Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1903-10-11 / 41. szám

N "v I A v i D É K Miért van az a honvédségnél, hogy a gyár- és kisipar egyenlő arányban vesz részt a szállításban? Rejtély előttünk, melyet megérteni nem tudunk, mert abszurdum. Éppen a katonai lábbeliszállitás az, amely téren a leghatározottabban kell követelnünk, hogy az egész szállítás a kisiparnak jusson, annak a kisiparnak, mely az élet küzdelmeiben alig állja meg a versenyt, mely az állam ilynemű támogatására nagyon is rászorult! mely a maga nagy tömegével sokkal erősebb támasza és talpköve az államnak, mint a pár nagytőkével rendelkező gyár, mely ezen katonai szállítások hasznát, a tejfelit, a maga számára szedi le. Az ezer és ezer tagot számláló kisiparosság pedig nagyon is reá szorult ezen szállításra, s a helyett, hogy ezt a maga egészében megkapná s igy ezer és ezer gazdasági exisztenczia a maga létkérdését biztosítaná, kap belőle egy morzsát, mely a számos pályázó között szétosztva, egyeseknek végeredményképpen csak egy atomot juttat. Tudjuk pedig, hogy a hazai kisiparosság már számos esetben szállott az egész szállítás megkapásáért síkra, de eddig semminemű eredménynyel. Törekvésüknek útját állotta a hagyományos czopf s a gyáraknak jól védett érdeke. Ezen az állapoton változtatni kell! Itt az idő most, vagy soha! |A napokban nyújtották be a kisiparosok a honvédelmi miniszterhez szállításban való részesítés iránti kérelmüket; a napokban hirdette ki a közös hadügyminiszter az 1904. évi lábbeli pályázatot. Itt van léhát ismét az alkalom, hogy a hazai kisiparosság érdekeiért síkra szálljunk. Annál is alkalmasabb az idő, mert amint tudjuk, ugy a közös hadügyi, mint a honvédelmi kincstárnak a katonai lábbeli szállítások iránt a gyárakkal kötött szerződése az 1903., illetve 1904. év végén lejár. Ha van a honvédelmi és hadügyminiszterekben érzés a hazai kisiparosság bajai, nyomorult helyzete iránt, — pedig kell hogy legyen — ugy bizton számítanunk kell arra, hogy a hazai kisiparosság a katonai lábbeli szállításokat a maguk egészében meg fogják kapni. Rászolgáltak erre; számos alkalommal bebizonyította a kisiparosság, hogy a bakkancsot és huszár-csizmát épp oly jól tudja elkészíteni, mint a gyáripar. Miért tehát a kisiparosság e mellőzése ? Sem hazafiasságával, sem munkájával reá nem szolgált arra, hogy ily esetben mellőztessék. Az eddigi mellőzésnek meg kell szűnni, kell, hogy a kisiparosság jogait megkapja, mert azok az indokok, a melyekkel a hadügyi és honvédelmi kincstár előhozakodott, hogy a közös hadsereg és honvédség harczképessége megköveteli azt, hogy a katonai lábbelik szállítását tulnyomólag gyárak kapják meg, nem felel meg a valóságnak ; ellenkezőleg épp akkor, ha kizárólag a kisiparosság lenne a katonai kincstár lábbeli szükségletének szállilója, épp akkor lenne a harczképesség jobban .megvédve. A kérdés világos. A katonai kincstár a háború esetére gondol, a mikor bakkancs és huszárcsizmából nagyobb a szükséglet s a megnagyobbodott szükségletet a gyárak gyorsan képesek szallitani. A katonai kincstár azonban gondol arra az esetre, hogy mi történik akkor, ha a gyárak, a melyek a szállítást eszközlik, az ellenség kezébe esnek, ami már ugyan végső veszedelmet jelent s nagy baj, de végre lehetséges. A gyárak ugyanis pár tőbb ipari góczponton vannak egyesítve s igy sokkal nagyobb az eshetőség, hogy ezen központok az ellenség kezébe esnek, mint két államfél területén szanaszétszórt kisipari termelő helyek. Csakhogy ezen kisipari termelő-helyeknek szervezve kell lenniök szövetkezetekbe. A szövetkezetek a kisipari termelőknek oly előnyöket nyújtanának, — melyeknek részletezésébe jelenleg belemenni felesleges — s melyeket a kisiparosok szétszórtan, egyenkint, kizárólag saját erőikre támaszkodva semmi körülmények közölt sem tudnának elérni. 