Nyírvidék, 1903 (24. évfolyam, 27-52. szám)

1903-10-04 / 40. szám

o jelei által megmulatott irányba terelni az egyházépités munkáját. Jel-zava lesz az, hogy a vallásos és egyházi élet fejlesztés.'re, eiősbitesére a templomi szószék a maga kizárólagosságában nem elegendő többé. S évről évre egyre hangosabban és sürgetőbbi n emelt.- tel szavat a belmissiói és eg) háztársadalmi tevékenység minélszelesebb alapon való kifejtése érdekében. S hogy a lelkes buzdító szavak nem hangzottak el a pusztában s a haladás nyomai itt is, ott is lathatók, legjobban igazolja az esperesi jelentés zaradeka, melyet ezokbol szorólszóra ide igtalunk amint következik: .Nagyliszteletü e. m. közgyűlés! Amint ezen évi jelentésem I. rovata alatt is olvasható s mint az e m. gyűléseink jegyzőkönyveiből s egyházmegyénk életéből is i.meretes, a változott viszonyokhoz ugy egyházmegyénk, mint annak egyes gyülekezetei, presbitériumai és lől.g a vezető lelkészek es tanítok igyekeztek már idáig is alkalmazkodni. U.-lylyt l-kö/.z -l már köznapokon is tartatnak bibliamagyaiázalok, a reformáció ünnepe széliére m'giartatik ; a konfirmációi oktatást szinte esi kélynek mondhaló kivétellel a lelkészek leljesitik; tandijelengedésben részesült 030, ingyui könyvekkel elláttatott 428 gyermek; a szegény" kral több gyülekezetünk maga is gondoskodik seire ir zve szabályzatunk is van; (e. megyei jkönyv 1894. évi 42. sz.), a vallasos iratok buzgósággal terjesztetnek ; egyházi könyvtár, énekkar, művelődési kör, olvasó kör, ref. nőegylet, fjusági egylet, temetkezési láisulat, hitel-szövetkezet, fogyasztási szövetkezet stb. slb. egyik-másik szórványosan, de megnyugvással láthatjuk, hogy gyűl k zet, melyben valamelyes közművelőd si, kulturális, v.igy huuun tarius, egyháztársadalmi egyesület, vagy legalább ily rangú mozgalom ne volna, egyházmegyénk tel ületen alig található. — Ha mái most összegezzük, hogy tanügyi bizottságunk a körlatogatósagok uiján a buzgós elnök vezetésével az iskola ügy fölött éber gonddal őrködik, e. megyei pénztáraink a szakavatott pénzlari tisztviselők lelkiismeretes vezetése mellett zökkenés nélkül, zaj nélkül, pontosan kezeltetnek, hogy az egyes gyülekezelek elöljárói nyugodtan, csendcsen, szabályszerűen végzik az evangelium alapján magasztos hivatásukat, a mit egyebek között az is igazol, hogy fegyelmi esel csak i Ívelve, sőt közigazgatási ügy is, most is csak alig két jelentéktelenebb ügy került az e. megyei bíróság elé; továbbá, hogy a leány-nevelés terén egy évtizedek óla szemeink előtt lebegő czélt is Isten segedelmével megvalósíthattunk, az e. megyei leánynöveldét Nyíregyházán ugyancsak az elmúlt évben ünnepélyesen megnyittattuk, rendeltetésének átadhattuk, hogy szab ilyzalokat alkottunk ,a szegények és árvák gondozásáról' a „ref. nőegyletek szervezéséről" missiói szabályzatot, az elszórtan élő hivek lelki gondozásáról; a lelkész-egyesületi, özvegy árva gyámpénztári, a pénztárkezelési s tanilótestületi szabályok újból átalakíttattak. Végül, hogy egyes gyülekezetekben olvasó-egyletek, dalárdák, ifjúsági egyletek a felsőbb hatóságok által megerősített szabályaik alapján lassan bár és észrevétlenül, sokszor és sok helyt szüneteket tartva, de mégis szépen működnek, s hogy a temetkezési társulatok, hitel és fogyasztási szövetkezetek szemlátomást szaporodnak; tehát — mondom — ha mindezeket felgondoljuk teljes megnyugvással mondhatják, hogy egyházmegyénk területén a Belhesda tava megmozdult. Örömmel jelezhetjük, hogy lelkészeink, lanitóink, egyházi elöljáróink megértettek a korszellem intő szavát és a Jézus Krisztus szellemében az evangyélioin alapján megkezdettek azt a belmissiói tevékenységét, melytől a gyülekezetek erősbödését, a vallás-erkölcsi élet emelkedését s Isten országának terjedését méltán lehet remélni és várni. Mindezekért elismerés a munkásoknak az evangyélomi szillemü lelkészek és tanitók — mint munkavezetőknek, — s dicsőség érte Istennek !! Excelsior !" E nagy jelentésű jelszó ulán a gyűlési aktákból