Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1904-03-20 / 12. szám

XX. V. év folyam. Ili. wzám. Nyíregyháza, 1904. márczius S<3. iűÉK A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. -«e<$ Előfizetési feltételek: Az előfizetési pénzelt, megrendelések s a A lap szellemi r«zét képező küldemények, ' - 1 - a szerkesito cume alatt kéretne* beküldeni. Hirdetési dijak: rostén vagy helyben házhoz horiva : lap szétküldése tárgyában leendő felszó- " "J

me al

a" *

ere

c*

e

< oeitttweai. Minden négj.wr hwibiott petit «or «r»««r Egéaz évre 8 korona, lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos fogadtatnak el ' keiekto

1 kUilé.6 L> fillér; t»bb«3ri köiliTo^ében* fill Félévre i , könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám i H

ti

P„,'b .„i bi • . A nyllt-téri kSilemények dija .oronkint 61 fillér * ,T • 1 1 4 » • I- jii ... A kéziratok csak világos klvanatra s az Apró hirdetések 10 sióig*' fii. .minden torAbbi Negyedévre 2 , (Janoszky ház) mtezendők. UletS költ. égére küldetnek vissza. 4 fii. Vastag betűvel f.edettuéuzoresen s.Amit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Általános Tudósító altal Budapesten, Haasenstein es Vogler irodajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. A magyar marha. A lvisvárda-vidéki gazdakör évről-évre megtartja tenyészállat kiállítását. Megtartotta ez évben is, márczius hó 13-án és 14-én. Áilatkiállitásokat rendeznek sokfelé az országban. Mindeniknek meg van a maga jellegzetessége és a maga jel°ntósége. A kisvárdai apaállat kiállításnak az adja meg a jellegzetességét és nevezetességét, hogy ezeken a kiállításokon úgyszólván kizárólag magyarfajta állatok vannak. Akad ugyan miudeu evbeu tarka is, a nyugoti faj képviselője is, de a magyar fajta még mindig dominál. Még mindig! Ezen a két szón van a hangsúly. Mert ú_y áll a dolog, hogy a magyar marhát valami láthatatlan veszedelem fenyegeti. Valami láthatatlan, megfoghatatlan ellenség, amely ellen épen azért nebéz védekezni. A tenyésztők untak-e rá? A gyorsabb látszólagos eredmény csábitja-e őket a nyugoti faj felé ? Vagy csakugyan ki van mondva a végitélet a magyar marhára ? Nem tudni. Bizonyos csak az, hogy lépésről-lépésre, évrőlévre szorítja vissza a magyar fajtát a nyugoti. A hófehéret a sziues. A czimerest a csonka. A hűséges megbízható, kevés igényű, nagy erejű, szívós munkást a kényes, puha, de tetszetősen gömbölyű kegyencz. Gyermekkoromban — jól emlékszem — a mi falunkban c-ak híréből ismerték a „svujczer"-t A szomszéd falubeli grófi uradalomban á »Jpra<Mk

a tárcája. Öreg asszonyok. Téli időben. Es minden reggel cs minden este, — Földünket már a tél is megeste — Isteni szót, hogy el ne mulasszon, Egy szegény öreg, egy paraszt asszony A templomot egyre-egyre járja . . . Es karton a ruhája. Ünnepi napon keves imára, Az úri nép is templomba jára. Milyen fényűzés és milyen pompa Kicsi templomba ilyen halomba! Tél-hideg ellen van akik ójják Paloták lakóját. Kérhetem hát és azt hiszem joggal: Törődj óh uram a kicsi dologgal! Ut ez a szegény, hivséges asszony Szavadból ki hogy semmit se mulasszon Reggel és este a templomot járja, De mert csak karton a ruhája — Jöttével fagyos híves időnek, Viseld gondját e paraszti nőnek, Templomba menőnek. a. Erzsi néne mondta . . . Öreg paraszt asszony, — Erzsi néne kérem — Most jött a falunkból Nagy, ponyvás szekéren. tartottak belőlük egy párt parádénak. Hogy olyan is legyen. Hozzá tartoztak a grófi méltósághoz, mint a pávák az angol kerthez Mikor az első .svájezer" tehén betette a lábát a taluba. csodájára jártak az emberek. Mikor a csordából jött haza felé a legelőről, kiállottak az u'czaajtóba megnézni. Még a gazdáját is kinevették érte. „Nem magyar embernek való az!" „Ha tehén ha ökör, legyen f^hér, miut a hó; legyen szarva, mert füle a szamárnak is \an !" Es ma? Ugyauubban a faluban több ,svajc/.er" tehén jár a csordába, mint magy;>r fajt a. Hát persze, persze! Liter számra túbb tejet ad, mint a magyar itc/e számra adott! Meg aztán annyi húst szed magára, hogy a mészáros rúgott bornyuért tubbet ad, mint a magyar tjhénért! A haszon az első. A hasznot pedig pénzzel mérik Pénz beszél, a nagy szarvakból azonban csak a fésűs tud pénzt csinálni. Sót már a fésűt is keméuyre szárított guininilásztikumból csinálja a német ! Igy gondolkozik P magyar ember, a magyar mirháról meg a ,svajczer"-ról gondolkozván. Ed.tjg halad következtetéseiben. Eddig és nem tovább. Úgyde épen itt követi el a hibát. Azt a hibít, amit ha idejében észre nem vesz, valamikor még keservesen megbánhatja. Azt a hibát, hogy nem néz tovább az orránál. Mert ha tovább is nézne, ha tovább is számítana, ha tovább is fűzné gondolotait, ha arra is gondolna, hogy mi le-z, ha egyszer teljesen kiszorítja a .svájezer" a magyar marhát: Félig-meddig tán már a sírba is vágyik, Budavárát hogy még nem látta idáig! ? Csendesen tipeg fel A királyi várba, Vénasszonyi módra, . . . Öregszünk hiába! — Hej pedig nem régen, nem is olyan régen Maga is mosolyg a bohókás beszéden. Királyunk házát Hosszasan oszt' nézi S asszonyi beszéddel Emigyen tetézi: Nem mondom . . . szép itten Mégis ezerszer szebb a . . Erzsi néne mondta. . mi igy nem pompázunk, kicsi házunk. Klár István Emlékezés a szabadságharezra. A magyar nemzet történetében korszakot alkotó 1?4S. máczius 15 ikének emlékünnepet társas vacsoraval fejezte be városunk közönsége. A sok szép pohárköszöntő között az első a polgármesteré volt, aki az igazi, az 1848 —49-dikihonvédeket, s azok néhány — a banketten jelen volt képviselőjét köszöntötte föl. A lelkes hangú köszöntőre a 81 éves Hoffmann Adolf valaszoll, ieszese utolsó nagy nnnzeti küzdelmünknek. Érdekes reminíscenliá t elevenített fel a győzedelmes nagy sirlói ü'közet egy ep