11a szövetkezetekbe volnának kisiparosaink tömörülve, teljes biztosítékot tudnának a katonai kincstárnak szolgáltatni, hogy háború esetén is a nagyobb mérvű termelésnek fényesen meg fognak felelni. Termelő szövetkezeteket kell létesíteni, itt van most az idő reá, a lábbeli szállítások lejárnak. A szerződések meg fognak újíttatni, ha.a hazai kisiparosság szövetkezetekbe nem tömörül, ha tömörülése folytán nem nyújtja a katonai beszédjével, de hát az mindegy, az ő fia csak oda van ma is, pedig már ott ülhetne a legények lóczájában. Bizonyos, hogy most a törvénybiró uram lánya is pirosabb lenne egy rózsányival. A kis pilykés mellényü fiu jobb heze mulató ujját beszopja, ugy elképped a haragos szavaktól, Pici korától szokása volt, hogy azt az ujját szopta. Most már legényke. Pörge kalapjánál ott van elölte a padon egy későn nyilt georgina rózsa, de ha igen meghatja valami, vagy elgondolkozik az ujja ma is oda téved a hol pedig már pipaszár is hegyeit. Zeng a szó. — Hanem ha eljő az aratás ideje, illetlen szóval merészeltek zúgolódni, hogy kicsiny az asztag. Ha pedig más segítségére szorultok igy kiáltoztok : rosszak az emberek, nem törődnek a szegénynyel! Pedig panaszra nincs okotok, a zugolódáshoz nincs jussotok, mert nem vetettetek Óriási prüsszentés a felkiáltó jel a mondat után. A tiszteletes ur piüsszentett. Talán még nagyobb a prüsszentés, csattanóbb, fal reszkeltelőbb, mi.it az előbbi. A hivek felemelkednek és mint egy ember szólalnak meg: — Kedves egészségére kívánjuk! — Köszönöm keresztyén testvéreim. A tiszteletes ur haragszik magára a tüsszentés miatt, de hiába — nem tehet róla. Minden embereknél gorombább vagyok én, és nincsen emberi értelem én bennem, ez a szentírásban álló példabeszéd jut a tiszteletes ur eszébe ez illik a náthára a mely tolakodásával ime miként zavarja a prédikációt. A hivek leülnek jámborul és a tanítás tovább folyik, de az Ur asztala előtti deszkán alig mászik egy elgémberedett légy egy bak araszt, már újra hangzik a szószékből a tüsszentés lemplomrázó csattanása. kincstárnak azokat az előnyöket, amelyeket a gyárak most a kincstárnak háború esetén is nyújtani képesek. Ismételve hangoztatjuk a szövetkezelekbe való tömörülés szükségességét; szövetkezetek utján sok minden elérhető, anélkül semmi. Ha nem látják be kisiparosaink, ám magukra vessenek ; itt az idő, most kell szövetkezetekbe tömörülni, a bakkancs- és huszárcsizmaszál litás egész tömegének elnyerése czéljából soha sem volt még olyan kitűnő az alkalom, mint most. Ha a szövetkezetekbe való tömörülés meg van, igy könnyen vehetné az Országos Központi Hitelszövetkezet az egész katonai szállítást kezébe s amint az ügylet pénzügyi része biztosítva van, semmiféle akadály sem foroghat fenn, hogy a hazai kisiparosság a közszállitás előnyeiből már régóta megillető részét ki ne vegye. ÚJDONSÁGOK — A király neve napja. E hó 4-én, Ő felsége a király nevenapján, a helybeli r. kath. templomban ünnepi mise volt, amelyen a vármegyei tisztikar báró Feilitzsch Berthold főispán a városi tisztikar Májerszky Béla polgármester vezetése alatt, a kir. tőrvényszék, kir. pénzügyigazgatóság s a többi állami hivatalok testületileg