Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1903-12-06 / 49. szám
XXI v 7. évfolyam. 49. szám. IVyiregryháza, 1903. deczember O. 1DÉK A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon, co* ®Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre 8 korona. Fél évre 4 „ Negyed évre 2 „ Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A lap szellemi részét Uéi>ezö Mldeményet, Hirdetési dijak: i -n -íj- i' -i 7 í- r i - a szerkesztő czime alatt kéretne; beküldeni. ... , . . lap szétküldésé tarquauan leendő tetsző- „. , ,, , , , , . ,, , ., Minden negyszer hasibzott petit sor egyszer lamlások jóba Elelc kiadó-tulajdonos Wdtatna'k e ^ Z közlése l'l fillér; többszöri közlés esetében 8 fill knnvvnvnmdá iához iskola-utcza 8 szám t 0° acltatnak e l" A nyilt-téri köz'emények dija soronkint <50 fillér konyvnjomaajanoz isKoia-utcza ö. szara A kéziratok csak világos kivánatra s az Apró hirdetések 10 szóig4 i fii.,minden további sió (Jánoszky haz) intézendok. illető költségére küldetnek vissza. 4 fii. Vastag belüvel szedett kétszeresen számit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Általános Tudósító által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. A balkányi vasút, Vármegyénkben most a közügyek iránt érdeklődő férfiak figyelmét két tervbe vett vasút ügye foglalkoztatja Egyik a dombrádi, melyről e becses lapok legutóbbi számaiban volt szó A másik aNagykállóból — Balkány—Kisaradvány— Mihályfalva felé vezetendő vasút, melyből Balkányból kiágazólag az Aba pusztán H.-Simsonon át Debrtczenbe végződő vonal szakadua ki. Nevezzük a rövidség kedvéért egyelőre balkáuyi vasútnak jelen czikkelyünkben. Mint a dombrádi, úgy ez is gőzmotoros, keskeny vágányú, személy és teherárú forgalomra berendezett gazdasági vasút lenne, és egy 83.000 kilométer terjedelmű, leginkább mezőgazdasággal foglalkozó, nagy, magyar vidéket nyitna meg a világforgalomnak, amitől jelenleg csaknem teljesen el van zárva. Sehol egy kőutja — nyárban a homokban — egyébkor a feneketlen sárban úszhat a vidék lakosa, vagy a kit végzete erre hoz. Pedig a mezőgazdasági, ipari 9 egyéb érdekeken kivül, ez a vonal még igen nagy fontossággal bir hadászati tekintetben is Nem is szólva a régebbi török-tatár-kurucz időbeli korokról, mikor az egymás nyomába átvonuló seregek után még a fű is kiveszett, csak arra az egy tényre mutatok rá, hogy az 1849. augusztusában Arad felé központosítás czéljából levonuló magyar íőbaderőnek utja is erre vezetett, s a mint ez köztudomásu dolog, 1894. évben a mádi Kovács által vezetett köz.>s és honvéd csapatokból álló kombinált hadtest is erre vette útját Diószegh feli. Csaknem érthetetlen dolog tehát, hogy ez a vidék anuyira el lett mintegy felejtve, ugy az 1867 óta az ügyek intézésében elől álló magas kormány, mint saját magunk törvényhatóságában vezető férfiaink által. n Kyirvuli-t" Sírodnál. N*gy álmaid álmát Tudod-é aludni ? . . . Harczi riadódat Most kellene fújni! Az a fehér, szűz hó, Mely ráhullt sírodra — — Nem takar be ! Érzem is, tudom is, Hogy te itt is álmodsz ! Álmodod azt a nagy, Szép Magyarországol. Aminek a sírját Olyan régen ássák — — Soha meg nem ássák! Ugy-e, hogy csak alszol ? De a véred, lelked Ott van a nagy harezon! Fúvód a föld alatt A tárogatódat: Magyar a magyar hát ? — Fújjad, — — fújjad . . ! Sirod mélységéből