Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1903-10-11 / 41. szám

N T B I O fc K nem lehet, mert az egyik eladta, a másik nem jár a harmadik termése után, nem hogy még a szállítás körüli teendőket is végezze s a ki ezt szívesen tenné — minden magán érdek nélkfll — annak nincs anyagi módja hozzá, sót az erre hivatottaktól sem képes a jóindulatú közreműködést megszerezni. S ha ezen felsorolt tapasztalatokat egybevetjük, talán nem leszek túlszigorú. ha azokat együttvéve és egyszóval indolentiának nevezem. Két, három termelő összeállva, szép és jó csemege szőlőjét jól csomagolva, nézetem szerint, minden esetre legalább is oly jól értékesít hetné azt egy kocsirakományban a német vevő nél — még az esetben is, ha az árra előzete sen meg nem állapodnak — mint a hogy azt itthon domináló helyi és lengyel kereskedők utján teheti, s ugyanakkor biztos vavót szerezne a jövőre. Vagy oly nehéz volna pl. a tiszai járásban 20 kocsi alma eladására eladót lelni? Hiszen több oly termelő van ott, kik jó gyümölcs évben 5 forintért adják el termésöket. Boruk is van olyan is, a mely még Stuttgartban vagy akár Kaircban is bor volna s ha nem is talán annyi, a mennyit a régiekből karesnek, talán ezen mintákkal szerezhetnénk az ez évi borra ott vevőket. Mentől többet gondolkozunk ezen szomorú állapotok felett, annál inkább kell, hogy azon meggyőződésre jussunk, hogy itt okvetlen nemcsak tűrni, sopánkodni és beszélni — de főleg tenni kell valamit és hogy az a valami a mit tenni kell, a mi egyedüli orvosság, az a „Nyír" szőlő-értékesítő és pincze-szővetkezet minél előbb és nagyobb alappal való létesítése, — melynek átdolgozott alapszabályait, valamint az üzletrószjegyzésekre szóló aláírási iveket is a legközelebbi napokban fogjuk a termelőknek megküldeni. Szikszay Sándor. Válasz Stoll Ernő á?. ev. tanyai tanító úrn tk. Azt mondja a közmondás: „Egyik varjú nem vájja ki a másiknak szemét 1" Pedig nem egészen áll igy, mert a .Nyírvidék" 40-ik számában, Stoll Ernő tanyai tanitó valóságos kirohanást intézett ellenem, a midőn a legújabban megjelent negyedik kiadású .Földrajzaimmal" foglalkozik s ugyancsak igyekszik megbírálni; innenonnan kikapva egy-egy szót, avagy kifejezést, azokat tudományos alapon bonczkés alá véve, egy hosszú bírálatot irt, a melylyel talán azt akarta elerni az illető, hogy engem bántson, avagy nekem kellemetlen és álmatlan éjszakákat szerezzen ? Nagyon csalódott. Egyáltalában czélját nem érte el, meit én azokra, a mit össze-vissza irt, semmit sem adok, kisebb gondom is nagyobb annál, mert, ha tankönyveim nem váltak volna be a népiskolák megfelelő osztályaiban, akkor nem érték volna el a negyedik kiadást. Azt sem mondhatja : hogy az ág. ev. tanítótestületnek nyakába varrtam eme tankönyveket, mert ha a második kiadás rendezése előtt azt mondta volna a tanítótestület: nem alkalmazza tovább, azonnal félre állottam volna s müveimnek nem lett volna negyedik kiadása és a maga bölcs szavaival élve : szánalmas és komikus szerepléset megszüntette volna már a mult. Hanem azon csodálkoztam és törtem rajta a fejemet, hogyan jutottam én ahhoz a szerencséhez, hogy Stoll úr (az a jóképű, csendes, szerény