vettek részt, a helyben állomásozó Katonai tisztikar képviselőivel együtt. — Az adó. Szabolcsvármegye állandó választmánya e hó 9 én tartott ülésében vette tárgyalás alá a belügyminiszternek azt a leiratát, amelyet a törvényhatóságokhoz intézett az adók elfogadásának megtiltását kimondó határozatok törvényellenes voltáról és e határozatok megsemmisítésének kilátásba helyezéséről. Az állandó választmány szótöbbséggel kimondotta, hogy a belügyminiszter leiratát nem veszi tudomásul és ily értelemben tévén javaslatot a közgyűlésnek, utasíttatni kéri a községek elöljáróságait, hogy adófizetéseket mindaddig, mig a törvényhozás felhatalmazási törvényt nem alkot, ne fogadjanak el. Az állandó választmányban e határozat meghozatalát magas színvonalon álló tárgyalás előzte meg s minden valószínűség szerint a keddi közgyűlésen is érdekes beszédeket várhatunk e kérdés elintézésénél, amely Magyarország mai nehéz viszonyai között a sok hazafias aggodalmaknak egyik legsúlyosabb része. A belügyminiszternek emiitett leirata dr. Meskó László indítványával fog a közgyűlés elé terjesztetni. Az aradi vértanuk kivégeztetésének évfortemplomban volt isteni , városi, kir. törvényszéki az összes ág. ev. főgimnápolgári leányiskola s ez rém. Paulík János ág. s a városi dalárda éneOktóber 6. duló napján a helybeli ág. ev tisztelet, amelyen a vármegyei tisztviselők, a 48-as honvédek, zium és népiskolák, a községi intézetek tanítótestülete vettek ev. lelkész mondott szép imát kelt alkalmi hazafias éneket. Büd-Szent-Mihály községben az ev. ref. tanító testület október hatodikán lelkes „Iskolai ünnepélyt" rendezett a 13 aradi vértanú kivégzésének évfordulóján, mely ünnepélyen a közönség is szép számmal vett részt. A reggeli istentiszteleten Tóth János ev. ref. s. lelkész mondott szép imát a vértanukért. Istentisztelet után a fiu iskola udvarán folyt le az ünnepély. 1. A gyermekek és a közönség énekelte a Hymnuszt. 2. Ünnepi beszéd : Tartotta Tóth János ev. r. s. lelkész. 3. 1849. október hatodikának történetét felolvasta és Illyés B. „Október hatodikán" cz. költeményét szavalta; Bornemisza Barnabás ev. ref. tanitó. 4. A Szózat eléneklésével az ünnepély véget ért. — Vármegyénk képviselete a Deák Ferencz ünnepen. A Budapesten e hó 17-én, Deák Ferencz születésének 100-ik évfordulóján rendezendő országos emlékünnepen Szabolcsvármegye közönségét Bencs László orsz. képviselő, Kállay András és Gróf Pongrácz Jenő fogják képviselni. — A vasárnap és a korcsmák. A felső-szabolcsi ev. ref. egyházmegyének a mult hónapban Kisvárdán tartott közgyűlése határozata alapján Gencsy Albert gondnok és Görömbei Péter esperes kérelmet intéztek a vármegye közönségéhez az iránt, hogy a vármegyei haMint egy ember áll fel a hivők serege az előző gyakorlatok miatt már könnyebben is. Mint egy száj mondja a gyülekezet és kivánja minden szív, hogy: — Kedves egészségére kívánjuk! A tiszteletes ur lelkén a haragos bosszúság villáma czikázik át a kellemetlen incidens miatt. De ez csak egy pillanatig tart, Higgadtan szelíden szól a suhogó szoknyák és kopogó csizmák tulajdonosaihoz. — Keresztyén testvéieim az Úrban! Köszönöm az üdvözlést, látom, hogy kivánságtoíc szivetekből fakad. Ámde igen kérlek benneteket szeretett atyámfiai, hogy ha netalán még prüsszentendek, ne kívánjátok fennszóval egészségemre, felemelkedvén ülő helyetekből, hanem maradjatok csendben, míglen szavaimat bevégzendem. Oda künn a felhőket szét verte a nap és sugárözöne ragyogva ömlik alá a hervadó