Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1903-11-29 / 48. szám

XXI V. évfolyam. 4®. szám, Nyíregyháza, 1003. november SO. IDÉK. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. —— Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre 8 korona. Fél évre 4 Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A lap szellemi részét képező küldemények, lap szétküldése tárgyában leendő felszó- a 8

Z«

keaIt0 czime alatt kéretn

e* beküldeni. lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos f^Jt

6^

1^

160 lerelek C3ak lsmert kezekW1 könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám A kézlratok csak Tllá kiyánatra 8 M (Jánoszky ház) mtezendok. illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak: Minden négyszer has&bzott petit sor egyszer közlése 10 fillér i többszöri közlés esetélen 8 911 A nyílt-téri közlemények dija soronkint 6J fillér Apró hirdetések 10 szóig!) fii.,minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Általános Tudósító által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodajában Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. A dombrádi motoros ?asut, ii. Minden vállalat jövedelmezősége három tényezőtől függ. Ezek : a befektetett tőke, az évi bevétel és az évi kiadás. Ez ugyan régen felfedezett alapigazság, amelyet a dombrádi motoros vasút kedvéért nem kellett újból felfedezni, de amelyre reá kell mutatni, ha a vasút jövedelmezőségének kérdésével foglalkozni akarunk. Lássuk tehát sorban ezt a három tényezőt és vizsgáljuk, milyen arányban állanak egymáshoz és más vicinális vasutakhoz. Az első a befektetendő tőke nagysága. Vasutaknál könnyebb megérthetés és könynyebb Ö3szehasonlithatás czéljából a kilometrikns számítási módot szokás követni, Ennél a számitási módnál a végösszfget elosztják a vasút hosszúságának kilométereire és ekként kapják a kilometrikus egységösszegeket. Vagy is — hogy az előző czikkünkben íelvetett példát tovább is folytassuk — arról az 50 kilométer hosszú vasútról, amely az elsőbbségi részvényeknél szenvedett árfolyam veszteség miatt 3.200,000 koronába került, azt mondják, hogy kilométerenként (3.200,000 : 50 =) 64,000 koronába került. A kilométerenkénti épitési tók íb tehát nem ugy kell érteni, hogy a vasút töltése, talpfái és vágányai kerülnek kilométerenként a kitüntetett összegbe, hanem hogy az összes berendezési és felszerelési költségekből, valamint a pénzbeszerzési műveletnél — financierozásnál — szenvedett veszteségekből a vasút minden kilométerjére mennyi esik. Hogy áll most már a dolog a tervezett dombrádi keskenyvágányu motoros vasútnál? Ugy, hogy ennél az építési tőke — a beszerzett tájékoztató költségvetés szerint — n a Almanach 1904-re. Az ezidei Almanachhoz írt előszavában Mikszáth Kálmán szomorú igazságokat mon I. Az író elvesztette hajdani becsét a közönség szemében. A hírlap megöli az igazi irodalmat. A napi szügséglet kimeríti a teremtő erőt. Regény, novella nem úgy készül mint régen, lassú megfontolással, szeretettel, hanem a türelmetlen hírlapok reákényszeritik az írót, hogy gyakran kedvetlenül, gyakran minden ihlet nélkül irjon a mindennap számára. Hiszen nem baj, ha nem is olyan jó az, amit megírt. Másnap már úgy sem emlekszik senki arra, hogy az előtte való nap tárczájában mit olvasott. Annál nagyobb fontossággal bír éppen a hanyatlás e korszakában a Almanach. Amely nem sürgeti mohón perczről-perczre az írót, hanem hosszú időt enged neki Egy egész évet. A legjobbat, a legtökéletesebbett, amit a magyar irodalom legjelesebbjei egy esztendő alatt alkotm tudnak, az A'manach m-gmenti a napi tárczák megszokott sorsától, a feledéstől es összegyűjtve adja át a nagyközönségnek. A mindennapi kenyérért akkor kell írni amikor a szedőinas kopogtat, az Almanach számára az író megkeresheti egy egész esztendő alatt azt a pillanatot, amelyben tényleg valami szép és érdekes mondanivalója akadt és ez az oka annak, hogy az Almanach minden esztendőben tényleg kitűnő novellákal ajándékozza meg a nagyközönséget. Az ezidei Almanach sem marad a hosszú sorozat bármelyik kötete mögött, amelyek az évek folyamán gyönyörködtettek és mulattattak. Ha átlapozzuk, az olvasóközönség legkedvesebb neveivel találkozunk. Jókai Mór, Mikszáih Kálmán, Herczeg Ferencz, Ambrus Zoltán, Gárdonyi Géza, Bródi Sándor, Szomaházi István és a többi. Az egesz magyar elbeszélő irodalom egy csapásra legfeljebb 24,000 korona kilométerenként, amiben természetesen szintén benne van minden néven előfordulható kiadás. Egy azonban nincs benne: a financierozással az elsőbbségi részvények kibocsátásával járó árfolyam veszteség. Aki az előző czikkben elmondott példát szives figyelmére méltatta, az tudja, mit jelent ezl Jelenti első sorban azt, hogy ha nincsenek elsőbbségi részvények, hanem az összes szükséges tökét az érdekeltség adja össze, akkor tetemesen kisebb maga a töke mennyisége; másodszor pedig jelenti azt, hogy a vasút összes tisztajövedelme egyformán oszlik szét az öszszes részvényekre! Nyilván való már magából ebből a tény3Ő1, hogy a dombrádi motoros vasútnak, amely ekként, vagyis elsőbbségi részvéayek nélkül terveztetik, feltétlenül sokkal jövedelmezőbbnek kell lennie, mint az olyan vasutaknak, amelyeknél az elsőbbségi részvények magát az építési tőke nagyságát tetemesen felemelik és ezenfelül elsőbbségi joguknál fogva a jövedelem legnagyobb részét, sőt 5 — 6

