Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1904-02-14 / 7. szám

XXV. évfolyam. é - szám. >.vircgyháza, 1004. február A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. - <*>g

> • Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Elottzeténi feltételek: Az elő/itetési pénzek, megrewk'ések * a A lap íielleml rówít lrip«zi kaideaéareli, DOBtán vagy helyben házhoz hordva : lap szétküldése tárgyiban leendő felszó- 9 ,lerkeslt

ő "

lra

e kéretne< beküldeni. Egész évre 8 korona. Fél évre 4 , könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám Negyed évre 2 . (Janószky ház) intézendők. Hirdetési dijak: lamldsok J6U* Elek kiad í-tulajdonos M ^ t ke.ekWI MSí^^S^TVlí .... . , , ... A nyllt-téri köz eménvek dija soronkint 61 fillér Hi.f- l^u —,

C]',

a, tl

T&»atra » az Apró hirdetések 10 ..óig t> 81.. minden tovAbbi **6 Íüeto kalttegere küldetnek viasza. 4 fii. Vastag betürel szedett Kétszeresen «iimit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (II. kerület iskola-ulcza 8-ik szam); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Általános Tudósító ailal Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, és Budapesten, valamin' Németország és Sveicz fővárosaiban Válás: Dr. Jósa András barátom nyilt levelére \*j É'hs barátom ! I. Ha nem volnék jó keresztyén ember i's Tégede

ri nem tisztelnélek, nem szeretnélek olyan nagyon, megvallom ir-gyeluem a le Pegazusodat, mely Tegedet felkap itt ÖzabolCsvaruiegyebeu, a Nyírség középjn s beb.trango ja veled Tolnát, Baranyát, az eg>'

sz Dunántúl vidékét; robauva, ra^alva vissz széps "ges t.íjakra; felviszeu az U.yrapusra s ott leuegve hozzám intézett s engemet annyira megtisztelő nyílt le>eled egesz tartama alatt felettünk, bennünket, a Kik e levelet olvastuk és • - most mar füzetktben lévén — folyton ol\ashatjuk, valóban egy ideális, abrand világ szellemi kiuCseivel gyönyörködtetsz. Valubau kellemes szórakozás, igazi öröm és gyönyörűség e level olvasgatasa, a Te P. gazusod száguldozásának szemlel.se. Eies barátom ! Nekem pedig kötelessegem lett volna annak megfelelő gyors tempóban való kove') A nagyérdemű czikksorozatot nt. Görümbey Péter esperes úr a következő" levél kíséretében küldötte el lapunk ielelös szerkesztőjéhez : Tisztelt szerkesztő úr! Nem tudom nem íjjedte meg nagyon e nagy nyaláb kézirattól?'! Nem tartottam illendőnek, hogy Or. Jósa Anürásnak hozzám Írott leveleie csak úgy tel-tul odavelve írjak valamit, hogy eleget téve az illedelemnek, letegyeui a góndját. bót?! De talán nagyon is neki tollászkodtam ? talan nagyon'is beleuielegedtem, midőn Nyíregyházán kúltúregylet s kúflúr-paioláról álmodozom. Pedig úgy kellene! . tíesiéljeK meg a dolgot Jósávirt s tegyenek a kézirattal, a mit tudnak. En lelkemet raktam bele. Lesz talán •! számra 1—IX. IX -XVili. es XV111— végig. 11a vezetöczikk ^ehetne, talán inkább figyelmet keltene. Azt hiszem, hogy nem okvetlen szükség, hogy egymás utan jöjjün. Jöhet megszakítással is, — csak valahogy el ne Kallódjék a kézirat; mei t en nem tudnám újra leírni; legalább igy nem . . . liizoliy derék ilolog volna, ha Jósa, esetleg — talan nagyot is kivánok: Magna petis Phaéton! — kállay András, Kovács István, iSUtö József, Dr. Mosko László, vagy valamelyik gymn. tanár fLeffler hozzá szólana ! . . . Ábrándozás ? ! Pium desiderium ! ? ! Azt mondom valakivel de — pium ! . . ügy gondolom, hogy nekem szótanom kellett! Ha kiáltó szó lesz? . . . ! hát hadd legyen kiáltó szó! Isten velünk edes szerkesztő úr! igaz hive, Goioinbi-y l'eler. A ^prndlék" tárája. A fehér leány fehér szobája. llosstu évek óta magánosan élt már Girday Ferencz, úgyszólván a gyerekkora ola s mar veszedelmesen kezdett közeit dm ahhoz a koi hoz, amikor agglegénynek nevezik a legényt. A iiat.il evei tele voltak küzdelemmel, nélkülözéssel, iiie

