Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1903-12-06 / 49. szám

uolna is, az sem baj, mert a felölelt vidék ingatlainak értékét a jó közlekedés által 20, moud busz százalékkal emelné, a mezőgazdaság, kereskedelem és ipar érdekeit nem is véve figyelembe. Sokat panaszkodunk gyűléseinkben, a hírlapokban, magán köreinkben az amerikai kivándorlás ellen. De tenni, óh az más! semmit sem teszünk! Még ha mód és alkalom van is reá! Én Istenem! mennyire korlátozná egy ilyen vállalkozás még azt is. Hány jó magyar embernek adna ez kenyeret kezébe, hány családnak biztos megélhetése: öröm csak r.ígoudolni is, hogy azok tisztességes munkával, a közérdeknek szolgálva, meglennének tartva a szegény magyar nemzetnek! Mint tudjuk, az ilyen gózmotoros vasutakon személy és teherforgalom teljesen el van különítve. A személyszállító kocsik ide és oda legalább négyszer, de szükség esetén többször is közlekedhetnek, a teherszállítás pedig csaknem ideális tökéletességű, amennyiben gyorsan, könnyen, veszély nélkül és kényelmesen szállítják a 75 mm. hordképességü kocsik, kinekkinek majdnem saját helyiségéből — vagy oda a megrendelt árukat. Hogy az üzemköltségek még kevesebbek legyenek, a dombrádi és balkányi vasutak idővel egy kezelés alá vonhatók is lennének és egy vagy más irányban a fejlődés nem lenne elzárva. Vidékünk valóban a Kelet és Nyugat kapuja lenne e vonalok létesülése által. Perkedi. Gyár és műhely. A mily különbség van az égig nyúló bércek sudár fenyüje és a síksági árok parton tanyázó, törpe tüske bokor között, épugy a legtöbb ember szemében ilyen két véglet egymással szemben a gyár és műhely. A gyár a sudár fenyő, a műhely a tüske-bokor A gyárba befektetett álló és forgó tőkedus kamatokat hajt a vállalkozóknak, míg műhely mestere jövedelméből alig képes existentialis szükségleteit is fedezni. Feltámadnak azután a gyűlölséggel telitelt hangok a gyár ellen, mely megölője a kisiparnak, a műhely mesterének, a mester szerencséjének és boldogulásának. Hol hát az Arisztotelesi osztóigazság, ki tud eleget tenni, igazságot szolgáltatni? Vegyük hát vizsgálat ala a műhelyt, hasonlítsuk össze vele a gyárat, hátha nem a gyár az oka teljesen a műhely szegénységének, s a műhely nyomorának. Hadd szólaljon meg most egyszer belőlünk a localpatriotizmus, nézzük iparunk fejlődését, a kisiparosok helyzetét, a mi városunkban tekintettel a speciális helyi viszonyokra. Városunk, dacára, hogy gócpontja jéjszak keletnek, dacára, hogy a kereskedelem itt összefutó szálai meglehetős élénkséget kölcsönöknek neki, az ipari fejlődés tekintetében roppant hátra maradott, nem is szólva a műipar teljes fejletlenségéről. Városunkban nincsenek gyárak, sőt még olyanoknak a felállítása, minő pl. egy cukorrépát feldolgozó gyár, mely nem is érintené a kézmű iparosokat, Inneni, a mely a mezőgazdaság intensiv művelését és folytatá-át tenné lehetővé, mondom, ennek a felállítása a messze jövő zenéje. — Mindennek dacára mit kell tapasztalnunk ? Iparosaink nagy része napról-napra él, tengődik és nyomorog. Mi hát az oka, mi hát a kútforrása iparosaink nyomorának ? Vájjon a vásárló közönség nemtörődömségében, a kisiparosok ellenszenvében kapjuk és találjuk az okot? Nem, nem a közönségben, hanem iparosaink nemtörő Majd bevezettek a társaságba ! Egyre kevesebb és kevesebb időm maradt, eszményemmel foglalkoznom. Éjjeleimből pótoltam. A semmiségbe vesző tekintettel áldoztam éjszakáimat, vagy sírtam az elmúlt édes boldogság után. Megtört! Ideges sápadt lettem. A doktor a szórakozások más nemét ajánlotta. Míg végre a sok kirándúlas még éjszakáimat is elrabolta tőled, mert szervezetemnek nyugalom kellett. Ezután fölépültem : Egy pillanat kárpótolt mindenért. — Megláttalak ! Talán föl is sikoltottam ! Mar nem tudom biztosan. Utazás közben. Ott az állomáson sétáltál. Eszembe jutott egy régi bolondságom. Úgyis azt jósolták, hogy úton ismerem meg ideálomat. Kaczagtam rajta. Hiszen már volt lelkemnek ideálja. De most láttam jönni, felém közeledni a forrón szeretett lényt, kinek létezéséről sejtelmem sem volt. — Téged néztelek ! Szemedben volt a lelked! Úgy, mint én képzeltem, csupán egyetlen idegen vonás volt benne, egy bágyadt, előttem ismeretlen tekinteted. Nem sejtetted, hogy mint megtestesült ideálképem állasz előttem ! Külsőd egészen olyan volt, a milyen a képzelt: gyöngéd, szelid, nemes. Sokáig nem láttalak ezután. De lelkemben már volt egy emlék, melynél megreszketett akkor is és még ina is. Rám néztél egyszer mámorítóan, kabitóan, habár öntudatlanúl. Éreztem, tudtam, hogy találkozni fogunk. Az Isten szeret engem ! Nagyon szeret! Elmondom még ezt is ! Emlékezel ? Az őszi rózsáról beszéltél. Örültem, hogy egyet szerelünk. Azután nézeteit nyilvánításából megismerlelek. Az eredményt tudod! Megérezted szerelmem nagyságát ! De nem sejtetted történetét. Honnan is tudhattad volna egy bohó leány álmait, kinek a .Meseországban* másik, szebb világa van, mert nem tudott megélni ennélkül e komor, szürke világban. N • t n v i d E k dömségében. Tisztelet a kevés kivételnek. — Aki a tollnak az embere, az forgassa tollat, a kit az Isten az eke szarvához teremtett, az szántson és vessen, a műhely embere pegig fogja kezébe a gyalut, használja ügyesen az árat meg a kármentőt és üsse a vasat addig, a mig meleg. — Minden munka becsülést hoz, tiszteletet érdemel. A ki szellem fegyverével harcol éppúgy szolgálja a közérdeket, feltéve, ha igaz és lnlkiismeretes a harc, mint azon kézmű-munkás, ki rubát szab és varr a szellemi munkás számára. De igy van e? Sajnos igen sok esetben kell arról, nem csak tudomást, de közvetlen tapasztalatot szerezni, kogy éppen az iparos ember az, a ki nem él a saját maga választotta mesterségének, a természet kiszabta munkakörnek. A gyár és műhely között a különbség:, hogy míg a gyár iparcikket iparcikkre gyűjt, addig a műhely mestere megrendelésre dolgozik, helyébe mennek a vevők és nem ő keresi fel áruival a piacot. Természetesen a megrendelt áru vagy iparczikk kászítésében a legnagyobb pontosságot kellene tartani. De így van ez? Jó szerszám fele munka, pontosság, kettős haszon! Hányan vannak, a kik politizálnak, szociális tévtanokat hirdetnek és vallanak, verik a mellüket, hogy ők demokrata szocialisták, az úrban a hiba az ő szűkmarkuságuságukban, ellenszenvében, gyűlölségében, melyet az iparos osztály tanúsít stb. íme most azt kérdem, hol hát az igazság ! Annál az iparosnál, a ki pontatlan, rendetlen a munka teljesítésnél, ki dorbézol és politizál, addig mig dolgozni kellene, avagy annál a megrendelőnél, ki, mert bizalmatlan az