Riasztó zajt hallok .... S látom, hogy két kezed Emeli fedelét Síri lakásodnak. Emeled, emeled — — — Halljék ki a szózat! Rádűlve sírodra, Szívemmel hallgatom Kiszakadó szódat, S elnyomom, elfojtom, De vau egy nagyon jó példabeszéd — már hamarjában nem tudok róla beszámolni — az amerikai Franklin Bénjámintól származik-e 1 vagy pedig az egészséges magyar ész találta-e ki ri Segíts magadon, az Isten is úgy segit. Es e példabeszéd tar ulságait megszívlelve, az érintett vidék közügyek iránt érdeklődő férfiai a f. év tavaszán kísérletet tettek, hogy igazán amerikai példára nem segithetnének-e vidéküknek közlekedésügyi misériáin, s az eredméuy mit elértek, igazán szép és megnyugtató lett. Gaál András balkányi földbirtokos kezébe vette az ügy fonalát s temérdek fáradság, utazás, informálás, kapacitálás után annyira le tudta gombolyittaui, hogy ma már a 103 kilométer hosszú pálya felépítéséhez szükséges 2 és Va millió kor inából az egjes községek és érdekeltek aláírásával 613-1S0 kor., ILijJumegye által 50 000, s Debreczen városa által 200.000 kor van együtt, melyhez, ha hozzávesszük még a magyar államtól posta-szállitás slb. fejében fizetendő é vjárulékokat, összesen mintegy 1 millió 30 ezer korona van összehozva 9 az aláírások még egyáltalán uiucieiu-k befejezve. Az érintett vonalra szóló kot.cessió a magyar vasúti törvény legmesszebb menő kedvezményeivel f. évi nov. 2 l-én, 40.982. szám alatt a közlekedési m. kir. minisztérium által kiadatott egy évi időtartamra. Megvan alakítva a végrehajtó bizottság. Elnöke Bory Béla, tagjai Szabolcs és Hajdumegye alispánjai, Debreczen és Nyíregyháza polgármesterei, Jármy József, Hitter Lajos, Gaal Adrás előadó s Murányi László jegyző. Közéletünknek oly előkelő férfiai, a kikben teljesen megbízhatunk, hogy az ügyet sikerre juttatják Ugy értesültünk, hogy ezen végrehajtó bizottság rövid idő alatt megállaHogy föl ne harsogjon. Mert a tárogató, Ma czigánynak való Tányérozásra 1 I. L. Meseországban. Szeretsz ? szeretsz! Tehát igaz . . . szeretsz, mert lelked nem bírja el szívem forróságát a nélkül, hogy föl ne olvadjon, át ne melegedjék. Ezt meséli piros ajkad, szerelemben ragyogó gyémánt szemed, s ezért remeg meg egész valód. Irmertelek mielőtt sejthettem volna létezésed. Igen biztosan tudom. Te általad született meg lelkemben az első álom! Csak fantázia volt az egész, de a valósság has miitőlt hozzád. — Gyöngéd, mint Te vagy barna, mint Te vagy! És a lelke? .... Annak fényét az Istenség kölcsönözte, hogy beragyogja környezetét és lángra gyújtsa az emberek hideg szívében az érzelem szines világát. — A lelkedbe letlem en szerelmes! Az én Jákob-K Iránion, olt a természet ölán i-irurtelek meg. A puha fűben feküdve, bámultam a csillagos nienyországot. — Akkor voltam 16 éves. Telve vágygyal a boldogság cs a szereli m utan telve ábránddal a világ rejtélyes ismer.llenségeiröl. S mi kell több egy üde, friss it'ju léleknek, hogy meg alkossa ideálját — L>'lke már volt! Ragyogott, mint a hó, midőn a hideg, csillagos éjszaka, az ég magnetikus fényével együtt csókolgatja meg minden egyes kis részecskéjét. Behunytam szenuim t, hogy ne legyen semmi a külső világból, mi e látomást elűzné. Sokat, nagyon sokat foglalkoztam vele. I'elékilettem olyannak, hogy méltó legyen e szóra: ,lélek". Élt egy ideig test nélkül; lelkemnek „én"-j élete volt. pitja a vonal végleges irányát s miudeu függőben levő teendőket gondosan elintézve, a munkálatok márczius elején megkezdhetők lesznek s oKtóber elsején az üzembe vétel is megindulhat. Teljes hüünk és reményünk vau törvényhatóságunk jóakaratában, bizuuk benne, hogy felismerve az ezen kérdéssel összefüggő nagy érdekeket, szerető gondoskodással — mint a jó anya szokta gyermekeivel — segit minket önerőnk által végrehajtandó nngy vállalkozásainkban s igy megtart bennünket abban az tde9 kapcsolatban, mely ezt a vidéket Szabolcsvármegyével összefűzi s nem le?z oly rideg és visszautasító ez iránti határozatában, mintNyiregyháza városa, mely f. évi nov. 20-án tartott kéyviseleti közgyűlésében a tanács javaslatára egyhangúlag elutasító határozatot hozott, azért, mert ez a vasút főleg Debreczen érdekeit szolgálná. A Moatecbi és Capuletti harcz-e ez? vagy Nagykőrös és Kecskemét viszálya? Nem tudja az ember, mit gondoljon! Mennyivel szebb példa a Debrcczen 200 000 koronája, Ilajdumegye 50.000 koronás vagy II.-Sámson 42 000 koronás ajanlata, melyeknek ez a vonal csak másodrendű kérdése. Egyébiránt ne szóljunk semmit, hiszen épen a vonalon eső egyik nagy községünk is elutasító határo?atot hozott — nevét most nem irom ide — azért mert mellette ugy is lesz állomás. A közérdek uraim! A magyar nemzet közérdeke ez, s nagy kár, ha valaki oly rövidlátó. Hátra van még a vonal jövedelmezőségéről szólani. Azok, a kik ismerősök az ilyen kiszámításokkal, tudni fogják, hogy egy ilyen vállalat a befektetett tökének 5°/o-át biztosan behozza tisztán. De ha még ez talán csak 4®/o Emberek közölt élve, kik szinte lélekkel bírnak, kezdettem összehasonlítást tenni, eszményem és közöttük. Eltörpült valamennyi! És mi lett az eredmény? E^y szép őszi napon felruháztam ragyogó szemekkel, gyöngéd, finom testalkattal cs barna fürtökkel. Most már s/.eme ragyogásában láttam lelkét, abban adta nekem lelke összes szépségét. Boldog voltam ! féltettem titkomat! Zavartalan volt e boldogság! Emlckezem rá, egy ügyes rajzolóval akartam vászonra hozni mását. Természetesen nem siket ült, A szemben nem volt meg hó lelkének visszatükröződése. Én elégedetlen voltam, de ő a következő (állaton ezzel az eszményi fővel állapította meg hírnevét. Elégedetlenségemben 1 írását akartam megadni. Nem sike:űlt. Tehát a reménység melleit maradtam, hogy majd . . . majd ... Nem értem ma sem, mivel hizlaltam magamat < Hisz tudtam, hogy a fö'dön hozzá hasonlót nem találhatok. Álmaimból ő csókolt fel, este álomba ringalott. Már ennyire ismertem, s mégsem tudtam vo'na másokkal megismertetni. A-u'án hangot adtam neki szepet, dallamosat, Ekkor teljes erővel kezdtem tanulmányozni a zenét. Akkordok, összhangban foglalták el minden időmet. Hallani akartam emberi hangot hangszeren. Egyszer hwllani véltem. Egy éjjeli zen- egyik akkordja csengett úgy, midőn ezt húzták a fekete gyerekek „Tavaszra nyílt, őszszel lehullt!" Egy olyan akkordot hallottam, milyent sem azelőtt sem azóta soha. — Benne volt bánata, szerelme, lágy, édes beszédje. Üdvünk, vágyaink, minden, mit én akartam. Ily viszonyban éltem szerelmemmel, egyetlen, legszebb gondolatommal. — ü klem mindentől. Felaldoztam volna érette mindent ! Érette ! az eszményért — mindent ! — .. Azlán szeretkeztünk egy újabb őszig, csendben, zavartalanúl!