0tauul a, hogy az. embernek, lu van Lenne e^y kis büszkeség, ezen a világon nem lehel ingytn kapnia és elfogadna semmit. Atlan, amtko már rakpitt a maga palyujara, nielytn ugy hitte, végig lépked majd e

ae;Z a nyugdíjjogosultságig, mondom, a mikor már volt valami, akkor meghalt egy távoli nagynénje s altul jókota vagyonkái örökölt. 0 maga nem szamitoll ra, ideginektol tu.ita meg, ho_<y vagyonhoz fog ju ni. S a inig hozza jutott, s a mikor már megkapta, akkor láita, hogy az emberek nem mind olyanok, mini ö, ho

£y önzös, haszonl.sők, nem hogy elfogadjak, de kérik az ajándé okai, tót el is varjá*, s ha ium kapjak, ükkor aj»uk lágalomra nyilik, azl mmdjak, hogy, no lam, milyen gfgös, milyen s^i.t In leit, amio a van valamije, kellemetlen suttogások jutottuk a tűiébe, peldáu. ha kikocsizó.!, akadlak olyanok, a kik gonosz mosolygással jegyeztek meg, hogy Lezz.g kishivatalnok koiáüa meg villanyosra sem tellett olykor. Gatdiy Forci.cz iLiute boszankodult, hogy egyes dolguk banlolták de \égre is ellásult. És igy natal korabeli lum tanulta meg az embereket szerdni, Lili korabm pedig uiegla.iulia őkel nuu becsülni, sót utalni. Elzárkózott ember lett belőle. M lyebb erz lmek lum tűzé. öl senkihez. Es szere mes sem vo.t soha. Pedig szerelte az asszonyokat, azt is beszéltéi rola, hogy nagy nőcsábító, de ez is csak szóra'<ozas volt, niuit a táisi-ág. Ennek azlan m a szouma köve ko.éie le.t, hogy biionyos czm mus té-e s miután kérdést ié intéztél hozzám, felhívás is \ olt leveleidben, kötelességem lett volna már régen hogy válaszoljak Kérdéseidre, felhívásodra! Dehát lásd édes Birátom! Az én Pegazuson már kaptás, pókos, kehes; sót talán már vak is; szóval megöregtdett. Menne, menne ez is; sőt mint aff -le szárnyas-lohoz ilieuék, emeltfedne is Tompa Mihály gólyája szerint „felrepülne, elrepülne m ssze . . . . messze .... C-akhogy el van metszve szárnya'! , . . liu nélfo

3'va, miut láthatod, csak poroszkál, bandukol . . . csendes ügettssei lépdel . . . E< aztán az o'<a annak is, hogy a Te Pegazusod után ime majdnam egy egész év múlva indúl meg >ok nógat.isi után, hogy in 'gis f

jl ne tévessze a nyo not! . . . B iCsass meg azért édes baráto n! hogy ily későn indú ok. De lásd, míg Te az 0 ympu-ou, egy ideális, eszményi világban j irdalsz „nekem a bilcs Gondviselés a földet jelölte ki munkatérül, hogy itt — bölcs Salamon szavaival szólva — számlálgassam a hiányokat, fogyatkozásokat; hogy egy eue-itgessem az egyenetlent s ú

