Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1904-01-17 / 3. szám

N Y V I D E K korrektor 5

0 £ postabélyeg, helyben kihordás . . . 400 K Szerkesztőségi helyiség bérlete . . 60 K fűtés, világítás, papir, toll, tinta stl). 30 Ív budapesti tudósító 100 K telefondíj 20

0 £ rendkiv. szerkesztőségi kiad

ások . 1' K havonként: 2950 K egy év alatt 35520 K ' be

vétel 28000 K hiiüij 7520 Iv Egy kis gazdasági elmélkedés. I. Mielőtt tulajdonkepeni lá gyamhoz fognék, lehetetlen, hopy szeretettel ne üdvözöljem a N y ít v i d é k e t, 25 éves pólya'utasa alkalmából. Valaha régen, midőn még én is ifjú voltain, s ő is pályafutást etjén állt, szorosabb volt közöltünk a kapcsolat s én mindig sziveién emlékszem vissza arra az időre. Sajnos szeretetemnek, becsűléseinnek, régidő óla, csak annyi kifejezést tudok adni, hogy allandó, hűséges olvasója vagyok. De mintegy visszhangja gyanánt, a derek, közbecsúlesben álló kiadónál lezajlott örömünnepségnek, lehetetlen, hogy meg ne hajtsam az elismerés zászlaját, a Nyirvidék előtt, amsly vármegyénk társadalmi és közművelődési mozzanatainak nemcsak hü lüköre igyekezett lenni, hanem annak fejlődésében tényező s irányozó. S szerintem éppen ez biztositolta neki, a éves pályafutást, melyből szivemből kivánom az ujabb 25-őt, nem csupán a lapnak, de a kiadónak és szerkeszlőnek is. S mert így gondolkodom, leheletlen hogy ellene ne mondjak dr. ProkGyula azon javaslatának, hogy aNyír vidék ezután politikával is foglalkozzék. A politika boszorkány konyhája a főváros. Vajha ne kellene azt sem mind megemésztenünk, amit ott főznek. Eég az a csömörlésig. Azt elismerem, hogy társadalmi éL-tünk, mozgalmasságban nem gazdag, s hogy a Nyírvidék, a vármegye kiváló elméinek nem eleggé találkozo helye s nem küzdő tere, noha el kell ismerni, hogy Vármegyénk több tekintélyes, kiváló elmejü s ismerelű alakja, olykor-olykor felkeresi annak hasabjait, tartalmas czikkeivel. De ez nem ok, hogy a Nyírvidék, 0 politika karjaiba dobja magát. Szerintem a vidéki lapoknak legszebb s legmegfelelőbb hivatásuk a társadalmi, a közművelődési, a közgazdasági tevékenység ébren tartása, Irányítása s fejlesztése; mert épen ezekben a dolgokban, hogy úgy mondjam, minden egyes vidéknek megvannak a maguk házi ügyei, különléges szükségletei, amelyek a politikánál nem kevésbbé fontosak. Elég tágas mező ez s elég háládatos is, cs;jk menjünk lejebb egy csekélységgel s ne hagyjuk elparlagosodni. Itt van, közelebb', az az igen érdekesnek Ígérkező vita, az alagcsöve

Jzésről és kendert érméié sről, amelynek ringva megyei gazdasági egyesületünk ?üúlt hó lá-iki választmányi gyűlésen vettetett el, J á r m y Tamás kultúrmérnök által. Nem áltatom magam azzal) Hogy nyomósabb érveket tudok bevinni a vitába. Tudom, hogy az én igénytelen szavaim, a lekinlélyes felszólalóké mellett nyomtalanul elhangzanak. CUélotn csupán az, hogy a vlz medrét tovább ássam s szélesbitsem. Véleményem szerint, hagy szolgálatot tett a közügynek, úgyMező'ssy Gusztáv, hogy e két fontos közgazdasági kérdéít, hirlápi megvitatás tárgyává telte, mint Kálla'y A n d r á s őméltósiga, hogy mélyre haló denütt! Tudtam, hogy kohasem látom viszont; Igy legegyszerűbb, feledni őt. De kepteleu valók feledni. Keresni