Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1904-01-10 / 2. szám

XXV. «'»víol.yamIVyircgyh&za, 1004. január ÍO. VIDÉK A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. ElöHzctési feltételek: Az előfizetési pernek, ntei/rendelések s a A lap szellemi résiét képező küldemények, • - - - > J a sl

erke««tő ciime alatt kéretne* beküldeni. Hirdetési dijak: postán vagy helyben házhoz hordva : lap szétküldése tárgyiban leendő felszó- ' '„ '. "" Minden négy.ier ha-ibu t r . oregnia' Egész é

vra . . g korona. lanUútok Jóba Elek kiadó-tulajdonos JS*! M leTele

k " "

merl ke,ekl51 k

8'

I<

J« 1» fill(

!'í Ualfc «mU»m4 8il könyvnyomda ához iskola-utcza 8. <*ám « k<llratok Mak Tlligo

s u^natra . a, A^d^^í^^^^ (Janoszky ház) intézendok. ülep költségére küldetnek vissza. 4 ai. Vastag betűvel ..edett kéta.ere.en .a..i Fél évre 4 Negyed évre 2 Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Általános Tudósító .utal Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveícz fővárosaiban. 25 éves „Nyirvidék", ii'-gi munkatársaink közQl Bulin Jenő és dr. Prok Gyula a vona'on felül és Szabó Lajos a vonalon nlul megemlékeznek a „Nyírvidékinek arról a nevezetes életeseményéről, hogy elérte az első jubileumi évnegyedet. Nagyon természetes, hogy köszönettel fogadjuk és közöljük régi, kipróbált híveinknek ez alkalomból rólunk való megemlékezését, a szerkesztőnek minden más körülmények között föltétlenül és jogosan gyakorolt czeruzája és még inkább kritikai megjegyzései, nt^yoa természetesen — legalább is egy hétre — (ami a kritikát illeti) elpihennek, ünneprontáat csinálni nem akarván. A két — egyébként talán közérdokü ujságczikket itt közöljük : I. A „Njírvidék" a vármegye és a város u/olgálatábaii. Ami a politika ÍZ országos lapoknál, ugyanaz a vármegyei és városi közügyekkel való foglalkozás a vidéki lapoknál. Aminő szolgálatot tehetnek és tesznek az országos hírlfipok az országnak, mikor a politikai kérdésekkel komolyan foglalkoznak, ép olyan fontos dolgot müveluek a vidéki lapok, természetesen a maguk szerényebb körében, mikor a vármegyei és városi közügyekkel foglalkoznak. És aminő károkat okozhatnak az országos lapok az ország dolgaiban, ép olyanokat okozhatnak a vidékiek a vidéki közdo'gokban. A hasonlatosság meg vau minden irányban. Még abban is, hogy aminő elfajulások tapasztalhatók az országos hírlapoknál a politikai dolgokban, ugyauazok, csakhogy megfelelően kisebb arányokbau, feltalálhatók a vidéki hírlapirodalomban á „Njirvidiék" taraija. Mi külömbség van a Nyirvidék szerkesztője es Páfrány között? Irta: Fáfrány. A XXV. éves Nyírvidéket ünnepeltük. Az ujs.iggal együtt éltetlük a kiadót Jóba Eleket — az ö vendéglátó házánál pompás vacsora mellett ült a tisztes kori a lépett hirlap munkáskoszoruja — szedő, gépmester, munkavezető, belletrista, vezércikkető, konek'or és szerkesztő vegyesen, mikor ezt a témát a szerkesztő feldolgozás végett nékem osztotta. A szoba szögleteben nagy rámás kop állott. A kép egyik szélén ez volt felírva: A 25 éves Nyírvidék szellemi i's technikai munkásai szeretetük jeleül Jóba Elek urnák. Ilyen jelmondattal: Ezen a napon pihen a toll, pihen a szerszám, mert imára kulcsolódnak a dolgos kezek. A másik szélere p.dig a Nyírvidék kicsinyített fényképe volt illesztve. A képen magán a technikai munkások derék csaptta volt megörökítve és a tollforga'ók közút azok. a kik a közelben voltak, mikor eme kedves megiepetes eszméje kipattant. Sajnos, hogy többen