Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1903-10-25 / 43. szám

IV Y I B V í D f- K számára gyakran küldenek nemes lelkű emberbarátok gyümölcsöt, szőlőt, mint szüreti ajándékot. A közelmúlt napokban Szlaboc zky Imréné, Lakner üdőnne, Batta Ignáczné, Gyurcsány Ferenczné, özv. Barzó Jánosné úr­nők és még többen, a kik nevüket nem árulták el, em­lékeztek meg a kis árvákról. A jó Isten áldja meg őket. Jóságukért e helyen mond hálás köszönetet a nőegylet nevében özv. Báathy Barnáné az egylet elnöke. — Megsemmisített elöljárósági választás. A Petneházán múlt évi deczember hó 22-dikén megtar­tott előljárósági választást felebbezéssel támadtak meg. A törvényhatósági közgyűlés jóváhagyta a válaszlast, a közigazgatási biróság azonban megsemmisítette azon az alapon, hogy a képviselő testület a választás végbe­mentekor nem volt megalakulva. — Köszönetnyilvánítás. Özv. Stern Jenőné úr­asszony bold. ferje végső akarataból *00 koronát ado­mányozott a helybeli kereskedő tanoncz-iskola czéljaira. £ nemes adományért fogadja Ukolánk nevében hálás köszönetemet. Nyiregyháza, 1903. évi október 23. Kuh­mann Andor ig. tanitó. — Az iparossegédek és tauonezok utáni adózás. A kereskedelemügyi miniszter a következő rendeletet intézte az összes másodfokú iparhatóságokhoz az iparos­segédeknek és tanonezoknak megadóztatása czéljából való kimutatása tárgyában: Az iparossegédeknek és tanonezok­nak az adókivetés czéljaira munkaadónkénti kimutatása tárgyában hivatali elődöm által mult évi március hó 4-én, 15.299. szám alalt kiadott rendelet módosítása, illetve hatályon kívül helyezése iránt több ipai testület helyze­tének megkönnyítése érdekében a pénzügyminiszter úrral újból tárgyalást indítottam. Ezen tárgyalás eredménye­ként a következőkről értesítem Gzímet: Az ipartestületek azon kérelme, hogy a szóban torgó kimutatások szerkesz­tése és beterjesztése alól fölmentessenek, nem teljesíthető, mert az iparossegédek és tanonezok kimutatása éppen az igazságos és arányos megadóztatás érdekében okvet­len szükséges és ezen adatok beszolgáltatására az ipar­testületek a közadók kezeléséről szóló 1883. évi XLIV. t. cz. 17 szakasz értelmében kötelesek. Hogy azonban ezen reájuk rótt feladaton könnyítsék, az ipartestületek ezentúl csak az általuk vezetett névlajstrom egyszerű másolatának beterjesztésére kötelezem olyformán, hogy a kimutatásokban minden segéd és tanoncz neve mellé a munkaadó nevét is följegyezzék. Ily módon az ipartestü­letek a segédeknek és tanonezoknak munkaadok szerint való csoportosítása alól föl lesznek mentve s ezen teen­dők ellátása a kir. pénzügyigazgatók föladatát fogja képezni. Az ipartestületek által beszolgáltatandó emez adókivetési adatok pontossága és felhasználhatósága szempontjából föltétlenül kívánatos azonban, hogy a kérdéses kimutatások szerkesztése és az adókötelezettek összeírása egy és ugyanazon időben történjék, miért is felhívom Gzímet, utasítsa a hatósága alá tartozó ipartes­tületeket, hogy névlajstrom másolatát a kir. pénzügy­igazgatóságtól évenkint veendő felhívásra sürgősen ké­szítsék el s azt a fölhívásban kitűzött határidőre közvet­lenül az illetékes kir. pénzügyigazgatóságnak küldjék meg. — „Emlékezés. A „pro libertate" szerte visszhang­zik a hazában. Isteni rendeles szerint a dicső kuruez kort s annak korszakos