tájra. A templom ablakán is bedőlt egy arany kéve. Drágaságos zománczczal borította be a kopott fa lóczákat és vakító fényfoltot varázsolt a fehérre meszelt falra. A kis templom fényességben ragyog. Mig a lelkipásztor folytatta beszédét, a prüsszentés még megakasztotta néhányszor. A figyelmeztetés után mikor először tüsszentett, nem mi dennapi erőt fejtettek ki az egyszerű emberek, hogy szokásuktól elállva ne kívánják hangosan kedves egészségére a tiszteletes urnák. Hullámzottak a padsorok. Félig felem'lkedtekahivekés lassú mormolásba fult a kívánság — mely a templomot betöltötte, hogy — kedves egészségére kívánjuk. Később még kétszer morajlott fel á jó kívánság. — Mindezeknek utána a mi Urunk a Jézus Krisztus kegyelme légyen és maradjon mindnyájunkkal .... szólt az áldás és megzendült az ének. A kis pitykés mellényü legényke diktálta a zsoltárt nagy hegyesen, a hivek pedig énekelték szívből buzgón, mig a kurátor ur fel nem emelkedett és kalapját az arcza elé nem tartotta, hogy Istenéhez szóljon mielőtt a szent hajlékból távozik. tóság a korcsmáknak szombat estétől hétfőn reggelig való zárvatartását rendelje el. Az ev. ref. egyházmegye előterjesztése a következő: Tekintetes Törvényhatósági Közgyűlés! A felső szabolcsi ev. ref. egyházmegye egyetemét alkotó egyházi és világi tagok megdöbbenéssel tapasztalván, hogy az alkoholismus pusztító mérge immár jó magyar népünk között is terjed, nehogy e nagy botegség ragálylyá fejlődjék, folyó hó 15—10 napjain tartott gyűlésében elhatározta, hogy e veszedelmes baj továbbterjedése ellen minden lehetőt elkövet, s minden erkölcsi erejével küzdeni fog ellene. Minthogy azonban az alkoho lismus kiirtására az erkölcsi fegyver magában nem elégséges, addig is, mig a törvényhozás e tekintetben intézkednék, felső szabolcsi ev. ref. egyházmegyénk határozatából kifolyólag mély tisztelettel keressük meg a Tekintetes Törvényhatósági közgyűlést, hogy : Méltóztassék — mint azt Beregvármegye már meg is cselekedte — szabályozni az italmérést s elrendelni, hogy szombat estvétől hétfő reggelig nemcsak a korcsmák nyitvatartása legyen tilos, hanem az italkimérése a zárt edényekben áruló kereskedésekben is. Kelt a felső szabolcsi ev. ref. egyházmegyének, 1903. szept. 15—IG napjain K.-Várdán tartott közgyűléséből. Görömbey Péter sk. Gencsy Albert sk. esperes. gondnok. Erdélyi Imre, e. m. e. aljegyző. A vármegye állandó választmánya azzal a javaslattal fogja e kérelmet a keddi közgyűlés elé terjeszteni, hogy írjon fel a közgyűlés a pénzügyminiszterhez: állítsa vissza a vármegye közönsége által a korcsmai rendtartás tárgyában alkotott szabályrendeletnek azt a külön intézkedéssel hatályon kivül helyezeit rendelkezését, amely teljesen megfelelt annak az intencziónak, amit a felső szabolcsi ev. ref. egyházmegye megvalósítani óhajt. — Az alispán a kivándorlásról. A vármegye alispánja a kedden megtartandó vármegyei közgyűlés ele terjesztett jelentésében a vármegyénk területéről ez év első felében történt kivándorlásokról a következőket közli: Az 1903. év első felében £030 drb útlevél adatolt ki, tehát viszonyítva az elmúlt év első felében kiadott útlevelek számához a folyó évben mintegy 100 darabbal kevesebb útlevél állíttatott ki ; ebből következtetve a kivándorlás terén ezen évben különösebb változás nem észlelhető. Csökkent a kivándorlók száma némileg a tiszai és nyirbogdányi járásban, emelkedett a nagykállói és a dadai alsó járásban, holott az utóbbi években a dadai alsó járás területén e téren