Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)
1903-11-01 / 44. szám
XXI v. évfolyam. 44. szám. Nyíregyháza, 1003. november 1. DEK. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. <*?<§) Előfizetési feltételek: Az előfizetési pénzek, megrendelések s a \ lap s. zellem i részét képező küldemények, pestén va g y helyben hoMva : felszí * ^J^Ú^SíZ Í .. M^ n^ W^íit eoregye. Egész évre Fél évre 4 Negyed évre 2 . 8 korona, lamldsok Jóba Elek kiadó-tulajdonos fogadtatnak^í 1 6" l6rele k ° 8ak i8mert kezekt3 1 közlése Lü fillér; többszöri közlés 0 e'setében^S Isii ' könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám ° . us , . ., . A nyilt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér (Jánószky ház) intézendők. I mJt ^L 1^^.!^ 9kÍTanatra 8 a z hirdetések .0 száig4J fii.,minden további szö illető költségére küldetnek vissza. 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V., Eckstein Bernát és Általános Tudósító altal Budapesten, Haasenstein es Vogler irodajába n Bécsben, és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban. A saison, Vége van a szüretelésnek s a disznó ölések közeledő évadja megszűnt már a társaságbeli élet faktora lenni. Most, a mikor az utolsó levelek is lehullanak már, zöldjét veszti, dértől, fagytól kilúgozva a mező, ősznek szürkesége, télnek fehérsége a városba szorít, fűtött szobák melegébe, a hol a társaság nem lehet más, mint az emberek: megjött a saison! A Bessenyei-kör, vármegyénknek és városunknak ez a — sajnos — egyetlen társulata, a mely a társaságbeli összetartozás és együttélés kereteinek tartalmat adni akar, szép és — a mi viszonyaink között igazán fényes programmal indul meg a saisonba. Meg van a keret. Társadalmunk legjobb erői állanak össze, hogy a nagy szellemi élvezeteket igérő esték gyülekezésében vármegyénk intelligens elemeinek egységes társasága megvalósúljon. A Bessenyei-kör nem impresszáriója azoknak a művészeknek, íróknak és tudósoknak, a kiknek közreműködésével a saisonban estélyeit rendezi, mert nem az az egyedüli czélja, hogy egyegy, bár milyen magas szellemi élvezetet nyújtó estély gyönyörűségeiben részesítse a közönséget, hanem az is, hogy eszközül használva föl ez estélyek művészi értékének varázsát, társaságbeli életet teremtsen és tartson fenn, abban a nemes értelemben, hogy ez a társaság az egyforma műveltség, t. i. a műveltség ereje által legyen egy társasággá. Még pedig nagy nemzeti czélok szolgálatára! n íí Divat — szerelem, i. Korponay Lázárné az utolsó Stefánia-uti kocsizáson mosolyogva búcsúzott el táborkarától: — A viszontlátásra, uraim . . . Osztendében! A szép asszony udvarlói lelkesen fogadták a jelszót és az eskütétel komolyságával ismételték : — Osztendében ! Csupán Marosy Gáspár hallgatott. Kedvtelenül fordította el a fejét és az ajkába harapott. A Marosy hirtelen elkedvellenedését észrevette a lársaság. Az urak titkos pillantást váltottak egymással és gúnyosan összemosolyogtak. — Te, Lujz, — mondta Korponay Lázárné az unokahúgának, amikor elvált a társaságtól — nem tudnád megmagyarázni, miért komolyodott el Marosy anynyira Osztende említésére! Az unokahúg a szegény kitartott rokon, aki társalkodónői szerepet töltött be a szép özvegy oldalán, a kérdésre összevonta a homlokát és ridegen felelte: — Mert szegény! — Nem értelek. — Pedig érlehető. Marosy szerényfizetésü miniszteri hivatalnok. Abból ugyan nem jut osztendei fürdőzésre. Korponayné arczát sötét pír öntötte el a válaszra. Idegesen dőlt hátra a kocsiűlésében és attól fogva egész hazáig egy szót sem szólt. A programm azonban megváltozott. Két hét múltán Korponayné felpakkolta az unokahúgát