Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1904-01-17 / 3. szám

.X. N . évfolyam. 3. szám. >'yircgyháza, 19Q4. január IS". A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Elofizctési feltételek: Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A lap gielleml rfcíét képeió kttMeiuénrek, - J - a szerkesztő czime alatt kéretne* beküldeni. Hirdetési dijak: postán vagy helytan házhoz hordva : lap szétküldése tárgyában leendő felszó- ^ ' ~ '" .. Minden négyszer hasibzott petit «or enr<ieEgész évre 8 korona, lamldsok Jóba Eleit kiadó-tulajdonos foK

ad

ta

t™ak el ^ közlése l • fillér; többs.öri kö.téYeser.bei * itt Félévre 4 , könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám i l,s»1,»ím, ...ír .Ili U, • , A nyilMíri k5« eményekdija.oronkint 6J fillér , » /T - I u.t v • J-I A kéziratok csak világos kivaualra s az Apró hirdetések 10 sióig4 > fi „minden tovibbi .tó Negyed évre 2 . (Janoszky ház) intezendok. iUetö költségére küldetnek vissza. 4 fii. Vastag be.ürel Taedett két.xere«m «imit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szam); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Általános Tudósító altal Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. A „Hyírvidék" §3 a politika, A „Njírvidík' 25-ik é\fordulónk ünnepi hangulatának jegyében megjelent — legutóbbi számában dr. Prok Gyula tisztelt barátom s régi munkatársam írt e C/ím alatt arról, j hogy a „Nyírvidék'-nek át kell alakulnia j politikai lappá, kívánván ezt a közérdek és a „ Nj írvidék" jövendőjének érdeke. Beszélgettünk mi erről a kérdésről évekkel ezelőtt is már és nem csak egyszer-kétszer, közéletünknek Nyíregyházán és a vidéken 'akó tobb előkelő tényezőivel. Igaza van Prok Gyula barátomnak, hogy ezek a tervek az én újságírói konzervativizmusomon törtek meg. Mt rt nem épen mai keletű az a meggyőződésem — leg.ilább is húsz esztendős —• hogy a hírlapirodalomnak mai, egyébként bámulatra méltó technikai kifr-jlódöttségébeu sokkal több a dekadencia, mintsem annak az igazi czélnak a szolgálása, amely az én elmémben — és azt hiszem, sokan érezünk ebben együtt — a nyomtatott betűnek a rendeltetése. A sajtónak — az én hitem szerint ez a rendeltetése az: hogy a nyomtatott betű" nyilvánosságának világával bevilágítsa a közéletet, hogy azt mindenki megláthassa s igy látva, kicsi és nagy, t i. minden tényezője enuek a közéletnek zöld asztalánál, ujságpapiroson, magán érintkezéseiben szóig ilhassa a közjót. A hírlap ez igazi rendeltetésének a nagy betűs vezérczikktől kezdve, a legjelentéktelenebbnek látszó apró kis rendőri hír is eszköze, fegyvere, még a hiúság legyezgetése is, ha közjóra szolgál. (Pedig de hányszor!) Ez volt idáig a ,Nyírvidék!" Most azt tanácsolják nekünk, a közérdek és a magunk érdeke nevében, hogy változzunk át politikai lappá, t. i. a „Ny ír vidék". á „Nyíradét" tárnája. A hang. A vonat abban a pillanatban indult el, a mikor Jatques fölkapaszkodott a vaggon lépcsöj, re s belevetette magat a coupéba. Útitársa sigitett neki, mert az ajtóban megcsúszott s alighanem le is pottyant volna a vonatról. — Kiesi híjjá, hogy itt n 111 maradiam ! — morogta Jaeques haragosan. — Lehetetlen telefon-összeköltelest kapni. Azt hittem haza szólhatok erről az állomásról. De . . . ostoba találmány ez a telefon! — Pardon, uram, én nagyszerűnek tartom. — No igen, elméletben. — Van még némi javítani való rajta, de idővel majd csak tökéletesedik. Ha az ember elgondolja, hogy egy puszta dróton át mcrlfóldek távo'ságaban érintkez hetünk egymással, halljuk egymást, — minő bámulatos összekötletes ez I Valóban meglepő, nagy dolog ! Jaques kíváncsian néíett útitársára, a kit soha s> ni látott azelőit s akivel a közösen lett utazás alatt eddig nem is beszélt; — az pedig igy fej zte be lelkes szavait a telefonról. Már az bizonyos nékem szabad legkcvésbbé gáncsolni a telefont! Uraságod valószínül g az igazgatósághoz tartozik. — Nem uram, de a teli fonnak köszönhetem éle tem legnagyobb boldogságát. Pillanatra elhallgatott, hogy a szükséges kérdést bevárja. Jaques megértette, ho^y mit jelent az a hírtelen támadt bizalmasság. Vann.ik olykor petezeink, a mikor szükségét érezzük annak, hogy szivünket föltárjuk valaki elölt. Sőt epen az idegen előtt tárjuk fel leskönnyebben mert annak az indiszkrecziójától nem kell tartanunk — Hogyan lehetséges ez ? Amit a hírlapirás hivatásáról előbb írtam, szorjs nexusban vau ezzel a kérdéssel. Mert meggyőződésem, hogy a „Nyírvidék", ha átvedlene politikai lappá és ezzel együtt napi lappá (másként nem is képzel ető): a máról holnapra való élésueK abba a csúuya nyomoruságába jutna, amelyben idáig megtartott és megőrzött erkölcsi alapjait elvesztené, mert a megélhetésnek küzdelmeiben talán észrevétlenül is — kisiklanának azok lábai alól. Rikkancsok árúluák a piaezou 2 krajezárért s vastag betűkkel lenne ráuyomtatva a czíualapján, hogy „X Y. asszony szerelmes leveei a bíróság előtt", vagy: „X hadnagy sifonérban" stb. Mert nem tudna megélni másként. Szabolcsvármegye politikai közélete egy itteni politikai napilapuak anyagot igazán nem szolgáltat. Ebben a tekiutetbeu csakugyan iga a van Prok Gyula t. barátomnak, mikor e tekintetben állapotunkat igy jellemzi: „Szabolcsvármegye politikai közéletében politikai feszültség, amtly kíméletlen, ádáz tusák szülő oka lehetne, évtizedek óta uem észlelhető. A jövőben még kevésb:', c-jr

