Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1903-11-29 / 48. szám

szerény paplak helyett díszes parócbüt fognak emelni az új templom közelében. A birlok megvételére törlesztési kölcsönt vett fel, a melyre negyven éven át háromezer korona kamatot kell fizetni, csakhogy a parczellázott birtokéit a községnek lakossai 8000 koronát fizetnek, tehát évenkint 5000 korona az rgyébb hasznos és szükséges beruházásoknak fedezésére. Ilyen Mózes tehetíégü finánczminiszter kellene nekünk a ki a sziklából ís forrást képes fakasztani. Csakhogy olyan segítőkre is lenne ( szfkség mint Mezőisy Gusztáv és a többi egyháztanács tagok A délelőtt folyamán találkozlunk gróf Vay Gábor és neje gróf Zichy Mártha úrnővel, kik a régi templom helyén talált régiségeket a paplakban megtekintenék. A jóízű kedélyes ebéd alatt a közszeretet és tiszteletben alló grófi párról ís megemlékezve egyszer csak nagytiszteletü úrnak eddig még halgatag kisebbik fia azt a megjegyzést tette „Nem hittem, hogy az a grófnak felesége lett volna, hanem azt hittem, hogy ember." Kisült, hogy azért gondolta ezt, mert a grófnénak fején sapka szájában pedig szivar volt. Délután pedig kimentünk a nehezen szerzett négy napszámossal az ev. ref. egyház tulajdonát képező Monolc hegyre, ku'ató árkok megkezdése végett. Azon a ponton, a hol a lelet napfényre került, egy keletről nyugotra irányuló, méternyi széles és 40 méter hosszú ároknak ásását kezdettük meg. Ezen vonalra merő'egesen pedig északra négyet, délre hármat Három ároknak végén egy ásó nyomnyira oly kemény őshalmokra akadlunk, melyet az ásó már nem fogolt, és Csak csákánynyal lehetett volna czéltalanul mélyebre hatolni, a többi helyen az ásó könnyen hatolt a talajba. Másnap pentek n és a következő hétfőn több mint 20 emberrel folytattuk a kuattást másfél, két méter mélységig mindenütt puha mír a régi-m>gnem haataro/.hatottidőben ki és ismét visszahányt földtömegben, a nélkül, hogy a mélységben a kemény őstalajig ériünk volna, mert a zimankós, esős, havazó, szeles időben az ásatást felbe kellett szakítani és jobb időre halasztani. A 40 méter hosszú vezér ároknak másfél ásónyomnyí felső rétege szélhordta sárga homok volt, ezalatt ugyan ilyen vastag, fekete harnus réteg mintegy husz lépésnyi hosszúságban, a minek képződése ilyen könnyű homoktalajban igen hosszú időt igényelhetett; ez alait pedig még eddig őslöldig le nem hatoló átlagosan mintegy másfél méter — mélységben könnyen ásható, a felső rátegnél jóval sötétebb, kevert homok talajban dolgoztunk. Annak, hogy eddig fontosabb leletre nem akadtunk, legfőbb oka az, hogy a föld nem üvegből lévén alkotva, vaktában tapogatunk. Buzgalom hiányáról nem lehet panaszkodni, mert a napszámosok is melegen érdeklődve, pipáia gyújtás, ásitozás és szünet nélkül vetették fel az árkok mélységéből kikerült földtömeget a magasra halmozódott parlok fölébe. Pénteken Gábor grófné is, — a kit cordialiter vidékünkön így is neveznek; a ki jótékonysága melett tudományokkal is alaposan foglalkozik; a ki neheztelni fog reám azért, hogy elárulom, miszerint pár év előtt bátor szívvel 30 lépésről, egy nálánál fejjel magasabb medvét lőtt szíven, mely a berkeszi kastély lépcsőházában kitömve tárja ki ölelő karjait. Elhibázott lövés esetén tehát komoly életveszélynek tette volna ki magát; mondom a grófnő