Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1904-03-06 / 10. szám

XX V. évfolyam. ÍO. szám. Nyíregyháza, 1904. márczius ii. A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: poetén vagy helyben házhoz hordva : Egész évre 8 korona. Fél évre 4 Negyed évre 2 , A lap szellemi r. ;8zct képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretne i beküldeni. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszó­lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos ,eTclek Í8mert keiekt 5> könyvnyomdájához iskola-ulcza 8. szám Hirdetést díjak: Minden négyszer hasábzott petit sor egrster közlése t I fillér; többszöri közlés eseteusn* 811 A nyílt-téri köx em-nyék dija soronkint 6 • fillér (Jánószky ház) intézendők. A kéziratok csak világos kívánatra « a» Apró hirdetések 10 szóig4 ' fii..minden tovibbi sió r\ lrXlí W:: . f , TT , . .. illető költségére küldetnek vissza. 4 fii. Vastag beiüval siede't Kétszeresen számit Hirdetések elfogadtatnak lapuiis részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Általános Tudósító altal Buda­pesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, ós Budapesten, valamint Németország ós Sveicz fővárosaiban. Iskolalátogatás a nyíregyhisi tanyákon, A nyíregyházi ág. h. ev. egyház iskola­széke a közelmúltban azt a bölcs határozatot hozta, hogy az eddigi u. n. tanyai téli vizsgá­kat megszünteti, helyettök akkor, a mikor a-, időjárás valamivel kedvezőbbre fordúl, lehetőleg márczius hő első felében az egyház és iskola­szék vezetőinek nagyobbazámú részvételével iskola látogatásokat tart s ezúton szerez meg­győződést arról, mennyire haladaak tanyai iskoláink a tanügyi követelmények teljesítése körül. Az új rendszer a lefolyt héten állotta ki tűzpróbájat s hozzátehetjük; kiállotta fényesen. 11a Csak magoknak a résztvevőknek névsorára tekiotftnk, ha csak annyit említünk fel, hogy ott láttuk br. Feilitzsch Bertholdot, a vármegye közszeretetben álló s minden nemes törekvés iránt igazán érdeklődő főispánját, ott láttuk, még pedig mind a tíz tanyai iskolában a vár­megye újonnan kinevezett kir. tanfelügyelőjét, dr. Vilt Györgyöt, a kinek ez a fáradhatatlan kitartása a legteljesebb kezességet nyújtja az iránt, hogy vezetése alatt Szabolcsvarmegye tanügyi közéletében csakugyan bekövetkezett a várva-várt kedvező fordulat, ott látva Nyíregy­háza város lelkes buzgaimú polgármesterei, Májerszky Bélát, továbbá ugyancsak mind a tíz tatíyai iskolábau Dr. Prok Gyulát, az iskolaszék világi elnökét, a két lelkészt, — dr. Trajtier Soma városi t. orvosfőnököt, az egyház másodfelügyelőjét, Balla Jenő városi tanacsost, Csöügery Kálmán és Csengery Gyula tóld­birtokosokat, Paulusz Mártou és L Kovács Audrás iskolaszéki tagokat, líuhmann Endre igazgató vezetése alatt Boczko Lajos, Kubacska lstváu, Mácsánszky Lajos és Schmitzer Ágoston városi tanítókat s minden egyes látogatásra A Jyirridlék" tárcsája. A test és részei. *) Irta : Dr. Fodor Gyula. Van Szalmirmegyébeii egy közmondás, amely így hangzik: Bányai bor, bányai lány hrjbejó. Ezt a köz­mondást csak kimondani lehel; ha orlhografice akarjuk leírni, vége van. A bányai bor oly infániis rossz, hogy mis mint nagybányai ember meg nem bírja inni, az is csak o t helyben. Bezzeg más a bányai lány ! Az már hejh beh jó ! úgy Nagybányán, mint Nyíregyházán. É í különben nem tudom, kerem, csak úgy hallottam. Tessék elhinni, én úgy ülök most itt a nagyon tisztelt közönség előtt, mintegy bányai borral telt palack Szatmárról, amelyre tokiji vignettát ragasztott Nyíregy­háza elsőrangú boi hamisítója: Popini Albert úr, a nyíregyházi finn akadémia főforgacsaprilója s a Bessenyei­kör erdemes elnöke. Bocsánatot kérek a kör tnél óságos elnökétől, ha megérdemelt címét ma