magavisel tü fiatal ember) most a negyedik kiadásnál bírálj a könyveimet. Végre rájöttem, hogy mindez boss-úbol történt, a mely nemtelen; ugyanis a tanév elején lartolt tantestületi értekezleten szóba került, hogy vannak egyes tanítók (tisztelet a kivételeknek), a kik a vizsgalatok alkalmával a bíráló bizottsági tagok elé kitenni szokott anyakönyvi naplókat rendetlenül, szennyesen, olvashatatlan írással állítják ki, azok között volt az illető is, erre én is rákontráztam : .Bizony az írás olvashatatlan!" Persze az lett volna jobb, ha ezen hanyagságáért megdicsértem volna. Mely tudományosságából kifolyó megjegyzéseire részletesen akartam felelni, de arra a meggyőződésre jutottam: nem érdemes. Tudva van az: ha mindenkinek tetszését kjllene figyelembe venni, akkor tankönyvet nem lehetne irni és vannak sokan, a kik még a kákau is csomót keresnek. Ilyen ez az úr is. Tudományos szempontból lett megjegyzéseiből lássunk egy kettőt: Pejpusz to Oroszországban. (Pejpusz de zárójelbe teendő Csud orosz neve, mert Pejpuszt az orosz nem, de Csudszhoje ozerot ismer) E_:y csodabogár : Páris (magyarosan Párizs, mert megállapodott magyaros kiejtése van, a franczia Párinak mondja) stb. Tovább nem folytatom, mert hosszadalmas lennék. Azt hiszi az illető, hogy annak a szegény, korlátolt felfogású népiskolai tanulónak szüksége van arra hogy a Pejpusz tavat oroszúl hogyan hívják? Nézetem szerint elég, ha a sok földrajzi neveket feltudj i sorolni s a mellett a térképmulalásban készséget tanusit. Ava azt hiszi, hogy ilyen zárojilbe telt nyakatekert magyarázat pénzbe nem kerül ? Magas szárnyalású kívánságai a népiskolai tankönyvekbe egyáltalában nem valók; középiskolai, avagy polgári iskolai tankönyvekben talán helyet foglalhatnak ilyen tudományos meghatározások. A két legutolsó bekezdésre feleletem a következő : Maga barátom mig a nyiregyházi tanyákon tanítóul lesz alkalmazva s míg „Fpldrajza mnak" legújabban eszközölt kiadásaiból tart, (ismerve jóindulatát, csak nem akar engemet, avagy a kiadót anyagilag megkárosittani (?) addig ezen csekély tankönyvek szerint kénytelen a földrajzi ismereteket tanítani, mert azokat úgy az ág. ev. tanítótestület, valamint az iskolaszék is elfogattak. Nem is kepzeli, mily nagy eredmenyeket képes elérni egy arra való tanító ezen lankönyvek segilségével a földrajzi ismeretekben ? Azután fog valaki a maga osztálya szamára olyan „Földrajzot" írni, a melyben szájai/.e szerint ilyen magyarázatok lesznek: Turint Torinonak, Nápolyt Napo inak, Tiberl Teverének mondja az olasz. Hiszem, hogy ezektől a gyermekek csömört kapnak, a tanulástól undorral eltelten fordulnak el, sőt nagyobb részének az esze is kif.czamodik. Kár magának az én könyveim felett sopánkodni és sóhajtozni ! De ne is tegye azl, mert drága egészségének megárthat! Megvallom, nem irtain volna semmit, mert időmnek minden percze nagyon igenybe van véve; de tni dőn valaki unalmában, uvagy nemtelen bosszútol eltelten i.yen gyerekes megjegyzésekkel spekelt bírálatot tesz közzé — kénytelen voltam röviden válaszolni. Ezen ügyet a magam részéről teljesen befejeztem. Nyíregyháza, 1903. oki. 5. Stoffan Lajos. Nyírc^yli "za gu.