c'o-ig egészen elviszik a törzsrészvények elől. De nyilvánvaló továbbá az is, hogy egy kilometérenkint legfeljebb 24.000 koronába kerülő vasút ugyanazon üzleti nyeremény mellett sokkal nagyobb tisztajövedelmet ér el, mint egy olyan vasút, amelynek kilométerenkint építési tőkéje — mint a példában — 64,000 korona! Mert ha a vasút összes tisztajövedelme kilométerenként 1200 korona, ugy 24000 korona után már 5'Vot hoz, 64000 korona után pedig 2

u|o-ot se. É-s ha 64000 kor. után hozna 5

u|»-ot, vagyis 3200 koronát, akkor 24000 korona után már több mint 13°|oOt hozna! Ilyen óriási hatása van a jövedelmezőség mennyiségére annak, hogy egy vasút 64000, vagy pedig csak 24000 koronába kerül kilométerenként. Vagy is ilyen fonto9 tényező a dombrádi motoros vasút jövedelmezősége kérdésének megítélésénél az a körülmény, hogy ez a vasút nem kerül kilometerenkint 50—60000 koronába, hanem csak legfeljebb 24000-be! Másik fontos tényező a várható évenkénti nyers bevétel mennyisége. Ennek előre való kiszámításánál számtalan módszert lehetne követni. A legáltalánosabb szokás vasutaknál a vasút által érintendő községek lakosain tk számát, továbbá ugyanazon községek határának nagyságát venni számitási alapul. A lakosok számát aztán megszorozzák azzal az országos tapasztalat utján nyert adattal, hogy egy közepes forgalmú viczinális vasúton évenként átlag 6—8-szor annyi utas utazik, mint amenuyi a vasút által érintett községek lakosainak száma. A határok területének holdjait pedig 3—4 métermázsájával veszik számitásba és igy számítják ki a vasút által szállitaadó teheráru mennyiségét. Ezzel a módszerrel — Kótajnak 3714, Bújnak 3050, Ibránynak 3S38, Nagyhalásznak 4482, Dombrádnak 4540 lakosa lévén a legutóbbi népszámláláskor, figyelmen kivül hagyva Paszabot 1158, Berezelt 2080, Gávát 2847 lakosával, pedig bizonyára ezek is igényb9 veszik a vasutat, — kereken 20000 lakos után átlag 6-szor véve 120000 utast lehet számítaniÁmde ezen felöl a tervezett vasút még Nyiregyházán a helyi forgalmat és a város meg a Sóstó közti forgalmat is lebonyolítani lesz hivatva. A debreczeni helyi vasúton 685000, az aradin 512,000, a miskolczin 570,000 utas volt 1902-ben. Tehát Debreezenben és Aradon kilenczmegelevenedik előttünk. Mindegyik iránynak megvan a maga hivatott képviselője: A szines romantikába visz Pékár Gyula és Lőrinczy György. Vidám igazságszeretettel mutat reá Szomaházy István a modern élet nem egy mélyrehaló problémájára. Komor realizmussal fogják fel ugyanezt a modern életet Bródy Sándor és Thúry Zoltán A hitnek hatalmit hirdeti a hitnélküli világban Gárdonyi Géza. A táblabíró-világ már-már teljesen elveszett aranyos zománcza csillog Nagy Endre elbeszélésének hősén, De lehetetlen az egész Alm inachot sorra vennünk. Aki a mai magyar irodalom hű és tiszta képét akarja megnyerni magának, az úgy is elfogja olvasni. Mutatóba közöljük Mikszáth Kálmán pompás előszavát. Előszó. Kergetik elődjeiket az évek és napok ; mi azt hisszük, hogy csak ők fú'nak üresen, holott mindent magukkal visznek apránkint, még minket is, amit pedig mégis itt hagynak, azt átalakitják útközben, úgy hogy nem marad meg itt régi álhpotában semmi, csak a hegyek. Sok egyébb közölt főleg magunkra, írókra gondolok legelébb. Micsoda nevezetes, érdekes emberek vollunk mi valamikor! Azaz én már nem voltam, hanem elődeim, az ötvenes évek .skriblerei." Babonás tisztelet környezte őket s élénk kíváncsiság csiklandozta a messzeállókat. Az újságok róluk firkáltak. A vidéki utas el nem mulasztotta betekinteni „A komlóba", hogy ele enen lássa Vahot Imrét vagy Beöthy Laczit; nézte is a koponyájukat nagy érdeklődes:el milyen módon van akotva. E^yes költeményekről vagy novellákról legendákká nőttek a mellékkörülmények, mint most az ischli kaluzula keletkezéséről. — Hogían szü etett meg a Fólhi dal? Milyen körülmények közt tamadt Tompa fejében a .Gólya' vers eszméje ? Ki volt Hary János Szegszárdon? Hol ismerte meg Jókai az .Örmény és családja* alakjait ? Ezek a kérdések voltak az olvasó világ csemeg i. Intimitások, apróságok, szines részletek az írókról, Vórösmarthi Mihály szürke köpönyegét vagy később a Lísznyay spenczerjét ú

