Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1904-05-29 / 22. szám

2 N Y I R V I D E K ben pedig, a hid' g téli napokon itihon énekeltünk, imádkoztunk s olvastuk a szentírást. Vasárnap délutá­nonként vallásos és hazafias történeteket olvasgattunk, részint kis könyvtárunk könyveiből, részint az „Olajág" és .,Mustármag" megjelent számaiból szerdán es szom­bat délutánonként, midőn az iskolai tanítás szünetel, a német nyelv gyakorlására gyűltünk össze. M gtanulták a gyermekek ezeken az órákon a leggyakrabban előfor­düló tárgyak neveit, egyszerűbb mondatokat fűztek össze a tanult szavakból, gyakoroltuk az olvasást, la nullák olyan játékot, melyet németül beszélgetve ját­szottak s ennek keretében elsajátították a virágok, majd a gyümölcsök neveit s igy játszás i L-llett tanulgatlak, mintegy észrevétlenül. Német dalt is aiultak már ilthon, mit igen kedvesen én kelgelnek matekul is. Ilyen esz­közökkel igyekeztünk hatni érzelmeik r 1, igy törekedtünk finomítani lelküket. Hogy az intézet megfeleljen czéljának, a gyerme­kek szellemét fejlessze, az iskolának hű támasza legyen, gondot fordítottunk arra, hogy a kis leányok a tanu­lásban haladjanak. Az iskolából hazatérve, a mint 1 —2 órai játszás után kipihenték magukat, osztályonként magunk kö.é csoportosítottuk őket s hol magyarázva, hol elbeszélve, m íjd kérdezgetve, a fe'adaiot velők meg­értettük s tőlük (gyenként kikérdeztük. Tanulás után rajzaikat készitgették el, vagy kézi munkáikat csinál­galták. A szükséghez képest érintkezve az iskolai igaz­gatónővel rs tanárokkal, é lesültem tőlük a növendékek előhaladoltságáról. Növendékeink különböző képességeik­nek megfeltlőleg megállják helyöket osztályaikban Még a leggyengébb is, ki év elején alig lud'a be'célni magát új helyzetébe, most már bátrabban halad. Ide toldok még a zenében tett előhaladásukról is né­hány szót. A három kis lány, a ki Vaiga György tanitó úrtól hetenként 2- 2 órán nyer oktatást, már észrevehető hala­dást tett a c^imbalmozasban. Ölöm nézni milyen szívesen foglalkoznak a lánykák a zenével s milyen nagy hatást gyakorol rajuk a zene már ezen a fokon is. Ma még ez az egy hangszer áll az intezet növendékeinek rendel­kezésére. De mint szükségesnek vélt, kívánatos dolgot emlitem fel azon óhajon at, tárcsák meghozhatná az egyház azt az áldozatot, hogy a növendékek számának gyarapodásával a jövő esztendőben még egy zongorát is rendelkezésükre bocsá'ana. A szellem fíjlesztése melleit a Usti élet gondozását issziin élőit lailolluk. Részint az élelmizcnő által nndesen, izhtesen felszolgáltatott eledeleknek, részint a tisztaságnak, kellő melegről s egyéb egészségi feltét, lek­ről való gondoskodásnak t redmenyeként — Isten irán i nagy bálaval — elmondhatom, hogy úgyszólván az egész telet betegség nélkül él lük át. A gyermekek test­ben, lélekben egészségesen, vidáman végezhették napi munkájokat. Egy kis lány jött hozzánk beteges szem mel s nagy sajnálattal emlitem meg, hogy szeme itt nein is gyógyult meg, ezért szülei most Debreczenbe vitték, hogy ott szakorvos által gyógykezeltessék. Mint az egészség ápolásának egy eszközét, felemlítem azokat a kirándu'ásokat, melyekn 'k színhelye a város kö/.ele­ben levő erdő. Egy vagy másfél orai sétálás utan megpihenünk, elkölljük a magunkkal vitt vagy ott né­hány krajcárért beszerzett uzsonnánkat s aztan csende­sen hazavezetjük az örömben és szaladgálásban kifáradt, de ezért