iparos iránt, megy a boltba és vesz készen gyári munkát, semhogy ezer boszúságnak, vesződségnek tegye ki magát és ráadásul még fizessen is. Bizalmatlanságról beszéltem, de teljes joggal. Vájjon ki vindikálja saját vesztére a bizalmatlanságot, az a megrendelö-e, kinek bosszankodni kell a megrendelt munka rendellen és pontatlan elkészítéséért, avagy maga azaz iparos, a ki maga rendetlen és pontatlan ? Rendességet, pontosságot, szorgalmat s lelkiismeretet kérünk, majd meglátják, hogy nem kell a mindennapi betevőért oly sokat aggódni, a máról csak a közvetlen holnapra gondoskodni hanem tőkét gyűjthetnek, vagyont szerezhetnek, a mit ismét haszonnal értékesíthetnek munkakörök kiterjesztésénél, nyersanyag beszerzésént 1, sőt még a tisztességes verseny határait betartva e téren is sikert próbálhatnak. Lesz bizalom, lesz becsülés, lesz boldogulás. Kétségtelen, hogy a gépé a jövő, de legyen bármily nagy a technikai ví mány, a gyári munka ma még, ha kivitelben és csinosságban többet mutat fel a közműmunkánál, de a tartósság és jó minőség tekintetében ha lelkiismeretes az-az iparos, feltétien az ő munkája uralja a tért. A gyár és a gépek elleni előítéletek nem csak a mullban voltak meg, hanem megvannak a jelenben is ! Fölhozzák ellene, hogy sokkal több iparczikket és árut képes ugyan előállítani, de rosszabb minőségben és oly olcsó árban, hogy az iparos, ki nem használhatja ugy a nagy tőke előnyeit a munka egyesítés, munka megosztás kedvezményeit nem képes a gyárral versenynzni, hogy egyoldalúvá teszi a munkást, meglankasztja az egyforma munka lelke rugóit ambitióit hogy felbonlja a családi köteléket és végül társadalmi szempontból is kárhoztalandó. — A folhozott ellenérveket nem akarom egyenként bonczolgatás és vizsgálódás tárgyává tenni, csupán az utóbbira reflektálok. A gyáros és gyári munkás között roppant tőke halmaz az egyik oldalon a másik oldalon pedigjgubaszkodó szükség. A gyárosúr,agyári munkás csak mindig munkás, mégpedig olyan munkás ki nem is b maga kezére henem másnak dolgozik. Ott áll köztünk a képzettség is. A gyáros többnyire tanult, művelt ember magassabb czélokkal, reális életnézettel, a_munkás meg marad itt is a maga szellemi egyszerűségében. De Istenem mily könnyen le lehet dönteni ezt a válaszfalat. A gyáros igyekszik megérteni munkásainak szellemi világát, nem ő száll le hozzájok, de azokat emeli magához. S hogy kedvel kitartással dolgozzanak, előmozdítva a gyár boldogulását ép úgy mintha a sajátjuk lenne, mii-' könnyű Itt rab vagyok, ott szeretkezem Veled, összeforrott lelkünknek egymásnélkül élni már nem lehet. Ott minden a mienk, mert szerelmünk van. Tudod, érezned kell, hogy még így nem szerethi ttek ; talán nem is ismerik ezt az emberek, hiszen hol van tőlük „Meseország". Én édes szelid Angyalom, milyen is ez a mi szerelmünk ? Nem semmisülhet meg soha, hisz nem tapadhat rá a földi salak, mert nem kell anyagi gondokkal küzdenünk, s mert nem enyészhetik el, hisz ez a távolság csak még erősebben ébreszti fel a vágyat, hogy örökre szeresselek. Kiábrándúlásról nálam szó sem lehet, hiszen nem lesz alkalmunk meggyőződni, hogy mi is Ádám gy. rmekei vagyunk. Csak szerelmünk lehet nagyobb, tisztább Olyan a mi szerelmünk, mint az égő szövétnek, önmagát emésztve világit a boldogság ösvényén. Még