-ye aii^us/Hhbiin. Egészségügyi jelentés. A folyó év auguszius havában az egészségügyi viszonyok, tekintve a beérkezett halottjegyzőkönyvek adalait, épen olyanok voltak, mint a mult ev megfelelő havában. — Az címűit év augusztus havában elhalt 72, addig ez év augu-ztus havában is a halálozás 72-őt mutat. Nem szerint elhalt fi 33, nő 39. Családi hovatartozandóság és foglalkozás szerint elhalt a napszámos és cselédek osztályához tartozók közül 46, földműves gazda 15, iparos és kereskedő 11, értelmiségi 3. Ezeken kívül halva született 2, kora szülött volt 1. Idegen határbeli el lett Nyíregyházán temetve 3. Törvénytelen ágyból származó elhalt 5. Élve született 102, és pedig 47 fi és 55 nő, ezek közüi törvénytelen ágyból származik 6, és pedig 1 fi, 5 nő. Az elhaltaknál több tehát az élve szülöttek száma 30-al. Házasságot kötött 8 pár. Vallásra nézve elhalt: róm. kath. fi 2, nő 8= 10 ag. ev. fi IS, nő 17 35, lielv. hitv. fi 2, nő 6 = s' gör. kath. fi 11, no 8 19, izraelita fi —, nő — = Életkor szerint 0—1 évig = 26, 1—5 évig = 21 5—7 évig 2, 7—20 évig 3, 20—30 évig = "4' 30—40 évig —, J0 —ISO évig 5, C0—(40 évig = 9' 60 éven felül 2 ; összesen 72. ' A város belterületén elhalt 31 egyén, ezek közül 7 éven alóli volt 15, kik közül nem lett gyógykezelve 1 7 éven felüli volt 16, ezek közül nem lett gyógykezelve 2. A város belterületén elhalt 31 egyén közül tehát nem lett orvosolva 3 egyén. A város külterületén elhalt 41 egyén, kik közül 7 éven alóli volt 34, ezekből nem lett gyógykezelve 8, 7 éven felüli volt 7, ezek mind orvosolva voltak,' a külterületen elhalt 41 egyén közül tehát gyógykezelés nélkül elhalt S. Az összes 72 elhalt kö°zül tehát 11 nem lelt gyógykezelve. S tn 01 vosrendöri hullaszemle, sem orvosrendőri bonczolus, valamint törvényszéki bonczolás sem volt. Orvosi látleletet 2 könnyű és 3 súlyos te=ti sértésről adtam ki. l'iacz és élelmiszerek vizsgálatával semmi rendellenesség nem tapasztaltatott. Nyíregyháza, 1903. szeptember 4 Dr. Trajt ler Soma, városi tiszti orvos főnök. 151K iiiics c* huszár-csínná. A mindnagyobb hullámokat verő katonai mozgalom a nemzeti követeimenyeket tűzte ki czélja gyanánt. E nemzeti Követelmények közel allanak minden jo magyar ember szivéhez, de hiszen e helyen értől beszélni hivaiásunk nem lehet. Mi most csupán azt akarjuk konstatalní, hogy az eddig lefolyt nagy vitából a gazdasági előnyökre való tekintet teljesen hiányzik. Pedig a gazdasági haszon kérdése sem olyan alárendelt, mert kétségtelenül igazolva van, hogy csakis gazdag nemzetek lehetnek egyúttal hatalmasak s a világtörténelemben jelentőségteljesek. Mi sohse küzdöttünk gazdasági előnyökért, nekünk az H.kuba volt; arra vigyáztunk mindig, hogy a pirosfehér-zöld szín megfelő hely en ringassa magat illúziókban s akkor boldog volt a magyar. Boldog ? Dehogy volt boldog, annak kellett látszania, hisz megkapta — részben — amit kért. Szó sincs rola, nem akarjun a közjogi előnyöket kisebbíteni, csak azt követeljük meg, hogy a közjogiak mellett a gazdasági kérdéseknek és előnyöknek is megfelelő hely szorittassék. A katonai kérdések tárgyalásakor, kell hogy eszünkbe jusson az érem másik oldala, a gazdasági oldala, a