Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1903-11-01 / 44. szám

« N T 1 « V I D ÉK Hol van az az erő, amely azt a hatalmat, amelyet az intelligencia jegyében egységes társadalom képviselne, konstruálná, megvalósítaná! A chlopi-i hadparancs „egész'-e sem volt különb bomba, mint lenne az, ha — mondjuk például a szálkái agarász bálon — dr. juris et philosophiae Kovács (nem ch-val) Imre egyetemi tanár, a m. t. akadémia tagja stb. stb. megjelenne feleségestől, lányostól, s természetesen úgy viselné magát, mint ha ó ahhoz a társasághoz tartozna. A társaságnak egy egyébként (mondjuk) vármegyei írnoki tisztséget viselő, de y-nal végződő nevű tagja rögtön megtenné a megjegyzést, hogy: „mit keres ez az úr itt közöttünk'-?! Persze, hogy mit keres! De hiszen épen ez a szerencsétlenség, az, hogy ez így van Az a .közöttünk": egy kategória; ebben a vonatkozásban mo3t úgy hívjuk, hogy „gentry"! Csak az a csodálatos — ezt közbevetőleg jegyezzük meg — hogy az igazi értelmét ennek a szónak nálunk mindössze az „y"-ra zsugorították, t. i. arra, hogy valaki nemes családból született légyen, holott igazi értelmében ez a fogalom azt jelenti, hogy az a valaki olyan intelligens ember, aki tudását, intelligenciáját ősi birtokának művelésében értékesiti, abból él s független ember! Hivatalt — fizetésért — természetesen nem vállal. Ez egy kategória, — de hát a többi! A mozaiknak se színe se koczkája nem több, mint a mi társadalmunk alkotó elemei között az elválasztó vonalak. Nézzünk csak széjjel egy Bessenyei-estély után a Korona éttermében, vagy farsang idején a bálteremben, vagy egyáltalában az embereknek egymással — akár hol — való érintkezéseiben ! A helyi viszonyok szerint kedvezőbb felekezeti hová tartozás, több vagy kevesebb bankó-érték, a hivatali lajtorják fokai, egy vagy más természetű hivatalban való szolgálás stbbi, mindannyi vonalakat húznak, el választókat, széthúzókat a társadalomban. * * * A Bessenyei-kör, megalapítója és vezetője, a vármegye főispánja által, a megalakuláskor kifejtett programmhoz híven, munkálkodó és igazán agilis szervezete a mi társadalmi életünknek. Nagy hivatása van, de nehéz, abban az irányzatban különösen, hogy vármegyénk és városunk intelligens elemeit egy társasággá olvasztva, a kört, mint szervezetet erőssé,alkalmatossá tegye azoknak a nagy nemzeti czéloknak a szolgálatára, megsegítésére, amely czélok a titkári jelentésnek fentebb idézett soraiban kifejezésre jutottak. Becsüljük meg társadalmi életünknek ezt a szervezetét! Nagy szükség van rá, hogy a magyar nemzeti kultura ereje ilyen gyülekezésben összpontosíttassék és szerveztessék. Akiről nevezzük: Bessenyei Györgynek, a magyar nyelv érvényesülése volt az ideálja. Az ó szívében, a nemzeti gondolatok mákonyos asszony ő érte tette volna ezt. De akkor miért ez az új komédia? Talán bosszúállás a gyöngeségéri, az elhírtelenkedett lépésért? Az ember a saját gyöngeségeért azon áll legszívesebben bosszút, a ki e gyöngeség okozója. ^larosyt ez a fölfedezés még komorabbá tette. Az asszony játszik vele, bolondot űz belőle. Ez felháborította, de egyúttal még tehetetlenebbé tette. Valami keserű gondolat motoszkált a fejében, amely lassanként ' ilyenformán alakúit ki benne: — Most már igazán beillek én is a szamárfogatba! III. Ilárom nap alatt zajos és élénk fürdő lett a kis Nyárádpatakából. A meghívottak közül hat família érkezett meg. Korponayné, hogy teljessé tegye a fürdői élet örömeit, bevonta a társaságba a két romániai bojár családot is, akik a földszintes fürdő-hotelben laktak. Az összes férjek egyszerre a tüzes szemű