f hiszen a politikai gondolkodás azonossága nagyban, létérdekü kérdésekben zava.talanúl meg van elannyira, hogy a politikai jogokkal felruházottak politikai pártállását hasznossági és kényelmi szempontok döntik el inkább, semmint a meggyőződés merev külöt bözősége, avagy heterogenitás a végczélban. Ott pedig, ahol a politikai gondolkodás egyöntetűsége állandó nyugalmat szerzett is biztosit a jövőben is, nincs ok attól tartani, hogy a vármegye közéletének hűséges szolgálását a politika fogja lekötni és csorbítani." Ez igy igaz ! És épen ezért kérdezem, hogy a mostani, az adott politikai viszonyok között mi lenue Az útitárs elkezdte: — Két évj most éppen; én is ugy mint ön, leugrottam egy állomáson a vonatomról, hogy haza telefonáljak A mikor visszajöttem a fülkémbe, egy liatal leányt találtam ott, a ki időközben beszállott. Mindketten hosszasan néztünk össze; ő a megzavart magányát sajnálta, én a dohányzást, a mely a hölgy jelenlete folytán tilossá vált. De az én bossíusigom csak pillanatig tarlóit, addig, a míg jobban sz mügyre vettem visavis-mat. Bájos fiatal leány volt; él.nk, fekete szemekkel, tömör, de finom barna hajjal és rózsás, piros arczczal. Az ajkai ragadtak el azonban leginkább; soha formasabb, parányibb és csókra ingerlőbb ajkakat nem láttam, ha kicsillogó fogsora nevetett ki a piros, húsos ajnak mögül. Egy idő óta egyre kisértett engem a házasság gondolata s ha fiatal nőt láttam, mindig az^al a fürkésző tekintettel néztem; vájjon megfelelne-e nekem? Ennek A fiatal leánynak láttára is ez a gondolat szökött agyamba s igyekeztem leolvasni arczárol és modoráról a kilétét, azt, hogy honnan jött s minők lehetnek a szülei. Egyedül u'azott; e'. nem szokásos Fiancziaors^ágban. Talán fiatal asszony? Lehetséges; de volt a mozdulatában s a tekintetében valauii leányos mertszseg, a nHy különös félénkséggel párosulva, a leányok bizonytalanságára vall. Augusztus havában voltunk : fehér piqué ruha volt rajta, a melyet ezüst csattok diszitettek. A ruha, épen ú<:y, mint fgész lénye, kevereke volt az asszonyosnak, ni"g a leányosnak. Milyen talány ! C-akhogy nagyon cs'nos talány ! Hiába kerestem modot, hogy közeledhessem hozzá ; nem volt bátoiságom megszólítani. Végre azonban kinálkozott az alkalom. Észre vettem, hogy szeretné kinyitni az ablakot. Keztyüs kezével hozzá is logott, de megmozdítani sem volt képes a nehéz vasaz eredménye annak, ha politikai lap indulna meg Nyíregyházán! Mondjuk, hogy — subvencióval — kormánypárti lap Ebben az esetben, bár semmi különös veszedelmet nem látnék miatta, (mert annyi subvenciót nem kaphatna, hogy fenntartsa magát) helyesnek látnám, hogy a vármegye túlnyomó uagy többségének is legyen sajto-orgauuina, t. i. egy függetlenségi párti