is beállott napszámosnak, kis részben azért, inert egy kissé megfázott, de főképen azért, mert a régészet iránt érdeklődve muzeumunknak Maecenássa is. Nagyon megfigyeltem, hogy egy felórai férfierőt igénylő munkája, mellyel a kikerült földet ásta és magasra hányta, tüntetés-e vagy sem? Nem szóllott, mikor a munkába állott; nem figyelte meg, hogy nézi-e fáradságos munkáját valaki, vagy sem; mikor pedig abban hagyta, sem szemére sem nyelvére nem jött kérdés, hogy látta-e valaki, és miként vélekedik viselkedéséről. Sem Gábor gróf, sem Mezőssy Guszti, sem én, sem a napszámosok nem látszottunk valamit észre venni, hanem kedélyesen megszalonnáztunk, jobb izüen, mint bármely szalonban. Azt mondja a nóta, „Nékem ilyen asszony kell, sat.* Honny sóit quí mai y pense. Amelyik szem igy Iát, az a modern szem. Az ilyen szem fölveszi a fej értékét is. Az olyan fej, amelyikben ilyen szem van, nagy koponya. Egyéb ezenkívül nem szükséges, se fantázia, se megfigyelés, se humor, se poézis. Hiszen jó, ha épen megvan, de nem szükséges. Még helyesírás se kell ; majd kijavítsa a korrektor. Sőt magyarul sem kell tudni jól, csak épen ugy, ahogy a lipótvárosi negyedben beszélnek. Igy esik meg aztán az a furcsaság, hogy amig a nemzet abban erőlködik, hogy a magyar nyelvet a hadseregbe is bevigye, a magyar nyelv fogja magát és az irodalomból is kezd kíköltözködni. Vagy legalább is egyre kopottabb, színtelenebb, ősi formái átváltoznak, zamatja vész a germanizmusok nyűge alatt, fönséges plasztikája összehuppan, a szófüzés. elandalító muzsikája szétesik, a tőrölmetszett czirádák, ékességek leválnak róla, szóval vedlik, mint a medvebőr, ha nem a medve viseli. . . . Felnyitok egy könyvet s azt olvasom benne, hogy egy lopót fogtak el a rendőrök, Én hébért értek a lopó alatt, az iró tolvajt. Leteszem bosszankodva. Ez az ur nem tud magyarul. Egy másik könyvbe mélyedek el. Ez se különb, egy hajjal se az előbbitől. Azaz egy hajszálnyit kellett volna mondanom, de a könyvben „hajjal" van, tehát ez az-író ur se tud magyarul. Hát biz ez keserű dolog s csak az az egy vigasztaló még, hogy a nép nem olvas nálun'e könyveket. A népnél tehát mégis megmaradhat a magyar nyelv friss pompájában, liliom tisztaságában, teljes édességében jobb időkre és egy szép napon diadalmasan visszavihetjűk ujrá az irodalomba, ha majd a magyar kritika erősebb lesz — és talán egyszer a hadseregbe is, ha majd a magyar király gyengébb lesz. % N Y t « V I D É H Ezen kitérés után röviden fejezem be referádámat. Az eddig kiásott, lömpgnek különböző mélységeiben ilt-ott őscserépedényeknek sok apró töredékeit találtuk, melyeknek származási korát minden díszítés hiánya miatt meghatározni nem lehetett, mert nem csak a kőkorszakban, hanem a Krisztus előtti évezrednek, az előre haladottabb agyagiparnak idejében is készítettek durva edenyeket a finomak melleit. Herend és Zsaluzsány-féle különbségek akkor is voltak. Honfoglaló őseink pedig egyáltalában agyagipart nem űzlek. Szükségletüket a felföldi szlávoktol szerezték be, a mely állirásnak bizonyítékául fel lehet hozni azt, hogy honíoglaláskori sírokban u. n. hullámos fésű díszítési edényeket is találunk, a melyeknek szláv eredetét a tudósok állítása szerint bebizonvitolt dolog. Találunk cserépedény tóredekeken kívül itt-ott szélszórva kissebb nagyobb töredékeit