alakját, II. Rákóczi Ferenczet mostkell hirdetnünk, most amikor mindenhol feltámadt a nem­zet jogos igénye sajálja iránt. Mintha az idők jele volna; mintha csak épen azért kellene ennek így lenni, hogy ,a mult csak példa legyen most"; a palotakban és kuny­hókban egyaránt a szabadság géniusza lebeg. A berkeszi ev. ref. egyház is felgyújtotta az emlékezés fáklyáját. Ünnepelt egyszerűen, de méltóan Rákóczi eszményi alak­jához. F. hó 18-án tartotta meg ünnepélyét, melyen még a vidékről is többen megjelentek. Tiszt. Vegh János lelkész úr szólott először. Mély jelentőségű szavak­ban ismertette az ünnepély jelentőségét s annak czélját. Az ezt kővető szavalat után Hajdú Péter s. lelkész fej­tegette hazánk szomorú helyzetét I. Lipót uralkodása alatt, majd áttérve Rákóczi személyére lelkesedéstől át­hatott hazafias modorban ismertette őt s ténykedéseit. Kalas István és Eperjessy Barnabás urak szavalalai vala­mint az elhangzott énekszámok nagyban hozzá járultak az ünnepély sikeréhez. Az ünnepély kapcsolatában mulat­ság is volt mely 76 kor. 58 fillér tiszta jövedelmet hajtott. Az Úré legyen a hála, ki megsegítette a mi erőtlensé­günket". Berkesz, 1903. okt. 22. A mélyen tisztelt szerkesztő úrnak telje3 tisztelője, Hajdú Péter s. lelkész. — Az építő-ipari téli tanfolyam a budapesti m. kir. állami felső építő-ipariskolában (Budapest, VIII. ker., Csömöri ut H sz.) november 3-án nyílik meg, a beiratás október 20-tól 28 ig tart. A tanfolyam négy téli félévre terjed; a végbizonyítvány három évi utóla­gos gyakorlat mellett jogot ad a kőmíves, a kőfaragó vagy az ácsmesterség önálló űzésére. Szükséges iratok: I. Keresztlevél. 2. A végzett iskolai osztályokról szóló bizonyítványok. 3. Iparhatóságilag hitelesített bizonyítvány legalább egy évi gyakorlatról. 4. Másodszori himlőoltás­ról szóló és 5. erkölcsi bizonyítvány. Egy évfolyamon összesen 28 koronát kell fizetni. — A magyar királyi államvasutak kezelé­sében álló, helyi érdekű vasutaknak 1903. évi augusztus hó 1 óta érvényes közös árudíjszabásához leg­közelebb az I. Pótlék jelenik meg, mely magában fog­lalja a bihari, csetnekvölgyi, dcbrecen-derecske-nagylétai, halas-bácsalmás-rigyicai, hódmezővásárhely-makó-nagy­szentmiklós és nyíregyháza-mátészalkai helyi érdekű vas­utak áru díjszabását a szlavóniai helyi érdekű vasúton az eszék-alsóvárosi díjtételek módosítását és a bpest­lajosmizsei az első délnyugoti határőrvidéki és a magyar délkeleti helyi érdekű vasutak áru díjszabásának módo­sítását illetve kiegészítését. Ezen pótlék magyar és német nyelven külön-külön jelenik meg s példányai a magyar királyi államvasutak igazgatóságának (Budapest, VI. ker., Csengery-utca 33.) és az üzletvezetőségeknél példányon­ként 20 fillérért lesz kapható. Budapest, 1903. október hóban. Az igazgatóság. — Hogyan lehet vénségig friss, jó egészségben maradni! Ezen problémával már nagyon sok tudós és orvos foglalkozott. — Ismeretes, hogy a testi és lelki épség főtényezője a rendes gyomor. — Az igazi szer, mely a beteg gyomrot egeszségessé és erőteljessé teszi, melynek feltétlen gyógyerejü hatása az összes gyomor­bajoknál kipróbáltatott a valódi Brády-fele máriacelli gyomorcsoppek. Aki csak egyszer is használta, az való­ságos kincs gyanánt állandóan tartja házában. Utánza­toktól nagyon kell óvakodni és kérjen