Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1904-05-22 / 21. szám
XXV". évfolyam. 21. szám. Nyíregyháza, 1QQ4. májas IDEK A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési fel tételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre 8 korona. Fél évre 4 Negyed évre 2 , Hirdetési dijak: Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A l aP «elleml részét képező küldemények, lap szétküldése tárgyában leendő fd*M& |* , M.odea b M Íb.ot< p.tit .or lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos fo Kadutnak1í " kö t" «»M><.vi ks.li. e.atéb.a* fill könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám . b , .', . „ ,, A nyitt-téri kdiletnénTek dija soronkint 00 fillér (Janószky hazj mtezendők. Ü^S&SttJi™** ' M X^tl^WX^Xt Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Altalános Tudósító altal Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. Társadalmi bajok. Nem vagyok hivatva a földet sarkából kiemelni, sem szakadatlan útjában megállítani s pályájának mást irányt adni, még csak országokat kormányozni sem, csupán Isten által számomra kimért munkát végezni nap-nap mellett és sorsomba belenyugodni. Bele is nyugszom. Hisz' az emberiség 9/io része labsaukint beletörődik sorsába. A gazdag megszokja gazdagságát, a szegény szegénységét, a boldog boldogságát, a boldogtalan boldogtalanságát, a szerencsés szerenc-éjét, a szerencsétlen szerencsétlenségét; a gyászoló beleéli magát gyászába, a vígadó vígalmába, a lump az éjszakázásba, a zsugori fösvénységébe, a tékozló könnyelműségébe; a madár beleszokik fészkébe, a borotva tokjába, a veszekedő házasfelek hadakozásaikba . . . . s így tovább. Elvégre mindenki enged életében, ha többször nem, legalább egyszfr, elfoglalt álláspontjából, nézetéből. Lehet, hogy ha öregszem, én is belenyugszom uemcsak sorsomba, de a mostani társadalmi viszonyokba is Az ár mindenkit magával sodor. NagvoD kevesen maradnak az útszélen, még kevesebben igyekezuek az ár ellenében. A kik pedig, ha ugyan találkoznak ilyenek — e.z^l szembe eveznek az élet zivataros tengerén, azt mondják rá: .Bolond" vagy: .Bogara van az Istenadtának." Szóval kigúnyolják. Lehet, hogy sokan engem is kárhoztatni fognak jelen czikkemért, de én ebbe beletörődöm, mint sok más dologba beletörődtem én beletörődtek mások a tru'tban, a jelenben és bele fognak törődni a jövőben is. „Szólj igazat, betörik a fejed." Mondja a példaszó, egy másik pedig ezt: „Igaz mondás nem emberszólá8." Nos'! és én mégis egy pár igazmondással lépek a nyilvánosság elé, bízva abban, hogy az olvasó közönség — már csak azéit is, hogy e czikk megírására a legjobb indulat vezérelte gondolataim menetét s euuek A „Mjirtiiék" tárolja. Szentlélek Isten. Irta : Szabolcska Mihály. SzenUélek Isten, szállj le hozzánk, Szivünk sötét, i'ehér az orcánk. Kételkedés a kenyerünk . . . Állunk, alig „nézvén" az égre, Élünk, alig tudván mi végre. Szentlélek Istenünk! Szentlélek Isten, szállj le hozzánk ; Csodás erőből árjadozz' ránk, Mert jajj, magunkra elveszünk. Megeszi lelkünket az élet, Mi hév, nagy önzésünk eléget, SzenUélek Istenünk ! Szentlélek Isten, szállj le hozzánk, Új evangyéljomot se hozz ránk, — A régi is új minekünk ! — Csak arra munkálj a szivünkbe : Hogy igazában ezt vegyük be, Szentlélek Istenünk! Szentlélek Isten, szállj le hozzánk, Emeld följebb csüggeteg orcánk, Jelentsd meg, hogy itt iársz velünk ! Hogy a Szeretet és Igazság : — Bár a latrok sorsára adják, — Az a mi örök — életünk . . . Szentlélek Istenünk! 