Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1904-06-12 / 24. szám

XX v. évfolyam. 24. szám. Nyíregyháza, 1004. junius 12. JSÍYÍRYIDÉK f A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. — Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltótelek: Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A lap szellemi részét képező küldemények, Hirdetési dliak: , , - t, 7 J- r Í ' a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldeni M 1 pontén vagy helyban házhcz hordva : lap szétküldésé targyaban leendő felszo- Rírmí

>„»„„„„ „„u • „ f v w.*, Minden négyszer hasibzott pátit .or egr.««r Lszévre . 8 korona, lamldsok Jóba Elek kiadó-tulajdonos Wadutnak eí k8zlése 10 fillér; többszöri kízléí esetében S 811 , . kflnvvnvnmdáiáhn7 iskola-utcza 8 <?7ám ' A nyílt-téri közlemények dija soronkint öű fillér F« évre 4 . konyvnyoraaajanoz ísaoia uicza ö. szam A ké/.lralok csak világos kívánatra 8 az Apró hirdetések 10 stóig*J fil.,minden toribbi ..6 Negyed évre 2 . (Janoszky haz) intezeudok. illető köiUégére küldetnek vissza. 4 61. Vaatag betűvel szedett kétszeresen «4mit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Általános Tudósító által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. Önkormányzat, III. Noha az alispáni időszaki jelentés még számos czimet sorol fel, — a melyekkel foglalkozni érdemes, sőt szükséges lenne, — se tekintetben különösen a tanügy mutatkoznék hálás théinának, lemondok ezeknek e helyütt való tárgyalásáról, nehogy az olvasónak türelmét kimerítsem, valamint köteles figyelemmel arra, hogy a vármegyei elemi iskoláink feletti felügyeletet egy homo novus gyakorolja, — aki még nem ismerheti a mi vármegyei tanügyi viszonyainka' és tanerőinket. Csupán a közegészség ügyével akarok tehát még röviden foglalkozni s azzal is leginkább azért, mivel az alispáni .jelentésben azon előterjesztéseim is említve vannak, amiket a mult évben a közegészségügyre vonatkozólag az alispánhoz benyújtottam. Ezen előterjesztéseimben felhívtam az alispán figyelmét a halottkémi intézmény fejlesztésére, a cseléd és általában a gazdasági alkalmazottak lakásviszonyainak rendezésére, - illetve e tekintetben már ezelőtt 8 évvel megalkotott szabályrendeletünknek életbe léptetésére, s végül annak parancsoló szükségére, hogy egyelőre legalább a nagyobb — tehetősebb községek betegszállító kocsikkal láttassanak el. A cselédlakás visszonyok rendezésére vonatkozó s úgy gondolom 1886-ban a közigazgatási bizottságban tett s egyhangúlag elfogadott indítványom, a törvényhatósági közgyűlésben sem találkozott komoly ellenvetéssel, saz e tárgyban kidolgozott és bemutatott szabályrendeletet a közgyűlés uni sono magáévá tette. S mégis — egyetlen felebbezés nyújtatván be ellene — 8 mond nyolcz év kellett ahhoz, hogy az a belügyminisztérium laboratóriumából hozzánk vissza kerüljön, daczára rendes, embernek való lakást követelő százezrek jogos igényeinek, daczára a földbirtokos osztályt fenyegető agrár soczializmusnak, — a fokozódó A „Myimfléük" tárcsája. A hitetlen. Össze jövének a bölcsek. Imába kezd az agg Joáb, Hangja lágyan szerte árad S száll az ének, száll tovább. Aztán beszélnek a hitről Imádva Jehovát, Egy volt köztük ki hitetlen, Csak egy nem zengett