mindenki világosan Brády-féle máriacelli gyomorcseppeket. — Uj termésű (friss) tengerinek soronklviili elszállítása a m. kir. államvasutakon. A magy. kir. államvasutak igazgatóságától vett értesítés szerint, a folyó évben is történt intézkedés az iránt, hogy az uj (friss) tengeri, morzsolt állapotban akár zsákokban, akár öm­lesztett (á la rinfuta) állapotban kerül feladásra, f. évi október hó 20 ikától kezdve visszavonásig, legkésőbb azonban jövő évi február hó végéig, soron kívül, minden egyéb kocsirakományt képező árú és gabona szállítmány előtt első sorban, de az uj (friss) tengeri feladási sor­rendjében rakassék a kocsikba és szállíttassák el.'Buda­pest, 1903. október hóban. Az igazgatóság. — Az osztálysorsjáték veghuzása alkalmával a 602.0^0 korona nyeremény és díj az előnyösen isméit Beifeld József bankháza (Budapest, Károly-körút I.) által nyolc nyolcadban eladott 36037 számú sorsjegyre esett. Örvendetes, hogy mind a 8 sorsjegyet szegény munkások vásárolták, kik most egyszerre gazdag emberek lettek. I. osztályú sorsjegyek ezen szerencsés l'őelárusi­tónál már most kaphatók. — Vérgyógyászat-Ilaemopatia. A számos uj gyógymód közül legjobban terjed dr. Kovács J. fővárosi orvosnak vérgyógyászata, mert eredményeiben valóban utolérhetetlen. Magyarországban már igen sok apostola van, de Ausztriából, sőt Németországból is naponta jelentkeznek betegek. Dr. Kovács Váci-körút 18 szám alatti rendelő-intézetére felhívjuk mindazok figyelmét, a kik valami idült nehéz betegségben szenvednek. — Osztalysorsjegyek iránt érdeklődőket külö­nösen figyelmeztetjük a Nemzeti Pénzváltó-Részvény­társaság mai hirdetésére. 3—1 Mese a kis fehér köntösről, i. Az anyák lázasan szabták, varrták a hófehér, apró ruhácskákat. Az egész faluban nagy volt az izgatottság ; várták a püspököt. A püspök bérmálni jő. Az öreg pap a templomot is erősen csinosítgatta. Uj viaszgyertyákat hozatott a városból, a szines ablak­koczkákat lemosatta és aranyvirágos vadonatúj teritővel borította el az oltárt. Az idő rövid volt. A püspök három hét múlva érkezik s azalatt lelkiekben is elő kell készíteni a híve­ket egy napra. Árokhátán régen nem látták a püspököt. Sajogó Gáspár, az egyházíi emiékezelt rá, hogy harmincz esz­tendő előtt egy gazdag szentéletü bárönét temettek ott s a beszentelest a püspök végezte. Akkor annyi volt a pap, hogy a hívek kiszorultak a temetőből is. Han^m az más püspök volt. Ezt ő sem ismeri. A falusi kis házakban pedig serényen dolgoztak a varrótűk. Az anyák sietve őltögették a hószín, patyolat kelméket, amelyekből habkönnyű köntösök készültek kis leánykáik számára, akik a bérmálás szentségének föl­vétele végett a püspök elé fognak járulni. II. Polnik a kovács, csúfondárosan szólt ki a műhelyé­ből minden áldott nap az arra siető embereknek. — No, megjött-e már Pouczius Pilátus, a püs­pökötök ? A szentségtelen beszéden a falusiak igen megbot­ránkoztak. — Hiszen te is jóhitű ember vagy — mondották — hát miért káromolod az eget? — Nekem semmi kőzöm hozzál — vágta vissza hetykén a kovács. Hallom, aranyos hintóban jön. Ha eltörik a hintó ráfja, hát megcsinálom neki, akkor lesz kőzöm hozzá. Polrik vad, istentelen ember volt. Nem hitt sem Istenben, sem emberben. A hihetetlensége juttatta öz­vegyi sorsra is. A felesége addig sírt, rítt az ura vad­sága