felszínre került s többnyire házi jellegű tárgyakat elhallgatva, zárom tudósításomat azon óhaj kifejezésével, hogy e. megyénk lankadatlan, bölcs vezére a végső nagy czél mind inkább-inkább megközelítésének szemlélesiben találjon jutalmat, ad multós annós ! gf. NTÍBVIDÉK Iparoti-tanoiiciuiiik Budapesten. A Szent-István napján megnyílt s kitűnően sikerült iparostanoncz és segéd kiállítást, — a melyet a király is kitüntetett látogatasával — szeptember 27 én rekesztették be ünnepélyesen Láng Lajos kereskedelmi miniszter jelenlétében, a ki magának tartotta fenn azt, hogy személyesen nyújthassa át a zsűri által megítélt kitüntetéseket az arra érdemes segédeknek és tanonezoknak. Ezen kiállítás berekesztesére a kereskedelmi miniszter a vidéki iparoslanoncziskolákból 50 városból 500 tanulót és 50 rajztanítót rendelt fel Budapestre — részökre ingyen utazást és 1 napi ellátást engedélyezett. Nyíregyházáról Kubicska István és Ozvald József rajztanítók vezetése mellett következő 10 iparostanuló vett reszt: Ilovánszky János kárpitos, Jaczkó Gyula kárpitos, Jónás Ferencz czipész, Jakab János czipész, Kelemen János, Nagy András, Blitzmann Ferencz géplakatosok, Kresztyankó György műlakatos, Halász Ferencz asztalos, Kmeti Gyula asztalos. September 26-án este a 9 órai vonattal indult el a kis csapat nemzetiszínű lobogóval, nemzetiszínű kokárda és jelzőtáblával ellátva. 27-én vasárnap reggel félhét órakor a nyugati pályaudvaron fogadta a rendezőség az or.-zág minden részéből érkezett lanonezokat. Sorakozva — hosszú sorban vonultak ki — a Roltenbillerutc/a és Andrássy-uton — a városligetbe. A „Gerbeauafele" pavillonban volt a reggeli. 8—10-ig az iparcsarnokban a kiállított rajzok és kézi munkák niegtekintese. Szép és tanulságos dolgok. 10 órakor az előcsarnokban gyülekeztek a vidéki iparoslanoucziskolák tanulói saját jelvényeik alatt, a mikor is megjelent Láng Lajos miniszter dr. Ilollán Sándor miniszteri titkár kíséretében. Lelkesen megéljenezték. A miniszter Thék Endre, a bíráló bizol Uág elnöke fogadta. Üdvözölte a minisztert a hazai iparfejlesztés terén. A bíráló bizottság neveben hódolajának ad kifejezést azért a legmagasabb kitüntetésért, a melyben a király látogatásával r< szesitette a kiállítást. Kéri a minisztert tolmácsolja őszinte ragaszkod isukat a királynál. Kiemeli, hogy a hazai ipar fejlesztése érdekéban már sok kiállítást rendeztek, de ez volt köztük a legfényesebb. Láng Lajos miniszter válaszában kijelentette, hogy nagy örömmel jött el erre a lenyes ünnepélyre. Fényes azért, mert a munka elismerése azé a munkáé, a mely hivatva van az országot nagygyá, gazdaggá és hatalmassá tenni. E nemes munka iránt való liszleletnek adott kifejezést a király is akkor, a midőn országos gondjai közölt időt szakított magán ik, hogy e kiállítást megtekintse. Kötelességének lartja, hogy az érdemeseknek ő maga nyújtsa át a kitüntetést, hogy ezzel is növelje értékét, nem saját személyében, hanem az állásban a melyet betölt s megmutassa, hogy mily érdeklődést tanúsít az egész ország, ipaiunk jövő nemzedékének fejlődése iránt. A lelkes éljenzé-S'1 fogadott beszéd után az államvasutak gépgyárának „Aczélhang" dalegyesülete a „Szózatot" énekelte, mire megkezdődött az arany-ezüst és bronzérmek és elismerő-oklevelek kiosztása. A miniszter mindenkinek maga nyújtotta át a kitüntetést, a mi több mint egy ói át vett igénybe. Végül az „Aczélhang" daloskör a „Hymuuszt" énekelte, a mivel az ünnepség véget ért. A minisztert távozásakor lelkesen inegeljeneztek. A mig a kitüntetések kioszlása tartott a vidéki iparostanulók az iparcsarnok előtt — sorfalat — állottak és időközökben a „Szózatot" és „Himnuszt" énekelték. Lelkesen éljenezve Mártont'y Márton iparostanoncziskola felügyelőjét, mint a kirándulás szervezőjét. Fél 1 órakor a „Vainpetics"-féle vendéglőben közebéd. Máitonfy Márton ipariskolai felügyelő minden egyes csoportot meglátogatott és azonnal intézkedett, hogy a tanulók ebéddel ellegyenek látva. Délután 2 órakor a városliget