Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1903-11-29 / 48. szám

_ N T 1 lt V I P fc K személyforgalomból remélhető. Elégedjünk meg csak egyszer annyival. Ez már csak elég rigorozitás] Ezek szerint tehát a személy és teher-forgalomból várható bevétel kerek összegben 150000 koronára tehetó. A harmadik tényezője a tisztajövedelem mennyiségének a kiadások mennyisége. E tekintetben úgy áll a dolog, hogy a rendes gőzmozdonyos vicinális vasutak kezelését az államvasutak a nyersbevétel 52 Várért szokta átvenni. A motoros vasút üzemben tartása jelentékenyen kevesebbe kerül, mint a gőzmozdonyos vamtaké. Epeu ebben rejlik egyik legfőbb előnye a motornak a mozdony felett. De legyünk a kiadásoknál is rigorozusak. Ne 52, hanem 60

uo-ot vegyünk kiadásra. A 150000 koronából tehát kiadásra lemegy 90000 korona Marad tiszta haszon G0000 korona. Ez pedig az 1 200.000 alaptőkének kerek 5°!o-a! Természetes dolog, hogy ha a vasút nem 1.200,000 koronába, hauem 3,200,000 koronába kerülne, a 60000 korona üzleti felesleg 2°|„ sem volna. Sőt a törzsrészvények kamat nélkül maradása mellett a 2.325000 korona elsőbbségi részvények sem kapnának egészen 3°|o-ot. De épen ez a dombrádi motoros vasút tervezetének nemcsak életrevalósága, hanem kiváló közgazdasági jelentősége is, hogy teljesen szakit az eddigi óriási károkat magában rejtő rend szerrel. Ez az, amit nem szabad szem elől tévesz teni azoknak, akik a vasút ügye iránt érdeklődnek. És ez az, ami miatt a dombrádi vasút részvényeinek jegyzése nem „hazafiság", nem „lokálpatriotizmus", hauem jó befektetési Azok a részvények meghozzák a maguk kamatját; nemcsak, de értékük mihamar rohamosan emelkedni fog. Önmaga ellen vétkezik, aki nem foglalkozik mélyebben ezzel a dologgal és nem használja ki a kiuálkozó alkalmat tehetsége szerint. Alakulásakor a nyiregyházi takarékpénztár részvényeinek jegyzésétől is húzódozott miudenki, mert nem látta testi szemeivel az osztalékot. Bizony sokan szeratnék visszaidézni azt az időt 1 Tapogatás houfoglaláskkori nyomok után Gégényben. Tévesen emiitettem a „Nyirvidék" utolsó előtti számában azt, hogy a Gégényben talált honfoglaláskori ezüst csésze, a milyenekből assyr domborművek után indulva, azt hiszem, hogy őseink áldomásukat itták, a három tojásdad ezüst lemezzel, és a hét szíjdíszitésül szolgált ezüst gomb félével a gégényi határban levő Ing dombon találtatott, ahol a néphit szerint a kincsekkel telt rézcsónak is el van ásva. Vas Mihály gégényi ev. ref. lelkész úr helyesbítése szerint azonban ezen tárgyak a Monok dűlő vagy MonoJc dombon találtattak, mely mintegy 100 holdnyi természet alkotta pár méternyi magas homuk emelkedés, mely a Tisza szabályozás előtt a Nyír felől az ártérbe benyúló félszigetet képezett. F. hó 11-én sürgönyben kértem fel Vas Mihály urat, hogy legyen szives érettsm másnap reggel a demecseri vasúti állomáshoz fogatot küldeni. Sürgönyömet azonban feledékenységből fel nem adták és igy az egyedüli demecseri fiakerrel, egy zsidó lalyigással döcögtem Gégénybe. A tiszteletes úr az oskola építős körül volt elfoglalva, de csakhamar haza került és igyekezett a tervezett ásatáshoz napszámosokat keríteni, de a községnek szorgalmas és jómódú lakosai, a kik épen a miatt a czuczistaságtól távol állanak, már pár hét óta káposzta termését hordták a demecseri állomásra, a honnan naponkint 3—4 külön tehervonat szállítja a káposztát a szélrózsa minden irányába. Plauka községi jegyző ur • segítségével is csak délutánra lehetett négy napszámost keríteni. Na de a délelőtt sem veszett el, mint az alábbiakI ban ki fog tűnni, sem régészeli, sem más tekintetben. I A községnek lakossága csaknem kizárólag ev. református. Az eléggé hosszú falunak husz év előtt 700 mosl ezerkétszáznál több lakosa van. Templomjuk' helyesebben kápolnájuk