és Erdélybe utazott. Hol, hol nem, kiböngészett valami apró székely fürdőt. A Bessenyei-kör működéséről szóló legutóbbi — lapunkban már közölt beszámoló jelentésnek bevezető soraiban megszívlelésre méltó kifejtését olvashatjuk enaek a gondolatnak : „Ha általánosságban is elmondható, hogy minden nemzet önnön erői kifejtésével oldhatja meg a reá váró történelmi hivatást, s a mennyiben életnyilvánulásai nem vágnak össze saját ősi természetével, de idegen szokások vagy behatások kényszere alatt támadtak, az így keletkezett fejlődés nem lehet egészséges, — úgy még inkább elmondható ez drága hazánk államalkotó és államfenntartó fajáról, a magyarról, a magyar nemzetről. Valóban, nekünk mindent meg kellene tennünk, hogy nemzeti vonásainkat féltékenyen megőrizzük, a történelem folyamán kialakult igaz nemzeti sajátságokat megóvjuk s az utódoknak híven adjuk át, — mindent, a mi alkalmas arra, hogy ezt az ősi nemzeti erőt képviselő nemzeti jellemet, gondolkodásmódot ápolja, fenntartsa, meg kellene ragadnunk e szent cél szolgálatában. Minden hajlékba be kellene költöztetni a nemzeti mult dicsőséges napjainak ismeretét, hőseinek kultuszát, nagyjainak emlékezetét, — minden eszközt igénybe kellene vennünk a legnemesebb faji tulajdonságok, a józan gondolkodásmód, munkás élet, becsületérzés, büszke jellemápolás, szabadságszeretet, szabadelvű, emberbaráti viselkedés, királytisztelet és a haza forró szerelmének ápolására; mert édes hazánk Európa ránk nézve idegen nemzetei közé való ékeltségénél fogva csak legnemesebb faji tulajdonságainak leghatékonyabb kifejlesztésével és ápolásával szerezheti meg azt az erőt, mely létét minden idegen áramlatok fenyegető áradata — s különösen a mai kor kifelé vonzó eszméinek hullámzása közt fenntartja és a messze jövőben biztosítja. Egy, nemzeti sajátságaiban tiszteletreméltó, nemes faji tulajdonai kifejtésében hatalmas Magyarország lehet A első kaputos ember, akivel ez Isten háta megetti kis fürdőben Korponayné és az unokahúga találkoztak, Marosy volt. — Ni, ni, milyen véletlen — mondta a szép aszszony — hát maga itt van ? Na, ez szép. Bizonyára megtudta valahonnan, hogy mi idejövünk. Marosyt nagyon meglepte a találkozás. Lángoló arczczal nézett az asszony szemébe, de aztán szárazan mondta: — Én már egy hete itt vagyok ! A válasz bosszantotta Korponaynét. Gúnyos mosolylyal jegyezte meg: — Eszerint mi jöttünk maga után ! Marosy a megjegyzésre szóllanúl hajtotta meg a fejét. Ez a mozdúlat lehetett tagadás és belenyugvás is. II. A táborkar, vagy amint a társaságban epés gúnynyal nevezték, a „szamár-fogat" hosszú orral tért vissza Osztandéből. Korponayné küldetett táviratot utánok a Radovics Feri czímére, akivel az elhúnyt ura után néminemű atyafiságban állott. Korponay Lázár, a m°gboldogúlt, ugyanis bánáti sváb ember volt és Radovics Feri a keresztapját tisztelte benne. A Radovicshoz küldött táviratot Marosyval íratta meg Korponayné. — Csináljunk világfürdőt Nyárádpatakából, mondta Marosynak, amikor a távírat megírására felszóllította, titokban azonban megfigyelte, hogy milyen hatással van Marosyra a táborkar mozgósítása. A hatás teljes volt, Marosy fekete czigányarcza elkomorodott és Korponayné ezen annyira felvidult, hogy alig tudta helyét találni széles jókedvében. — Uj eszmém is van — mondotta diadalmasan, hogy betetőzze hadműveletét, — írunk valamennyi barátnőmnek. Te Lujz, azonnal leülsz és írod a leveleket. csak ideálja minden intelligens magyar ember és minden valamire való magyar társadalmi kör hazafias törekvéseinek, mert csak ilyen Magyarország oldhatja meg a kelet és nyugat eszmei és hatalmi nagy harcai között