estére átruháztam Popini baiá­tómra; de én tudom, mi illik. Ó engem: a sza'nnri Kölcsey-kör szerény titkárát a meghívón megtett alelnöknek. Ezzel családi háborúságot okozott nálunk. Az alelnök le akar mondani. Már most rn egy fokkal nagyobb titulussal dekorálom öl s kvitt:k vagyunk. A kabinetkérdést intézze el ő. De hogy visszatérjek borízű tém ímhoz, ne niáitóz­tessék a bányai bortól rossz néven venni, ha gyenge, ha savanyú, ha nincs benne spirilus, mert az csak helyben jó. Exportra azonban nem való. Ep.m úgy nem, mint a szatmári humor. *) Felolvasta a szerző a Bessenyei-kör l'JOt. március 1-én tartott estéjén. az érdeklődő környékbeli szülék nagy számát, már maga a képuek e külső kerete is a leg­nagyobb mérvban alkalmas arra. hogy e láto­gatások sikere iránt meguyugvást keltsen a szi ekben. De sokkal mélyebb kihatása volt a látoga­tásnak a mi tanyai népüuk gondolat- es érzés világára. Mert ne feledjük, hogy e város és vármegye fejlődésének, hazafias, közművelő­dési, kulturális czéijii első, hogy ú^y mondjuk; ősrugőja az a példás szorgalom, kitartás, taka­rékosság, józan életmód, okos, czéltudatos hala­dás a gazdálkodás terén, a melyek együttvéve azt eredményezik, hogy a városi és vármegyei közélet fent elősorolt magasztos feladatai eu­nek az egyszerű tanyai népnek jó tulajdonságai­ban találják meg szinte kiapadhatatlan anyagi erőforrásaikat. A vármegye székvárosá­nak haladásához ez az egyszerű, sokszor igazság­talanul megcsúfolt népe szolgáltatj i (legalább statisztikailag kimutatható módon tényleg 80% erejéig, ez szolgáltatja) az anyagi feltételeket. S ez így lesz ezután is. Ennek a üépnek vérében van mini az anyagi boldogu­lás feltétele. De hogy erkölcsileg, szellemileg, nyelvi és érzelmi tekintetben is érezze szép hivatását e nagy magyar vármegye központj in, ahoz már tób > kell, mintáz ősöktől öröklött ügyes gazdál­kodási hajlam és egyszerű életmód. Ki törődött ezzel a néppel az ö otthonában, az ő tanyáin, az ő összejövetelein, az ő titkos lelki világában 1? Ki érdeklődött szellemi fejlő lése, értelmi hala­dása, magyaros fajszeretete, magyar nyelven való művelődése iránt? Ki volt hajlandó meg­hallgatni az ó beuső vágyait, ellesni törekvéseit, irányítani gondolatvilágát odakünn, a tanyákon, ahol mindezek őstermészetességükbeu jelent­keztek ! A ki Szalmiron, helyb:n, humorista, az Nyíregy­házán meglehet hogy tragikum vagy komikus idak, akit vagy lesajnálnak vagy kinevetnek, ha nincs semmije, amin nevetni lehessen. Debát ezen már valiuz­latni nem lehet. Popini akarta. Ám legyen. A fődo­log. hogy megvan a cím : Humoros felolvasás. A fütiy az övé. Nekem holnap úgyis a vonat fütyöl. Síi es hallgatóimra meg csakhamar be fog következni a bol­dog pillana', mikor felkiálthalnik: Hejh beh jó! t. i. hogf vége v.in. Különben majd meglatyunk ! Hogy vége legyen, kezdjünk az elejéhez. A minip, hogy a szomszéd református templom cinlei mében sétálgattam s a holdvilágtalan edén világ­talan holdként ürei fejemet felolvasási témán törtem, s remén) telenül sandítottam eszm íért a nagy Kölcseynek kicsiny.telt mértekben szoboiítolt fejére, egyszer csak lungot hallok a Miiéiben. — Kölcsey Ferenc ! — mondja az idegen hang. — Itt vagyok. Kibeszél? — Én vagyok Bessenyei György, nyíregyházi szo­bot é.