lap. Utalok itt a legutóbbi napokban megtartott két függetlenségi párti gyűlésre: a nyíregyházi és szabolcsvármegyei függetlenségi párt gyűléseire. Sö egyiken, se másikon határozatit nem hoztak, illetőleg egyiken is, másikon is elsimították az állásfoglalás kérdését. Igen helyesen, mert megakadályozták igy a nyilvános pártszakadást. Egy függetlenségi párti politikai lap Nyíregyházán ezt az áldatlau eredményt rögtön megteremtené. Es ennek, ha nem lenne is valami osszágos jelentősége, de a mi közéleti viszonyainkra, hogy nem volna belőle áldás, az bizonyos. » * * Visszakerülne azoubau ahoz a fokérdéshez, hogy a szegénység uyomorusága micsoda élethalál barezba vinne bele egy Nyíregyházán megindítandó politikai napilapot, közlök itt egy — azt hiszem elég reális számítást: A lapnak van az év végén 1000 előfizető után lü koronával számítva bevétele 16000 K hirdetésekből, számonkint 40 koronát számítva, 300 szám után . . . . 12000 K összes bevétel 28000 K Kiadások : nyomatási költség, 8 oldalas lap, 1000 példáuyban. 50 koronájával, havonkiut . . 1500 K Szerkesztő fizetése 300 K két munkatársé 300 K úti ablakot. Természetesen nyomban a segítségére siettem s magam nyitottam föl. — Köszönöm 1 — mondta. Ez az egyetlen szó azonban egyszerre a lelkembe kapóit: sohsem hillottam meg az övéhez hasonló lungot. Egész melódia olvadt össze abban az egy szobán; olyan hang, a melyei egyszeri hallás után sem feled el az ember soha. Kétszer-háromszor megkisérletlem, hogy megszólalásra birjam. Kíváncsiskodtam, kérdezősködtem; hidegen, bizonyos méltósággal felelt. Dj felelt. És en hallhattam, ha csak egy-egy szóban is azt a hangot, a mely i iniiár visszhangzott teljes lelkemben. Az ember el sem hinné, mily hatalom rejlik a hangban. Engem valósággal átszellemilett ennek a bájos gyermeknek a csengő, édes hangja. — Hanem a vasúti utazások végzete az, hogy — állomá ok is vannak. A vonat egyszerre csak megállt. Állomási épületek között voltunk s a kocsinkat csakhamar m grohanták a hordárok. Ulitársnőm az ablakhoz ált

; ez az ő állomása volt. Egyszerre nehany öiömtuljes hang hallatszolt kívülről: — Marthe! itt van Marthe! — Ugy-e, hogy jól láttam ! — Jul utaztál édesem ? Ekkorra már Marthe, szép ismeretlenem, lenn volt a perronon, rokonai közt, a kik összecsókolták. Az ujjongó hangok összevisszaságában is azonban megismertem az ő hangját, azt a tiszta csengést, a melyet — éreztem — sohsem tudok feledni. A vonatom aztán tovább robogott. • • * Kissé mosolyogni való, nemde? Nos, bevallom, néhány napig en voltam a legszerencsétlenebb ember a földön. Esztelenül szerettem egy nőt, a kiről azt sem tudtam, kiesődi, micsoda, hova való; a kinek csak a hangját ismertem. De hogy kisértett ez a hang min-