a trachytnak. u. m. Andesyt-trachytot, aluminitot és rhyolitot, a melyválfajoknak hozzájok legközelebbi találohclye Tokaj, Beregszász és Bodrogkeresztur. — Olyan mélységben találtattak, hogy trágyával oda nem juthattak. Az ezüst lelettől néhány lépésnyi távolságban, ugyan azon mélységben, a mostani ásatáskor meg nem bolygatott földtömegben egy rosz ezüstből készült, domborun köszörült egészen modern alakú gyűrűt találtunk. Örömömbe tárczámba borravaló után kutatva, az imént kapott gyűrű leesett ujjamról. A grófi párral, Mezőssy Gusztival, Plauka jegyzővel egy éráig térdepelve, líz körmeinkkel a homokot apránkint kapargatva még is csak Vas János le lte meg. Gróf Vay Tibor tisztelt barátom gúnyja gondolkozóba ejtett, a ki azt mondotta, hogy ilyen gyűrűt minden fonóba látni. Beb szerelnék fonóba jámi de én már öreg vagyok erre. Még azt is mondotta, hogy alljak be gyürüszsidónak, faluról falura hangoztatva. „Gyűrűt vegyenek! Van-e rongy, kapca, ruhadarab?!" Mérgesen néztem. Vonaton találkoztunk. Szerencsénkre nekem egy állomáson ki kellett s-zallanom, igy hát a párviadul el lett halasztva, de a gyűrű zsebemben van. Másfél méter mélységből került egy vasbicska penge is, mely photografiája a mai két krajcáros bugyiinak. Ez egy kissé lehütött, de hát hogy kerülne egy mai bicska másfél vagy két méter mélységre egy kultur réteg alá. Na de „Vederemo" a jövő tavasszal, ha ugyan Vas Mihály és Mezőssy Gusztáv lisztéit barátaim azon területnek jövő évre való kibérelését nekem szívesek lennének átengedni. Nyíregyháza, 1903. nov. 27-én. I)r. Jósa András. Felhívás! Minden nemzetnek legdrágább kincse a nyelve. Nyelvünkben van az élet. Mentül magasabb miveltséget ér el az anyanyelvünk, annál bizonyosabb az, hogy élünk, hogy nemzetet és hazát alkotunk. A sudaras fának nem kell bizonyilania, hogy él: lombja, virága, gyümölcse bizonyít mellette. Ilyen lombbal koronázott fa a magyar nemzet közművelődése: virága a költészet, művészet, gyümölcse a lélektápláló tudomány, mely helyesen élni és gyarapodni tanít. Ámde ez élőfánák, mely egy egész hazát betakar, nemcsak a magasba kell felnőni lombos sudarával, de gyökereivel is szét kell terjedni az éltetadó földben, az egész hazában. E tápláló gyökerek még sok rétegébe nemzetünknek nem terjedtek el. Egész néposztályok elölt ismeretlen a magyar irodalom, a mely osztályok pedig a magyar nemzet zömét, tömegét képezik. Más nemzetek, nemcsak a nálunknál előhaladottabbak, de a hátramaradottabbak is táplálják lelküket hazai irodalmak termékeivel. Pedig a mi népünk is szereti, sőt miveli a költészetet. Tanú erre a népdalok és népregék magátul termő világa. A vágy, a hajlandóság megvan a magyar népben az olvasásra, de az meg eddig csak a ponyvairodalom termékeiben talált kielegitést. E hiány kitöltésére vállalkozott irodalmi szövetségünk, melyhez eddigelé csatlakozott huszonnyolez hazai irodalmi társaság s közreműködését felajánlotta a legtöbb tehetséges irója a nemzetnek. Czélunk az, hogy a költészet és hasznos tudás népszerű, érthető modorban vezettessék be a magyar níp nagy tömegébe. Hogy otthonra találjanak íróink művei a földmives szalmafödeles tanyájában, a kézműves műhelyében, a gyármunkás gyüldejében, a pásztornép karámjában, a halász kunyhójában, a bányász aknájában, a lnjós szárnyékában, a vadász pihenőjében és a fonókákban, úgy mint az úri lakokban. De különös feladatunknak tekintjük azon magyar hazánkfiai között terje-zteni a magyar irodalom termékeit, kik a végvidékeken, a nemzetiségek állal lakolt területeken, elszigetelve tartják fenn hazaszeretetben gyökerező nemzeti lelkületüket Tervünk: jó munkákat adni a nép és miveltebb közönség kezébe és olcsón, hogy a lelke művelődésere fordított filléreket senki se tekin'se anyagi álelo'a'nak és tömeges hozzájárulás fogja biztosítani a vállalat sikerültét. Felhívásunk szól a magyar nemzethez : mindazokhoz, akiknek a magyar nyelv elr.íga kincs. Kiáltó szó ez a pusztában, de ezt a pusztát magyar nép lakja, mely szavunkat meg fogja érteni s nem hagyj i biztató visszhang nélkül. Dr. Jókay Mór. Alapító tag lehet az, aki legalább 200 koronát befizet a szövetség czéljáira, Rendes tagok: irodalmi és közművelődési egyletek évi 40 korona ; irodalommal hivatásosan foglalkozó magánosok évi G korona tagsági díj mellett. Pártoló tag lehet bárki, ha az évi négy korona tagsági díj lefizetésére kötelezi magát. 1 A tagok illetékül díjtalanul kapják meg a szövetség kiadmányát és pedig évenként 5 —6 kötet 6—7 íves, elsőrangú magyar iró tollából származó művet. Az első sorozat első kötete : Jókai Mórnak, a szövetség számára most készülő BONA czímü történelmi regénye lesz. A többi műre nézve Endrődy Sándor, Ambrus Zoltán, báró Dóczy Lajos, Rtkosi Viklor. Gárdonyi Géza és még számos kiváló írónk ajánlotta fel közreműködését a szövetségnek. A jelentkezések Szundy Károly szövetségi titkárhoz (.Budapest, Lulher-utcza l/A. fldsz. 1.) küldendők, a pénzküldemények pedig Földes Imre sz öv. pénztárnokhoz (Leszámítoló és Pénzvákóbank Budapest, Dorottyautcza G. sz.) intézendők. TANÜGY. A Szabolcsvármegyei Tanítóegyesület választmánya Orsovszky Gyula elnök vezetése alatt f. év november hó 2G án, d. e. 11 óiakor tartotta meg őszi ülését Nyíregyházán, a róm. kath. iskola tanácstermében. Az ülés következőleg folyt le: Elnök a szép számmal megjelent választmányi tagok szíves üdvözlése utan megtette időszaki jelentését. Legelsőbben is szomorodott szívvel emlékezett meg Szabolcsvármegye királyi tanfelügyelőjének lászlófalvi Eördögh Dézső urnák pár napi szenvedés után f. év nov. hó 18-án történt elhunytáról. Nevezett derék tanfelügyelőnek nevét és emlékét jegyzőkönyvünk lapjain megörökíteni, a pótolhatatlan veszteség által mélyen sújtott gyászoló özvegynek pedig egyesületünk választmányának őszinte részvét nyilvánítását jkvi kivonat alakjában kifejezésre juttatni kérte. Ugyancsak ezzel kapcsolatosan bejelentette, hogy a megboldogult kir. tanfelügyelő koporsójára a Tanitó egyesület nevében koszorút helyezett s a gyász >ló özvegynek az egyesület részéről őszinte részvétét nyilvánította. Jelentette továbbá, hogy a kérlelhetetlen halál ez év folyamán 5 tanítót ragadott ki az élők sorából. Ezek pedig a következők : Sándor Albert nyírbátori, Klánicza János n-kallói, Mráz János és Sesziai János nyíregyházi, Szabó Mihály ujfehértói. Az < lköltözött kartársak és egyesületi tagok nevét és emlékét szintén jegyzőkönyvbe foglaltatni kérte.) Jelentést telt arról, hogy f. év jul. 4-én a közés választmányi ülések katározatai a'apján segélyek elnyerése, illetve a Tanítók Házába való felvételek iránti kérvényeket rendeltetési helyére