mondok valamit! Emlekezel ? Először a hajamat csókoltad, azután homlokom. Ajkam égett már a vágytól piros ajkadért! Egy végtelen csókban összekapcsolódott leljünk, azt hitlem nem élek nélküled tovább. — Kértelek, hogy ölj meg! Csókkal büntettél! Óh a Teremtő áldjon meg érte! És végül keresztet vontál homlokomra, én édes halvány csillagom és adtál nékem egy álomvilágot! Mit adjak érte? Összes kincsemet, szerelmemet adom ! Megáldott a nap, melyben megismertelek! Megáldott a föld, melyen élsz. S ez a sok áldás mind az enyém! Te vagy az én áldásom. — Eszményem csókolt ölelt. — Elégek Benned! Most pedig ölelj, csókolj! S én átkarollak lelkem minden vágyával s megittasúlva lényedtől hallgatom ez egy szót ajkaidról; .szeretlek!* Csókolj meg ; csókolj, mert édes méreg kell annak, ki sietve és biztosan halad a „Meseország" kinyitott aranykapuja felé. Hallod már a szerelem dalát ? Kiczó. módszere is, csupán az évi nyereség egy bizonyos százalékát kell feláldozni s kiosztani közöttük jutalék gyanánt ez az áldozat bőségesen hozza meg a maga gyümölcsét aagyáros részére. — nem oly szötét mindjárt az üveg, csak a homályos oldalát kell kissé tisztára törülni. Aztán, kik a gyárakat hevesen támadják, elfelejt ik, hogy az a gyár hány meg hány embernek lesz kenyéradója kiknél hiányzik az önállóság ugy anyagilag, mint szellemileg, kikből erőfeszítéssel is csak gyenge műhely mestej lenne mig igy józan munkával és eszes törekvéssel nagyon jó kerék forog a nagy gép többi alkatrészei között. A munkaerő teljes igénybevételét se kívánja meg annyira'a gyár, mint a műtiely és mégis eredményesebben tudja kihasználni, értékesíteni. Olt az ám olcsóbb az ár, de nagyobb a kereslet is az olcsóbb, mint a tulcsigázott' árak mellett nemde? Miért tehát a műhelyek ellen szembe a gyárak ellen. Csak azért, mert a műhely ne n akarja beismerni a maga hibáit és félszegségeit. Ellenségeiknek látják a gyárakat is, holott lulajdonképen szembe se kerülhetnek egymással. Van méj az iparnak ma is számtalan ága, hol a gyári vállalat se nem lehetséges se nem célirányos. FI hát a kis hitüséggel köszörülve a félszegségeket, el az ellenségeskedéssel, el a gyűlölettel, a műhely és gyár testvérek, mert a gyár nem egyéb, mint nagy műhely, de vís;ont a műhely mesterének munkásságán, lelkiismeretességén áll, hogy műhelyéből kis gyár legyen. A munka pénzt teremt, a pénz hatalom. Gyár és műhely egymás me lett, egymást támogatva szépen megélhetnek, igyekezzen az alföld tüske-bokra elérni felju'ni a magas bércek sudár fenyőjéhez. A gimnázium Itákóczi-Uniiepélye. Ezt az évet Rákóczi emlékének szentelte hazánk. Az ország minden részében ünnepeltek és ünneplik a szabadság nagy védelmezőjét a magyar Messiást. Megyék, városok, teslületek, egymásután járultak annak a Krisztusnak az emlékéhez, kit a magyar törvénykönyvben szegeztek keresztre a labancz lelkű latrok, a kinek feltámadását még mindig várjuk a rodostói sírból. Válságos időket élünk újra. Ebben a sötét éjszakában, mint a biztató pásztortűz gyúl fel a szívekben Rákóczi közénk idézett emlékére a lelkesedés tüze. November 20-án zajlott le az emlékezetes ünnepély a városi színházban. Zsúfolásig megtelt a kis szintiaz, melyben oltárt emelt ezen az estén a hazaszeretetnek élén Porubszky Pállal a főgimnázium