a'y ösmerte az is, aki soha nem látta, mintha a saját fogasán lógna. Megelevenedett, nyüzsgött az írói világ a magyar fantáziában, mint egykor a görögöknél a Olympus. Mindenütt hallani lehetett, mi mindent eszik meg egy vacsorára Kemény Zsigmond. Milyen bajba jutott Pálffy Albert, mikor egyszer ráült e Prottrcun szobájában a Prottman czilinderjére és nem mert többé fölkelni. Kalandok, ötletes polémiák, ezernyi bohóságok története czirkulált a közönségben, mint szines pillangó raj. — Lauka Gusztáv csínyjei, a vidám Don Gunaroszé, ki ócska novellákkal teszi lóvá a szetkesztőket. E felistenek közt valóban e)fer egy ilyen incselkedő, vá;ott kobold. Ellentéte neki az ünnepélyes, merev Vajda János, a beretvált tigris, aki idegenül, dulva-fulva járja a halhatatlanság berkeit, ködöt harap és az üstökösöknél melegszik. Leánysziveket dobogtat a Tóth Kálmán neve, az édesszavu dalnoké ; látatlanul megcsókolni mindenik. De forr a harag a kis Gyu'ai Pál ellen, aki fülemile csontokat tör kegyetlen kritikával. Pedig bohóság, bohiság. A kritika legyen kritika. A guilontine-ba végre is nem szokás zenelő órát tenni, hogy a kivégzendő élvezzen is mellette. Az frók közel hozva a közönséghez, ismerőseivé váltak s mohó vágy és érdeklődés támadt a művek iránt. Ha Kuthi megkezdett irni egy novellát, már előre kiszivárgott a vázlata, ez lesz, az lesz benne, Hortobágy leírása, pandúrok, csikósok jönnek majd elő benne. Ili irodalmi eseményt nem kürtöltek a lapok, a Vasarnipi Újság egy-egy elmés szerkesztői mondinivaloji is eleg tárgy volt országos emlegetésre: Pákh azt üzeni valami beküldőnek: .Kiki egye meg a maga anegdottáját." A jó becsületes magyar kúriákon ilyenek felöl tűnődtek a pipázgató tekintetes urak: Váljon min dogozik mo=t Jókai? Mi történt P. Szalhmáry Karollyal, ho

jy halgat ? Még Rózsaági Antal iránt is érdeklődtek, mindenféle jegyzői nyomtatvány kapható. Most készült el a községi közköltségig vármegyei pótadó és útadó főkönyv is, valamint mindenféle a pénztárhoz szükseges szamadási és alapok naplója.