Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1903-08-23 / 34. szám

XXI V. évfolyam. 34. szám. i'ea:yháza, 1Q03. augusztus Ü3. IDÉK A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételet: ^

z előfizetési pénzek, megrendelések s a A I

aI' szellemi részét képeli kiildeiuéuyek, postán vagy helyben házhoz hordva: lap szétküldése tárgyában leendő felszó- a ™BF— "•»»»«« P"«« .oregy„er Egész évre 8 korona, lamlások J6><a Elek kiadó-tulajdonos fogadtatnak el közlése t) fiUér; többszöri közlés esetéoen 8 fill r. : Á I O ' 0 * A nuiU.lApi IrK? a.vi^nrralr /li'.'n £ 11 A _ Hirdetési dijak: Minden négyszer basábzott petit aor egyszer Fél évre 4 Negyed évre 2 könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám , . A nyilt-téri köz euiények dija soronkint 60 fillér. (Jánószky ház, intézendők. mátt^ZSt^fa™"** ' ~ Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatali..n (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V.. Eckstein Bernát és Általános Tudósító által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, es Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. Kz arató munkás, Egy hangulatos nyári estén egy sz'iczia,lista vezér a következőket mondotta e sorok írójának : — A mi időnk el fog jönnni Magyaror, sz.ígon is, ahogy már eljött Német és Franciaországban A burgaise ne féljen ettől a jövőtől. Hisz láthatjuk, hogy sem Francziaországban sem Németországban a baja szála sem görbül meg a vagyonos osztálynak a szocziáldemokráczia terjeszkedése folytán. Mihelyt hatalomhoz jutunk, szükségképpen alkalmazkodunk az államrendhez, mert a világot felforgatni nem lehet és nem is szabad. Alkalmazkodni fogunk tehát Magyarországon is, de czéljainkat egészen más eszközökkel kell majd kivivnunk, mint a nagyiparos államban. A szoczíáldemokráczia Magyarországon még akkor sem ért el sokat s alig jut egy-két mandátumhoz még abban az esetben is, ha az egész ipari munkásságot meghóditja eszméinek. Mert kevés nálunk az iparos s aránylag még kisebb szerepet játszanak közéletünkben. Siker itt csak abban az esetben kecsegteti törekvéseinket, ha a földmi ves nép, a szellér, a kubikos, a napszámos szoc/iálistává lesz. Ezekből kerül ki a tömeg, amely dönt. A sikeres szoc^iálista propaganda fundamentuma az általános titkos választói jog. Ha 15—20 vármegye napszámos népe szocziáldemokrata szervezetekké tömörül, kivívjuk az általános titkos választői jogot Hogy hogyan visszük végre ezt a csodát? Nagyon egyszerűen. Mondjuk, hogy julius 28-án, egy napon, melyen az aratás a tizenöt vármegyében elkezdődik, az aratók kimondják a sztrájkot. Nem béremelést kérnek, hanem az általános titkos választói jogot. Ha ezt meg nem kapja, szárán rothad a gabona. II n Egy régi bonorum director. Elvégre mindenki elutazik. Még az obstrukczió, meg a czirkusz sem mulaMaija mar eleggé a közönséget. Pakolt kézitáskákkal megrakott bérkocsik robognak a pályaházak felé s minden vonat zsúfolva szuszog ki az üvegtető alol. Én, aki nagyon sokat utazom, s kivált éjszaka, rendesen jó, kényelmes kis fülkében húzom meg magamat, sajnosan 'apasztalom < zt az utazási tultengést. Nemrégiben is, akáicsak egy hering pályáztam a Budapest—Szerencs stb. felé menő vonaton, és csak az éjszaka szépsége karpótolt egy kissé a nngeteg kényelmetlenségért. Mert csodálatosan szép éjszaka volt. Szinte olyan fehér éjszaka, aminőt Dosztojevszki ir le és aminőt én magam is láttam valamikor Oroszországban. Fenséges erővel borult a világra, mig zakatolva haladt velünk a gőzmozdony át a hevesi meg a borsodi nagy rónaságon A gabona, buza majd mindenütt keresztekben állt mar s a hold halavány fénye átszűrődött az ut mentél szegélyező fákon. Itt-ott aratók ültek nagy csoportokban. Nem aludtak. A