0 folytán tollamat, — nagyrésze pártomra áll s velem együtt egy követ fú Egy, a természet törvényeivel ellenkező tulajdonsággal biró növekedő, nemcsak forró, de izzó követ, mely ha megkapja lóderejét a mai nyomorúságos társadalmi viszonyok között, agyonzúzza nemcsak a társadalmi rendet, az abnormális állapotokat, hanem magát a társadalmat képeiő vagy alkotó egyedeket, sót érdemetlenül a közélet kiválóbbjait, jelesebbjeit is. És e kő? A társadalmi bajok megodzett, hogy úgy mondjam, megszilárdúlt 13 próbás köve. Sok dermesztő télnek a fagya, kétői hideg ősznek ólmos esője szükségeltetuék ez izzó kőnek, a társadalmi élet salakos kohójában felhevített kőnek normális állapotba való hozására. Ámde ez nem fog megtörténni, mert e csuuya követ az idő viszontagságai ellen feltékeuyen őrzik. S ez az, mi fokozott erővel romlásba kergeti a társadalmat, megrontj i a közéletet És vájjon a társadalmi ferde nézetek, kinövések száma csökken-e a lelkipásztorok lelki gondozása, a tanítók és nevelók hűséges útmutatása a mindkettőnek bölcs példaadása által? Korántsem! Sót fájd-e lom, sok helyen növekedőben vannak. Ugyan ki tagadná azt, hogy ennek oka a mai társadalmi élet talaj viszonyaiban rejlik, melyet ha a közélet reális ásójával megbolygatnánk, a következő csudabogarak kerülnének felszínre: „elégedetlenség párosulva az ir:gység"-ge', „hitetlenség", „nagyravágyás karöltve a magasra törekvéssel és tekintély hajbás/at"-tal", „fényűzés és pompa", „könnyelműség", „lelketlen kufárság", „türelmetlenség", „könnyen és jól élés" stb. stb. He'yi társadalmunkban, (persze a kikkel közelebbről érintkeztem) egyetlen-egy emberrel találkoztam még, a ki sorsával meg volt elégedve és nem kivánt sem magasabb állást, tekintélyt, tiszteletet, talán még kedvezőbb anyagi viszonyokat sem, cs ik Istentől jó egé zséget a maga és övéi számára. Helyes! Legalább egy, illetve csekély személyemmel kettő Tavaszi hajtás. Olyan szélcsönd van, hogy egyetlen fűszál se libben. A pitypang bóbitái az erdő ligetes részén duzzadtan mosolyognak a napra, mely sugaraival csiklandozza őket. A sárga bóbiták ragyognak, mint a csillagok. Hajnalban esett s a gyöngyös esőcsepp millióit meg nem tudta felcsóko'ni rolok a tavasz langyos napja. A mező szélén mindenütt buján nyit a pitypang. Aki igy nézi messziről: ara yfoltokat lat, melyeken gyémántpor tündöklik. De kinl. a smaragdsíkon egyetlen egy sincs ebből az aranypénzből. Amint az erdőből kijutok a csöndes lapalyra: mgert.m az okát, hogy mért nincs odakint más, csak buja zöld. Vízben all a mező ; úszik ott minden fűszál. Lépésem alatt hűs tocsogóbol csap fel a föcscsenő víz. Ez nem arra való hely most, hogy árvíztől felő virág nyíljék rajta. A mező zöld lapjan furcsa elevenség köti le egy perezre a kíváncsiságomat. Fekete pontok mozognak ott restül. Vetési varjak, amely, k ügyetlenül lötyögnek ; néha egy lendülettel arrabb szainak, ugy kerülik a fürdőt. Egyikök nagy berzenkedéssel tanczolja körül a mellette levőt s izgatottságaban korgo-morgo, makogó hangot hallat. Arra a többi érdeklódest mutat. A berzenkedő gyászvitéz egy pár nélkül maradt him, amelv a más felesege utan boml.k s most annak udvarol. Varjunet felváltotta az ura a tészekülésben, igy kirült veszedelembe a fekete menyecske, minlhogy a hoppon maradt Roburok egyike bolond mód >n eszi neki a szépet. A varjú asszonyság azt se tudja, ho a lépjen, hogy kitérjen a tolakodó elől Szil te ijedten nézi a tollat borzolgató idegen alakot, amelynek a vakmerősége méltatlankodó károgá:-ra ösztönzi a többit. Kíváncsian lesném a fejleményeket, de nem szabad ácsorognom. A hajtók az erdő túlsó részen már előre akadt olyau, a ki sorsába a állapotába belenyugszik, illetve azzal