katonai felszerelések ki rdése, nevezetesen a katonai labbeliszállitások kérdése. DJ hogy is állunk e téren ? A delegáczió hatirozatilag kimondotta, hogy a katonai szállításokból a magy at országi pályázók a kvóta aranyában részesülnek szállításban, s ha valamely czikkre nem volna magyar pályázó, ugy Migyarország más szállításokban részesitletik előnyben olyképpen, hogy az összes katonai szállítások érteke a kvóta aranyában jusson a két államfélnek. Így van ez a katonai lábbeli szállításnál is, a bakkancs és hus/.árcsizma szállításánál. Az evenkint ezer és ezer párra rugó bakkancs és huszárcsizma szállilasa ugy oszlik tneg a gyárak és kisiparosok között, hogy 75"/,, jut a gyáraknak, 25% a kisiparnak, illetőleg a honvédségnél 50— 50"/„. Kérdjük, miéit van ez igy, hogy a gyáripar a katonai lábbeli szállításnál 75"/„-ban részesül, mig a kisipar csak 25

u/

0 ban ? biblia és vékony imádságos könyv van a kezében. Kimérten lépked. Fényes csizmái alatt zörög a falevél. A mindig tiszta kitaposott kis gyalog ut, melyen naponkent végig megy a lelkipásztor, most be van szórva száraz levéllel. Egy fiatal diófa kopaszodó galyakkal áll a templomkert közepén. Egy hárs és egy platán sárguló lombja összeölelkezik az ut fölölt. Oldalt száradó virágszárak. Néhány szál krizánt most nyitja kénsárga virágait. A templomból énekszó ha'latszik át. Mikor a tiszteletes ur belép a kopolt fapadok közé. Mély tisztelettel állanak fel egymás után a hivek, a mint lelkipásztoruk a szószék mellett lévő helyére megy. Az éneklést nem hagyják abba, hanem énekelve meghajolnak mélyen s énekelve vissza ülnek a helyükre. A zsoltár következő versénél már sokszoros erővel zendül föl az ének. A tiszteletes ur jelenlete fellelkesíti a híveket. Ha egy sort lecnekel a nagy kórus — a mit az Urdicsőitésenek jámbor szándéka dirigál csupán, — hegyes hangon kiabálja el — a hangsúlyozás gondos mellőzesével — egy kis pitykés mellenyü legényke a zsoltár versének következő sorát Igy: Ör-vendj e-gész föld az Is-ten- neeek. A lediktált sort aztán feldolgozza a gyülekezet. Férfiak és asszonyok egyaránt énekelve. A végén megnyújtja néhány jó lüdejü férfiú a szót. Mikor a gyülekezet csengő-zengő éneke el enyhül, mig érc/.sip erejével tör elő egy két helyen a vers sor utolsó szavának utolsó hangja. Mert az ugy szokás. A szépen nyujiott zsoltársor kedvesebb az égnek. A fehérre meszelt hajlékban ott borong az ablakokon át, a templom mohos teteje fölött, nagy magasságban uszó szürke fellegek árnya. De az ősz szomorusaga kívül maradt. A mint a szél bólongatja az ablakokon kivül a fák lombját, árnyék foltok suhannak ide-oda a hófehér falon, szinte vidáman. A pitykés tnellényü kis legény az utolsó sort diktálja. Mire a szent ének véget ér, a tiszteletes ur mar fönn áll a szószéken. A szósz k embermagasságú. Párkányára körül, sárga földdel, hullámzó drapériát festett Sánta János kőműves. Hogy ö feslelte az köztudomásu. A tiszteletes ur összekulcsolt kezekkel áll a katedra magasságában. Fekete atlilájál most egeszen elfedi a palast. Megszóllal tompán, ünnepélyesen. — A mi segedelmünk jöjjön as Úrtól, a ki teremtett, megtart és igazgat mindeneket. Ámen