nehéz napi munka utan vidáman daloltak. Szellő lengette kalapjuk mellett az árvalanyhajat és elkapkodta a nóta foszlanyait: .Túl a Tiszán van e^y hjjó kikötve" . . . Régi búbánatos nóta. Talán csak errefelé örmerik már ezt. Odafenn Pesten a eimberi-sombori szép asszony járja, meg holmi orfeumi stilusuvá vedlett magyar nóták. Miskolczon tul hajnalodott Szerencsen elmentünk az öregtemplom mellett, amelyben Rákóczy György hamvai pihennek. Már ez Zemplén földe. Bekanyarodunk Szabolcsba, a Nyírbe. Homokos, ákáczos vidékein fölEgy általános arató sztrájk tizenöt vármegyében, másik tizenöt vármegyében is sztrájkot idéz elő s az aratási munkát talán megbénítja. Az ország tehít azon dilemma elé kerül, hogy vagy nem lesz aratás vagy megadja a jogot a népnek. Vagy éhínség, vagy a nagy szabadság. Nincs annyi csendőr és katona, aki a milliónyi sztrájkolot munkára tudná kényszeríteni. Ez a rettentő gyomorkérdés gyors megoldást sürget és az nem lehet más, mint a nagy jog megadása. Ez a mi baditervüuk. Egyszerű, nagyszerű, biztos. Igy beszélt a szocziálista vezér és mi megdöbbenve hallgattuk fejtegetéseit. A generális sztrájk hatalmas fegyver, ellentállni neki alig lehet. Es eszembe jutott a szocziálista vezér mtrész kijelentése most, midőn egyre-másra jöttek az ország különböző vidékeiről a hirek az aratási sztrájkokról. Sokhelyütt jogosulatlan a sztrájk, sokhelyütt jogosult, mindenkeppen káros azonban a kózre, mert aprónként készíti elő a magyar munkást arra, hogy egyszer majd, használja rettegett, hatalmas fegyverét, az általános aratási sztrájkot. igazán csodálatos, hogy törvényhozóink még nem gondoltak erre az eshetőségre s hogy a vármegyei hatóságok, melyek hol szép szóval, hol erőszakkal nyomják el a munkásmozgalmakat, mint közvetlen szemtanúi a jelenségeknek, nem adták még meg a direktívát egy aratási törvény megalkotásához. Mert e fenyegető veszedelmek ellea legjobban egy jó aratási törvény védhet meg. Egy olyan törvény, melynek szelleme az legyen, hogy az aratás éppen olyan állampolgári kötelesség, mint az adófizetés vagy a katonásbukkannak a széles udvaru bokortanyák. Előttünk erős vaskos lovak négyesbe fogva, sallangos szerszámmal állana k utrakészen. Nyíregyházára, a régi tirpák városra, amely az eszlári esetkor egész Európa figyelmét magára vonta, ugyan rá nem ösmerne néhai való Károlyi Ferencz gróf uram, aki valamikor ujjáalkotta. Mert ennek a lelkes főúrnak, akit a gondviselés e helynek menti őrangyaláu 1 rendelt, köszönheti a varos, hogy jelentéktelen voltából kiemelkedett. A betelepítés nagy munkáját 1752-ban kezdle meg a nemes gróf. Néhány évtizeddel később Dessewffy Sámuel grof tett még igen sokat Nyíregyháza emelkedéseért, s a Dessewffy-család ma is egyik legnépszerűbb családja a varmegyének. Jobbára eltűntek már a légi urak. Az ujabb nemzedék alig tud róluk valamit, eppen igy fogalmuk sincs arról, mi volt hajdanában a régi urak bonorum directora. Rendesen nemes ur maga is, testtel lélekkel, emberöltőkön át szolgált egy-egy gazdat, el nem alázkodott soha és a gazda is inkább baratjának, meghittjének tekintette az ilyen jószágkormányzót. Régi szabású, kedves öregasszonyok még tudnak mesélni egy-egy ilyen spéczienről, a talpig magyar, gazdaja földjét rajongással szeretif bonorum directorokról, akikről csöndes, meleg nyári alkonyestéken, igy takarás táján olyan jóizüen el lehet beszélgetni. Igy hallottam én is a nemes sárosfai Bittó Mulós uram históiiáját, aki közel falszázadig volt a szabolcsi Dessewffy grofok teljhatalmú bonorum directora. Már a történet eleje is regényes. Miklósnak atyji sárosfai Bittó Dávid, ősi pozsonymegyei nemes család sarja, maga is szántatott vagy ezer hold földön. Ha Bécsből a Dunán jövünk lefelé, a