3'y irányítgass • ra' az'éu ktr. t-stver.-iin ügyeimét az odat'elvalckra s egy> uge=sem mkiek az utat az ég felé, a meunyfile! . . . Azonban hagyjuk most ezeket E les Barátom! Ugy sem akarok én ért/e/n/Veg•válaszolni — mert nem is tuluék — a Te ua^y szakismerettel, rengeteg régész ti s történelmi ismerettel ékeskedő leveledre. Az én figyelmemet biC-.es levekdüek két heÍ3

Ti vonatkozású kitétele ragadta meg. Az egyik az, a hol azt írod, Logy: muzeumunk az ujabb időben annyira gyarapodott, hogy gyűjteményünk az eddigi helyisegbeu és szekrényekben el uem fért úgy. hogy e miatt a legkülombózőbb korbjl szarirazó lá gyak kényszerűségből egymásra lettek hányva annyira, hogy iutább egy ódondász lomtárának, miut múzeutnnaK volt tekinthető. A vármegyének érdeklődése folytán egy helyett három helyiség vau gyüjteméuyünkuek elhelyeütölt tanyát btnsöjében. Voltak pillanatai, amikor ö maga is laila ezt s ilyenkor lajt a szive. Ha magánosan ü dögéit a szobájában, szivarjának gomjlygó lüsljébe n zie olykor hosszan elgondolkozott az eleiről, a m.lynik tulajdonk'pe i i é nely emb r száu.ára nincsen semmi czéjt.-A csendes Llhoinalyban lekintele lefedezve járt körül pon p.is szitonjan. A halalinas \eenezei tükörben otl latolt e.y dal ás fertil, a ki t'aradian, szinlo öésie'.öne pihent rnedvebórös keieielén. az aiczat nem lehet lalni, csak olyan, mint egy nel á ly lonásb I őiszoülkototl lész, homályos az egész, de uugis kitijez valamit, töprengest, kéli.elést, a szemá mintha súva kérdezne valamit, nem látni kitol, nem tudni mit. G rday Ferencz körülui z a szobab h, mintha keresné, hogy ki tudna válaszolni erre a se/ Im.s érzésre. Ko.ülöite néma csend, fölő le szálongj stürke füstfelleg, néaiak a bú'orok, halgalmk a szobák, a sok apro nippe, c

;eo:ebecse. A nelyek máskor oly pajkos gondo!atű^at ébresztettek bame, mosl hidegen higyják, mindig egyformák maradnak. R á te ved a lekintele az e^yik falra, a aol löiüérdek kep v n, rajluk íidveskelö lölirás : Asszonyok, leányok, egy hus-zu élei, löbbc kevésbbé hamar hervadó virágai, mű éiznók ; mind oly s-iéje*. Az egyik mo olyog, a m sik banatosan néz. Es a so.^ s^ep asszony és leány között egy sem akad , akiről el tul a \o.na h.nni G .rday Fe.encz, üo^yha ő m iga sirt volni egyszer egy magányos elli gy olt szo. a kii), az a nias k együ 1 lu-iólt vo na sírni \ e.e. Kü.önös gondol..tok támad ak benne. Hogy talán nincs is az életuen tem ni, a i iu kemolyan lehetne kaczjgui, vagy bánkódni, minién csak, elmúlik, s akit valami jobban meg tud fogni, mint < g, elhangzó kaczagás, vagy egy gyorsan (elszáradó könnycsepp, .iz az ember nem is normális talán, hanem beteg. Egy nagy üresség a-, élet előtt és az é;eL után. Es mégis, minlln u ni volna a. i