- kői tulajdonos. Nem alszik meg? — Örvendek, viléz testőr uram, a szerencsének. Aludni nem alszom, mert hajadon fővel vag ok s kellemetlen téli esőcseppek vernek fel minduntalan szender t ésemből. Én figyelmes leltem a párbeszédre, auvlv minden bizonnyal Marconi-féle drót nélküli telefonon történt, mert én n ég sohasem láttam a szatmáti Kölcsey szobornál drótvezetéket. Valószínűleg Nyíregyházán sincs a Bessenyei­szobor mellett. — Egy kis beszédem van önnel — vevé fel a siót Bessenyei . — Előbb azonban engedje meg kollega úr, hogy brúdert igyunk. Úgyis vagy 4G esztendővel idősebb vagyok. Mert állandóan tapasztalható i/ellemi be­folyásolás nélkül még egy nép l<-t sem válto­zott s alakúit át a hazafias és int-llektuális követelmények terén. Ha itt-ott eyy-«gy téli vizsgán megjelennek a lelkész, az iskolaszék világi elnöke és a biráló tanító — e megszo­kott, hogy úgy mondják: hivatalos alakok s az az egyszerű tanyai nép látj.i, hogy a hiva­talos egyházi élei e két-három képViselójéu kívül még esik iskolái iráut se érdeklődik -oha senki más — nem lehet csodálkozni fe­lette, ha a vizsga lezajlása után a mnt»a con­servativismusra hajló kedélyével ott folytatja szellemi, erkölcsi és nyelvi életét, a hol a vizsga előtt elhagyta s szentül meg van győ­ződve róla, hogy jól cselekszik. De ha látja, hogy az egyházi élet hiva­talos képviselőkön kivül nz ő sorsa, az ö ha­ladása, az ő boldogulása iránt érdeklődik a főispin, a tanfelügyelő, a polgármester, a vá­rosi tanács, az iskolaszék, a nagybirtokos egy­aránt, h.i innen is, ounau is hall egy-egy buz­dító, erósitó szót, egy-egy dicsérő elismerést, egy-egy jóindulatú tanácsot, ha tapasztalja, hogy az ó öröme öröme a közélet összes té­nyezőinek, az ó haladása, az fi gyermekeiuek fejlődése gyönyörűsége mindazoknak, kiknek kezében a nép szellemi vezetésének szálai ösr.­szefutnak, ha érzi, hogy a jóindulatú érdeklő­dés ledönti azokat a kiuai fiiakat, a melye­ket nem a valósng, de a nép bizalmatlansága állit a vezetők és vezetettek közé: akkor szinte észrevétlenül is megnyílnak a szivek és nagyon, de nagyon alkalmasakká válnak a terméke­nyítő, erkölcsi szellemi és hazafias szeropout­hól egyaránt rendkívül btcses igazságok be­fogadására. E sorok Írójának, a ki maga is nyolc* tanyát látogat tt meg a lefolyt hét alatt, bő — Helyes, — válaszol Kölcsey azzal a bölcs j'Ugaloinmal, mellyel félszázai óta balanszíroz der. ka­val togpiszkálószerü o.-zlopin. — Negyvenhat év po­tomság, ha az ember háro.u századot látott. ny — Remélem — mond Bessenyei — még többel is látunk. Mi sohse halunk meg. Kölcsey. Legalább nem egészen, inint Horatius ko léga monda. Bcsfcnyei. Ámbár nekem egyik részem már meghalt, mielőtt születelt volna, t i. a balkezem: a m.igyarsági szakosztály. Kölcsey. Szakaszloll úgy vagyok rn a ballábam kisujjával, amit S?atmáron úgy hívnak : társadalmi szak­osztály. Bessenyei. Nohát akkor ebben is kollégák va­gyunk. Mondd csak, öregem, ismernek léged Szalináron ? Kölcsey. Hát úgy látásból. De meg van két kis öcsém, akikot s.imén Kölcsey Ferencnek hívnak. Igy csak rám is gondolnak néha. Bessenyei. No engrm szemelyesen is sokan is­mernek. sőt vannak, akik azt is tudják, hogy író vagyok. Bár lestőr-egyer ruhám iránt nagyobb a/, c rdeklődés De mondd Csak, öregein, mit csináltok ti Szatmáron? Kölcsey. Hál előszöi is muzeumot alapítunk. Már van benne lói Kos.-ulh-bankó. egy f>akosziályi elnök, egy szakos/talyi alelnök, egy szako«ztai)i előadó, egy nyeletlen kuruc-zászló lobogó nélkül, egy csupor, s e r-y Kólcsey-asztalra vonatkozó ígéret. Bessenyei. Szép. De mi már a muzeumot c^ak rábízzuk Jozsa doktor űri a, jobban tudja ő annak a .-órát, mint mi. Mi c<;ik inkább koncertezünk. A'.t In­szem, nektek n m s 3< (K> koronás zongoralok. Tudod, kedvei öregem, ennekem e tekintetben finom izlesem van. Én a francia iskolábin szereztem műveltségemet B csben a hofdámák köiü . Kölcsey. Tudom, vitéz gárdista uram. Én azon­ban a klasszikus iskolába jarlam, s inkább liceum­e'őadásokkal foglalkozom ; ebben kopaszodtam meg. Azonkívül matinékat tartok étvágygerjesztőül a vasarnapi ebédhez a on háziasszonyok számára, akiknek jó sza­kát snéjuk van.

Next

/
Thumbnails
Contents