Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1904-05-29 / 22. szám

XXV. évfolyam. sszíím. ^.v'TCgyháza, 1QQ4. május 30. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként ogyszer vasárnapon. ElöüzetéNi fotii-ici k: postán vagy Egész évre . . Fél évre . . . Negyed évre . . üeiyfcsn házhoz hordva 8 korona. * . 2 . Az előfizetési pénzek, megrendelitek s a lap szétküldése tárgyában lAendö feinólamlások Jóba Elek kiadó-iii!ajct$$$ könyvnyomdájához iskola-n'cza (Janó*zky há'/,) into/.cuitőls', A lap szellemi r^sz.ét képező kul.lemnrek, a szerke-ztó ezime alatt kéretne* beküldeni. Bérmentetlen levelek c«ak ismert kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra » az ílletó költségére külde nek visaz.v Hirdetni dijakMinden négyszer has iljzott petit »«r egysier kízlís.. I I fillér; többszín kSzléi -setében S flll \ nyilt-térl k.lz emények dija soronkint 60 Bllér Apró hirdetések 10 szóig4 > 81.minden további ••} < fi . Vaotag b-lüvoi sjedelt sétsz-resen számii Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (II. kerület iskola-utcz$ 8-ik szara); továobá: Goldberger A. V.. Eckstein Bernát es Általános Tudósító ml Budapesten, Haasenstein es Vogler uoiUjaban Bécsben, es^Budapesten, valamin! Németország és Sveicz fővarosaiban. Önkormányzat, i. Ave Caesar, moriturum te salulo: Isleu veled haldokló vármegye, fogadd végperczeidben üdvözletemet! E szavak jutottak eszembe, ezekben láttam megfelelőnek elparentálni a mult vármegyei közgyűlést, olvasva a „Nyírvidék" utolsó számában az ennek lefolyásáról szólló jelentést. S hol? az újdonságok rovatában. Tehát a vármegyében előforduló elsőrendű eseményről — egy törvényhatósági közgyűlés lefolyásáról, nem érdemes megemlékezni egy külön rovatban és czikkben, — nem; hanem bele kell annak kerülni a .mozgó képek', az „innen onnan", az „esik az eső„ és a „személyi hírek" rovatába. Szerencse, liogy még nem kerültünk bele az apró hirdetésekbe. Váljon mi vagy kik lehetnek okai annak, hogy a közélet színpadján már csak a diserét súgónak szerepét adjuk; mi, — hogy ott se nem tapsolunk, se nem fütyölünk, hanem unatkozunk és ásítunk? Mi lehet oka annak, hogy a karzat üres, az első felvonás után pedig mindenki menekül ? Talán a darab rossz? Nem. Hiszen közügyekről van szó. Talán a díszlet nem illik bele a komoly keretbe? Dehogy nein. Ott van két magyar király, olt van Kossuth Lajos, ott vannak jeles múltú elhalt őseink, akik biztatólag tekintenek le reánk. Talán az alispán és az állandó választmány csalhatatlanságához nem fér szó, vagy talán azon meggyőződés vert már mély gyökeret közéletünknek termő talajában, hogy a „nos universitas" ma már egy üres fogalom, sőt kevesebb ennél is: egy conventionálishazugság s hogy a mi szavunk és közreműködésünk úgy sem lendit már a mi közkormányzatunk és sorsunk kerekén? n u Egy kis leány . . . Egy kis leány azt mondotta énnekem : Hogy nem leszek hü szerető sohasem, Egy viraggal nem érem be egyszerre, Csalfa lepke az én szívem szerelme. Hejh ! hogy akkor a szemembe nem nézett Gyémánt napja barna kis lány szemének, Egy tiszta könny ragyogott a szemembe. Fájó lelkem búbánatos szerelme. Óh I ha e könny ráhullt volna kezére. Mint harmatcsepp gyönge rózsa levélre — Tudom . . . tudom itt pihent vón' keblemen . . . . . Egy hulló könny mit nem tett vón' Istenem ! Szerelmemről de sok szépet beszéltem. Szeme fényét dalaimba beszőttem. Az ég minden lángja égett szívemben, Bíbor ajka csak mosolygott hitetlen. Szerelmemnek fehér oltár virága. Búsan hullott a közönynek porába, Lett belőle gyászlevelü bánat fa ... . .... Fájó lelkem ott kesereg alatta. Búbánatom halvány beteg liliom, Irigy világ legszebb