r-y rz ' n r ndben, m-nlha valamivel a zésére bocsátva, szekrények persze nincsenek . . . Ilyen czélra a vármegyéuek péuzalapji niucs! hacsik valauiképsn ki nem fuadálja. Tudod, hogy mit goudoltiml! — „irod tovább ! Voltain én az, óskorbau Kállóban műkedvelő színigazgató is stb. . . . Hitha a színlapra kinyomtatnák, hogy a t>9 éves vén Jósa kotéleu fog táuczolui a múzeumi szekrények beszerzése érdekében . . . stb. stb. Ez. az az egyik pont, mely figyelmemet lekötötte; hogy t. i. van nekünk egy nagy nemzeti kincsünk, egy múzeumuuk, egy uagy értékű ,kulturális, művelődési tényezőnk; de uitics helyünk, a hol azt rendezzük ; uincsenek szel-rényeink, a hol ez értékes, drága tárgyakat elhelyezzük . . . Pedig irol leveleid végefelé: „Egyelőre elég volna nekünk 400 írt 800 kor. szekrények beszerzésére! Dehát .ha niucí píz, igyál víz' . . . Be kéne állani baukócsiuálÓLak í" stb. stb. Ez az egyik pont, a mely lekötött. A másik a befejezése élvezetes, tanulsigos és szép levelednek; csakhogy ez a befejezés már lehangoló, szomorú, midőn ugyanis elsorolod a dunántúli múzeumok kincseit, értékes tárgyait, és azok berendezését, elhelyezését stb. stb. bi cses leveledben ekként sóhajtasz tel: „Aduá az Isten, hogy nálunk is akadna valamely fiatalabb erő, a mely múz.tumur.kat tovább fejlesztené; mert a természet rendje szerint a vének, a kik közzé Te is be vagy sorozva, nem sokára kidőlnek* ... Nos! hát ez a felsóhajtás már mélyen lehangolt, gondolkodóba ^ejtejt! Mert hiába is szépitgetnők a dolgot; hisz úgy van az, a mint a bib.ia mondja: „megkérik lelkedet s a miket gyűjtöttél, kiéi lesznek*?! . . . Kz a sors vár minden anyától született halandó emberre! Mi reánk öregekre meg leghamarább elkövetkezhetik . . . Akkor aztán igazán kérdésbe tebetjük, ho

r<y : a miket gyűjtöttél; az a rengeteg régészeti kincs; azok az értékes, drága társors adós volna, ami hiányzott az ő éleiéből. Mi legyen ui? Lá n, li.ábavalo mindm, hogy az ő töprengő seben valaki, vagy valami megvigasztalja, hogy az 6 ketkeJő le ke kérde eire valaki válaszolni tudna, azt nem, hogy megválts t ini, de még elgondolni se tudja. E-zebe jut, hogy lui íjdonképen mennyire közel.is vannak egymáshoz az. el ; éi a halál. Hl ő most lehunyná szemet, hogy löbbo fólse nyissa, itt körülötte akkor is minden ugy maradna és igy válnék egy szobából, az ő otthonabol egy d szes koporsó. Talán már r.em is élet az, amelyhez ily kö '.el tud állni a halál, amely E genlo.atra riadtan ugrott fel. Érezte ad, hogy ban ja a n agány. Szinte futva menekült el hazulról, hogy e,y ki^ nnmorba fojlsa szomorúságát. Amikor azt in odaLnt a ka-zinóban együtt volt a tár.-aság, pohara ittak s a czigany egy tús nótába fogott. Garday önk n el nül k zdte dúdolgatni S.ratoin a legszebb almom A lan föl ki lt es felre ült. A', jutott e-zébe, hogy lám menny re hazudik ő, mikor ezt énekli, hisien ő ne n -i a' s minit ő r.em ál uodozott sohasem. Atársiságbdl fölkelt valaki s kezében leli pohárral meMeje ült. Garday eluondia m ki, hogy mi bántja. A válasz ez volt: Be vaj-y te csipve barátom, aludj rá egy jot és rendben lesz minden. Guday úr erezte, hogy a világ minden kincseért se tudni hazamenni az ő maginyos otthonába. Kérte tarái it, hogy kísérjek el, aminek az lett a vége, hogy i. indnyájau Lhn ntek ho.zá felvitték a czigányt is és nagy uár.dóL csaptak. R-;ggel azután, mikor az egesz ta -as g eltakarodott, Gardav ugy érez'e, hogy tulajdonkeppen lií jba mulatott. B-jött a', inasa és újságolta, liogy a liá ban a lakók mind föl voltak háborodva a n gy d rido miatt, amit persze csak a haziur engedhet meg migának, bezzeg, lu ők mernének ilyesmit es nvni, aki < fizetnek, majd lenne botrány. Garday