hajóról még most is látszik az urószi pompás kastély, amely Bittó Dávid idejében hangos volt a mulatók zajákodás. Egy olyan törvény, amely biztosítsa a munkásnak azt, hogy a munkaadó öt semmi czimen meg ne rövidíthesse s egyúttal megfelelő keresetet biztosítson az aratónak. Amely abba a helyzetbe juttassa az aratót, hogy munkájából annyi jövedelme legyen, hogy abból legalább a téli szükségletet fedezhesse és szigorúan megállapítsa a napszámot s a részesedést az egyes vidékek különböző szokásai szerint. Az ilyen törvény egyszer s mindenkorra véget vetne a sztrájkoknak, mert a törvény erejénél lehet kényszeríteni a munkaadót s a munkást is az egymás iránt való kötelezettségek betartására. Gondoskodjunk már most e fontos reformról, mert ki tudja, nem lesz-e maji késő 2—3 esztendő múlva? Amerikába vándorlok ügyeimébe. Az északamerikai Egyesült-Államok ez év márczius 3-ikán életbeléptetett törvénynyel a bevándorlást ujabb korlátozással szigorította meg. Ezt az amerikai törvényt a belügyminiszter a törvényhatóságokkal közli, azzal az utasitassal, hogy azt köztudomásra hozzák s mindazoktól, akik e törvény szerint Amerika területére be nem bocsathatók, az útlevelet tagadjak meg. A törvény ismertetése a következő: Minden utas ki gőz-, vitorlás-, vagy más hajón külföldi kikötőből az Egyesült-Államok kikötőjeihez, vagy vasúton, vagy más szállítási vállalattal, avagy egy határos allamból az Egyesült-Államokba érkezik, két dollár fejadót fizet. Az Eszakamerikai Egyesült-Államokba való bebocsátástól a következők záratnak ki: Hülyék, elmebetegek és eskórban szenvedők; olyanok, kiknél öt éven belől vagy bármikor kétszer elmebetegségi tünetek fordultak elő; szegények és olyanok, kik előre láthatólag a közkönyörületnek terhére fognak esni; koldusok és azok, kik veszedelmes, undorító vagy ragályos betegségben szenvednek; személyek, kik megbecstelenítő bűntett vagy tói. Mindig a főnemességgel tartott a gazda, ez lett is a végromlása. Amit a Pálffyak, Zichyek, Eszterháziak győztek, azt nem győzte a Bittó Dávid ezerholdas birtoka. Pedig már akkor szépen felserdült Miklós fia is, remek szál legény, olyan tüzes szemekkel, akár a kárbunkulus, hogy párját kellett keresni hetedhét vármegyében. De nemcsak a külseje, de lelke is szép volt Miklós úrfinak. Szive, feje a helyén s egy szép napon nagyot gondolt magában. Elhatározta, h~gy nem esik tovább az apja terhére. Elmegy a maga kardjára emberré lenni, kenyeret keresni. Abban az időben, ha valaki ott hagyta a vármegyéjét, kivette az armálisát, meg pakszust kért, a miért járt két egé-z húszas, pengő monétában. Az armálist, meg a pakszust is maga kisjókai Takács Gáspár, az akkori való alispán adla ki Miklós úrfinak, aki annak rendi és módja szerint a ket húszast is letette az asztalra. — Csacsi — förmedt ra a viczeispán ur — csak tedd el. Nesze még két húszas mellé és aztán bene vale, hozz becsületet a vármegyédre. Nagy vagyon vala pedig akkoriban négy húszas, mert egy húszasért már fejedelmi ebédet lehetett enni a bécsi Fehér Bárány-ban is Egy dupla puska, meg a hüsfges vadászkutyája kisérték Bittó Miklóst, aki idők multával igy lassacskán eljutott Kassara. Nagy hire volt ott Dessewffy József grófnak, aki pártolt minden hazafias, nemes czelt, minden törekvő ifjút és aki szives barátja volt valamikor a nagy Kazinczy Ferencznek is. Ennek a jeles főúrnak ajánlotta aztán valaki a pozsonyi nemes ház derék sarjadékát és nem eredménytelenül. Miután levélben hivta volna magához és Bittó szépen kiadjusztálva meg is jelent, nyájas tekintettel mérte végig a tetszetős ifjút a gróf. Egy és más kérdéseket intézvén hozzá, melyekre mini talpraesetten felele s látva, liogy jól ért a gazdasághoz, igy szólt végre Dessewffy József: