Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1904-10-16 / 42. szám

2 NYIBVIDEK Ila majd csakugyan meg lesz a klotűr, akkor talán erre a régi erényünkre visszatérünk ! Most kinevetik, akinek szíve és lelke van! * * * A közgyűlés alkalmából rendezett közebédkérdésre vonatkozólag vettük s közöljük a következő levelet. Tekintetes Szerkesztő Úr! Megtörtént! A vármegyei közszellem felébresztésére tervezett első közebédet megettük. De azon első ebéden, melyet találóan, az uj szülött keresztelési ünnepélyéhez hasonlított az egyik tósztozó, az történt, hogy az újszülött apaságát senki sem vállalta, hanem mindenki másra hárította és a ki abból valamit vállalni volt is kénytelen, az is lemondott az egyedüli apaságról és ezen dicsőséget többeknek tulajdonította — szerénységből. Ezzel megpecsételték az uj szülött sorsát, mert az olyan gyermeknek nem irigylendő a sorsa, a kinek születésénél többen vannak érdekelve, ezek az apák nem szoktak a neveltetésről gondoskodni, legfeljebb egy közülök a tartás dijakat fizeti bizonyos ideig. Miután azonban e közebéden mégis kedélyesen találtuk magunkat és a megyei közgyűlésen behatóan tárgyalt es e közbeu oly élénk színekkel festett közelgő ínséges napokat elfelejtettük, részemről csak azt kívánom, hogy ezen különben egészséges uj szülöttet vegyük gondos ápolás alá és hassunk oda, hogy mielőbb önálló egyénné fejlődjék és viszonzásul ő is megtagadván apját anyját, legyen azzá, a mivé ,lennie kell, tudniillik barátságos összejövetellé, a hol megismerjük és megszeressük egymást. hogy igy hazának és közelebbről vármegyénk javát a közös ismeretségből fejlődő közös baráti szeretettel munkálhassuk a jövőben per multós annos, a közgyűléseken. Nyírbátor, 1904. október 12. Tisztelő híve Szikszay József. Egy kis kirándulás Németországba. (Folytatás.) A gyengébbek kedvéért nem helytelen az ilyen La Téne féle műszavakkal röviden foglakozni. Mindjárt kisül, hogy miért. Midőn pár hét előtt Dr. Cserny Béla az általa több heti muzeum-rendező munkálatáról a vármegye alispánja és több vármegyei tisztviselőkből álló küldöttség előtt beszámolt, egyik ifjabb tisztviselő-társam azon megjegyzést tette, hogy helyesebb lett volna a berendezés, ha az egyes őskori tárgyak mellett ki lett volna tűntetve azok származásának évsszáma is. Már pedig ez azon kicsiny, de nem nagyon kicsiny akadályba ütközik, hogy a mi vidékünkön lakó őskori népek olyan ravaszok voltak, miszerint leveles ládájukat oly mélyen tudták elrejteni, hogy azokhoz eddig hozzáférkőzni senkinek sem sikerült. Nagyon titoktartók lehettek; annyira, hogy még ma sincs tisztázva az V-ik században hazánkat uraló hunok írástudásának kérdésé. Az Attila világhóditó hadseregének zömét képező góthok minden valószínűség szerint tudtak ugyan írni, mert Ulfilas ariánus góth püspök a IV-ik század közepe táján a bibliának egy részét góth nyelvre lefordította, melynek egy részét Svédországban Upsalában őrzik, de az Attila gothjai irásmaradvanyainak nyomai, — de csak is nyomai — csupán a nagyszentmiklósi nagy aranyleletnek egyes darabjain maradtak reánk, nyitgatta, hogy a kutya szintén Isten teremtése, s hogy a világ legnagyobb filozofusa Rosseau, a kutyát igen helyesen az .emberek legjobb barátjának" nevezte, mégis szabadság-vesztésre ítélték. Amerikában, egy ottani nő a bíróságnak keservesen panaszolta, hogy ast még csak eltűrte, hogy vele a férje tizenkét évig durván bánt, de azt már nem viselheti el, hogy kedves őlebét, mert csaholt, egyszer csak tölragadta, s belökte a nyitott kemenczébe, a hol vége lett. Ilyen emberrel többé együtt nam élhetvén, a biró elválasztotta. Egy város mégis van Európában, a hol a kutyánál a macskát többre becsülik. Ez a város Velencze. Itt egyetlenegy házból sem hiányoznak a bojtos és hosszufarku kedvenczek és némelyik palazzóban ú«y tesznek, mint az a nejétől elvált, szalmaözvegy ember Budapesten, a ki negyven mac-kat tart, ezek közül húsz a saját szobájában tartózkodik, s vele egy asztalnál eszik. A tizennyolczadik században egy kutya és macskaalmanach jelent meg, melyet ugyan se kutya, se macska nem olvasott, de olvastak emberek és lelkesültek is rajta. Victoria volt angol királynő alatt, három kutyafaj volt udvarképes. A pomerániai, skót és foxteri, mely fajok közül három, Marko, Roy es Spot előkelő származása és érdemei következtében, kivívta a legmagasabb udvari kutyameltóságokat. A királynőt utazasaiban elkísérték s mindenütt az uralkodó hálószobájának ajtajában aludtak. Három külön kis palotában laktak, mindeniknek volt hálóterme, étterme és szalonja, külön szakacsuk volt, ki mindennap háromszor húst, főzeléket es tésztát főzött nékiek. Ha e kutyák közül valamelyik kilehelte páráját, eltemették a windtori parkban a csaladi kutyasirboltban, s egy híres festő lefestette az ősi képtár számára. Hogy a hunokat megelőző időben hazánk területét lakó ösmeretlen nyelvű nepek tudtak-e írni ? minden legkisebb adatnak hiányában több mint kétséges. Vannak tudósok, a kik azt álmodják, hogy tudnak besenyőül meg kúnul. Én szerettem volna besenyőül megtanulni, de sem nyelvmesteere, sem besenyő nyelvtanra minden erőfeszítés mellett sem tudtam akadni Vannak tudósok, a kik a kun nyelvvel dobálóznak, már pedig Gróf Kun Géza a velenczei San Marco-féle Kódexnek közlésevei ktmu'.atta, hogy különálló kúnnyelv nem is létezett, mert az a török nyelvnek csak egyik dialectnssa volt. Reolvadt ezen két népség nyelvével, szívével a magyarba. Hát bizony mai napsag az ősrégészetben még úgy állunk, hogy örülünk, ha a legtöbb esetben csak az évezredet, vagy — legfeljebb megközelítőleg — az évszázadot vagyunk képesek meghatározni, melyből a leletek származnak. A régészetnek fejlettsége nem érte el még azon fokot, a melynek alapján a legtöbb tárgynak származási korát ki lehetne deríteni ; de miután jogosult főcélja még is csak ez lehet, nem pedig az, hogy ócska csuprokat. bronz vagy vas tárgyakat bámuljunk, sem az, hogy ma csak gyűjtsünk, kíváncsiságunkat igyekezünk kielégíteni. Kíváncsi volnék tudni, honnan származtak a hazánkat lakott ős népek; mely videkekkel voltak összeköttetésben, milyen befolyással voltak más vidékek lakói a mi ősnépeink műveltségi, ipari fejlődésére, azoknak vallására, szokásaira sat. A kíváncsiságnak ezen értelemben vett jogosultságát nemely tudós igen szük korlátok közzé szerelné szorítani és csupán a gyűjtés jogosultságát engedi meg, későbbi időknek tartván fel a következtetéseket. Nem nyugszom bele, mert minden keletkezőben, vagy fejlődésben levő ösmeretág hypothesisekre szorul. A régészetben az egymástól nagy távolságra eső vidékeknek analóg régészeti leletei kenyszeritőleg követelik hypothesisek felállítását. A későbbi bővebb leletekkel rendelkező kornak fog kötelességévé válni, az előbbi téves következtetéseket helyesbbiteni. A mi szabolcsi leleteinek helyesbbitik azon csaknem dogmává vált nezetet a mely szerint az u. n. hallstadti kultura, onnan terjedt volna széjjel, tehát mi hozzánk is. A ki kételkedik, jöjjön hozzánk és meg fog győződni arról, hogy azon kultura innen terjedt Hallztadt felé a Krisztus előtti IV-ik évezrednek vége felé, nem pedig megfordítva. A szabolcsvármegyei leletek arra is hivatva vannak, hogy megezáfolják azon nézetet, hogy az előbb La Téne korszaknak, most már La Téne izlésnek.módositott axióma szerint azon kultura nem onnan származott hozzánk, de talan megfordítva. A papiroson vetett sokbukfencz után vegre orromat megütve, orrolom azt, ha azt állítják, hogy a Krisztus előtti évezredben^a kultura nem keletről, de nyugatról terjedt hozzánk. A tőlünk nyugatra eső népek minden kuliurát kiárendálták és a keleti népek előtt szemüket bekötve a kulturképességet megtagadják tőlünk és mint barbárokat