bojár asszonyoknak udvaroltak, úgy hogy mire Osztendeből leérkezett a szamárfogat, minden asszony szabad volt s mindenkire jutott egy gavallér. Marosy úgy járt ebben a zajos, vidám társaságban, mint az üldözött vad. Most már tisztában volt vele, hogy Korponayné ezzel az összeloborzott, lármás társasággal ellene tüntet. Az asszony szeméből mintha hadüzenetet olvasott volna ki, mintha ez a titkos gondolat lappangott volna benne : — Te azt hiszed, hogy utánnad jöttem. Nem igaz ! íme lehíttam ezt a társaságot, hogy áljon közénk, hogy minél távolabbra szakítson egymástól! Külön programmot csinált tehát magának. Hogy ne kelljen a társasággal együtt lennie, kora hajnalban neki indult a hegyeknek es este vetődött vissza a fürdőbe. Egy este elfogta a társaság, Radovics Feri szólt rá ingerkedve: álmai korszakában gyulladt ki a nyelv, a magyar nyelv kultuszának szerelme. A mi Bessenyei-körünk, az ó emlékezetének szentelt zászló a'.att, a magyar társadalom szervezésére és e társadalom erősségeinek érvényesítésére alakúit és működik. Itt Szabolcsvármegyében, a hol a hatalmas arányokban fejlődő székváros: Nyíregyháza ma már kész és teljesen alkalmas gyülekező helye a vármegye egész művelt közönségének, ebbeu a nagy munkában való egyesülésreA Bessenyei-körnek nagy hivatása vai. És szervezete és az ahhoz való férfiak is ott állanak mellette, hogy betöltse és megvalósítsa hivatását! Csak a homok, a homok, Kandra Kabossal szólván — — — ettől félünk! Szüreti gondok. Szőlőgazdáinknak s borvidékeinknek az időjárás nem egyformán kedvezett. Megállapíilntjuk azonban már azt, hogy közepes mennyiségben, de minőségre nézve ertékes bort szüreteltünk. Állítólag a termő szőlőterűletek ma már megközelítik a 600.000 holdat, s becslés szerint idei bortermésünk körülbelül három millió hektolitert tett ki. Visszatértünk tehát már a filoxeravészt megelőzött állapotokba, azzal a különbséggel, hogy most jelentékenyen értékesebb bort termelünk. Boraink minősége fokozatosan javul a szerint, amint a rekonstruált terűletek jobb fajtájú szőlői termésre jutnak s jelentékenyen javítja boraink minőségét még az is, hogy a szőlőkultúra meg a borkezelés tökéletesebbé vált. Ez azonban csak fel öröm. •Már évek óta nagy a panasz, amely lépten nő a miatt, hogy a magyar bornak kelete nincs. S ha ennek a panasznak már eddig is komoly alapja volt, ami tagadhatatlan, akkor önként merül fel az a kérdés, mit fogunk csinálni borainkkal, ha majd az újabban létesített nagy szőlőtelepek egésze termésre kerül ? Ez a kérdés már ma is nagy súlylyal nehezedik különösen a nehezebb és értékesebb hegyiborok termelőire, akik azon alternatíva előtt állanak, hogy vagy pinczében tartsák borukat, várva egy jobb jövőt, vagy potom áron adjanak túl rajtuk. A régi tokaji bort az elején nagy tömegben adták 96 fillérért literenkinl, de már ebben a hot dó ára is benne van, a szomorodni s tolcsvai borokért pedig több esetben 32 fillérnél több nem jutott. Tessék csak elgondolni, hogy ilyen árak mellett a felújítási kölcsönnel küzdő szőlőbirtokosok mit remélhetnek a jövőtől?! Divatba jött az olasz, borvámklauzulát tenni felelőssé összes értékesítési mizériáinkért. Hát kétségtelen, hogy a beözönlött olasz bor valóságos átok volt bortermelőinken és a borvámklauzulát fentartani semmi áron sem szabad, sőt nem is lehet. Ám az olasz bor magasabb megvámoltatásától ne várjunk mindent, de még csak sokat sem. Öt év átlagában az importált olasz bor nem tesz ki 500,000 hektolitert se, ennek a mennyiségnek a kiszorítása tehát nem oldja meg a kérdést ott, ahol évenkint 4—6 millió hl. bor