Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1904-02-14 / 7. szám

2 N Y 1 R V I D É K gyak melleknek becset csak az igazi szakemberek ismerik; melyekért Te édes barátom! oly sol-at áldoztál, oly sokat fáradtál, költekeztél, nyughatatlankodtál, melyek együtt egy értékes múztumot alkotnak, a.ok a drága kincsek, művelődési eszközök kiéi lésznek ? Ki veszi fel azoknak a gondját, ügyét, baját?! Iga/ad van, ba erre is gondolsz! Igazságod van, hogy id'je már ennek az értékes szerzemény 8 drága örökrégnek a megtartás rol, a megőrzéséről, a jövőjéről is gondolkozni. Mert valóban lesújtó gondolat, ha arra gondol az ember, hogy a Te egykori (adja Isten, hogy ez évtizedek múlva következzék még el ! — Hála Isten! a fajtád jó hosszú életű!); de lesújtó goudolat az, hogy egykor gazdátlanná válhatik ez a drága kir.c<! . . . vagy esetleg méltatlan örökös, tékozló fiak kezébe kerül, a kik könnyelműséggel, nembánomsággal veszni hagyják és elkallódni engedik . . . Fájdalmas, lesújtó gondo'at ez édes jó barátom! És én becses levelednek épen ezen pontjaira óhajtok az alábbiakban, ha nem is részletesen, de legalább vázlatosan, nagyobb vonásokban válaszolni és szerény nézeteimet nyilvánosságra hozni, azou óhajtással: vajha! akadnának \árm gyénk tudománj03 képzettségű és nagy műveltségű emberei között olyanok, kik szerény s gyenge szavaimat figyelműkre méltatnák és múzeumunk jövendőjét még a Te életedben és megnyugtatásodra tisztelt barátom biztosítanák. Erre nézve kívánok egyet-mást én is elmondani! Érjenek szavaima mennyit érhetnek! Csak a visszhang legyen majd erőte jesebb, értékesebb! (iöröuibei Péter. Alagcsövezés es kenrierlorme'és Júrmy Tamás kultúrmérnök. 11. A tal 'jnak lul-ágos víztartahnit elvonni, a lötnődőtt struktúráju lalajt állandóm morz.salékossá tenni, a termőtalajt ragy mélységig leuiélyileni csakis intenzív lecsapolással lehet. Sok helyen, mint pl a tiszai áilertk nagy részén és a nyírségi homokdombokon, elvégzi ezt maga a természet az állal, hogy a fela'aj alá nagyobb mélységben víznyelő réleget ágyazott be. Ily kedvező körü'tnényik hiányában azonban a gazdanak magának kell a talaj kellő lecsapolásárol gondoskodnia. Leesapolási miveletnek rend sen a fűidbe ásott olyan nyilt árkolást nevez, ük, amelyik a lecsapolandó területet egy alacsonyabban fekvő vízbefogadó medenczével, avagy vízfolyással köti össze, és fenékvona'.a oly médon van kiépítve, hogy a lecsapolandó teiüleltol a befogadóig állandó lejtete van. A kcsapolo aroknak egyik czélja, hogy a lecs polandó terület legmélyebb helyei 1 ől is a felületi vizeket befogadja és elvezesse. E-ért egy lökéittesen működő kcsapolo ároknak a lecsapolandó te;ül 11 gn élyeLb hely 1 in is, mintegy így méter mélynek kell lennie. Ha a tavaszi hóolva dasok es nagy esőzések megszűntek és a hcsapolóárok kiürült, akkor a kc apoló ároknak in .s szerep következik: az altalajvíznek lesülyesztése. Minthogy a lecsapolo árok fenékvonala a földbe mélyen be van ágyazva, a lecsapolo árok két partja felől a magasan álló talajvíz a lecs'poló árokba szivárog le. Azon a terüktsávon, amelyre a liCrapolo átoknak ez a s í«ó hatá-a kiteij d, lesülyed a talajvíz a tal."jba a evtgő leiedül — röviden: bekövetkeznek mindazt n köiülmmyek, a melyek a növényzet erős f.j'ődésének kedvező feltételeit képez ik és amelyekről már fi ntebb szólót Imii. A 1 csapoló árok szívó lialá ának távol-ága az árokfenék mélységétől és a 'a'aji e-utöl függ, amelyikbe a lecsapoló áiok ásatolt. Ugyan laza es mély tézeg vagy futóhomok t ilajban mély 1 csipoló árokn k a hatása még néhány száz méter távolságban is és/lelhető m g sekély mélységű laza ta'ajokban, középkööttí égü talajokban, végül kölött agyngtalajokban ez a lnlas mindég kevisebb és kevesebb, n igyon kötött szikes agyag talajokban pedig úgyszólván semmi. 