hiányoztak róla. Ezek a képek öleltek körül a jóba Elek közepre helyezeti arczképét. A dolgos kezek ntm forgattak ugyan tollat, szerszámot sem, de már imára sem kulcsolódtak, mert az evőeszközök és polnrak buzgó használatára voltak mozgósítva. Az asztal körül ülőket ragyogó vidám hangulatba jutatták a J ó s a A n cl r á s dr. víg anekdotái és örökifjú szellemének sütőn röpkedő tarka pillangói. Azok allandó derültségben tartottak mindnyájunkat. Deák Ftrenczcek tulajdonítják azt a mondást, hogy az újságírás alaptörvénye egy paragrafusból áll: „Hazudni uem szalad!" A vidéki lapok törvénye más: „Legyenek tárgyilagosak !" Ez a két törvény látszólag egy. Mert hiszen aki uem hazudik, az természetszerűleg tárgyilagos egyúttal. Viszont, amely lap tárgyilagos, az nem közöl valótlanságot. Ámdi még is lényeges különbs?g van a kettő között. A vidéki hírlapokat nem kell külön törvén) ben kötelezni, hogy csak igazat írjanak. Erre kötelezi őket olvasóik szűkebb köre. Azok mihamar rájönnek a valótlanságokra, mert közvetlenül észlelik a lapokban közölt tényeket. A saját szavahihetőségük érdekében kéoytelenek a vidéki lapok óvakodni a valótlanságoktól és kénytelenek inkább kerülui a szenzácziót, mintsem hogy kinevettessenek. El lenben a tárgyilagosság törvényére Dagyon is nagy szükségük van, illetve volna a vidéki lapoknak. A tárgyilagossághoz azoe.to.-p ""in elég, hogy a vidéki lapok teljesen kiirtsák hasábjaikról a személyeskedést és pedig úgy a személyek elleni támadásokat, mint az egyéni hiúságok émelyítő legyezgetését, — hauetn az is, hogy közügyekben soha se azt nézzék, hogy valanely eszme kitől eívd, valamely dolgot ki végzett, de nézzék magát az ügyet, az eredményt, még pedig mindig csak a közérdek nézőpontjáról. Ez a legnehezebb do'og a vidéki hírlapírásban. Vajh mi kevés olyan vidéki újságíró akad, aki feltudua emelkedni arra a magaslatra, ahonnan belátja a közérdek egész mezejét, ellenbeu a magánérdekek tnár uem zavarják a tiszta látást! A legtöbb megelégszik azzal, hogy tele tüdővel kiabálja : ö fent van a magaslaton, ahol szeuie előtt magánérdekek nem A vidámságnak volt ám még egy fejlesztője, a házi gazda kitűnő, karneolba játszó színű, veszedelmesen jó bora. A vacsora végeztével Inczédy Lajos ötletszerűen kiosztotta, hogy ki mit írjon a Nyírvidék következő számába. Legyen jubiláris szám. Itt közbe vetem, hogy egy pompás tollú olasz író Edmondo de Amicis — A Bor — cziniü tr-fás tanulmányában azt irja egy helyen, hogy : A jó borocskától szivünkben felhalmozódik a jóakarat sok kincse. Az író teremtő erőt érez magában. Nagy témakon forgatja elméjét. Sas szemekkel néz végig a mindenségem Királyi mozdulatokkal népgyűlési hangon beszel, nem tatalva elégge nagy szavakat, eléggé hiperbolikus jelzőket, hogy kifejezhesse a benne áradozó erzelmeket. Szeretnénk erkélyen állani és láncoló szavak zuhatagát ontani a bámuló sokaságba vagy a színpadról fönseges monológgal hatni tönkre, a tömött színházit — esetleg — az újság lapjairól az örök hangú belük messze hangzó szózatán jutni a lelkek mélyébe. A szerkesztő a vezércikk és az enlre filée kioszlása utan ho/zám fordult. Madách es Dante erejét éreztem agya uban megmozdulni, mikor hozzám szólt. Fenséges kíváncsisággal variam, hogy mi lesz a Madatom. Mind' gy akáimi! írj ik talán tanulmányt az írásról, mely az iniciálékat pingáló barátokkal kezdődik és a Yost Írógéppel végződik? írjak talán a Laocze könyvéről a Ta o-t e-k i n g-ről, összefüggésben a Bartók Jenő