álmom siratom. Nem tartozom semmivel már teneked, Elraboltad szép csillagos egemet. Szép leányok irigy bűnös angyalok Ártatlanul de rossz hírbe hoztatok. Átkot szórnék, hogy ha tudnék reátok Mennyországból ledobott szép virágok. Kéky István. Hát ez nem igy van. A történet nem erről tesz tanúbizonyságot, — hanem arról, — hogy a vármegye többször H olt már a megsemmisülés küszöbén két izben, még pedig hosszú éveken keresztül lett megfosztva hatósági és nemzeti jellegétől vagy merőben szünetelt; — és mégis felocsúdott, s ismét erőre kapott s teljesítve kötelességét, nem egyszer mentette meg a hazát. Természetes, hogy a mai vármegye nem lehet a rendi alkotmány vármegyéje; helyes, hogy a jelen kornak vezéreszméihez alkalmazkodva, — ma már összetételében sem azonos a inaltunk ezen intézményével; bizonyos, hogy a követküldő vármegye politikai képe más volt s hogy a parlamenti kormányzat életbeléptével hatósági és kormányzati szerepkörének is módosulni kellett. Ue úgy magában véve, mint összehasonlítva más államok közkormányzati szerveivel, a magyar vármegye még mindég oly intézmény, hogy annak keretén belől a közjó előmozdítására irányuló törekvés számos vonatkozásban érvényesülhet, lehetetlenné, mert feleslegessé teszi a hatalmak központosítását és igy biztositékául szolgál ezeréves alkotmányunk fennállásának és sérthetetlenségének. Ne ezen páratlan nemzeti intézményekben, hanem önmagunkban és közömbösségünkben keressük tehát a hibát és azon hazafiatlan felfogás és kijelentések forrását, hogy a vármegye bizony már csak lomtárba való akár egy ócska bútordarab, — valamint azt is, hogy a sajtó sem emlékezhetik meg hatósági gyűléseinkről — a melyekben egybe nem gyűlünk, beszédeinkről, a miket nem tartunk és határozatainkról, a melyeket tanácskozás és vita nélkül, gépszerűen szavazunk meg. Pedig, bár nem mondhatom gazdagnak a mult törv. hat. közgyűlés tárgysorozatát, annak némely pontjai mégis megérdemelték a közérdeklődést. Ilyenek: az alispán időszaki jelenlése, — a közig, bizottságnak a kormányhoz intézett évi jelentése, — küldöttségi jelentés a tanyák ég puszták egészségügyi viszonyainak szabályozásáról, — a nyíregyháza—vásárosnaményi vasút, valamint ezzel kapcsolatosan Szikszay József indítványa a nyíregyháza—vásárosnaményi vasútnak a nyíregyháza —mátészalkai vasúti társulat által leendő kiépítése ellen. Mindezekről a jövő számban. kállay András. A leány internál us < vzár.»«. A nyíregyházi leinyinterrátus igargató-tanácsának utolsó ülécé'i : el veti jegyzőkönyv fekszik (lőttünk, me; lyet érdemesnek tarlunk nnpyobb vonásokban ismer! tetni azért, inert taj< kozásul szolgál megyénk e hiányt pótló s egyedül állo lonlos intézményi-nek utolso évéről s némileg képet ny ú 1 j i a fiatal intezet jövőjének is. A jegyzőkönyv sz mit megválasztottak igazgatónőül az tddig próba é\re alkalmazott Török Erzsébetet. Jellfinzi a tialul igazgatónő leidkivüli ügyszeretelét, sikereit és buzgalmat az örvendetesen tudomásul vett évi jelentés, melyei i rdekességénél fogva egész terjedelméb< n közlünk. Idejövetelem első perczétől fogva megérlettem, lelkem mélyéi ábre/tem a református internátus ama szei.t czélját, hogy a fejlődő gyermeki lelkeknek olyon irányt adjunk, hogy azok eletenek minden mozzanatát igazi erkölcsös motívum irányítsa s meleg vallásos ke* dély hassa át. Ennek megteremtését czéloztuk, mi«or estenkent - elvégezve a napi munkát — egy asztal köré üilünk s bibliankat kezünkbe véve olvasgattuk, emlegettük Llen igéit, hogy hadd szálljon szerény kis 1 gyülekeze'ünkbe, az ő ártatlan lelkükbe is Krisztusnak I szelleme, az ő békéje, szelidsege. Hol én magam olvasI tani, majd ők olvasgallá