megelégszik. Lehet, hogy ez a megelégedettség csak látszólagos, vagy csak ideig-óráig tartó, de mégis jelent valamint. Már csak azért is, mert a mai világban senki sincs megelégedve sem az állásával, sem a javadalmával Igen. Nincs megelégedve a munkás a munkabérével, a napszámos a napszámával, a cseléd a gazdájával és bérével, a mesterlegény a heti keresetével, az iparos iparágával, jövedelmével, leg ínyeivel és tanulóival s viszont ezek gazdájokkal, a tanuló a ,segéd úr'-ral és.a gazdasszonyával, a katona zsoldjával és felebbvalóival, a huszár a lovával, a kereskedő vevőivel, a v«vö a kereskedővel, a tisztviselő tiszti fizetésével; a főnök alantasával, az alantas a főnökével, a hitves a hitvesével, ember embertársával, a szüle gyermekéve', a gyermek szüleivel .... s igy tovább. Szóval nagy és általános az elégedetlenség. Pedig lám! lám! egy kis éleibólcsességgel, egy mákszemnyi jóakarattal mindez, ha nem is egészben, de nagy részben elenyészthető volna. Még pedig, ha a munkás és napt-zámos naponta egy-két porczióval kevesebhet vágna be, az örökké égő pipát elhajítaná s dolgozni legalább felényit dolgoznék a vén Európában, mint a közép idejű Amerikában; a cseléd meggondolná azt, hogy a kit szolgál, az neki kenyéradója, táplálója, ruházója igy gazdáját becsülné nem a huszárját; a gazda pedig azt, hogy az a cseléd is olyan Isten teremtése mint ó; továbbá, ha a mesterlegények egyik (könynyelműbb) része keserves heti keresményét szombat estve (éjjel) és vasárnap dózsöléire, másik (magasbra törő) része byciklire, tekézésre, sárga czipóre, czigarettára stb. nem költené, hanem, mint régen, mikor még nemzetes Buza György uram volt az atyamester, a mikor még elóbb remekeléssel kellett kiállani a túzpróbát s ú^y avatták az ifjút segéddé (tanúim erre á a tisztességben meg vénhedt me»terek nagy része) — garast-garasra rakva egy kis tőkét mentek s mindjárt kezdik a hajtást. Akkorra a helyemen kell lennem. Ezt a helyet magam választottam. Hogy idejére eljussak a sürü vágás szélére, sietnem kell. Akit odavárok, ugyancsak óvatos, ravasz ficzkó. A vörös gaz.mber sok kárt tesz a keservesen fenntaitolt fáczánosban. Most mar javaban ülnek a íáczántyukok, s a földön meglapulva, fészkükhöz tapadva, még könnyebben válnak a róka prédájává. Ennek a hóhérfajzatnak szól a mai látogatás. * Megállok a hallgatag vágás szélén, egy vén fa dereka mögött s élvez, m a felség, s erdei magányt, addig is, amig masra kell gondolnom. A tavasz felöltöztette már a bokrokat, s a messze útról szállingó vándorok megiot hazát találtak bennők. A nap ide tűz a vén fa derekára, s ahogy arezomat is éri, érzem, hogy p rosodom tőle. A fához egv alacsony bokor galylya simul, s Dagy nyújtózkodással kereskedii fel hozzám. A galy csücskén egy vörös petty mozog a selymes levélkék közt. Faradha'atlanul futkos le-fel, fel-le, egy bakarasznyi vonalon, amit sétahelyül foglalt le magának. Egy Knticzabogár az, egy boldog kis kalandor, aki tőkeletesen beért azzal, hogy ma jól folyik a dolga. A holnap gondjával majd holnap törőd k. Hangok keletkeznek körül-tlein. Az erdő hangjai, amelyek n-ha teljesen elnémulnak, hogy kis vártatva felénken, aztán mind bátrabban újra kezdjék a jeladásokat. Sok az örvös galamb. A nagy erdő felől mindenünnen hallani mámoros szerelmi dalát: azt a felig ujjongo, felig panaszkodó bugást, am.ben hivas, cpedes, valtomas Ígéret, követeles és könyörgés van. Alighogy elhallgat az egyik, máris rákezdi a ma=ik. Felelgetnek egymisnak, folytonosan. Hol ez, hol amaz kap szárnyra, hogy egy könnyű legi fordulattal ereszkedjek le megint a párja mellé.