vidám gyermekekel. Mint az intézeti éleinek, annak hatásának ered­ményét, f limitem végre márczius 15 iki kis ünnepélyün­két. Hazafias dalok é..eklésebői, imádkozásból, szavala­tokból állolt családias szineze ű kis ünnepünk, melynek értéke nem annyira a produclumok kiválóságában, mint inkább a szerenyen, egyszerűen kfejezésre jutta­tott érzés őszinteségében, igaz eizésélen rejlett. G-ak köszönetet mondok újból azoknak a tL-ztelt ig tanácsi tagoknak, kik megjelenésükkel emelték összejövetelünk ünnepélyességét. Ezekben foglaltam össze nagy vonásokban növen­dékeink előmenetelét. De ez intézeti elet hatása teljes valóságában szivök, — leikök mélyébrn rejlik s hiszem, ki is fogják azt mutálni, — ha itl kisebb mértékben is — majd az élet alkalmatosságaiban. Ki kell emelnünk De meg is járja egyszer velem, h 'hér seprűzze meg azt a pisze orrát annak a fertelmes asszonynak. Meg meg­találom egyszer ölni, ha megharagít. En : Ilit akkor kivel tapasztaná meg az én pa­domat ? Mursa ! Egy magam la! Aztán kapnék éu minden ujjamra akar hatot is, szebbné.-sz bbeket. Akkora gö­mők nöjjenok a fejemen, mint azok az üveggolyók, ha nem igaz, hogy mikor én lárgyalkodni kezdek valakivel, úgy tapid-aí én ho záin, mint a méz. Én: Ugyan m beszéljen ilyen badarokat, éije be Borkával, s holnap kezdjenek a tapasztashoz. Mursa : Ugy lesz minden. Hátha még ráadhatnám a feleségemre Ur napra azt a ru'iat, bizony szebbel mutatna bfnne Borka, mint az a templomi s^lyemzászló a pioc-esszión. En : No jól van ; ha már annyira bondik azért a ruháért, hát odaadom ; de a kerti há'at tartozik érte kimeszelni, kivül, belől. Mursa: Könyökig szakadjon le a két kezem, ha még a héten meg nem lesz. Tűzbe is belepnék én a nagyságáéit es éppen csak irgyen, sunmi tizelés ndkül. Bej is illik a varrólü a kezébe, nyalom meg, nini ez a szegfű bokréta ebbe a pohárba ; hat meg az a lenyes karkötője úgy zörög lajta, mint a ral>ok láncza. halalos vétek, hogy a lábaira is nem rak egyel, mikor van hála Istennek miből, ugy csattogna az ott, akar a saikantyu. De azért igy is aranyos asszony a nagysága, eszem a haló üdvösségét; soha se Liitam ilyen jólelkű tájin asszonyságot látni, pedig már én csak nagy darab földet bejártam. En : Hát hol járt ? Mursa: Jártam én Dibreczenben is, mikor másod­magammal olt a Dunaparlon olyan fenyrs bádogfedelü tornyot építettem, hogy az egész Szep;s-nyirségen n ncs párja. Én: Igazat kell ám beszélni, nem foly a Duna Debieczennél. dr. Konlhy intézeti orvos évi jelentését, mely szerint az egészségügyi viszonyok és él-lmezés az egész év folya­mán a legjobbak voltak. Elhatároztatott, hogy az intézet évzáró ünnepélyt rendez s a jövő évi növendék­felvételről s felteteleiről a közönséget hirlapilag, kellő időben értesíteni fogja. Szerencsés gondolatnak tartjuk, hogy felügyelt ti és véleményezési hatásköriéi egy elég kiterjedt és jól össze álogalott női felügyelő bizottság alakíttatott, mely­nek lapjaiul megválasztanak Andrásy Kálmánn­3, Bartók Jenflné, Bodó Pálné, báni Feilitzsch Bertholdné, Fej r Barnané, Gaál Elekné, Gencsy Aiberlné, Genc>y Béláné. Görömbey Petemé, özv. Hegedűs Edéné. özv. Hegyi Mihályné, Jarmy Márlonne, Joba Elekné, Juhász Etelene, Koczogh Józsefné, Kor..iss Gézái é, Kun B-italanné, László Gyuláné, Lukács Ödönn\ Me»ye ry G -zan^, Me/.