akartam. De hol? Hiszen azt seui tudtam, hogy hová való. Párisi nő nem lehet vagy legalább is nem valószínű, hogy az, mert mellékállomáson szállt ki. Már-már kétségbeestem a mikor csoda történt. Egy napon telefonáltam valamelyik barátomnak. Amint a kagylót a fülemhez tartom s hallgatom a készülék tökéletessége folytán az örökös zűgást és hangzavart, egyszerre — uiinlha megütött volna a villanyáram — megdöbbenve rezzentem össze. Az ő hangját hallottam. Ali, igen ! Megismertem «záz mis hang közölt, hogy az öve. Belcki ikottam a izóceőbe: — Halló ! Dutensc úrral beszélek f Mire az ő hangja ezt válaszolta ! — Nem itt 10.000—96 beszél. E pillanatban azonban elválasztottak. * * • Nem Meséltem el önnek, uram, azokat a napokat, a Ulikor átlapoztam a telefon előfizetők névsorát, kutatva, hogy melyik a 10.000—915. Végre azonban — négynapi keresés után 1 — megtaláltam; Charles Lefévre, gyógyszerész 110, rue, de Sentier. Elmentem oda s bemutattam magam, — hogy mi módon, azt magam sem ludom. De viszontláttam Martheot s megtudtam, hogy leány. Feleségül vettem öt s ma boldogabb házaspárt nern is ta'ál ön egesz Parisban. Ezt pedig csak a telefonnak köszönhetem. Francois de nion. A csere. Hát a legfeketébb hálátlanság lett volna Buza János részéről, ha sorsa elltn ágaskodott volna. Nem is lette nagy időitön át. Mindene meg volt. a mit a teste, lelke felszólalásával, a mint a gazdasági egyesület igazgató választmányában, úgy itt is, a vita értékét nemcsak növelte, de az iránt az érdeklődést felköltötte. Mert jól esik hinnem, hogy nemcsak engem bírnak azok a sorok felszólalásra, aki gyakorlati gazda nem vagyok, hanem szólásra bírják megyénk nagyszámú, szellemi képességében bővelkedő tagjait is. Sajnos a magyar mezőgazdaság, a nagy általánosságban, nagyon távol van még a fejlettség azon fokától, am?lyen azt látni óhajtanok. S e tekintetben nem kivétel varmegyénk sem, daczára annak, hogy a mezőgazdaságra oly igen alkalmas a talaja. Az altalános igények rohamos fejlődésével, nagv mértékben emelkednek a termelési költségek. Amelyek azonban, nem nyernek ellensúlyozást, a jövedelem fokoz jdásában. Hogy ez nem puszla állítás, fájdalmasan igazolják, a lavinaszerűen növekvő adósságok. S z e kely Sám u elne k 1900. évben szerkesztett Politikai és közgazdasági évkönyvében lapozva, szinte megdöbbenéssel olvastam, hogy a míg az 1840-ik érben a jelzáloggal biztosított teher 180 millió forint volt, addig már 1898-ban 8000 millió frlra emelkedett az. S ugyanitt olvasom azt is, hogy Szabolcs megye az eladósodásban 8-ik helyen áll, s igy a termőterület egy-egy holdjára 18 frt 66 kr. jelzálogos teher esik. S miután a 350000 jelzáloggal terhelt birtok közül 248000, vagyis 71 "/„, 50J frton alól levő ősszeggel van eladósítva, szomorú tanúsága ez annak is, hogy éppen „kisbírtokosság van legmélyebben az adósságban'. Még ezekhez hozzá kell számitanunk, a nagyszámú fővárosi és vidéki pénzintézet személyi hitelen alapuló követeléseit. És aligha csalódom, ha állítom, hogy ezekben rejlik a mi társadalmi élelünk ernyedt? ;ge, petyhüdtsége a kőztevékenységben szegény volta! Miulán a magyar nép élete a földhöz van forrva s boldogulásának létalapja, kútforrása főkeppen a mezőgazdaság : ennek fejlesztése s 'ehető felvirágoztatása első rendű közérdek. Ilyen czélzattal került felszínre az alagcsövezés és kendertermelés kérdése is. Hogy az alagcsövezésn'.