Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1904-06-12 / 24. szám

N Y I R V I D E K Az a kérdés, hogy csak egyes felmerülhető esetekre mutassak rá, — hogy p. o. váljon a halva született gyermekek halottkémi vizsgálatát, ahol már az életképtelenség szempontjain kivül, más körülmények is vehetők figyelembe, — lehet és szabad-é másra bizni, mint orvostudorra? Lehet-é másra és nem ezekre bizni az orvosilag nem kezeltek halála okának a megállapítását, vagy tűrni azt, hogy a kémi jelentésbe a halálnak más oka tüntettessék fel, mint a mely betegséget feltételezett az orvosi gyógykezelés? Nem aggályos szokása-é az a zsidó hitbelieknél, — hogy halottaikat rendszerint 24 órán belől már eltemetik? stb. Nem az itt tehát a kérdés, hogy mit tart a miniszteri rendelet, hanem az a feladat, hogy az ezekben foglalt hiányok és tévedések pótlására tegyük meg a szükséges törvényengedte lépéseket. Kállay Andrán. II. Tenyész- és luxus lóvásárunk. Szükségét látván annak, hogy ezen másodízben megtartott lókiállitás és vásárunk eredmenyi-ről nemcsak egyesületünk vezetői és illetve ig.izgaló-választmánya, de minden tagja és a t. közönség is tudomást szerezhessen, azt elbírálhassa s a jövőbeni remélhető nagyobb sikerhez esetleg — ha mással nem is — ^ legalább jó tanácscsal hozzájárulhasson, van szerencsém a folyó év junius 4., 5. és 6-án megtartott 11. tenyész és luxus-lóvásárunk adatait — a mult 1903. évivel összehasonlítva — az alábbiakban közölni: 903 904 160 145 316 344 297 317 128 88 1 14 A bejelentők száma A bejelentett lovak száma A bejelentettek közül tényleg felhajtott lovak száma A bejelentők közül kisgazda volt A bejelentett lovak közül kisgazdáé volt 205 148 A bejelentett lovak közül luxus ötös fogat — négyes fogat 5 kettős fogat 10 31 egyes fogat 1 5 hátas ló 7 28 Az 1903-ban bejelentettek közül elmaradt, illetve ki nem állított lovak mind a tenyé=z és nyersanyag csoportba tartoztak, mig a 904-ben fel nem hajtott 27 darab ló mind luxus, kocsi- és háti ló volt. Ezen számadatainkból hiányzik azon lovak nagy száma, melyeket gazdáik — főleg helybeli — de résiben vidéki kisgazdák is — úgy 5-én a kisgazdák lovainak bírálatához, valamint és különösen 6-án VII. sz. katonai lóavató bizottság elé minden előleges bejelentés nélkül beállítottak. Fenti számszerű adatokból világosan kitűnik, hogy az 1903. évi I. vásárunk alkalmával leginkább kisgazdák és főlég tenyész- és nyers anyagukat mutatták be, mig az ez éviben már ezek száma — legalább a bejelentések szerint — csökkent, mig a luxus lóanyag száma nagyban emelkedett. Bár még ez alkalommal is legnagyobb sajnálatunkra nélkülöznünk kellett éppen legismertebb megyénkbeli, valamint közel szomszédos lótenyésztőink anyagát, mégis nemcsak a felhajtás mennyiségét, de annak minőségét is tekintve, kétségtelen sikerültnek mondható vásárunk. Tulajdonképeni, vagyis vásári czélját tekintve, adataink a következők: A vásári irodában bejelentett eladások : 1903-ban 12 ló 7396 kor. összárért, 616 K. átlag árban. 1904-ben 24 ló 17470 kor. összárért, 728 K. átlag árban. Ezen adatok sem felelnek meg a valóságnak, a mennyiben ugy a mult éven, de különösen ez évi vásár alkalmával több eladást titkoltak el a lótulajdonosok — szokott folyamodni. Vagy maga szemeli ki őt már gyermekkorába, vagy megbízatás által köti meg a házasság frigyét. A török leányok és ifjak, mint gyermekek közös iskolába járnak; a lányok tizenkét éves korukig fátyolt nem viselnek, hanem leplezetlen arcczal társalognak és tanulnak a fiu gyermekekkel. Ez megkönnyíti a gyermek közötti ismerkedést, mely később szerelemmé, s pár év múlva házasságá növi ki magát. E gyermekkori ismeretségen kivül az ifjak többé nem