össy B láné. Nagy L'jo=né, Nozdroviczky Jenőné, Ozsváth Pálné, Pechy Palné, báró Podmaniczkv Gézán 4 Pongrácz Aladárné, Porzsolt Ádamné. Somog, i Jozsefné, id. Szalánczv Eerenczné, Szesztay Zoltánné, Szikszav Andrásné, Szúayoghy Miklósné, Tomori Andrásné, Tóth Gáborné. Tóth Pálné, Töiök Gyuláné, Ujfalussy Beláné, Újhelyi Tamásné, Vens Jánosné es Zoltán Imréné. Kellenio iiiip l,;en, kellemjs napja volt a nyiregyhá'.i tanilói járáskör tagjainak (persze csakazokn.k, akik ott vollak) foly év május hó 24-en, meri akkor tartotta említett járás­kör évi rendes közgyűléséi Ujfehéitón. Pardon! Nem volt kellemes nap, intrt hiszen Orbán napján ik elö­napja lévén, már a nyíregyházi állomástól elindulva kis mértekben hideg, szeles eső eselt, a mi Ujfehéitóra érve, való ágos zápor esővé vált, úgy annyira, hogy a rend.ző, egyúttal fogadó bizotlsag tagjai esernyők alatt hideg időben bar, de forró kebelből jövő meleg szavak­kal üdvözölte a tanítókat és a szívesen ré zlvevő tanügy­barátokat. A mióta a nyíregyházi tanitói járá-kör vándor­gyűléseket tait, annak nem sok ideje van; de tagjai meggyőződhettek arról, hogy Szabolcsvarmegye egy oljan n.egye, a melynek egyes községeiben — ebben a mostoha, mondjuk szegény világban is — meg van a dicső elődöktől mini egy á'öröklött magyar vendég­szeretet; pedig a s.íves vendéglátás — ebben az anyagias világban — ma már nagyon kevés helyütt tapasztalható. A múlt évben Nagykálló község volt az, a mely a járáskor tagj <ival szemben a meleg fogadtitás és e!ő/ékenysg terén kitett magáért; ez évben pedig üjfehérló tündökölt hason minősé 0'bfn. Egyesült erővel, közös akaraital a legmgyobb akadályuk is legyőzhetők, a könnyebben keresztül vihető doigok pedig annál könnyebben és fény esebb n sikerüi­helnek. Ily nemes önzellen egyetértés volt Ujfeherló községében akkor, a midőn a tanítóság ügyét felkarolva, — a rendezőség buzgó törekvése és kellő előkészítése folytán — a tanítókat és az érkezett lanű^y barátokat a képviselő testület, tehát a város is vendégeinek tekintette. Szép és köveUsie méltó példa! Ujfehértó közönsége ünnepelt ezen a napon. Miért? Mert a nemzetnek v .lodi na| számosai — magukat tovább képezendők és művelendők — jelentek meg a város falai között. Meglátszott nagyjána , aprajának derült arczán az a boldog megelégedés, hogy kedves vendégeiket oly készséggel, odaadással fogadhatták és láthatták el. Az előzékenység, mindé íre kiU rjedő figyelem, a/ok a mosolygó arezok, azok a szives házi gazdák m nd oly jelenségek voltak, hogy azt tollal leirni képtelenség, azt csak látni és tapasztalni kellett, akkor a vendégek is kénytelenek voltai velük együttesen örülni, ama nevezetes napon, a mely a lakosságnak ünnepszámba menő napja volt, a vendégeknek pedig egy kedves, feledhetetlen nappá vált. Valaki azt kérdhetné, m'ért voltak azok a szives házi gazdák? Azéit, mert ott maradlak Nyíregyházáról egy néhányan, (sajnos, hogy nein sokan) a vidéki tanítók is messzebb vidékről többen, hogy a .Tanítók Mursa: Hát az ördög tudja, hogy hijják ott azt a nagy, ménkű feneketlen széles vizet ? Én: Hortobágyi pusztának. Mursa: Ejnye, áldum azt a kegyelmes Lölcs fejét, mindent tud, mint egy esperes. De méltóztassék hiteles lenni nekem abban, hogy én sokfelét tudok csinálni. Kutat is olyat csináltam én már, hogy a munkácsi vár kútja, hozzaképest csak verébnyom. En: Ilyen ügyes ember létéie, hogy adhatta rá magát a lapaszlásra. Mursa : Csak azért lelkem i agysága, mert nem adom egy faluért, ha ebben a nagytekintetü udvarban