-k a talajjavítás, a talaj termőképeségének emelkedésében, olt ahol az indokolt, jelentékeny szerepe van, az kétségtelen. De az elhangzott felszólalások meggyőztek, hogy az ártéri társulatok munkálatai nálunk az alagcsövezést már jórészben feleslegessé tették. Olt azonban, ahol annak keresztülvitele indokolt, az azzal járó költségeket nem tartom elviselhetellennek, nem csak azért, mert a földmivelésügyi minisztérium a műszaki terveket díjmentesen elkészítteti s ugyancsak díjmentesen végezteti a munkálatok vezetését, hanem mert a befektetési költség megszerzését az 1889. évi XX. t.-cz. ;nagyőn megkönnyíti s az előbb termekellen talaj bő jövedelmezősége kellő ellenértéket nyújt azzal szemben. Meg van tehát adva a lehetőség, még a szegényebb sorsú birtokoso! nak i=, hogy az alagtalaj víz miatt hasznavehetetlen, terméketlen földjet jövedelmezővé tehesse. Vass Mihály. Az izi\ nőegylet estélye. A tegnapról mára forduló éjjel Zajlóit le az izr. nőegylet gondosan előkészített estélye a Koronában. Részletes referádával, a jövő számunkban szolgálunk kedves olvasóinknak. Eíuttal az élő bokréta szép viragszálainak elszavalt verseiből mutatunk be néhányat. Az — élő bokréta — a programra legszebb része. Érdekességét nagyban emeli, hogy a bokrétát képező úrhölgyek rés'.ére városunk poétái írtak a verseket. A szépség verseny mellett egesz kis irodalmi verseny megkívánt. Szükséget nem látott. Volt derék, jó felesége, meg két é'eterős gyermeke. Aztán egyszer mégis belefészkeli a szivébe az elégedetlenség. Attól fogvást került az belé, miótától Karapy ura-ág, a kinek a birtokán kasznar minőségben szolgait, visszaérkezel t külső országból, a hol eddig élt a családjával. Megnjilt a kaslely és vele együtt a környék elé tárult az a sok fényes fölösleg, a miben az efele módos ur duskálkodik. — Ej, kutyát ér az ilyen élet ! Csaltogot ki belőle időnkint az elégedetlenség. Egyiknek öl számra hordja a legjava ajándékot a sors, a másiknak pedig nehéz munka verejtékével kell megszolgálni még a legszükségesebbet is. — Hidd el apja, esillilgalta a jámbor párja, vannak nálunk még sokkal szegényebb emberek is. -- Azért nincs igazsag a földi javak kiosztásában. Ha l rislen volnék, másként rendeztem volna be a világot. — Ne vélkezz ; ne avatkozz annak a legbölcsebbnek a dolgába; intette az istenfélő Magda asszony. A kasznár erre csak a fogai közi mor. solt el valamit. De azért nap-nap melleit kiöntött egy jó adatot a keserűségéből. — Megint elhullt Cgy tinóm. Hát van-e még ilyen szerencsétlen ember a világon ! Ezer inenykő, hát miért nem lehelek én odafön a kastélyban s ő az én helyemben. Épen befog'ak a diszes üveges hintóba. A varosba ment a nagyságos ur. Ugy mondják a duklorért, mert beteg a nagyobbik fia. — Hej te, hallod-e I kiálltolt a kis szobájukban dühöngő Buza János; add ide azt a fényes fogatot, ad ide a kastélyodat és ved érte a mi szegénységünket. Elég volt már néked a jó módból. Cseréljünk. — Eszeden vagy, édes uram? fékezgette Magda; támadt. Ha a Bessenyei Kör pályázatot irt volna ki, (a mi esze ágában sincs) virágos témákra, a