre, nemcsak itt, hanem Szerencsen, Miskoíczon is kérik a jegyekel, ezenkívül ellenőiök raja is háborgat bennünket ejjeli nyugalmunkban. Mirevaló már ez ! Néhány év előtt megjárta velem az utasoknak egv ma is fungáló ellenőr réme. Budapestről jöttim haza egy elsőosztályu j .'ggyel, és egy kis kézi táskával. Debreczenben, télórai időzés után más vonalra kellett átszállani. — Országos vasár lévén, számos első és másodosztályban utazó ösm ;rősöm hívott szakaszába. Miután beszelgdtésre faradtnak éreztem magamat; bevárva a harmadik csengetést, egy harmad oszlályu egy-termes kocsinak előszobácskájába ugrottam fel. Már sötét volt, midőn Hadhazhoz közel a conductor és a rém bejönnek jegyeket lyukasztani. Engem akkor nem láttak meg, mert a teremnek kifelé nyíló ajtaja spanyolfalként eltakart szemeik elől. De mikor dolgukat végezve kijöttek, észrevették, hogy szerényen a szögletbe húzódva ott állok. Kerem a jegyet, mondja a rém. Tessék kérem, alázatosan átnyújtva jegyemet. De hiszen ez elsőosztályu jegy, miért szállolt tehát a; úr harmadosztályú kocsiba ? Köszönöm kérdését. Jó nekem itt is. Na ez különös, megfoghatatlan dolog. Az Islenre kérem hagyjon meg engemet itt és esedezem, hogy a rendőrségnek ne szóljon. Na jól van mondja, s azzal kimentek. A mint később vasúti tisztektől megludtam Hadházról az ujfehértói csendőrségnek és a a nyíregyházi rendőrségnek sürgönyözött, hogy egy nemzetközi tolvaj van a vasúton, tehát fogják el. Az ujfehértói esendőtök nem foghattak meg, mert a csendőrlaktanya majdnem félórai távolságra lévén az állomástól, akkor erkeziek ki, mikor már a vonat Nyiregyhaza fele robogott. A nyíregyházi állomáson csak e^y nndőr biztos szokta a vonatot fogádni. Most hármat küldtek ki. Egy a vágány mellett leste a tolvajnak érkezését, kettő pedig a kijaratnál őrködött. Midőn a vonal az állomásra érkezve megcsendesedett, előbb ugrottam ki a kocsiból, mint azt a conductorok tenni szokuk es szaladtam a kijárat felé. Ugyanezt lette a ré n is, torkaszakadtából kiabálva: .Fogjátok meg a tolvajt! Fogjátok meg a zsiványt! A rendőrbiztosok előtt ösmeretes lévén, akkor nyitottak nekem utat a kijáratnál, mikor a buzgó ellenőr már míjdnem galléron csipelt, felvilágosítván üldözőmet, hogy hiszen ez nem tolvaj, hanem dr. Jóta megyei főorvos. Volt nevelés sok részről, sarkon fordulás orrcsüngelés egy részről. Pár évig restelkedve, de kötelességszerűig szigorúan ellenőrizte jegyemet. Tavaly megint volt vele egy kis afférem. Debreczenen át jöttem valahonnan hazafelé. Sejtettem, hogy találkozni fogok vele. A szakasz melyben ültem, tömve volt utasokkal, midőn egyszer csak beront az én szigorú emberem potyautazokat keresni, a milyeneket pedig eddig nem sokat talalhatolt, kevés Zeitung nevű szabülegeny lévén vidékünkön, a ki ládaba csoinagoltatta volna magát, vagy kéjutazásokat tett volna potyára. Mindenkinek rendben volt a jegye, de én hiába forgatom ki öt perczig zsebeimet, számszerint tizenegyet, — mert annyit szoktam viselni — a jegyemet sehol sem találom. kapálásu luezernát hordták be. Szeles táblás szekérrel álltak a lógereblyével vastagra összehúzott rendek mellé és két ember, a kocsis és egy segitő villával rakták fel a szénát a szekérre. Persze szarvalas vagy nyomórudazás, lekötés nem volt. A szénát csak ugy nagyjában igazgatta el a'kocsis a szekéren. Amint a szeker megtelt, bejártak a pajtában. Egy ember benn várta a szénát a pajtában. Ez volt az öreg farmer. Leeresztette a pajta gerincze alalt végigfutó kötél két vegét. Az egyik végén a s énaemelő szigony volt, másik végét kihúzták a pajtából és eleje fogták a szekéroen volt két lovat. A segédmunkás ekkor felment a pajtába már addig behordott szénára, a kocsis a szekérre állott, az öreg farmer pedig a lovak mellé állt. A segédmunkás leeresztette a szigonyt a szekér fölé, a kocsis beleszúrta a szénába és kiszólt, hogy indulhatnak a lovak. Az öreg farmer erre megindította a lovat. A szigony felemelte a szekér széna nagy részét, felemelkedett egész a gerinczig, ott beleakadt egy kis görgő csigába s végig szaladt a gerincz alatt, oda, ahol a segédmunkás állott. Ennek intésére kint, a lovakkal megállott az öreg farmer, kiakasztotta a kötelet, a szigony becsukódott s a felszigonyozott széna lehullott éppen oda, hova a segédmunkás akarta. Oit azulan villával eligazgatta a szénát és kezdődött az egész folyamat újból. Erről a szekérről — becslésem szerint lehetett télannyi vagy valamivel több, mint a nálunk jól megrakott szénásszekér — 3 szigonyemeléssel mintegy 10 perez alatt megtörtént a lerakodás. íme itt a magyarázata annak, hogyan tud három ember itt szénát behordani. Igaz, hogy pajtába, hol nem kell ügyelni a kazalrakásra. Ugyanezt láttam két nappal később egy másik farmon, hol zabot hordtak be a pajtaba. C-akhogy itt nem szigonynyal emelték fel a kévéket, hanem a szekér fenekére egy kötéllétraszerü öv volt fektetve, oly szeles, mint a szekér és valamivel hosszabb. A lélrafokok keményfaléczekből készültek, egymástól mintegy 40—60 cm.-re voltak bekötve. Az öv ket végén egy-egy akasztó hurok és horog volt. A megrakott szekér bejált a pajtába, az emelő kölél leereszkedett, a kocsis az öv két