0 yan talajoknál, ara lyeknek sekély mélységű felső laza létege alatt köz ellenül vízátnemeresztő rété? következik, nem a ví átnemen szJő réteg felületénél mélyebb lecsapuló árok mily séf e 111 ítékadö e szívóhatás távolságára, hanem a vúátnemeresztő réteg f;lülének a a talajfelszínétől meit melysége. A lecsapoló ároktól való távolsággal bizonyos arán, ban fogy a hatás erőssége is és e hatás bekövetkezéséhez mindég több és több idő kívántatik meg, úgy hogy a legtávolabbi helyeken a ba'ás eset eg csak hetek mulia észlelhet ő, H 1 tehit a h c-1 polassal nem csupán a felületi vizeknek elvezetése a czelunk, hanm a talajvíznek egy bizonyos merte.ig és a növényzet fejlődésénak előhaladásához képest, egy bizonyos időre való lesülyesztése, akkor löi b egymással párhuzamos lelapoló árokkal kell a lec apol.mlo leiületet keresztül szelnünk. Ha a talaj igen kőlöll, v gy hogy I11 a fellalaj laza ugyan, de aliita nem n.tgy mélységben vízátnemeresztő réteg köv, lkei<, amelyik rendes körülmények között hullámos felületű, tehát a talajvíz mozgását akadályozza, igen sűrű árokhálózatra vau szüks günk* Ilyen e-elekben czéls. erü megoldás az al igesúvezés. Az árokhálóz el lenekére cserépcsövekel f ktetünk, cs azok tl ismét beföldeljük. A csőhálózat főgyűjtője egy nyili aiokba torkollik ki. E'. a csőhálózat úgy működik, mint egy tenn's/etes víznyelő réteg, mert hé/again keresztül a lalajban álló víz s?j it súlya következtében a csővekbe csurog, és a csövek bek jóu v ig — k folyik a tal jbol, A munkálat ú.:y 111 led k lejtőkön, mint egészen tk terepen es elvegezhctő, nurt a csövik esrsit mestersi gesen kis I bileni 1 ppúgy l.h I, mint mesteis.'gesi n növelni. Az alagcsövezés tehát nem egyéb, mint egy teiü lelnek sűrű lecsapoló árokhalózaltal való ellátása, csakhogy a míg a nyílt árkolás a területet apró parczellakra ízukgalja, akadályozva a közlekedést, szántást, vetést, és sok teiület veszteséggel jár, addig az alagcsövezésn k — földein alatti árok-hálózat lévén — mindeztn há tanyai elesnek. Kivévén az erősen kötött agyagos sziktilajokal — amelyiknek sajátos tulajdonságuk az, hogy az egyszer magukba felveti vizet csakis elpárolgás utján engedik el ismé!, és ara lyeknel az alagc-övezés épen ezéit rnindezideig sikeirel nem jarl — az őszes kötöttebb talrtjok az alagesövezés kövelkezlében finom repedésekkel szövődn.k al, amely íepedések a lalaj megázása után seiu záródnák be többé tökéletese :, hanem egymásba futva az alagcsöveklől kezdve a talaj fels ínéig egy összefüggő szövevenyt képeznek. Ezek közölt a fnoui hézagok között helyezkednek el, egymáson lazáu feküdve a még fino.nabb nyí.ásokai taital mázó talaj morzsák. A csap idékvi/ek a nagyobb hézagokon keresztül lefutnák az alagcsövekhez, és ezek utján távoznák a talajból. Dj a talajinoizsák h jszálnyílasaiban levő víz benne marad a talajban, ez n- in követi a niliézkedé> törvényét nii rL a tisteknek egymásra kölcsönösen gyakorolt vonzása, az egymáshoz v.iló tapadás er'ísebb a tóid központi vonzóerejénél. Ezért nem is kell atlól t;rtani, hogy az alagcsövezés a talajt túlságosan kiszárítaná. A mint a csipadékviz a talajba beszívódott és az alagcsövek fi lé l> felé sülyed, a légköri levegő a viznek utána tódul, hogy kitöltse a különben keletkező légüres tért; és amint a csapadékvíz az alagcsövek utján a lalajt elhagyja, a talaj felületéről kezdve le az alagcsövekig kivévén a hajszá'c öves természetű nyílásokat — minden repedést l vigő tölt be A szénsav, mint a légköri levegőnél súlyosabb test, szintén az alag csövek utján távozik, és helyét a lal j felszíne felől állandóan beözönlő levegő foglal;a cl. Megemlítve még, hogy a néhi igen 11 élyre lutó fa yok miatt az alagcsővonalak