miatt, mig lassan elpusztult szegrény. Polnik még a harangozást sem fizette ki érte. Miért húzták ? ő nem rendelte meg. A püspök érkezésének híre egészen megvadította Polnikot. A kis anyátlan árvát, nyolez éves leánykáját félholtra verte, amikor ez arra kérte, hogy varrason neki is fehér köntöst. — Majd én pénzt adok ki ilyen hunezutságokra. A csöpp Rózsika csöndesen, nagy könnyekkel sírt emiatt. Nem a verés fájt, hanem az, hogy neki nem lesz fehér ruhája. Polnik haragját, mintha némileg le­csillapította volna a leányának megfenyítése. Nem csufondároskodott többet, hanem mogorván, kurta szóval beszélt az emberekkel. A kis Rózsika pedig szepegve bújt el az apja elől. Egész nap a szomszédoknál j >rt, beállított ide is, oda is, és karikára nyílt, lázas szemmel nézte a patyolat fehér kis ruhákat, amelyeket a jó anyák készíttettek az ő gyermekeiknek. Csupa csipke és finom kelme volt valamennyi, könnyű mint a hab és csillogó tiszta, mint az égből Lesett hó. — Mi bajod, Rózsika? — kérdezték itt is, ott is az istentelen kovács szegény leánykájától. De a kis leány nem felelt. Összeszorította az ajkait és sápadtan, remegve bámulta a kis hosszú ruhácskákat. A szeméből pedig nagy könnyek omlottak végig az arczán. A faluban az'án megtudták a kis Rózsika nagy bánatának okát. Az anyák elszörnyűködtek miatta és titokban összebeszéltek. Szegények voltak valamennyien és aztán mindeniköknek annyi gondja volt a maga gyermekeivel, de mégis elhatározták, hogy összevarják Rózsikának azt a kis fehér ruhát, amjlyre olyan nagyon vágyik. Az anyák először is együttesen megvásárolták a szövetet és csipkéket és aztán hozzáfogtak a munká­hoz. Hogy valamennyiüknek része legyen a munkában, mindenki varrt valamit a kis köntösön. És a hogy tel­tek a napok, a Rózsika ruhája mind szebb lelt, olyan szép, hogy a ki ránézett, rajia felejtette a szemét. Persze Rózsikának senki sem szólott a dologról Meg akarták lepni vele, azt akarták, hogy a sok bánat után annál nagyobb legyen az öröme a szent napon. Rózsika, amint naponta megfordúlt a szomszéd k­nál, ilt is, olt is látott egy apró kis fehér ruhái, amely szebb volt valamennyinél, szinte repült a sok csipkétől És ezt a ruhát egyszer itt, egyszer ott látta. A kis fe­jébe nem fért bele ez a különösség és most már, ha a szomszédoknál járt, csak azt kutatta, hogy hol van az a szép kis köntös, a milyent csak herczegkisisszonyok szoktak hordani. És az anyátlan kis Rózsikát, amíg ezt a kis ruhát nézte, nagy fájdalom töltötte el és hazammve, elbújt az udvar egyik sarkában sírt sírt sokáig, szive szakadtaig. Megérkezett a nagy nap. Aranyos hintóban sok-sok paptól kisérve eljött a pü<pök s az ulczákon, amerre járt, zöld gallyakkal hintették tele a földet.' Es vala­mennyi házban hófehér ruhába öltöztették a kis lányo. kat, a hajukat megfésülték és rózsaszín szalagot fűz­tek belé. És ekkor a megbeszélés szerint, az anyák kézen fogva leánykáikat, elmenlek az istenlel n kovácshoz. Az egyikük vitte a hófehér ruhácskát, a szépet, a legszeb­bet és beléptek a kovácshoz. — Hol van Rózsika? — kérdezték. Polnik a ko­vács durván rántotta fé're a vállát és az ágyra mutatott — Ott alszik! Odaléptek És Rózsika csakugyan ott aludt kis ágyán, hófehéren, holtan. Az utolsó éjszaka a nagy keservtől, gyilkos fájdalomtól megsz.ik.dt elkínzott, gjönge