visszakergetnének bennünket a kulturára képielen barbat szumirok, assyrok, indusok, perzsák, kínaiak, japánok vidékére. Szép az önérzet, ha a kóios superlativusba át nem csap. Hát mi ez az u. n. La Téne kultura ? A Schveiczban fekvő Neufchatel tónak környékét többnyire francziák lakják. A tónak északi része mellett fekszik egy Marin nevü falu. A tónak egy része ezen falunak közelében sekély, gázló, vagy a mint a Tiszaháton mondják, langó. Az ott lakó franczia nyelvű halászok a langót LaTénenek nevezik, a milyen a tónak több szelein is található. A Marin közeiébén fekvő langóban — La Téneben — számos évek előtt első ízben találtak igen számos olyan régészeti tárgyakat, melyek között olyan dolgokat is találtak, a melyek kétségtelenül bizonyították azt, hogy ezen telep a Krisztus előlti évezred második felében szolgált egy ösmeretlen nyelvű, vallású népnek lakóhelyül. Ezen körülményből azon téves következtetést vonták le, hogy a Marin melletti La Téne volt azon nap, melynek sugarai a világ más részeinek sötetségbe burkolt népeit életre keltették. Több oldalú elfoglaltságom között — luezaszék készítés módjára — most foglalkozom vármegyénk régészeti térképének összeállításával. Nem tudom tehát most pontosan megmondani, hogy hány La Téne korszaki lelhelyünk van, de hatázotz'an több, mint v.lagreszünk bármely vidékein. Csupán Nyiregyházán héi. különálló olyan urna temetőnk van, melyekből a Marin melletti La Téne-ben talált tárgyakkal azonos vagy hasonló tárgyak kerültek muzeumunkba, még pedig csak néhány négyszög kilométernyi területről, nevezetesen a közvágóhíd; a vasút melletti temető, a lovas laktanya, a Dr. Trajtler Soma városi osvosfőnök szőlője, a Lichtmann Dezső sertés hizlaló telepe, a Pazonyi-utcza, az Epreskert-utcza végéről. Fejem káptalan nem lévén, nem tudom felsorolni azon targyakat, különösen érmeket, melyek a Marin melletti La Téne telepnek korát meghatározták, de még csak kanonok sem levén, sem időm, sem bankőm nincs arra, hogy a korhatarozó tárgyak után kutassak. Elég az, ha leleteink a mariniakkal azonosak. Azon körülmény, hogy eddig nálunk korhatározó tárgyra nem akadtunk, a Marin melletti langóban pedig igen, azt látszik bizonyítani, hogy ott már római érmek is akadtak, mig nálunk eddig ilyen korhatározó nyomokra daczára számos lelhelyeinknek nem bukkantunk. Számos lslhelyeink és leleteinknek azonossága megengedi azon következtetés, hogy azon La Téne kultura nem onnan ide, hanem innen oda származott. A kölcsönös behatás ezzel azonban nincs kizárva. Többen szememre vetették azt, hogy .Egy kis kirándulás Németországba' feliratú közleményben alig van szó a németországi muzeumokról, de többnyire apróbb éleményeimről fecsegek. Több mint 2000 kilométernyi utat tettem meg csupán azon czélból, hogy az őskori agyagiparban magamat jobban tájékozhassam. Ennek a törekvesnek az lett az eredménye, hogy meggyőződtem arról, miszerint az őskori keramikának ösmeretét nem csak nálunk, de Németországban ís igen nagy homály borítja. Rágtam a fület némely külföldi tudósnak. Rimánkodtam, hogy jelöljenek meg egy művei, mely ezen keramikai hályogot szemeimről levenné. De fájdalom, eddig még ilyen munka még japáni nyelven sem jeleni meg, a mely nép pedig nem csak a hadászaiban, de a tudományok majd minden ágában Európát csaknem túlhaladta. Nem kell nevetni Egy igen előkelő, magas társadalmi állású, közszeretetben levő űrnő több izben szenvedek súlyos szembetegségben, a msly többször ismétl :dve, hírneves tanarok gyógykezelase mellett is honapokig eltartóit. Ezen betegsege pár hét előtt, az előbbieknél sokkal súlyosabb és rohamosabb, aggályosabb alakban lé pett fel. Mi gyógyította meg aránylag igen sokkal rövidebb idő alatt ( A Jokosiml Tamimüra japáni tudós által felfedezett, állatok mellékvesejeből előállított u.n. Adrenalín-nak, Tonogennek becsepegtetése, a melyet