átlag egy méter mélyen szoktak a lalaj fenszíne ala le ekt Ítélni, az ilt elmondottakból önkényt köv, tkezk. hogy a megal gcsöveze't talij egy iné er mélységig elveszti túlságos vizenyősség t, porhanyóvá lesz, jol szellőz k, benne a kórhadás folytonos, teliát a nö ényi tápsók nagy mennyisi gben fejlődnek, a vegyi átalakulások és a körlég behatolása következtében kel ően lö'inelegszik, a termőlalaj átlag egy méter mélységié lenielyittelik, es káros vegyülitek, amelyek vizes lakjokb n előfordulni átalakulnak, sőt többé nem is képzt dn k. Az alagcsöveíesnek lehal nem egyoldalú a czélja, és igen sokfele a jótékony hatása. Az alagcső vonalaknak egym.stól való távolságát az alagcsövek szivó hálásának távolsága szabályozza. Tapasztala' szí rint az alagcsövek a tahj kö ö'Js^ge, illelve a vizátnenieresztő réteg mélysége szerint tíz es harnríncz méter Lözölt még elég jól működnek. A gyakoilatban a erővonalak távolságát a lalaj kötöttsége, szeiint 15—"l-> méter távolságok közötl szokás megállapilani. A költség a'só és f lső határai h. tven és száz korona kat. hold inként, aszeiinl, hogy mily közel egy* máshoz fektettet lek a/, al.igesővona'ak, mi az alagcsövek beszerzési ára, kell e bifogadó nyílt árkot létesíteni avagy mély ilerii, milyi 11 k a 1 apszámviszonyok és 1 gyébb körülmények. Bár ez a k iltség magasnak látszik, mégis igen sok gazda halaioz a rá magát arra, hogy ezért az áréit és gy. nge terméseket hozó szántóiért vagy rosz savanyu füvettermő zsombikos, kákás rétjeiért elsőOsztalyu szántóföldet vegyen meg cserébe. A készpénzzel nem rendelkező gizd.inak a in. k;r. f jldhitelinlézet minden betáblázott adóss.igot sorn nd szerint megelőző, és 5 > év alatt töilefzlliető lalajjavitási kölcsönt ad. A', idagcsövezés en: tar'á-i költsége eltűnten csekély iiiajtlnuii semmi, ha a főgyűjtő esőszájál eliszapolódnl, eldugulni n-'iii engedjük-, • s az ala&csöve ett területen valamint köiüiölte legalabb 30 méter távoiságon faültetés — amely n k győkérze'e az alagcsőbe belé nő és azt bedugja — nincs. n. Az alagcsövezésnek igen sokoldalú haszna mellett végül, meg kell emlilei etn annak egy hátrányát is. A megala^csöveze l talajnak nagymérvű a inészvesz.tesége, amelyet időszakon!-ént mészlrágyával pótolni kell. Egyéb növényi tápsokban a 0 d ati a vesz eseg megem ilésre is alig érdemes, bér sokan azt tartják, hogy szervi trágya anyagokból, te'iat nitrogénsókból is sok megyén veszendőbe. Minthogy ni'rogénsókat a niegvegyelemzell al igesővizben csak igen kis mennyiségben Mkei ült kimula'ui, a nitrogénsó veszte-ég legfeljebb a lévegőn való elillanás uljan következhet be, de én legvalószínűbbnek azt tartom, hogy a m g.dagcsövezett lalajban végbemenő buja növényi fejlődés a legnagyob fogyasztója a tápsóknak. Garday még egyszer körülnézett s tekintete megakadt egy lüggö»yöo, amely eltakarni látszott valami!. — Mi van otl? kérdezd". A Itány félrevonta a fü.gönyl. Egy hófehér imazsámoly álott ott, a S/üzanya szobrav.lL Jobbról, balról, fehér virágos gyertyatartók. = Ali ! egy oltár, szólt rn glepetve Garday. — Igi n, szolt a leány, ez az imazsámoly be van épi've a falba, még a meghalt bátyám csinálta fehér márvaiiybó s hi mos elmegyünk m j I, sajnos szét kell szedni az egészet és máshol föl sem allii hatjuk, mert itt sem 111 rtük volna megbontani a falat, de az elhunyt méltóságos as zony megengedte. Garday megilletődve állt meg az imazsámoly előttAgyán cernyi gondoUt suhant nagy h rielenséggel keresztül. ilt ebben a hófehér szobában. Odiképzelle a leányt a Zsámolyri s ugy érezte, hogy lelki szem i előtt mindez ugy jelenik inig, mint gy szint kép. S/erelte volna ni'-gk rni a leányi, hogy teidepeljék oda ésim.dkozé<, hogy ő ezt láthassa. Ó kénytelénül meg is fordult s valaon különös