szíve. Az istentelen Polnik nem akarta elhinni. - Hazudtok! — kiáltotta és ellaszította az asz­szonyokat az ágy elől. De aztán leomlott a földre és a fejét beverte az ágy szélébe. — Gyilkos vagyok, üsselek le! — ordito la és sírt mint egy gyermek. A kis Rózsikát aztán mégis felöltöztették a szép tehér köntö=be és másnap maga a püspök temette el Polnik az istentelen kovács pedig alázatosan, szjliden megcsókolta a püspök kezét. Pakots József. A közönség köréből,* Tekintetes Szerkesstöség! Engedje meg, hogy b. lapjuk ulján hívjuk fel a kemecsei szolgabíroság figyelmét azon nyírvíz-csatornai hídra, mely a kemecsei úton a Sóstó állomással szemben van. E hídon az elkorhadt, ki töredezett deszkák miatt csak életveszélylyel lehet közlekedni. Tisztelettel a beküldő. Vasúti ügyek. A magy. kir. államvasutak igazgatóságától. 144567-903. sz. Pályázati hirdetmény. A magyar királyi államvasutak igazgatósága az 1904. évben, esetleg az 1905. és 1906. évben évenkint szükséges mintegy 1000 métermázsa pépliszt (dexlrin) 1000 „ rézgálicz szállítására ezennel nyilvános pályázatot hirdet. Az ívenkint egy koronás okmány bélyeggel ellátott ajánlatok lepecsételve legkésőbb 1903. évi november hó 11-én, déli 12 óráig a magyar királyi államvasutak anyag- és leltárbeszerzési szakosztályánál benyújtandók, vagy postán oda beküldendők. Bánatpénz gyanánt az ajánlott anyag évi értéké­nek 5°/ 0-a legkésőbb 1903. évi november hó 10-én déli óráig a magyar királyi államvasutak budapesti főpénz­táránál leteendő. Szállításra nézve mérvadók és kőtelezők a 122291-96. sz. általános szállítási feltételek, valamint az ajánlati fel­hívásban felsorolt különleges feltételek. A pályázatra, valamint a szállításra vonatkozó egyéb részletes módozatok az ajánlati felhívásban foglal­tatnak, mely az igazgatóság anyag- és leltárbeszerzési szakosztályánál, valamint az üzletvezetőségekn 1 és a hazai kereskede'mi és iparkamaránál betekinthető. Ezen ajánlati felhívás — az ajánlati mintával együtt — az ajánlatot tenni szándékozóknak a fent nevezett anyag- és leltárbeszerzési szakosztály állal ingyen adatik ki, vagy kívánságra postán megküldetik. Budapest, 1903. évi október hóban. Az igazgatóság. 159532—903. sz. A személyszállító vonatok meg­állásának megszüntetése Esztergom csavargőzös megálló helyen. Az Esztergom város és Esztergom csavargőzös megállóhely közötti csavargőzös meneteknek folyó évi október hó 16-ától való megszüntetése folytán a Buda­pest-marcheggi vonalon közlekedő és E-ztirgom csavar­gőzös megállóhelyen menetrendszerű tartózkodással biró személyszállító vonatok e megállóhelyen az említett nap­tól kezdve további intézkedésig nem állanak meg, illetve Esztergom városra szóló közvetlen menetjegyek nem adatnak ki. Budapest, 1903. október hó. Az igazgatóság. 148570—903. szám. Osztrák-magyar-bajor vasúti kötelek. (I. pótlék életbeléptetése a III. rész, 2. füzet­hez.) A fent megnevezett kötelékforga'omban gabona slb. szállítására 1902. évi november 1-től érvényes kivételes díjszabáshoz folyó évi november hó 1-ével az I. számú pótlék lép életbe. Ezen pótlék a fődíjszabás kiegészítése és módosítását tartalmazza. Kapható a részes va-utak igazgatóságainál, ára darabonkint 35 fillér. (• E rovat alatt kGjlötUkért a felelősség a beküldőt illeti.

Next

/
Thumbnails
Contents