hő imát. „Egyáltalán van-e Isten ! ? Nincs! — Isten csupán az erő!" Igy szólalt meg az ifjú bölcs, És szavára ezer átok jő. „Halál fejére!" kiáltják S a szankedrin összeül Hosszú asztalnál öreg bölcsek, A vén Joáb ül legfelül. „Mi az fiam ?" szól nyájasan „Szíved mond, mi dúlta fel, Hogy Isten ellen tör fel átkod ! ?" Az ifjú néz, — s nem felel. Arczán keserves fájdalom. Szeméből könnyek omlanak Ajkán mosoly, de könnyei Oh egész mást mondanak. „Alég voltam még hat éves Mikor jó anyám meghalt. Tudjátok-e mi az árva ! ? . . ." S arczán könnyek árja volt. kivándorlásnak és a közerkölcsiség legkezdetlege- j sebb követelményeinek. És akkor, midőn a gazdaközönség áthatva a cselédlakás-rendezés szükséges és sürgős vol- 1 tától, ezen nyolcz év alatt, minden szabályrendelet nélkül, azt önként végrehajtotta s igy nagyobb részben a gazdasági alkalmazottakat rendes külön lakásokkal már ellátta, — a miniszter 10, mond tiz éven belőli végrehajtását rendeli el a : törvényhatóság által már ezelőtt 8 évvel sürgősnek tartott és jelzett szabályrendeletnek! Ilyen volt a központi kormányzat oda fennt, különösen a letűnt 6—7 évben! Pártpolitika, személyi érdek, önkény és a vármegyének előkelő obligát leszólása — az egész vonalon; de kormányzási helyes érzék, öntudatos cselekvés, méltányosság és különösen gyors intézkedés — sehol és soha. — Miért nem teszi ezt szóvá a törvényhatósági közgyűlés? Egy más indítványom, illetve az alispánhoz benyújtott előterjesztésem azt czélozta, — hogy a szegényebb osztályhoz tartozó azon betegeknek, akiknek magukhoz orvost hívni nincs módjukban, s akiket ezért akár vidéki, akár központi orvoshoz, vagy valamely kórházba szállítani kell, legalább a népesebb és vagyonosabb községekben, kényelmes és ruganyos betegszállító kocsik álljanak rendelkezésükre. Ezelőtt ennek szüksége fenn nem forgott. Az emberektől távol állott az ideges sietés; betegeiket homokos, vagy sáros utakon szállították orvoshoz vagy kórházba. De ma már valóban kétségbeejtő látvány az, — hogy a minden irányban kiépült kőutakon miként röpítik és döczögtetik be a szegény betegeket a vármegye székhelyére. Számtalanszor voltam szemtanúja az ilyen, tehetetlen betegek kialvó élete ellen elkövetett merényleteknek. Ahol az egyén, a család nem képes az ily égbekiáltó bajokon és hiányokon segíteni, — ott a községek, a városok, a vármegye és az államnak kell közbelépni. „Az irgalom bús kenyerén Éltem inség és bú között, S egy nap szép kis testvérkém is, Messze, — messze költözött!" „Még akkor is hittem Istent ! Mondtam akkor is imát, Bárha ifjú szívemben rút Hitetlenség vert tanyát !" „A Talmudban leltem vigaszt, Balzsamom csak az volt még I Oh de ki hiheti azt is ? . . . Ki nem hiszi Istenét! ? . . ." „Oh de Myrjám!" s megcsörgeti Kezein a lánczokat, Megcsörgeti, fel az égnek, Hogy kezében szétszakad. „Ő volt még akit szerettem ! Haja ében, ajka méz, Szeme mint a Messiásé, Mely a mindenségbe néz!" Bűne nem volt! Tiszta volt ó, — Lelkéhez szenny nem tapadt, Lépte mint a Megváltóé, Mely nyomán áldás fakadt!" „Van szivetek ? Van lelketek ! ? Osszátok hát meg velem, Mert egyedül el nem birja ! . . Elhagyott a kedvesem] . . ." „ítéljetek ! Feleljetek ! De mondjátok meg nekem Hisz' emberek