n nézhetett a leányra, mert az in glepőd.e kérdezte. = Óhajt valamit ? — Kérem, imádkozzék, szólt csöndes hangon G irday, aki még mir dig uralkodott a niígilletődésén. — Miért? Kérdezte a leány. Garday hirtelen magához tért. — Mert bűnösnek erzem magamat, szólott a férfi szomorúan, — Oh én rnár imádkoztam is magáért, felelt a leány, majd hirtelen megbánta, amit mondolt s lesütölte a szemit. Gudiy pedig reápillantott, ugy érezte, hogy lelkén k marczangoló démonai e tiszta angyal egy szavára mind elmenekülnének. n, nic kéii Kiss József. inéiegbe j tt s hogy mérget kitöltse, az a bolond gondolata támadt, hogy személyesen lóg lehnonda ii minden lakójának. Kezille a szomszédnál. Egy tisz'cs polgár csalad la';ott olt már évek lio-s ti so.a óta. A házi gazdát ne.11 lalalta otthon, tehát az asszony fogadta s nagyon nwg volt 1.peUe, hogy ő hozzá bejön a haziur. Hely ly el Kínálta, G nday nem fogadta el, hanem rideg hangon adta elő jöveieenek o;éját. Azt varta és mar előre is öi ült neki, h. gy mér, élődni fognak De c.-alódott. Az ass/.ony s ou.oiuan léh.ijtotla fejét, majd csöndesen kerilezle : — Muri teszi ezt ni. Itóságos uram, tizennyolcz éve lakunk itt az öieg uHlosagoi asszony keresztanyja voll a lean o.nnak, amikor meg a t, én meg a leányom is ott volíu k mellelte. Garday félbeszakította. — 11 t h ánya is van ? — Nem is tetszk tudni? Itt s.ületeit, itt nU fel ebbon u h. uban. E perezben mignyilt az ajtó és belépett a leány. Egyszei ü, f Irér mousel n ruhába voll öltözködve. Tiszta, kék szeme vei eifogulatlai ul néz. tl Gaidayra, de ugy, mintha mar régóta ösinerne. Garday fölkelt, hogy üdvözölje, azután tüstént a bocsánalken sen kezdte az éjszakai lármáért. A lejny mosolyogva szolt. — A mamától kérjen bocsánatot, meg a papatói, mert őket zavarta, én nyugodt n aludtam, nem hallottam semmit. — Hogyan történhetett az? Kérdé Garday. — Az én szobám a lakás lulsó vegén van. Külön esik és nagyon csöndes. A tizenhalodik születésem napj ira r ndeztek be 1 mamáék és én anny ira szeretem, hogy alig tudnék megválni töle. — Pedig meg kell válnod nemsokára, mert a m'lb'mí os ur éppen ebb<n a perel cn n ondott fel ne ftnk - atú 1 i e t nyue — Kérem ez mireánk larlo ik csak, válaszolt Garday, egyebbkent szinte csodált 111, hogy a hazamban egy ilyen különálló szoba van, ámbátor lehet, mert én nem ösmerem a lakasokat. — Nem látta még sol a a lasásunkat — szólt a le. ny, kér. 111 11 zze meg! íj mar ment iá előie, hogy kalauzolja Garday t. Vaiaun negy szobán mentek végig, végre elérlek az ö ödikhez. Ajtaja be volt cstuv.i. — Hova vezet ez az ajtó? Kérdezte G rday. — E-. az én ki> szobám, szólt a leány, 'fessek belépni. Garday belepett s egy p.li maira önkenyleUn megállt a küszöbön. Egy hoúhér leány-szobában tálalta magát. Fehér volt a függöny, fehérek a fala*, a bútorok, m ;g a szönyegtk is, m nden oly igyszerü. E szoba az aitatlanság hajléka volt. Az ablak hószu.ü csipkefüggönyein at beozöulölt a napsügar s az egesz szona olyan különös, szín e intgh to vutt. GarJiy ugy értzle, hogy neki tálán n 111 is il ett belepni a szubaba es hirtelen atvillant az agyau, hogy milyen ell uté es leg.ör iz azzala másikkal, amelyben ö az éjszakai lollo te. C,önd volt itt is, d minő 111 is, mint odaat ő náli. Otí a pompa hivalkidása, itt a tisztaság derűje. Garday csak állt, majd körűin'Zitt a szobában s amikor ekintete a fetiér függönyös ágyra esett, elkapta fejét s ijedten pillantott a leányra, majd igy szólt. Pardon, bocsánatot kérek. — Miért? szolt a leány csodálkozva s ráfüggesztetle buzaviragos szemét. Gaiday éfezle, hogy meg van szégyenitve. Hogy zavarát palastolja, mosolyt erőltetve ajakára csalt. Ez hat az a neveze'es kis síoba, melybe t em hatol be srmmi zoj? — Ez, telelte a 1. nny ,