találkozhatnak, mert a leány, mihelyt serdülő korát elérte, fátyolt vesz arczára, s ez őt minden férfitársaságtól elzárja. A legalább 16 éves ifjú, ha az iskola falain belől ismeretségei kötött, a legalább 13 éves lány kezét megkéreti a szülei által, s ezek ha:ároznak azután gyermekeik sorsa fölött. A tőrök nőnek teljes elszigeteltsége a férfiak köréből és a társaságból fölötte megnehezíti az ismerkedést és az önakarat választást, mely állapot a házasságszerző asszonyoknak nyújtott keresett forrást, kik nagy számmal vannak minden török váro-ban. A házasulandó ifjú egy ily nőnek, előadja igényeit, fölvilágosítást nyújt állásáról, vagyonáról, s megjelöli az összeget, melyet arájának hozományul leköthet, mert Törökországban a férfi, s nem a nő adja a hozományt, melynek oly nagynak kell lenni, hogy a férfi halála esetén, magat s családját eltarthassa belőle. A hazasságszerző nő ekkor elmegy a lányos házakhoz, s elmondja ékes dicséretek közt, hogy ez s ez az ifjú nősülni óhajt, ha a leányt ott megkaphatná. Ha a szülőknek nincs az ajánlott ifjú ellen kifogásuk, akkor a házasságszerző nö megtekinti a leányt, elmondja a szülei által a leány tulajdonait, s csak akkor beszél vele, ha a szülők nem ellenzik a házasságot. A begyűjtött adatokkal visszamegy az ifjúhoz, s részletes jelentést ad neki járása eredményéről. S ha a vásári feltételek szerint az egvesületnek fizetendő csekély 2% megtakarítása cz. Ijiból. Bár biztos tudomásunk van arról, hogy ez alkalomm.il 30 lónál több cserélt gazdát, vagyis legalább még i gyszer annyi, mint a mult évben, és miként a fenti á latok bizonyítják, az ez evi eladási átlag ár is jóval magasabb amannál, — m'•gis magam részéről a felhajtás minő és mennviségéhez képest ezt is csekely eredménynek tartom. Ennek uiagyarazatát egjrészt abban \élein megtalálni, hogy mig mult évben kevés volt a keresett anyag és ahhoz aránylag sok a vevő, addig ez éven megfordítva volt, azaz sok és jó anyag, de sajnos kevés vevő; más ré=zt a csaknem 3 napra kiterjesztett kiállítás és vasár alatt igazán kevés ideje jutott a vevőn.'k aria, hogy a megvenni szándékolt egyedeket megviz-galhassa és kipróbálhassa, mert az idő nagy részét a birnlat, elölovago tat;is, előhajtás, a lóversenyek és a ka onai lóav.itó-bizottság vizsgálata vette igenybe és mondhatni, hogy a tulajdonképpeni vásár csakis 6-án délelőtt 10-12 uiáig terjedő időre szorítkozott. Hogy vevők ez éven a mult évinél is csekélyebb számmal jelentek meg, annak oka nézetem szerint egyrészt a mult évi vásárunk anyagába.i keresendő, másrészt pedig a csak a bejelentőkre hárítandó azon nagy hibában, hogy bejelentéseikkel következetesen az utolsó perczig késnek, minek következtében egyesületünk is csak a legutolsó órákban képes a — bár ekkor sem teljes — vásári katalógust a lókereskedőknek szétküldeni. Kétségtelen ugyanis, hogy ha ez évi felhajtott szép anyagunk teljes és részletes katalógusát legalább 2 héttel a vásár előtt szétküldhettük volna, az esetben nemcsak a mult évben elk dvetlenedett néhány külföldi kereskedő, de azokon kivül még számos más vevő is érdemesnek tartotta volna vásárunkat fölkeresni és bizonyára jóval kedvezőbb eredménnyel is számolhattunk volna be. Ezen tényeket azt hiszem a t. közönség is elismeri, miért is reméljük, hogy ily nehézségekkel legalább a jövőben már nem fog kelleni megküzdenünk. A bírálatok eredménye sem mondható kielégítőnek, mert egyrészt a junius 4-iki csekély eső a szabadban előállítandó benevezett lovak nagy részét a vásártérről elzavarta, másrészt mivel leginkább félreértések következtében az egyes csoportok együttesen megbirálhatók nem voltak. Igy különösen a nagy számmal bejelentett fogatok közzül csak egy és pedig kisebb része került bírálat alá. A bírálat eredménye a következő: I. Kanczák: dijat nem nyert senki. Csikók: dijat nem nyert senki. Használati lovak: I. Balázsházi János demecseri lakos „Terka" nevű lováért 50 korona. II. Győri Gábor demecseri lakos .Ilka" nevü lováért 50 korona. II. Fogatok. 