lelkes tanári kara. A Rákóczi induló nyitotta meg az ünnepélyt. Erre az alkalomra fiatal hölgyekből és a gimnázium ifjúságából külön énekkart verbuvált össze Santroch Alajos karmester. A fenséges melódia jó előadása egyformán dicsérte a kart és buzgó mesterét. Dr. Prőhle Vilmos tanár tartott aztán egy rapszódikus szárnyalású emlékbeszédet. A haza és a szabadság imádása mellett a mai viszonyok keserű hangú elitélése nyilatkozott meg az áhítattal hallgatott, igaz beszédben. A közönség lelkesen megéljenezte dr. Prőhlét, maradandó hatású szavai után. Tuláts Annuska zongorán és Csázik József czimbalmon kurucz nótákat adtak elő. Az átérzett szép zongorajátékot és az azzal sikerülten egybeolvadt czimbalom játékot a közönség óhajtására még meg is toldották egy számmal, az elismeréssel méltán honorált kis művészek. M -lodráma következett azlán. Pálhosszal és öntudatosan domborítva adta elő Katz Zoltán Várady Antal gyönyörű művét. A „Rákóczy Rodostón" czimü remeket. Zongorán Simkó Gyula kísérte szabatosan. Szlaboczky Mártha Reményi magyar ábrándját a „Repülj fecském" kezdetű zeneművet igen szépen adta elő zongorán. Meg is tapsolta a hallgatóság érte hálásan. Ferlicska Gyula a mi kis hegedűművészünk Zsadányi ábrándját Czinka Pannát játszotta el azután. A kis művész öntudatos fellépése előre meghódította a közönséget. Fejlődő tudásra és szép tehetségre valló játékát pedig élvezettel halgatta mindenki. Végül egy lörlénelmi színmű egy felvonását adták elő az ünneplő fiatalok. Egytől-egyig megállták helyüket a műkedvelők. Fenséges volt Rákóczi. Derék magyar levente Bercsényi. Minden izében sikerült Mikes diák. Szörnyen kaján Vetési uram. Erélyes Starhemberg úr. Jó ízü alak Gergő huszár. Jól maszkírozott és nagyvezérhez méltóan komoly Bartos László. Bonac franczia követ pedig olyan diplomata volt, mintha most jött volna a színpadra valamelyik konzulátustól. Sikerült daliák voltak rövidebb szerepeikben a többi úrfiak is. A hölgyeket utoljára hagytam, hogy jobban meg dicsérhessem őket. Fráter Katinka kedves kis nagy aszszony volt és olyan tisztán ejtett ki minden szót, hogy professzionátus színésznő ís megirigyelhette volna érte. Kertész Bella bájosan játszotta a Kőszeghy Zsuzska szerepét. Bátor volt a szinen és öntudatosan játszott. Megemlítjük itt, hogy a szereplése közben énekelt szép régi magyar szinü melódiát SintrochJAlajos szerezte. Ferenczi Irén pompás ulvarhölgy volt rokokó kosztümében, púderezett hajával és kedves racscsolásával. Igen megérdemelte két társnőjével együtt a virágcsokrot a mit a játék folyamán kapott. Emelkedett hangulatban oszlott el a közönség. Boldogan és büszkén távoztak a szereplők és hozzátartozóik. Ilyen értékes este régen nem telt el a városi színházban. Az ünnepély után tánezra perdült a fiatalság a Korona dísztermében. ÚJDONSÁGOK — Vármegyei rendkívüli közgyűlés. A vármegye főispanja e hó 2t-én d. e. 10 órára rendkívüli közgyűlés hivott össze. Ezt m g> lőzőleg az állandó választmány e hó 19-én d. e. 9 órakor ülést tart. — Hivatal Tizsgálat. Szikszay Pál, alispán, a Nyíregyháza városánál a mult héten megkezdett hivatalvizsgálatot e héten folytatva szombaton e hó 5-én befejezte. — A gazdasági egyesület közgyűlése. A szabolcsvármegyei gazdasági egyesület deczember hó 10-án d. e.