a község északi végéhez köze'l egy öt—hat méternyi magas, pár hold területű valószínül-g nem hordott, hárem természetes homokdombra lett építve, az alap falak körvonalaiból következtetve a XIV. század vége felé. Ezen templomocska a hivők befogadására elégtelennek bizonyulván, Vas Mihály lelkész és Mezőssy Gusztáv egyházi gondnok barátom válvetett törekvésének sikerült az egyházközséget oda hangolni, hogy a régi temp'om lebontatott, és a község közepe táján a kiszélesedett főutcán 15000 forint költséggel olyan szép, ízléses, modern templom épült, a milyent még Szabolcsban nem ősmerek és bármely városnak is díszéül szolgálna. A templomnak XVII. századból származó ezüst tálcája, úr asztal teritőinek leírására ez alkalommal ki nem terjeszkedhetem. A régi templom lebontásakor kriptára akadlak, m ly már a r>?gi időben ki lehetett fosztva, mart a csontok nem rendes fekvésben találtattak, értéktárgyak pedig hiányoztak, pedig az elég épen maradt selyemből vert csipkék, bársony és selyem szövet maradványok előkelő temetkezettekre engednek következtetni. A templom belterületén nem kriptában, hamm a talajban, melyre a templom épült volt, találtak egy bronz karperecei, melyet az első árpádházi királyok idejéből származónak tartok ; — három ezüstből készült aranyozott gránát és türkisz kövekkel ékített, apró csüngőkkel díszített, kis dió mekkoraságu fejű hajtűt, a melyet a régészek a XIV. századból származtatnak. Nem csak a templom talajban, hanem a templom körüli területen is az u. n. cinteremben számos elkoihadt koporsókra és csontokra akadtak. A karpeerecről ítélve ezen hely már jóval a templom építése előtt temetőül szolgált. A talált tárgyakat, melyek között több bronz pityke is van, Vas Mihály úr a Szabolsmegyei muzeumnak ajándékozta. Hogy mennyire képes rövid 17 év alatt, egy nagy tehetségű fáratlanul folyton buzgólkodó férfiú valamely község erkölcsi, szellemi anyagi fejlődését magasra emelni, azt Vas Mihály mutatta meg, a ki Mezőssy Gusztávban hű segítő társra talált. A régi templom helyéről visszatérve, alkalmam volt a két újonnan épült óskolában gyönyörködni. Mindkettő szilárdan épült, tágas, tiszta, világos tanteremmel, tanítói lakkal és mellék épületekkel ellátva. Az egyikben már tanítanak, a másik pedig befejezéséhez közel áll. A kissebik, a régi iskolában jeles tanítónő, az uj nagy oskolában egy tanító mutat fel jeles eredményt. A nagytiszteletü úr szlve3 volt mindkét oskolába bevezetni. Az egyikben a gyermekek a Hymnus, a másikban a Szózatnak igazán megható összhangzatos eléneklésével fogadtak bennünket. Vas Mihály áldásos működését nem isak az bizonyítja, hogy községében kifogás alá eső erkölcsű egyén alig akad, iskolája minden tekintetben például szolgálhat, de nagy tevékenysége kitalált egy módot, hogy miként lehet egy krajczár nélkül, az egyházközség tagjainak anyagi megterhelése nélkül 300 holdat venni, a melynek felesleg jövedelméből az oskolákat és templomot még jó részben terhelő adósságot is rövid néhány esztendő alatt törleszteni fogják, és még ezen felől a jelenlegi g — szer, Miskolczon tizenháromszor annyi, mint a lakosok száma. Ezen az alapon, ha Nyíregyházán teljesen számitáson kivül hagyjuk a tanyai lakosokat és a városban lakó 20,000 lakos szamát csak hatszorosan vesszük, 120,000 utasra lehet számítani. A város és a Sóstó közötti személyforgalmat az évenként igénybe vett fürdójegyek, meg a sóstói vámsorompó forgalma alapján szintén legkevesebb 40,000-re lehet tenni. Ezek szeriűt Nyíregyházán a személyforgalom 120,000, a város é3 a Sóstó között 40.000, Nyíregyháza és Dombrád között 120,000 utasra volna tehető évenként. Nagy számoknak látszanak ezek. Pedig nem nagyok, ha összehasonlítjuk a debreczeni, aradi és ° miskolczi helyiforgalommal. Továbbá, ha tudjuk, hogy a nyíregyházi