egyszer végi^húzhaiom a simitómat. Hej, be sokat is kerestem én már világéletemben. Én : Mondja, mennyit ? Mursa: Leintett vagy hatvanezer korona. En: Annyi tán még sem volt. Hat hány éves maga ? Mursa : Repczekaszáláskor leszek ötvennyolez, meg­követem aláson. Szép idő ez. Minden esztendőben keres­tem legalább is egy szá'. koionát. Én : Igy kereshetett vagy ötezeret hosszú életében, s ehhez odafér könnyen az a két semmi is, nulla képében. Mursa: Ugy-é? tudtam hogy nem hazudok; tö viből harapnám el a nyelvemel, ha elszólnám imgamat a nagysága előtt. Mindig van nekem annyi eszem, a mennyivel eszem. Tudom, hogy kivel beszélek. Én: De hova tette azt a tenger pénzt ? Mursa: Csakis Eorka prédálhatta al, mert az ma­gára venné a kassai nagy harangot, a bécsi István lor­nyaval egyült, úgy szereti az magát eziezukázni. De úgy is röpdösik az mikor fölöltözik, mint ez a páva itt a kútnál. DJ Uram Istenem, mit látok ? Véjre következik. m Háza" javára rendezett, jótékonyczélu műkedvelői színi­előadást végig nézzék s igy filléreikkel a „Szabolcs­vármegyei Altalános Tanító Egylet" által létesítendő szoba alapját növeljék. Mindtn sikerült dolognak kell, hogy legyen oly tényezője, mely a siker biztosítására nézve mindenféle módozatot és eszközt felhasznál. Ily tényező volt Ujfehértó községében a műkedvelő társulat, a mely — az önképzés mellett — a társadalmi élet felvillanyozz ­sara is hivatva van. Tagjai nem kiméivé semmiféle faradságot, hiteken keresztül készséggel áldozták fel estéiket a tanulásra, begyakorlásra, hogy Uj tehén o intelligens közönsége, szorosabban veve pedig az érke­zendő vendégek szorakoztatasára, mulatlatasara elő­adandó jótékonyczélu szini előadásuk a kívánalmaknak megfelelően sikerülj jn. Buzgó törekvésüket fényes siker koronázta. Megállottak he.yüket a szereplők ugy egyen­kent, mint együttesen is ; előadásuk gördüekeny, sima az emberi kedélyre kellemes benyomást hagyó volt. Csak előre! Törekvésükben legyenek mindig ki­tartók. Ne lankadjanak el, azon esetben hiszem, hogy nemes községük intelligens közönsége részéről — az önmaguk művelése mellett — az elérendő sikerekeit elnyerik az anyagi, főleg pedig az erkölcsi jutalmat is. Szerénytelen lettem volna, ha az igen tiszleli hason foglalkozású ujfehértói kartársaimról előbb eni é­kezlem volna meg ; szivembe lesz bevesve, meleg, rokonszenves fogadtatásuk. Bi'.ony ők is kiveltek a láradtságból az oroszlán részt; de kellett is azt lenniök. Hiszen, ha a tanítóság nem tenne semmit saját ügyeinek felvirágoztatásáért, miként kívánhatná azt a város vagy község — ámbár tanügybarát— de mégis laikus közönségétől?! Vezérelje őket ezen jóindulatukban továbbra is a Mindenhaló és akkor megelégedetten fogják elmondhatni: .Megtettünk mindent, a mi tehetségünktől tellett, de meg is van a kivánt siker és eredmény!" Eimull, lezajlót* egy örömteljes nap, nem maradt meg más, mint egy kedves visszaemlékezés. Halállan letiem volna akkor, ha eze.i kedves emlék megteremtői­ért itl, e lapok hasábjain is meg ne emlékeztem volna. Köszönöm azoknak. Tartsák meg továbbra is azon páratla i, szíves, magyar vendégszeretetet, hogyha egy idegen, mint vendeg megjelen szíves körükben, elmont­hassa: „Ujfehértó egy valódi magyar község I" Islen éltesse e magyaros gondolkozású, a szépért, jóéit és nemesért lelkesedni tudo község deiék lakosaii ! Nyíregyháza, 1904. év május 25. STOFFAN LAJOS. * * * Tanítók