1. Gróf Wolkenstein Osvald kettős fogata versenyen kivül. 2. Szent-Imrey Pál ötös fogatáéit Dicsérő oklevelet. 3. Vay Jella grófnő kettős logaláért Dicsérő ok • levelet. 4. Vay Gábor gróf kettős fogatáért Dicsérő oklevelet. 5. Elek János kettős fogatáért Dicsérő oklevelet 6. Kállay Frigyes kettős fogatáért Dicsérő oki. 7. Nagy Ákos kettős fogatáért Díszoklevelet. 8. Perlstein Hermán kettős fogatáért E ismerő oklevelet. 9. Kovács László kettős fogatáért Elismerő oki. 10. Okolícsányi Lajos egyes fogatáért Dicsérő oki. 11. Klár Béla egyes fogatáért Elismerő oklevelet. III. Hátas lovakért. I. Kállay Frigyes ,Gj öngyvirág és Bankár" nevü lovaiért Díszoklevelet. II. Ifj. gr. Wolkenstein Oszvald „Flyflap* nevü lováért Dicsérő oklevelet. mindez az ifjúnak tetszik, akkor megkötik a szülők a házassági szerződest a polgári hatóság előtt melyet a biró is aláír. A féi fi hozományát a nő részére a házaság után leteszik az ájtatos alapítvány (Vakuf) pénztárába, s ott kezelik; három év lefolyása után a nő fői veheti onnét a hozományt, melynek addig csak a kamitait élvezheti s csak akkor veszti el a tőkét, ha a saját hibája mi itt a férfi által indított válópörében a bíróság által elmarasztaltatik. A férfira nézve ez összeg minden körülmény között elveszett, a török férfiak tehát ritkán kötnek érdekházasságot. A hazaspar legtöbb esetben akkor látja egymást legelőször, midőn a férfi átlépi a hárem küszöbét, mely szóban nem rejlik valami erkölcstelen fogalom, hanem csak azt a szentélyt jelenti melynek küszöbét egy férfin kivül, a hárem jogszerű urán kivül, senkinek sem szabad átlépni. A nőnek bizonyos jogai vannak a hárem küszöbén belől, melylyel a férjnek büntetés terhe alatt tiszteletben kell tartani. Például a nő minden péuteken igényt tarthat férje részéről fürdőpénzre. Ha a férfi szándékosan nem adja ki nejének a fürdőpénzt, akkor a nő válópőrt indíthat férje ellen és a bíróság kimondja a válást. Ez csak nagy előjog a török nő kezeben férje ellen. A törők háztartás minden egyszerűsége mellett is nagyon költséges. Igaz, hogy a török nő külső megjelenése ment minden divatos fényűzéstől; mindig ugyanazon szinü és szabású köpenyben látjuk a török nőt, mely őt nyakától, a lábbujjáig takarja, hogy valóban dominós alakhoz lesz hasonló. De a fényűzést nem az utczán, hanem a hárem falain belül űzik. Itt a legnagyobb fényt, a pompát, kényelmet igyekeznek meghonosítani. A csak kissé módossabb török is több cselédet, kenyelmos szobákból álló fényes lakosztályt rendez be nejének. Egy ily háztartá-, hol még a nőnek külön konyhája is van, miután a nő sohasem étkezik férjével, III. Gr. Vay Gábor „Abzug német' nevü lováért Elismerő oklevelet. IV. Br. Pemingen Hermán „Kényes" nevü lováéit Elismerő oklevelet. IV. Nyíregyházi kisgazdák anyakanczái. Elsőrendű diszoklevtl: Jánószki Jnnos „Piros" nevü lováért. Másodrendű díszoklevél: Mirsalkó Lijos „Tündér és Comtesse* nevü lovaiért. V. A nyíregyházi Gazdaszövetség dijából. 3 é> es kanczák : I. Nádassy András „Deres" nevü lova 100 K. II. Moravszki András „R-Zsi* nevü lova 40 K. VI. Csikók. 