állomásról a mult esztendőben 244,000 utas utazott el, tehát ugyanannyi érkezett ís és igy az ott megfordult utasok száma egy év alatt 480—490,000. Ezt se hinné, aki nem tudja. És végül, ha tudjuk azt, hogy a csaba— kovácsházi motoros vasúton a mult évben 67,000 utas volt, pedig ezen a vonalon csak két kis község van: Apácza 2400 és Kigyós 1600 lakossal. Ha már most ezeket az adatokat számításba vesszük, a helyi forgalomban 120,000 utas után átlag 12 fillérjével 14,400 korona, a sóstói forgalomban 40,000 utas utáu átlag 25 fillerjével 10.000 korona, a 120,000 vidéki utas utáu pedig átlag 40 fillérjével 48,000 korona és igy a személy forgalomból! 2 — 73,000 korona bevétel vehető számításba. A pesszimisták természetesen ezt nem hiszik. Pedig a számítás reális, sőt nagyon is rigorózus. Mert egy körülmény szándékosan figyelmen kívül hagyatott. És ez az, hogy a vasút rendkívül olcsó viteldijai a forgalmat feltétlenül sokkal nagyobbá fogják tenni az összehasonlítás alapjául szolgáló viczinális gőzmozdonyos vasutakénál. Kétségtelen ugyanis, hogy ha valaki Kótajból 20 fillérért, Bujról, Ibrányból 30 fillérért, Nagyhalászból 40 fillérért, Dombrádról 50 fillérért jöhet be Nyíregyházára, inkább jön a motoroson, mint gyalog, vagy szekéren és többször jön be, mint a nagykállóiak, vagy nyírbátoriak. Nem csak azért, mert a viteldíj o'csóbb, hanem azért is, mert a motoros többször fordul naponként és bejön a város közepébe. Ugy, hogy az utasok száma mihamar nem 120,000, de sokkal, sőt többször több lesz évenként. Ugyanígy lesz a Sóstóval is. Az a 20 fill. viteldíj talán már az első esztendőben megkétszerezi, sőt megtöbbszörözi a jelenlegi forgalmat, mert hányan vannak, akik most egyszer vagy kétszer mennek ki a Sóstóra egy esztendőben, míg ha a motoros meg lesz, talán minden héten kimennek egyszer. A teherforgalomból várható jövedelem kiszámításánál — tér hiányában is — elég legyen arra utalni, hogy a teherforgalom általában a vasutak bevételeinek 75»|"-át adja. Legyünk azonban itt is rigorozusak. Ne számítsunk a teherforgalomból sem háromszor, még csak nem is kétszer annyira, mint amennyi a pedig az már igazán oly mesze esett egy igazi írótól, mint Makótól Chlopy. Még olyan művekről Í3 tudtak az olvasók, amelyek soha sem jelentek meg. Mesék keltek szárnyra valami „Herakles'-ről, melyet egy Boris nevű ügyvéd írt s aztán bosszúságában a tűibe vetett. (Talán meg is siratták az elhamvadt nemzeti kincset.) Arról a színdarabról is sok szó esett, amit Pákh Albert együtt írt Salamonnal „A héja és a napernyő" czim alatt, de amely sohasem jutott odább az első felvonás első jelenésénél, mert Salamon Ferencz szeri.it olyan jóízűen diskuráltak benne a szereplő személyek, hogy lehetetlen volt őket szétválasztani. Ilyen volt a hangulat az irodalom és az írók iránL Sőt még a nem írókat is a dicsőség bizonyos aranyfüstje lepte be idők jártával, hogy az írókkal egyült tartotlak vagy velők barátkoztak. Danielik lett püspök, Trefort azért lett később miniszter. A Ráth Mór boltjában, aki az első kiadó volt, ott kaszinóztak az ország kiválóságai, maga Deák Ferencz is olt ült egy zsölében, mint ahogy falusi kompossessor társai a kovácsmühelyek előtt, ahol a lovakat patkoltatják. Ráth Mórnál a Pegazusokat patkolták. Szállt, szállt a nemzet is följebb, fö jebb a szárnyas lovakkal . . . De ime, ötven esztendő hogy elfutott, mily gyorsan elfutott és mi lett a szép kezdetből, mi lett a nazv érdeklődésből? " Megfordult a világ és akik elsők voltak, utolsókká lettek. Valaki megir egy regényt (legyen az bár maga Jókai) megeshetik, egyetlen lap se említi meg. Pxücsköt-bogarat közölnek, vitriol-drámát, kulissz-titkot, benézve a kulcslyukon, amit a szobába látnak és amit látni vélnek, az mind a lapba való. Egy pofozkodás az utczán ritkított