gyűlése Ujfehértón. A „Szrbolcsvármegyei Tanitó-Egvesület" nyíregy­házi jarásköie f. In 24-én Ujfehértón tartotta évi köz­gyűlés t, mely úgy a tagok és tanügybaratok érdeklő­dését, mint maga az ülés szellemi értekét tekintve, fé­nyesen sikerült. Érdekes volt látni, az esős idő daczára is, mint sereglettek össze a szélrózsa minden irányából, — egyik tanno, másik érdeklődő, ki vonaton, ki tengelyen — a népneveles lelkes apostolai. Maga a járáskör, csaknem valamennyi tagjával megjelent. Hanem aztán Ujfehertó művelt, magyar közönsége is megmutatta, hogy mint érez a magyar néptanító iránt! A reggel Vs8 órai vonattal érkezőket a város ne­vében Balogh Lajos főjegyző rokonszenves, meleg sza­vakkal üdvözölte, mire Kubacska István a járáskör el­nöke köszönte meg a lelkes fogadtatást. Ezután a város birtokosai állal rendelkezésre bocsátott mintegy 50 ko­csin — szakadó esőben — vonult be az érkezők serege az ev. ref. egyház hivatalos helyiségébe, hol már őket terített asztalok várták reggelivel. Az ülés délelőtt 9 órakor vette kezdetét a „Kaszinó" nagytermeben. Jóleső őrömmel láttuk, hogy a járáskör tagjain s az iskolázott úri-osztályon kivül, meglehetősen szép számmal vett' k részt a földmives gazda-emberek, kereskedők és iparosok is. Szóval örömmel láttuk, hogy Ujf'ehéitó város értelmes közönsége meleg érdeklődessel kiséri a kultura alapvető munkasainak értekezletéi. Kubacska István, a járáskör elnöke tartalmas meg­nyitó beszédében üdvözölte a tagokat és érdeklődő tan­ügybarátokat, mire Dr. YVilt György, a vármegye kir. tanfelügyelője, mint a nevelés- és tanitásügy lelkes ba­rálja buzdította a járáskör tagjait a magyar nemzeti kultura kiépítésére. Élénk érdeklődés kisérte Fejer Mihály ujfehértói tanító gyakoilati tanítását, úgyszintén Stoll Ernő bírá­latát, valamint Bónis Menyhert terjedelmes, de mind­azonáltal tanulságos értekezését és Fábián Ferenc hoz­zászólását. A tárgysorozat 5-ik pontját képezte: „A fiúisko­lában alkalmazhatók-e nőtanitók?' c. vitatétel. Már a címéből is következtetni lehetett, hogy ez lesz a gyű­lés legérdekesebb pontja. Kidolgozta es felolvasta Fekete Mátyás (ujfehértói), az értekezést bírálta Orsovszky Mariska. Mindkettőre ugyancsak hangzott az általános megjegyzés: „Rövid, de velős." Megindult aztán a vila. Volt hozzászóló bőven pro et conlra. A nagy vita vég­eredménye aztán az leli, hogy a nőtanitóknak az első fiúosztályban való alkalmazhatósága szótöbbséggel ki­mondatott. Általános érdeklődés mellett, olvasta fel Szabó Gyula ujfehértói tanitó „A lelki átöröklés a nevelés szolgáhtában" c. munkáját. Azután a központi választ­mánytól áttett ügyeket ismertette Nandrásy Aurél, Stoffan Lajos pedig az „Eötvös-Alap" helyi gyűjtő­bizottság és a járáskör kebelében fennálló „Önsegélyző­Egylet" elnöke terjesztette elő jelentéseit. Igen szívesen hallottuk az elemi iskolai tanítással nem foglalkozó, de mindazonáltal az egyes pontoknál [elmerült vitatkozásokban alapos tájékozottsággal részt­vevőket, nevezetesen: Dr. Wilt György, Dr. Mezősy Bela, Bogár Lajos és Dr. Kelemen Adolf urakat. Az ülés délutáni egy órakor ért véget, mikor csak­nem az összes jelenlévők — mint Ujfehértó város vendégei, — közebédre vonultak. Olt aztán a fehér asztalok körül, pompás ebéd mellett élveztük a szebb­nél szebb dictiókat. Orsovszky Gyula a „Szabolcsvár­megyei Tanitó-Egyesület elnöke Ujfehértó lako-^:' 1,

Next

/
Thumbnails
Contents