Majd az uri imádság következik, a mint az a Máté evangyeliumában meg vagyon írva. Állva hallgatják meg a fohászt az emberek. A Miatyánkot halkan utána mondjak. Ámen után leülnek. A vasalt szoknyák zörögnek és a csizmák oda koppannak a padokhoz, mig elhelyezkedik mindi nki. A templomban már érzik a zsirozolt haj és csizmák szaga, a sok lehellet melege. Istenfa es boldogaszszonylevel illat terjeng. A leányok cs asszonyok ujjai között meggyüremlk a boldog isszony levét, a mit szokás szerint magukkal hoztik. A textust olvassa fel azután a pap. Általános köhécselés Következik erre. Szipognak, hápognak, n hogy a prédikációt legyenek kenytelem k megkavarni. A tisztelet -s ur is előveszi zsebkendőjét. O különben rettenetesen meg van hűl re. Tegnap délután az öreg Kovácsnét temette el és a felső utczától a temetőig, onnan meg hazáig, folyion verte az eső. A tiszteletes asszony száraz luhival, borlevessel várta, de a meghűléstől nem óvliu la meg. Pal apostol a korinthusbeliíkh.'z irt levelének IX-ik részében ezt mondja a hatoJik versben : A ki szűken vet, szűken is arat; és a ki bőven vet bőven is arat. E'. a tíszeleles ur mai szent beszedőnek textusa. Mély csend lesz a kis templomban, mikor a felolvasott szavak után a ti-zteletes ur a szószék párkányára helyezi a bibliát. Még a lélegzetet is lassabban veszik a hallgatok. Nagy virágos selyem kendő van átkötve a lörvénybiró leánya derekán. Az első padban ül. Még annak a selyemk n.lőnek sem rezdül a rojtja. A tiszteletes ur beszélni kezd. Szinte haraggal hirdeti, hogy szűken veinek az emberek. Sem jó szóban, sem jo példában, sem velőmagban nem vélitek el szeretett atyámfiai, a mit el kellene vetnetek. Mert gyengék vagytok a ti hitetekben. Azt vélitek, hogy vetőmagotok oda vesz, hogy jócselekvéslek lalra hányt borsó lészen. Pedig aki nem vet, az nem érdemes arra, hogy arasson. A tiszteletes ur dörgeielmes szavai nagy hirtelen elállanak. Fejét fe veti, szemet összehunyorítja, száját kinyitja és olyat prüsszent, hogy még Sari néni is felretten tőle a ki a templom aj'ójinál szundikál, szokott helyen az utolsó loczában. A nyálkahártya és tüdő ha'a'mas megszólalására, — erre a vili imcsapásként csattanó tüsszentésre — mély csend lesz a szent falak között. A tisztshtes ur zsebkendőjével csendes bosszúság közt lő. üli helyre bajuszát, hívei pedig az első meglepetes u án felallanak és egy szaj, egy szív, egy leiekkel mondjak: — Kedves egészségére kívánjuk ! — Köszönöm szeretelt alyámfiai, keresztyén testvéreim az Úrban — szól a lelkipásttor, zavarat leküzdve. Hogy is irta Pál apostol a felolvasott sjrokat Isten gyülekezetének mely Korinlm^ban vagyon? Igen ... és a ki bőven vet bőven is arat. Az egyházi beszéd folyt lovabb. A kurátor integet a fejével, hogy ugy van, rosszak az emberek, már mint a többiek. Veres Kis Gábor lesüti fejét, mert már az előtt tneg most az utolsó mjndatnal is ránézett a tiszteletes ur es azl hiszi, hogy most ő rá prédikál. Sovanyné asszonyom pedig, orrahoz emelve fehér csillagos kek zsebkendőjét, sirni kezd. A fia kiszolgálta a három évet katonaéknál éi a német mégis olt tartja Munkácson. Ez ugyan nem függ össze a tiszteletes ur