betűket igénylő eset. Pipiske kisasszony eljegyzése Papulyka János gyógyszerész segéddel tudtul adatik az emberiségnek. Bájligethy Eszmeralda vidéki színésznő, aki még a mult hóban szobacziczus volt, most egy más társulathoz szegődik, ez is egy érdekes hír substratuma, de hogy egy könyv megjelent, arra nincs hely. Van szó repczéről, hamuzsirról, asztalosokról, ácsokról, végrehajtókról, rabokról, de írókról nincs. Azok száműzve vannak a nyilvánosság elől. Könyv kritika évekig elő nem fordul. Jó volna most akár Gyulai Pál is. Hadd szidna inkább. De csak a síri hallgatás van. Ki törődnék a regényekkel, versekkel, beszélyekkel ? E/y közbeszólás, egy lipőkös közbekurjantás a házban nagyobb esemény a leghalhatatlanabb költői munkánál is. Hogy lehet ez ? Enyire megváltozott volna a közönség. Hát már senkinek sem kell a költészet? Ha kivesztek az írók maeczenásai, kivesztek volna a satelleseík is? Ejh, a detronizált fejedelmeknek nincs udvaruk. Lz világos. De hova lettek a szerelmes lánykák, akik kigondolt szerelmes történetek tükrében nézték a magukét? Akik lihegve olvasnák, hogy egy érdekfeszítő helyen mit mondott a regényhős a hősnőnek. Hát már csak az érdekli az embereket, hvgy mit mondott Rigó a miniszterelnöknek ? Nem. Ennyire még nem üli orgiáit a próza. A közönség nem változott meg, a szivek még most is megolvadnak, megmártogatva a képzeletbeli alakok bánatában, örömében, de a helyzet változott meg gyökeresen. A lapokat, nem egészben írók csinálják,mint Kemény Zsigmondék, Pomperyék korában; többé-kevésbé üzlet a mai lap már és nem kulturális faktor, mint azelőtt volt. Ami író van is a lapnál, az már beszagolt a politikába s ezzel vége. Ha a borotvát a toghagyma gerezdjén keresztül huzzuk, azzal többé sohasem lehet borotválni Riporterek, üzletemberek, közgazdák csinálják a lapokai író csak annyi van, mint ahogy minden háznál meghagynak egy-két házimacskát is, ami ezenkívül macska van, az a vízbe fojtandó. De a megmaradt írók sem Írnak a többi írókról, a figúlús figulum odit elvénél fogva. A szatócsok szűkkeblű taktikája. A .Fekete kutya" nem figyelmeztetheti a „fehér elefánt" fűszenire az olvasót, mert ő miga is fűszeres, inkább beszél hát norinbergi árukról, ami se az egyiket, se a másikat nem érdekli. Igy ment ez lassan, lassan viczen pró vicze. Itt Péteréket hallgaljak agyon, ott Pálékat, mig végre annyira jutott az irodalom hogy hasonlít egy teljesen elhagyott, bozóttal, dudvával benőtt kerthez, aminek a kerítései bedőltek, szabadon jöhetni mehetni benne. Imitt-amott megnyiladozik egykét szép virág, eltakarva szinte láthatatlanná téve a burján állal, egyikhez, másikhoz a vezető ut elzárva. Nem ültet, nem gyomlál, nem olt, nem öntöz, nem nyes olt senki. Kritika nincs, elismerés nincs, csak a nagy némaság honol köröskörül. Nem kell megoldani a sarut, aki a Parnassusra indul, mehet patkós csizmában is, vagy seczessziós bicziklin Mindenki írhat és ír is. Még olyan is, aki hivatott. Veristák, seczessionisták, naturalisták egymásra liczilálnak. A szentimentális kereskedő segéd vasárnap novellákat farag, a takarékos háziasszonyka tárczákat ír a lapokba, hogy toilette-pénzét gyarapítsa, ha egy kötetre gyűlnek, kiadót szorít ki nekik, unatkozó grófok irodalomba fojtják spleenjüket és kiadják az elme szüleményeiket álnév alatt. Szóval fogy a papiros, zakatolnak a nyomdák és szaporodnak a könyvek. Természetesen a seczesszió az uralkodó planéta. A különös van divatban nem a szép. Kificzamodolt eszű alakok pervers érzésekkel. Az igaznak a helyére is a különös lép, ibolya-szinű szántóföldek és hupikék levelek a fákon. Az emberek lába a vállapoczkájukból kezdődik. A régi rend megfordulása, majdnem a gyerek vers szerint; Benéztem az ajtón, Bementem az ablakon, Szoba volt az asztalon, Szckck ültek urakon.