1* felváltva a felvett rész egyes szakaszi-íi, m lynek elteimét kitejtellük, tailalmál röviden elmondtak s a belőle levont tanusagot elisraételgeltük. A halast aztán ilaiul a az a csendes, szelíd magaviseltt, melyet tanúsítottak, midőn egy-egy ilyen j estén biblia olvasás u an felvezettük őket a háló terűn be; eláiulva az az odaadás; nielylyel ilyenkor közös es é'i im nkal elmondiuk. A fentem itett czt.bol járunk vasárnaponként tempkniba, ha azt az időjáiás megengedi, ellenkező esetUdvari szállító. (Czigányportrait dialógban ) Irta: liuday Sándort lé, Újhelyi Vilma. ^ ! En, a ki varrok a folyosón. Mursa, a bzemelyek : f kj m;gál[ a ,

|áz plőu es na

gy

0t köszön. Mursa : Csókolom draga kezil, lábát a nagyságának. Hogy tetszik magát élvezülni méltóztatni ? En kérem aláson c.-ak azért a kis sárga macskáért bátorkodnám fellépni, a méket Ígérni tetszett, xíldom érte azt a drága szent vérét ! É-.i: Minek magának az a kis czicza ? Mursa : Hogy legyen nekem is olyan. Meg hogy az egerek, patkányok ne pusztítsák ki kamramat, mA-t ezen esik köztünk Birkaval mindig a veszedelem. No hat hadd tömöm be a szájat azzal a macsiával. Nem is kívánom en azt, hogy épp ingyenbe essék. Csináltam érte a nagyságának ezt a szép szenvonot. Nézze m-g azzal a nagyliszteletü szemeivel, milyen kellemetes a formája, mi.yen alkalmitos az alakulása. Nincs ennek pátja a vármegyében, éppen mint a nagysiganak. Olyan .-/énvonó ez, hogy magatol sűl ki u'ána a kenyér, ha ez nem ig.iz, ragadjon le a szam örökre, mint a sült halnak. Én: Jil van Mursa. Van ugyan a luiznál szénvonó vasból is, I-DOI is, de ha már fáradt vele, hat elfogadom. Mi az ára ? Murs.i: M.udjáit a lülemre zsugorodjék a szám, hogy csud mra jáijanak az emberei, ba pénzért hoztam. Nem kel nekt m egyéb ;.nnál a kis macskíi.ál. No ez szép nagatól. De itt van m -g a m .c-ka melle egy korona dohányra. Majd elp páljik Borkaval, ba majd az új oluui padjat lap,szíjak. C-ak hogy ehhez hozzá kellene fogni mentől elóbb. Mursa : Akasszanak fel ene a virágos geszt nyefára, ha mar holnap b le n ni .Punk ebbi a sármunkába. Csak méltoztas=ék oda polyvát, vizet meg földet hordatni. Én : Olt van az n ár régen mind. C«ak fogjanak ho/.íá, hogy jól kí-záradjon, mire a takarmanyt ra kell rakni. Mursa: Arról már én felelek. Deimedjek olyan márvány fává mint ez a lornácz-oszlop, ha olyan sima nem lesz az a pad fö dj<-, mint a tükörjég. Nem talál az én munkámban h bát meg a király kanczellist»ja sem. S.éles e szép hazaért sem szomorltanam én meg a nagysagat. Elég nagy szoinorusaga volt, hogy a drága édesapját e.velte a jó IsU-n. Sírhatnam, ha «szembe jut, hogy tavaly milyen jó tréfáló kedve volt, mikor a sutóház padját tapa-ztottam; akkor volt itt legutó'jára, eszein azt a sze nt szivét neki. Még milyen szépen is hegedült a lelkem idta, nyaló n a maját; kivált a Hikoczy bokázó busangojat ; vétek drothidni annak a kéznek, aki olyan szépen tudta húzni úr muziikás t mber léiére. Soha "se lesz nagyságán k olyan draga jó szülőapja, ha szazesztendeig el is, mint -z öreg füviczispan úr volt. Az en igaz jó blenem halasztalja is meg a sir földjeben a maga-ztos porait. De azért ne lessek magát annyi búval keserilén. S-jnálora én a nagyságát, ha végig n sem ebben a gyaszfekele komoly rulujíban. (Ingujjával >gy kepz.lt könnyet Wiülgtt, mely sehogy sem akar leire önni) Virító kél orczájahoz be jobban illeti az a tavalyi kékkoczkás ruha. Az volt csak a szép. Ha én azt a ruhát Borkara akaszthatnám, dehogy cserélnek a római pápaval. Olyan volna az abban, m.ot egy kis királyn-. K l álio esztendeig tennék a nagysaga ingyen (apasztó mesterember.-, azért a selyemkcczkás tüllruháerl. -Mit aggatná azl a narysj'ga inasra, mint ilyen hűséges i mben-nek a feleségre; hiszen mi mindaketten Bor kával őrizi üi ejjel napp.il ezt az úri porlat. Éi: Hal hi u

ry =z reti Borkát, miért veszekszik mindig véle Mursa; M rt nem lehet ám azt a csúf cselédet máskéi p megjámborítani, ha egyszer neki ered az a lebcses nyelve. E kiabál engemet olyankor: fekete kürtőnek, kaiotya Gyurinak, fütyöli Pestának. Mintha bizony ő meg olyan feher lenne, mint a szentlélek galambja.