értékesítésről lesz szó. Igaz, veszedelem a vámkedvezményes olasz bor, de viszont ennek kiszorításától józanul nem remélhetünk többet, mint azt, hogy a belpiacz annyival több magyar bort fog fogyasztani. Ez még nem jelent oly sokat. E mellett még mindig megeshetik, hogy a magyar bor önmagát versenyzi agyon, ha csak nem tudunk számára fogyasztókat találni a mainál jóval szélesebb körben. Kereshetjük a fogyasztót a külföldön is, a belföldön is, a külföldi fogyasztó azonban, tudjuk, mindég drágán és csak ellenszolgáltatások fejében szerezhető meg s igy itt is az a szabály, mint a termelés minden más ágazatában, hogy első sorban is a hazai piaczot igyekezzünk megnyerni és biztosítani a hazai termesztésnek. Legyünk tisztába azzal, hogy a beipiacz körűlsánczolása magas védvámokkal egymagában nem old— Mi van veled, Gáspár? Nomád életet élsz ! — Unalmas ember! — mondta fennhangon Korponayné és gúnyosan nézett el a feje fölött. Marosynak ettől a megjegyzéstől arczába szökött minden vére. Égő tekintettel nézett az asszony szemébe. — Erre ráczáfolok, — felelte és meghajtotta a fejét. Másnap hajnalban mosolyogva állított be a társasághoz. — Ma én leszek a maitre de jen, — mondotta — ki tart velem? Kirándulunk. Vele mentek. Kivitte a társaságot a hegyekbe. Fölmásztak az Örkényhegyre, viziteltek a kecskepás ;tornál. Az asszonyok el voltak ragadtatva. Nem a természeti szépségektől, amelyeket már láttak, hanem a Marosy magyarázalait. Mert Marosy elemében volt. Előadásokat tartott- a szabad természetről kifogyhatlan volt a megfigyelésekben és tüzes heve átragadt mindenkire. — C, est un poéte! — jegyezte meg az egyik bojár asszony halkan a szomszédjának. Ezen a kirándúláson az asszonyok valósággal beleszerettek Marosy ba. Korpomynét bosszantotta ez az új fordulat. Érezte hogy Marosy határozottan föléje kerekedett. Egy kis féltékenység is bántotta s úgy akart könnyíteni a szí • vén, hogy Marosyval szemben a feltűnésig hideg volt. A társaság inkább el volt foglalva önmagával, hogy sem ezt észrevette volna. Egyedül Radovics Feri telte szóvá egyszer ezt a különös magatartást a rokonánál: — Nem értelek Riza, mért bánsz olyan rosszúl azzal a szegény fiúval? Vétett ellened? — Vétett. — Mivel? — Az utamba áll. Szeretném, ha nem látnám. halja meg ezt a feladatot, mert mit érünk a magas vámokkal, ha borunkat a körülkerített belpiacz nem képes konzumálni s emiatt a nyakunkon marad ? A külső védelem után tehát a tulajdonképpeni feladat csakis az lehet, hogy a belpiacz fogyasztási képességét emelni igyekezzünk s evégből első sorban azokat az akadályokat kell elhárítanunk, melyek a borfogyasztást mesterségesen csökkentik. A borfogyasztásra csökkentőleg ható akadályok legnagyobbika a borfogyasztási adó, melynek legmagasabb foka majdnem egyenlő lévén könnyű homoki boraink értékével, azokat a nagyvárosokból úgyszólván kiszorítja s az adókörzetben működö borpancsolókat prémiummal kecsegteti Ez időszerűtlen, igazságtalan és káros adónem ellen ismetelten felemelte szavát az OMGE. is, a borfogyasztási adónak legalább 50V