beküldte. Bejelentette, hogy f. év július 5-én a 4000 koronás szoba alapítvány ez évi törlesztésj rimán 350 koronát a pénztárból kiutalt. Jelen'elte továbbá, hogy f. év július 14-én az állampénztárból hozzá küldölt pénzössztgből a f. évben tartott választmanyi és nagy gyűlésen megjelent állami tanítók és tanítónők reszére nap és fuvardíj címén 70 korona és 90 fillért kiutalt. Jelentést telt arról, hogy f. év augusztus hó 1-én a nagymélt. vall. és közokt. Minister Úrhoz, az árván maradt Sesztay János unokáinak, az Erelős gyermekeinek, árva házba való ügyében kérvényt intézett. Kérelmének hely adatván neveze't árvákat a debreceni orsz. tanítói árvaházba f. év szeptember l-én el is helyezte. M'gemlité továbbá, hogy az egyesület képviseletében megjelent Budapesten s részt vett f. év, o\lober 3-án az Eötvös alap Osztó Bizottság Igazgatót máesának ülésén, másnap pedig a Tanítók Háza felavató ünnepélyén. Végül örvendetes tudomására hozta a válaszlHiánynak egyesületünk főjegyzőjének, Lengyel József nyíregyházi ev. ref. tanítónak f. év okt. hó l-én, kir. tanfelügyelőségi tolnokká lett kinevezését. Az elősorolt elnöki jelenléseket a valasztmány tudomásul vette. 2. Az egyesület vá'asztmányának legközelebb tartott ülési jegyzőkönyve s a f. évi julius 2-án tartott közgyűlési jegyzőkönyv lett ezután felolvasva és hitelesítve. 3. Fazekas János egyesületi aljegyzőnek állásáról való lemondása vétetett ezután tárgyalás alá. Lemondását a választmány egyszerűen tudomásul vette, azzal a megjegyzéssel azonban, hogy határozott rosszalását fejezni ki a feletti eljárásáért, miszerint ő egyéni privát ügyét összeköttetésbe hozta az egyesület ügyével, ily módon óhajtván kiönteni szivének elfojtott sok-sok keseiűségét. 4. A jövő, 1904. évi pályakérdés, illetve vitatételeket állapította meg ezután a választmány. Palyatéttlül kitűzte a kővetkezőt: ,.Á néptanító hivatásának fontossága : Mi akadályozna őt annak betöltésében? Mi feladat vár a népiskolák hatóságaira, a társadalomra és magára az államra, hogy a tanitó hivatását minél inkább betölthesse. Beadási határidő 1904. május 1. Jutalma 30 kor. Vitatéf. lékül megállapította a köv. két tételt: 1. A fiu iskolákban alkalmazhatók e nőtanitók ? 2. Mi módon s mily terjedelemben tanitandók a törtek az elemi iskolában ? Beadási hatáiidő 1904. április 1. A szokástól eltérőleg a tagok munkálkodásra való serkentése czéljából a legjobbnak talált két vitatétel is 10—10 koronával lesz jutalmazva. 5. Az egyesület pénztárosának időszaki jelenlése olvastatott s vetetett ezután tudomásul. 6. Szabolcs várni egye kir. tanfelügyelőjének ket rendbeli átirata a járáskörök elnökeinek t nulmányozás s véleményezés végett kiadatott. 7. Olvastatott a tanítók Országos Bizottságának a VI. egyetem s tanilógyülés megtartása ügyében egyesülétünk elnökségéhez küldött felhívása ; a mit a választmány tudomásul vett s a megtartandó gyűlés tárgyaiul a mult évben már felküldött tárgyakat ajánlotta. 8. Az Eötvös-alap egyesületi alapszabályainak 20. §-tól kezdődő pontjait módosította ezután a választmány. Az ily módon elkészített pontokat a kitűzött határidőig a központba beküldeni határozta. 9. A tanítók életbiztosítása ügyében f. évi julius 2-án hozott közgyűlési határozat végrehajtására nézve választmány akként intézkedett, hogy az egyes járáskö-