1 Bukovin-zki András .Virág" nevü lova 60 K. II. Bukovmszki József „Luiza* nevü lova 4 > K. VII. Pémdijat nyertek. I. Henzsely András „Rózsa" nevü lova 100 K. II. Henzsely Mihály .Szeles* nevü lova 50 K. III. Racskó Mihály „Sárga* nevü lo^a 25 K. VIII. Nyíregyházi kisgazdák 3 éves kanczái. Pénzdíj: I. Lipa Mihály „Virág" nevü lova 100 K. II. Adami Ar dras „Mylon" nevű lova 50 K. III. Ifj. Hen/sely András „Lila" nevü lova 25 K. IX. Nyíregyháza város dijából. I. Moravszki András ötös fogata 100 K. II. Szakos József négyes fogata 50 K. III. Tomasószki Mihály háimas 25 K. Szíkszay Sándor, g. e. titkár. * * * A lóverseny. A vasárnap délután, a katonai gyakorlótéren megtartóit lóversenyen igen nagy és előkelő közönség gyűlt össze. A verseny rendezősége a következőleg alakíttatott meg : Intézősőség : L i p t a y Béla, Nagy Ákos és N a gy Miklós huszárszázadosok. Biró : Zoltán Sándor. Inditó : Orosz Miklós. Verseny-titkár : Szíkszay Sándor. Mázsáló : báró B u 111 e r Sándor, százados. Totalizateur vezető: Pallaghy Béla. Pálya-orvos: dr. Kállay Rudolf. A versenyek eredménye a következő : I. Gazdasági egyesület dija. Sikverseny. 9 .0 kor Ebből 600 korona az elsőnek, 200 korona a másodiknak, 100 korona pedig a bciratási dijakból a harmadiknak. Táv.: 2100 méter. Három éves és idősebb félvér lovak számára, melyek Szabolcs, Szatmár, Zemplén, Ung és Beregmegye területén elleltek és neveltettek, vagy az ezen megyék területén állomásozó cs. és kir, hadsereg és a m. kir. honvédség tisztjeinek — 19

f

,4. május 1, ota — lulajdonaban vannak. I. Stein Rezső 4é. p. m. Almos. II. Nagy Ákos százados 5e. s. h. Zobnaticza. III. Nagy Ákos 4é. p. k. Leányka. 11. Lovaregyleti dij. Sikverseny 1100 korona, ebből 800 korona az elsőnek, 200 korona a másodiknik. 100 korona a harmadiknak. Táv. kb. : 1600 méter. Három éves és id. belföldi lovak s/.ámára, melyek 1903. és 1904-ben 1000 korona értékű versenyt nem nyerlek. I. Báró Waldbotl Bassmheim hadnagy, 5é. s. m. Quid nunc ? II. Liplay Béla 3é. s m. Újdondász. III. Gróf Pejacsevich A. 3é. p. m. Telramund. Futott még Edlinger Oszkár hadnagy 3é. s. k. Aranyos. nagyon költséges és a férfinak nagy jövedelemmel kell biinia, hogy nő igényeit kielégítse. Ezt mind neki kell berendeznie, nem támasztkodhalÍK neje hozományára, mely hi letezik i , nem s/.ab id a férfinak azt igénybe vennie. Ké.. vagy több nőnél hatványozott fokban emelkednek a kiadások. Két nő, mint egy férj neje, egy fedél alalt, egy háztarlas mellett soha sem fér meg. Minden nőnek külön háremet kell, fényes háztartással berendeznie, mert a nő szűkebbre szorítja igényéit, ha tudja, hogy csak ő egyedüli részese, f rje sz* retetenek, de ha tudja, ho^y f^rje mellette mást is részesít kegyeiben az őt követelobbé teszi, igy tehát csak nagyon tehetős török képes a Mohamed által megengedett többnejüsíg kedvezményei igénybe venni. Ha a török felek házában békételenség akarna lábra kapni, a törvény a ket fél családjából választott békebirókra bízza az ügy elintéz sét, kikn?k kötelessé'e a viszályt elsimítani és a feleket kibékíteni. Ha a férfi válni akar nejétől, négy havi gondolkodási idő van előírva a törvény által, ne hogy meggondolatlanul váljon el nejétől. Ila ez idő alatt°a valast elhaláro ti, megindítja a válopört. A nő, elválása után csak három hó múlva mehet újra férjhez. A válás után a férfi illendően tartozik neje ellátásáról es ruházatáról gondoskodni, te j; halála után pedig négy hóig és tiz napig tartozik várni a nő, s csak azután szabad újra lé'j IPZ mennie. A török nő csak fejét s arc.ának egy részét köti be fátyollal, de űgy hogv szemei, orra s"aiczáiiak egy része lepL'zetlen marad. A finom csalanszövelen át az ébenszinü haj, a gyöngyökkel es félholddal csillogó párta, a piros arcz még sokkal bájolóbban tűnnek föl, mintha nem volnának fátyolozva. Igy látjuk a bazárban, utczikon és sétahelyeken tömegesen megjelenni a török nőket. N ;m igen szoktuk otthon ülni, ha az idő kellemes, hanem fölkeresik a