azt a fényes hivatását, hogy azok közt úgy álljon fenn, mint feltartóztató bástyafok, a melyet mindkét harcoló fél tiszteljen, őrállóinak barátságát keresse s a melyen ennélfogva megnyugodjék a harc, a féltékenység a két nagy viaskodó fél között; és mert csak ilyen Magyarország adhat békés és boldog lakást a haza jövendő nemzedékeinek. Tehát — mindazt, a mi magyar, — dalt, zenét, táncot, tudományt, népszokást, művészetet, ipart, hazáért lángoló, nemzetért rajongó szívvel felkarolni hivatása minden becsületes magyar jellemnek ma és mindenkoron. Meg kell tenni mindazt, a mit megtehet az egyes ember; s a mi így nem megy, meg kell tenni az erök társulása által. Ennek a felfogásnak, ha valaha, úgy épen napjainkban nem tagadható a létjogosúltsága, — ennek a felfogásnak és eszmevilágnak kell vérré válnia mindnyájunk szívében; mert különben magunk is sietünk megásni azt a sírt, a melybe — ellenkező esetben — nemzeti létünk csakhamar eltemetkezik. Az ész ám szívja fel magába kelet és nyugat minden műveltségét, — de —• a mely ezt a műveltséget felfogja, átalakítja, nemzetivó teszi, — szívünknek minden dobbanása legyen magyar, — a jellem minden sajátsága legyen ősi, tisztes magyar, — elhatározásaink ereje, törekvéseink célja legyen csak magyar!" Annak a körnek a szűkre szabott határai között is azonban, amelyben mi élünk és ahová a Bessenyei-körnek a fentebbiekben kifejtett hatása kinyúlhat, ez a gondolat megvalósúlhat-8, széthúzó, annyi mindenféle viszonyok szerint tagolt társadalmunkban? Én is segítek. Marosy majd megfogalmazza. Lehívjak őket Nyárádpatakára. Ha nincsenek másutt angazsálva, jöjjenek ide mind, urastul, udvarlóstul. Marosy, maga ne fukarkodjék a dicséretekben. írja meg, hogy Nyárádpalakánál nincs szebb fürdőhely az egész világon. írja meg, hogy a lakásunk földes ház; minden famíliának jut egy. Zöld zsalus az ablaka, zsúpos a fedele. A padláslyuk felett oda van pingálva : — Építette zetolaki Kászoni Están. Anno Domini 1802. Satöbbi s a többi! A napi programmból is adjon valami kóstolót. Reggel, (írja meg, hogy itt hajnali három órakor van a reggel !) kirándúlás az örkényhegyre. Reggelizés a kecskepásztornál. Menü : kecsketej, frissen fejve, zsendicze, túró, igazi székely túró és fiatal hagyma. A hagymát az urak kötelesek hozni magukkal. Lent a faluban mindig kapnak. Ital: forrásvíz. A legkitűnőbb forrásvíz, az Orkényhegy aljából buzog fői. írj i! Fogadom, hogy három nap múlva itt lesz mindenki, akinek a háziorvosa nem karlsbadi kúrát írt elő! Korponayné egészen mámoros lett az eszméjétől. Tett-vett, szaladgált, rendelkezett ; a faluban kibérelt minden zsúpos házat. Biztosra vette a dolgát. A házak gazdáival alkudozott, czigánykodott: — Ez drága! Hiszen ez a ház egészen fehérre van meszelve. Lent a fala nincs is körűifestve kékkel. Ez így nem is ideális. No, adja? Nem adja? Marosynak főtt a feje. Szaladgált, futott ő is, az asszony százszámra osztotta a rendeleteket. Nem értette a dolgot. Homályosan sejtette, hogy némi köze van az ő személyének is ehhez a bolondsághoz. Talán ellene tüntet most ez az asszony ? Miért ? A feleletet nem merte elhinni magának. Pedig csak ez az egyetlen lehetséges migyarázat volt. Már különös volt az is, hogy Korponayné épen abba a kis eldugott fürdőbe botlott be, ahova ő bújt el egy hittel előbb a világ elől. Különös. A latszat amellett szól, hogy az Mérnöki iroda. IffACrY ELEK okleveles mérnök Nyíregyházán, orosi-u. 4. szám a törvényszék mellett ÖZV. MikeCZ Jánosné úrnő házában. Elvállal mindenféle mérnöki munkát u. m. földméréseket, tagositást, út, hid, vasúti, vizépitési munkálatokat és épület tervezéseket.