jelentékeny javulás volt észlelhető; a dadai alsó járás területéről kivándorlottak számának emelkedését azon körülmény idézte elő főképen, hogy magából Polgár községből ezen félév folyamán 100-an vándoroltak ki Amerikába. A községi elöljáróságoktól beérkezett jelentések szerint az útlevelet nyert egyének közül mintegy l.'iOO-an vándoroltak ki, igy az útlevelet nyert egyének mintegy 30°/o-a eddigelé itthon maradt, ezen körülményből azonban nem következtetem, hogy ezen egyének a kivándorlás szándékától elállottak volna, mivel a túlnyomó rész, ha útlevelet előbb is kérelmez, természetszerűleg csupán a munkaidő megszűntével a téli időszak bekövetk"7.le előtt vándorol ki. Utlevel nélkül aránylag kevés, mintegy 170—180 egyén vándorolt ki, legnagyobbrészt olyanok, kiknek részére az útlevél kiadása, valamely törvényes gátló körülmény folytán megtagadtatott, e helyen szükségesnek találom megemlíteni azon sajnálatos körülményt is, hogy a legutóbbi időben a m. kir. belügyminisztériumban az útlevelek kiadása tekintetében előlerjesztett véleményeim kellőleg figyelembe nem vétettek, mivel igen sok esetben azok részére is, kiknek az útlevelek kiadását az állítás és hadkötelezettségi szempontok tekintetéből, vagy inert hátramaradó családtagok ellátásáról kellőleg nem gondoskodtak, nem véléményeztem, a m. kir. belügyminiszterum az útlevelet kiadta. Visszatért a kivándorlottak közül ezen év első felében 85 egyén nagyrészben minden vagyon avagy megtakarított pénzösszeg nélkül, amennyiben 1500—2000 kor. körül hozolt haza pénzt 16 kivándorolt, 4000 koronán felül egy, Zsurk községi lakos takarított meg mindössze, ezeken kivül a többiek 100—150 koronával tértek haza. Kivándorlásra csábitó ügynökök a községekben, daczára, hogy ezen körülményt a hatóságok utasításaim folytán a legszigorúbb figyelemmel kísérik, kinyomozhatók nem voltak, sem pedig, hogy szervezeti ügynökségek. miként a felvidéki megyékben kiderült, eme megyére is kiterjesztették volna lelkiismeretlen működésüket ; általában nem merült fel semmi oly gyanús körülmény, melyből a népnek kivándorlásra való csábítására lehetne következtetni; merült fel ugyan pár eset, amikor egyesek a kivándorlás előmozdítása miatt megbüntettettek, azonban ezek működése nem minősíthető rendszeres kivándorlási ügynököskődésnek, mivel ezen megbüntetett pár egyén vármegyénkbeli lakos, kiknek működése csupán a kivándorolni szándékezók kiutazásának megkönnyítésére szorítkozott; igy egy Veresmart községi lakos több hadköteles egyént kísérelt meg útlevél nélkül kiszállítani, mely cselekmény nélkül 2 havi elzárásra és 600 korona pénzbüntatésre ítéltetett, ezenkívül hárman a kiutazás, hajójegyek beszerzésének közvetítése miatt 14—14 napi elzárásra és 200—200 korona pénzbüntetésre ítéltettek. Azonban ezen elmarasztalt egyének is, miként a vizsgálat megállapította, kivándorlási ügynökségek szolgálatában nem állottak, — hanem csak is saját magok elhatározásából és nem valamely ügynökség biztatására kísérelték meg a kivándorlás közvetítését, hogy ezúton némi keresetre szert tegyenek. — Színház. Milyen szokatlanul hangzik e szó! Szinte kételkedve vettük a hírt, hogy Aíaiódirektor két előadásra átrándul hozzánk Nyíregyházára. Most már tul vagyunk rajta, elmúlt ez is, mint minden e világon! Ma mar újra csöndes a színház, újból törhetjük a fejünket, hogy mivel üssük agyon az estét. Mint a villamos szikra — olyan volt e két est a régóta éhes színház látogató közönségre. Egy pillanat — a két előadás — már is