pályázatnak nem lehetett volna szebb eredménye. Íme a versekből néhány. Ha nem is lesz olyan hatásuk, mint fönn az estélyen, a hol bájos leány ajkakról csendültek szét a sorok, reméljük, hogy itt, a hol nyomtatott belük, fekete nyomdafesték interpretálják még mindég élvezetet fognak nyújtani az olvasón ik. Rózsa. Irta: Giuseppe. Előadta: Haas Marcsa k. a. Ingó-bingó rózsabimbó Vagyok én, Xem vadrózsát, teli rózsát Adok én, Bazsarózsa, tubarózsa — Semmi sem, Ha akarom, pillangó a Kedvesem. Fent csapongó kis pillangó Reám száll, Hasztalanul hívja ezer Virágszál; Mcgis jobban szeretem a Méhecskét; Jobban tudja becsülni a Mezecskét 1 Piros pünkösd hajnalára Születtem, Szépségemért irigyelnek Szünetlen; Hanem aztán ran fegyverem Nékem is: Rózsa közül mindig akad Tüske is I Nem is-nagyon ajánlom, hogy Sértsenek: Ha akarom könnyen adok Mély sebet . . , Kivétel is lehet ám a Nap alatt, Bennem sincsen mindig ilyen Akarat . . . Csöndes éjjel kicsi kertünk Rejtekén Álmodozva könnycseppet is Ejtek én, Edes vágyak tartják fogva Lelkemet, Edes bánat fakasztja a Gyöngyszemet. Hej ! Ha egyszer szép napomra Virradok; I.ecsókolja szememről a Harmatot, Csipkés vallu két karomat Kitárom, S legboldogabb én leszek a Világon! Piros szegfű Irta! Pavlovits Sándor. Előadta : Kubassy Herta k. a. Perzselő tüzet hint Napisten a tájra l obot vet a szív is . . . Vágy támad utána* Napisten csókjától Pirosak az ajkak, Csacsogó ajakak Csaknem kicsattannak . . Történt, hogy egy legény lány szemébe nézett S egyszerre a legényt elfogta igézet, A szívéhez kapott, —- nem-é bűvös álom . . . ? Szólj I . . szeretsz-e engem édes rózsaszálon! ? aztán kikiáltott akis udvaron : ne garázdálkodjatok gyerekek 1 Szörnyű, hogy milyen vásott ez a két flu ! — Hát miért nem fogadunk melléjök olyan tudós úrfit, a ki nevelésre kapatná. — Mert ninci benne módunk lelkem. — Hisz ez az, ez az a nagy igaztalanság I És kaján irigységgel követte a könnyen gördülő hintót, a melyen az uraság robogott a székvárosba a doktor úrért. — Egy lovának a kantárából három tinót is vehetnék ; dünnyögött az elégedetlen ember. Belevetette magát az ablaknak háttal álló karosszékbe és fejét az asztalra fektetett karjára nyugtatva soká zsörtölődött ugy befelé. » * * Mignyilt a kis ajló. A Karapy uraság lépelt be. Csak ketten voltak a szobában: a kasznár meg az uraság. — Mmdig irigy szemmel nézegetsz felém, én meg ti felétek. Mondok egyet, Buza János: cseréljünk sorsot. Köliözetlek át a kastélyba, én meg itt húzom meg magam enyéimmel a ti portátokon. Na hát ekkora bolond se járt még szabadon. Es csak Buza János lenne még nála is nagyobb bolond, ha nem megy bele a cserébe. Ugy ment a dolog, olyan egy-kettőre, akár a tündérmesékben. Még félig se járta meg napi útját az a leglenyesebbik golyóbis odafenn és Buza János csaladjával egyetemben elfoglalta a kastélyt. A kasznár szinte hüledezett a gyönyörűségtől: hogy hajlongott előtte a sok czifra szolga. Drága köntösöket hoztak számokra. Az asztal csak ugy görnyedeze't a sok finom eledel alatt. Másnap reggelinél diszes pongyolában ült mellette a felesége, remek bársony zekécskékben a két kis fia. A boldogságtól kezdetben nem vette észre, a mi pár nap multán a szemébe tünt, hogy az ő örök vidám