dr. Csöndes Óráival? Mirdegy bármi lészen a feladat — szólt túltengő önérzettel belőlem a karneolba játszó hatalmas — Bor. Inczédy Lajos: Kedves Páfrányom ! A bor: Hallom. Inczédy Lajos: Tc ird meg a lárczát. A bor: Kész örömmel. Mennyi legyen ? lebegnek ! Utoljara még talán maga is hiszi, amit állit és ugyanakkor igen sokszor igen köanyeu felismerhető és igen alacsony inagáuérdek vezeti egész gondolkodását és irányítja munkáját. A jubiláló Nyírvidék egész pályafutása alatt szem előtt tartotta a tárgyilagosság tör* vényét a közügyekben. Pedig folyton foglalkozott azokkal. Felismerte hivatását abb tn az iránybau hogy nem országos, nem világrengető eszmék adják meg a nyers anyagot létezéséhez, feldolgozásra várva olvasói számára, hauetn elsj sorban és csaknem kizárólag a helyi érdekű dolgok. Ennek felismerésével karöltve járt, hogy úgy a vármegyei, mint a Nyíregyháza városát érdeklő ügyekben mindig tárgyilagos igyekezett maradni Személyek ellen — vajhmi ritkán — csak akkor emelte fel szavát, mikor azt a közérdek egyenesen megkívánta. Az egyének érdemeit elismerte ugyan valaháuyszor arra alkalma nyílt, do esak iii aUkor, ha ai alkata*., igazi volt és akkor sem úgy, hogy az elismerés tul ment volna a tárgyilagosság vagy épen a jó ízlés határán. Hasábjai mindig nyitva voltak a közdolgok számára. Szívesen helyet adott az ellenvéleménynek, abból indúlva ki, hogy a tárgyilagos eszmecsere mindig csak előnyére válik a jó ügynek. És hogy ez a magatartása hány meg hány jó ügyet segített diadalra juttatni úgy a vármegye, mint a város érdekében, azt felsorolni, elszámlálni, sőt még elképzelni sem lehet, mert hiszen az ilyesmiről nem szokás, nem is lehet tárgymutatós sorkönyvet vezetni! Komoly lap ez a Nyírvidék, mely komoly dolgokkal mindig komolyan foglalkozott. Ez adott súlyt véleményének, ennek köszönheti eddigi, immár negyedszázados fennállásit. Inczédy Lajos: Rövid lárcza. És irjál . . . (a közben hangzó diskurzustól befolyásolva megfontolás nélkül) iijil arról, hogy mi különbség van a Nyirvidék szerkesztője és Páfrány közölt. A bor: (óriási fölénnyel cs szikla biztonsággal.) meglesz. Inczédy Lajos: Csütörtök reggelre add be a kéziratokat A bor: (Olyan Itangon, a melyen a királyok uradalmakat szoktak osztogatni.) Benn lesz .. . csütörtökön reggel a kézirat a nyomdábin lesz. Mikor haza imbolyogtam és jobbról balról megcsókolta orcámat a csöppet sem válogatós 8 fokos hideg — azt mondja, A bor: Pompás levegő, tiszta és üde. Vesd le a kabátod rs kanyarítsd a válhdra, hadd ja jon át egy kissé ez a fenomeDális hűvösség. A hetyke szóra fel brídt ám bennem az Én és szólt: Gombold be a kabátod öregem, mert tc gnálhutsz. (B-gombolkóztam) A bor: Ecsctn ma szép témát kaptál. Én: Fuia téma. Az izlcsem trémázik tőle. A bor: Pompás feladat. Magadról Írhatsz. É n: Nem szeretek, nem tudok magamról írni. A bor: Álszerénység. Írd meg, hogy a színeknek, a hangoknak micsoda raktára van a lelkedben. írjál a terveidről és bolondkám irjil arról, hogy tíz ev óla forgalod a tollat es mi mindent irtál már. En- Alig vanhuszsor az Írásaim közt, a mit sajnálnak a tűibe dobni, vagy az örök fdedés dohos p;nczéjébs pngedni. A bor: (Filháborodva.) Mit beszélsz dohos pinczék ől? Sok embern:k a szívébe iródoll fel, a mit jó léi. kkel a papírra róttál. Fogj tollat és méltasd magad, olvasoid szerété, lel adnak igazat minden szavadnak. A szerkeséről irjál egy pár sort, magadról pedig hat hasábot. Én: Majd csak irok valamit. Múzsám segíts! /