0-ra való leszállítását és a házi l'ogyasztas adómentesítését követelvén. De a mi finánczpolitikánk irtózik az ilyen reformoktól s előreláthatólag nem is érünk czélt addig, míg az ország társadalmi és törvényhatósági faktorai hasonló mozgalmat nem indítanak, mint indítottak legközelebb az olasz borvámklauíula ellen. Most erre a követelésre kell vetni minden erőnket mert ennek az adónemnek leszállítása óriási köröket nyerhet meg a borfogyasztásnak s emellett a borhamisítás prémiuma is csökkenne, miután nem kecsegtetne többé a mai haszonnal Persze a hamisítási törvényt is erélyesebben kellene fogni, mert az tűrhetetlen, hogy mikor a gazda finom boráért filléreket kap, ugyanakkor mi a korcsmákban és nyilvános kimérésekben forintokért mérget kapunk. Annyira vérszemet kapott már ez a lelkiismeretlen visszaélés, hogy vele szemben egyszerűen a passzív rezisztencia álláspontj ira vagyunk kényszerítve s vagy egyáltalában nem iszunk bort, vagy pedig iszunk helyette folyékony hazugságot, míg az igazi a jó, a finom bor a gazda pinczéjében sír. Hiába, a hamisítás iparával sem lehet megbirkózni mindaddig, míg nem a gazdák maguk veszik kezükbe a borértékesítés ügyét. ÚJDONSÁGOK. — Kinevezés. Báró Feilitzsch B.rlhold főispán ur ő méltósága dr. Kállay Tamás vármegyei tb. aljegyzőt díjas közigazgalási gyakornokká nevezte ki. A m. kir. pénzügyminiszter a nyíregyházi kir. adóhivatalhoz Kolozscáry Lajos felsővissói adóhivatali gyakornokot kir. adótisztté nevezte ki. — Hivatal vizsgálat. Szikszay Pál alispán a hét folyamán hétfőn a tiszai és kedden a dadai felső járás főszolgabírói hivatalának ügy- és pénzkezelését vizsgálta meg. — A törvényhatósági ipartanács tagjaiul a vármegye közigazgatási bizottságának legutóbbi ülésén rendes tagokul Surányi István kereskedő és Simkó József iparos, póttagokul pedig Ruzsonyi Pál kereskedő és Sesztay Pál iparos választattak meg. — A tteformatió emlékünnepe az ev. templomban. Helybeli evang. egyházunk mi tartja emlékünnepét a reformátiónak. Az egyház presbyteriutna és képviselőtestülete — mint minden évbm — ez idén is testületileg vesz részt az ünnepi istentiszteleten, a melyen Paulik János ev. lelkész tartja az ünnepi beszédet Az istentiszteletet megelőzőleg fél 11 -kor egy rövid gyűlésre űl össze a képviselőtestület, melyen a régóta vajúdó segéd-lelkészi kérdésben fog dönteni. Az egyháznak többször kiírt pályázatára csak egy ember jelentkezett a segédlelkészi állásra, Bán Miksa jelenlegi segédlelkész személyében. Bán Miksa azelőtt rendes lelkész és kepezdei tanár volt s most csak azért munkálkodik segéd-lelkészi minőségben, mert mint tanár nyugdíjazva lett s ő jó erőben érezvén magát még egy rövid ideig dolgozni akar, mint felszentelt lelkész, az Úr szőlőjében. — A Jlakovszky síremlék leleplezése e hó I l-én fog végbemenni Gáván. A nagyszabásúnak Ígérkező ünnepélyre a vármegye alispánja a következő meghívót bocsátotta ki: A szabadságharcz volt vitéz ezredesének néhai Rakovszky Sámuelnek a sírja főié emelt emlékoszlop Radovics Feri kaczagott. — Értelek. Többet foglalkozol vele, mint a hogy kényelmes neked. Érdeklődői iránta. — Mért nem mondod mindjárt, hogy szeretem? — Szereted! — Elég I A rokoni viszony még nem ad jogot arra, hogy goromba légy! Radovics Feri újra kaczagolt. — Nincs igazad Riza. Te azt az embert szereted. És én mondom neked, hogy ő is szeret téged. Korponaynénak lángba borúit az arcza. — Bolondokat beszélsz. — Szeretitek egymást. De ő soha se fogja bevallani előtted szerelmét. IV. Marosy egy napon azzal lepte meg a társaságot, hogy eltűnt Nyáiádpatakáról. Se szó, se beszéd, megszökött, anélkül, hogy bárkitől is elbúcsúzott volna. Korponayné elképedve vette ezt tudomásul. — Hát mit csináljak ezzel a vad emberrel ? — kérdezte keserűen Radovicstól. — Menj utánna! — Hova? — Budapestre. Valószínűleg visszament dolgozni, hogy elfelejtsen téged. A szép özvegy elgondolkozott s a szeme lassan nedves lett: — Szeretem azt az embert — mondta mélabúsan — de nem mehetek utána. Előtte megalázkodnám, de Pestre nem mehetek. Hiszen még vége sincs — a nyári szezonnak. Pakots József.