;zódjáról. az akkor még bizony másképen cselekednék, mint ahogy cselekszik. Ehhez azonban szükséges volna, hogy ne csak a szemmel látható, kézzel megfogható készpénzben lásson hasznot, hanem egyfelől a megtakaritísbau. n ásíelöl a munkánál elérhető nyereségben is. Igaz, hogy a .svájezer" tehén több tejet ad. Az is iga/, hogy több tejért több péu t adnak. Még h a ritkább, gyengébb ií, mint a jobb, de kevesebb tej. Az is igaz, hogy a nagjobb testű, n hezebb, hízékonyabb .svájezer" bornju'rt vagy söréért több pénzt ad a mészáros, vagy a marhakupecz, mint a kisebb, könnyebb, bízásra kevésbbé alkalmas magyar fajtáért. Ámde tessék csak megpróbálui és utána számítani, hogy mibe kerül a .svájezer* tartása és m:be a magyar fajtáé? Bizoüy már itt is helyre áll a .biláncz.* Hát még aztán, ba tovább vezetjük a számítást és azt nézzük, hogy mennyi munkát képes végezni ugyanannyi idő alatt a .svájezer* ckör és mennyit a magyar ? No itt már egyszeriben a magyar fajta javára billen a mérleg, akár svájezer, akár pinzgaui, akár siementháli, akár hollandi, vagy más idegen származásúval szemben Hát hiszen lehet ezzel szemben azt mondani — és szokták is —

1 : ökörnek megtartjuk a magyar fajtát, — hanem már tehénuek tejelésre, boruyu szaporításra csak maradjunk a .svájczer"-nél! Risum teneatis amici! — de ezt a természetnek a logikáénál is örökebb törvényei nein őrmesteri rangban szolgáló öreg honvéd, városunk köztiszteletben élő polgára. Közöljük a felköszöntőt; érdemes az elolvasásra! Tisztelt Uraim! Minden becsületes embernek fő hivatása, hogy kötelességét trljesilse; annál inkább, hogy a haza iránti erkölcsi tartozásának megfeleljen. A kötelesség teljesitéseért épen ezért nem jár köszönet, annál kevéibbé ovátió. Én, igen tisztelt uraim, az Önök lelkesülő éljenzésél a mai nap szent emlékének fogadom el a magam részéről. Hogy a kötelesség teljesítés mekkora arányban nyilatkozott 43-iki honvéd táborban, ha szíves türelmükkel megaj nidt koznak, elmondok e?y példát, a mi a szabadságharc/, történetében nincs feljegyezve, mert ily apró incidensekről a történetírók tudomást nem vesznek. 1848. április 19 E napon ünnepelték V. Ferdinánd, volt magyar király szülelés napját. A magyar honvédek avval ünnepelték, hogy a/, osztrák hatalmas seredet a nagysarlói ütközetben megverték és fényes győzelmet arattak fölötte. A nagysarlói hdáron. m ntegy 10 — 12 kilomeler távolságban nyugot felé láboozott a magyar sereg, mintegv -10 ezer hon> eJ. K'apka és Görgey tábornokok kai az élén. Április 19-. n rrggel bearanyozta a tiszta felkelő nap a vidéket. A buján termő zöld vetések, minden élő lény örült az ozondus levegőben. A honvedek is örültek, mert megtudták, hogy csata lesz, és Tápió-Bicske, I-aszegli, Vácz. győzelmes csatái utan meg voltak győződve, hogy ina is győzni topnak. Hogy mily örömet okozott a katonának a győzelem, arról a mostani generációnak nem lehet fogalma. Azért öiültek mar előre, pedig sokan hullottak el, mielőtt a győzelem bekövetkezett. 1 péQánu dadó ^" r ° r t ^áÁ-ii mclt| ci facjijalcu iCvjdvM Inadatott, > mdyaz ecjws p^ta vád c^ oíSGws&sft ft*f ccj tjíUt teótóUsóia fsfőfcfi. ^öbja 20 cK.