vagytok ti is, Lehet nekem Istenem ! i . . Hiszen, miért tagadnók meg betegeinktől azt a kényelmet, — a melyet az üde, egészséges ember is megkíván! Sajnos, hogy beadványomnak ez a része elkerülte az alispán figyelmét, mert az ebben foglaltak végrehajtása kizárólag autonom hatásköreink feladata lett volna s nézetem szerint felette sürgős is. Azon indítványom végre, hogy ; halottkémlés ügye rendeztessék, megbízhatóbb alapokra fekteltessék és javittassék, — tárgyaltatott ugyan — úgy az alispáni jelentésben, valamint az állandó választmányban is — de bizony nincs köszönet egyikben sem. Petiig hát érdemes lett volna tzzel a thémával egy kissé behatóbban foglalkozni; én, egy már is túlhoszura nyúlt czikksorozat befejezéséhez közeledvén, csak röviden érinthetem azt és megjegyzem: 1-ör, hogy az 1876. XIV. t. cz. végrehajtására vonatkozó u. a. évi 31,0:25 sz. belügyminiszteri rendeletnek azon intézkedéséről, hogy a halottkémlésre az is alkalmas, a ki ezen min. rendeletnek a rendeletek tárában való megjelenése előtt miut kém már két évig működött, — van tudomásom. De én ezen könnyen érthető kényszer intézkedést mindig csak átmenetinek tekintettem s nem mérvadónak, nem alkalmazhatónak a mesze jövőben is — és mindig azt reméltem, hogy ezen veszedelmes 2 éves qualificatiónak 30 év alatt magva szakad. 2-or hogy úgy a hiv. törvény, valamint annak végrehajtási rendelete rossz és tarthatatlan. 3-or, hogy még ez sincs végrehajtva, meglehet épen azért mert végrehajthatatlan. Nem az itt a kérdés, hogy minden qualificatió nélkül hányan működnek — értem azokat a bizonyos 2 éveseket — sem az, hogy hányan teljesitik e tisztet annak a kétesértékü halottkémi vizsgának alapján, hanem arra volnék én kíváncsi, hogy váljon orvostudor és sebész hány esetben teljesiti e fontos kötelességet. Többet nem szólt, csak testebea Véges-végig megremeg. „Ha van Isten az feleljen, Bűnös vagyok, mondja meg ! ?*' „ítélj Joáb !" — azt kiáltják, Az öreg nem szavazott. Megcsókolta és ennyit szólt: „Olvasd fiam a Talmudot!" Aamadal. A török nök. E, B. után szabadon átírta: Budai/ Sándorné Újhelyi Vilma. Sokszor nem épen megbízható forrásból merített állítás, vagy pusztán költött mese alapján rányomják a törökre az ázsiai barbarizmus sötét bélyegét. Különösen a török nő tarsadalmi élete ellen fölhozzák vádképen, hogy teljesen akarat nélküli rabszolgája férjének, ki pénzen vásárolja meg őt; kénytkedve szerint bánhatik vele, elűzheti, sőt elete fölött is büntetlenül rendelkezhetik. De lássuk mindenelőtt azt a módot, mellyel a török férfi nőt viszen a házába ; tehát a házasságkötés körül divatozó szokásokat ; lássuk a török jogát neje fölött, végül a bánásmódot, melyben őt részesiti. A törökök humanizmusa rég eltörülte arabszolgakereskedést. az embervásár megszűnt Törökországban vagy csak a legfélreesöbb helyein űzi még garázdálkodásait. Sztambulban láttam egy helyet az Akszeraj városnegyedben, egy tágas tért, melyet Avret-bazárnak (asszonyvásárnak) neveznek, hol hajdan nővásárok tartattak ; ma azonban alig regélnek már e viruló térnek gyászos múltjáról, mely rég nem látta az emberi méltóságnak megaláztatását. A török tehát, ha nősülni akar, nem a rabszolgavásáron választja ki életepárját, hanem két módhoz