Richter Gedeon budapesti gyógyszerész készít az angol gyártmányokkal teljesen egyenlő, de sokkal olcsóbb minőségben. Bizony le a kalappal a Dávid japán elölt, a k> most egy legbarbarabb Góliáttal áll szemben. Adja az Isten, hogy parittyája jól találjon, bár épen úgy sajnálom a vagóhidra erőszakkal tolt muszka katonát és azoknak családjait, mint a lélfentartásáért küzdő japán népet. Reh szeretnék német császár lenni. Azt mondanám a királykáknak, hogy fütyölök, tánczOlok. Járjuk el a kállai kettőst Tokioban, Pétersburgban és ne irtsuk egymást, minden tiszteslelküeknek megbolránkoztatására. Ez nem politikai, hanem humanizmus sugalta óhaj lévén, nem hiszem, hogy a sajtóbiroság esküdtszékének vadlottak számára gyalult lóczájara kerüljek. Miután azonban n bajon nem segíthetek, szedem a sátorfát és Hanauig meg sem állok, Nyiregyhaza, 1904. évi október hó 13-án. Dr. Jósa András. A vármegye őszi közgyűlése. Okt. 11., 12. Az első napi közgyűlés iráni volt egy kis érdeklődés, amennyiben 100 — 120 bizottsági tag vett részt a tanácskozáson. Másnapra azonban megtörtént — pedig 340 pontja maradt még fenn a tárgysorozatnak — hogy egyetlen egy választott vagy virilis bizoltsági tag sem volt jelen. A közgyűlést ll-én d. e. 10 órakor nyitotta meg báró Feilitzsch Rerthold főispán, aki üdvözölvén a megjelent bizottmányi tagokat, bejelentette a közgyűlésnek, hogy a nyíregyházi új r. kath. templom fölszentelése alkalmából vármegyénkbe, illetőleg Nyíregyházára érkezett dr. Samassa József egri érseket — a törvényhatóság megbízásából — küldöttséggel üdvözölte. A lényes küldöttségben — a főispán vezetése alatt az alispán, főjegyző, gróf Dessewlí'y Aurél, gróf Pongrácz Jenő, gróf Pongrácz Kálmán, gróf Vay Ádám, baró Horváth Ferencz, Megyery Géza, Oiosz Miklós, Bencs László, dr. Mezőssy Réla, dr. Meskó László, Kovács István, Liptay Réla, Petrovay János, Bogáthy József, Kállay E nil, ükoliányi Dezső vettek részt. Bejelenté továbbá a főispán úr, hogy — szintén a törvényhatóság megbízásából — a vármegyebeli orsz. képviselőkkel tisztelgett a kereskedelmi miniszternél, kerve törvényhatosági utaink egy részének állami költségen való kiépítését s állami kezelésbe vételét. Az eljárásnak részben már meg is van az eredménye, a mennyiben néhány útnak az állam által való kiépítését s állami kezelésbe való átvételét a kereskedelmi miniszter már elhatározta. Szunyoghy Miklós és Jármy Ferencz bizottmányi tagok elhalálozásáról is jelentést tévén a főispán ur a közgyűlésnek, az fajdalmas részvétének jegyzőkönyveben adott kifejezést s erről az elhunyt bizottsági tagok családját értesíteni határozta. Bejelenti végül a főispán ur, hogy Nozdroviczky László közig, gyakornokot tiszteletbeli szolgabiróvá, dr. Gara Leó es dr. Rosenberg Emil orvosokat pedig tiszteletbeli vármegyei főorvosokká nevezte ki. Ezután a tárgysorozatra, s első sorban az alispán időszaki jelentésének tárgyalására tért át a közgyűlés s annak XII. fejezeténél, mely a vármegyei múzeumról szól, köszönetét és elismerését nyilvánitá dr. Vorsinszky Mórnak, dr. Gherny Bélának és a múzeumok orsz. felügyelőségének. A közpénzek elhelyezésére nézve a közgyűlés névszerinti szavazással úgy határozott, hogy a közpénzek elhelyezését továbbra is az eddigi pénzintézeteknél és a nyíregyházi általános hitelintézetnél gyümölcsöztessenek. A belügyminiszter nem hagyván jóvá a bor,- sörés pálinkamérésekről alkotott szabályrendeletnek azt az intézkedését, hogy ezek a helyiségek vasárnapokon zárva tartassanak, a közgyűlés, Vass Mihály indítványára kimondotta, hogy a tiltó rendelkezés fentarlása érdekéujból felír a belügyminiszterhez. Debreczen sz. kir. város és Sáros vármegye közönsége felírtak a képviselőházhoz a magyar nyelvnek és jelvényeknek a külképviselelnél leendő érvényesülése érdekében. A közgyűlés a felíratott hasonló szellemű felirattal támogatja.