nevezetességeit, 5 órakor az állatkertet szemlélték meg. — Este a 9 órai vonattal a tanulók legnagyobb része haza utazott — a mennyiben elszállásolásról már nem volt gondoskodva. Mintegy 5 — 6 város tanulói maradtak meg 1 nappal tovább. A nyíregyházi iparos-tanulók dr. Kubacska András budapesti ág. ev. főgimnáziumi tanár szívességéből, aki a tanulókat apósa Fellner Ferencz úr Szemlőhegyi villájában szállásolta el, még hétfőn is ott maradtak. Vasárnip este bejáriák a város főutezáit, este féltízre felértek a Szemlőhegyre, a honnan gyönyörű kilátás nyilik a Danára, Margitszigetre. Hétfőn reggel a vendégszerető háziasszony meg. vendégelte a tanulókat. 8 órakor tanítóik Kubacska István és Ozvald József kalauzolása mellett megtekintették azokat a nevezetességeket, a melyeket 1 nap alatt meglehet tekinteni. — A Mátyás templomot, honvédszobrot, az uj magyar stylben épült pénzügyminiszteri palotat, a királypalotát, a várkertet, a Gellért szobrot a Gellérthegy tetejéről gyönyörködtek a remek kilátási ban, az alagutat, a Margit—Láncz—Esküdtéri—FerenczJózsel hidakat, áthajóztak az országházhoz, s a háznagyi hivatal engedélye mellett egy szolga kalauzolása mellett megtekintették minden egyes részét, a Széchényi, Deák Petöfy, Kinizsi, Bocskay szobrokat, a földalatti vasutat' a Fen nezvárosi árucsarnokot, Elevátort, a leégett párisi árucsarnokot. A nyíregyházi iparos tanoncz-iskola felirattal ellátott jelzőtábla, a nemzetiszínű zászló és nemzetiszínű kokárda megtette hatását. A midőn a királyi palotától az alagút felé vonult a kis csapat egy budai atyafi elkiáltja magát: .Éljenek a nyíregyháziak! Ezek a jó magyarok! Nem szavazták meg az adót! Hétfőn este 9 órakor a nyugati pályaudvaron — elbúcsúzva dr. Kubacska András tanár úrtól, megköszönve szívességet, irántunk tanúsított előzékenységét — bő tapasztalatokkal gazdagon — haza utaztunk kedves szülővárosunkba, a hova szept. 29-én kedden reggel félhét órakor érkeztünk meg. E helyütt mondunk hálás köszönetet a kereskedelmi miniszter úr őnagyméltóságának, — Mártonfy Marion iparos tanoncz-iskola felügyelőnek, — a nyíregyházi ipjros tanoncz-iskola felügyelőségének, — dr. Kubacska András tanár urnák és Fellner Ferencz úrnak, — a kik lehetővé tették, hogy e tanulságos tanulmányi útban részt vehettünk és fővárosunk nevezetességeit — I' galább részben — megtekinthettük. — A jelenvolt iparos-tanonezok nevében Kubacska István, rajztanító. Bírálat. Földrajz, u népiskola lV-ik osztálya számára. A miniszteri tanterv alapján irta: Stolt'an Lajos tanító. Negyedik javított kiadás stbbi czimü tankönyvről. Miután e bírálat egyedüli czélja az, hogy a tanuló megóvassek a tárgyi és nyelvezeti hibáktól, a módszertani részt e helyütt nem bolygatom. Ugyancsak a czél és rövidség kedvéert mellőzöm az általános részt s bocsátkozom a részletekbe. Az egész birodalom területe a Statisztikai Évkönyv adatai szerint 322.310 km

3, 19'/, millió lakossal s nem 324.015 km

s 19 millió lakossal. Erre különben nincs szükség az elemiben. Nyíregyháza epületeinek tudisát nem követeli a földrajz; de igenis a műveltségi-, ipari- és kereskedelmi központokat, a történelmileg nevezetes helyeket, a megye történelmi alakulását. Nigy-Kállónál e jóhangzásurégi névnél (anniviersieknél is van Kalló helynév, ezek pedig a húnok utódainak vallják magukat) több mondani való lett volna. A g. I. góth styl (e h. gól stíl) kihagyandó. A püspöki székhelyek, mivel különös jelentőséget a helységnek nem adnak, mindenütt elhagyandók. U. o. Ecsedi-lápnak (s nem lap) már csak neve van. A II. I. Budapest nevezetességei vannak tárgyalva, u. m. lánczhíd, alagút. No ez nem fővárosias. U. o. a volt római sánczokal emliti, de magyarázatát nem adja, holott e nélkül nincs helye a 'tankönyvben. sentimentalismusa, — mindez oly érthctlen! Maga nem lehet boldog ... No vallja be, hisz úgyis tudom ! — Igaza van barátom. Mióta asszony vagyok, elfeledtem a boldogságot. Férjéin becsülöm, tisztelem jóságáért, de ez még nem szerelem ! S ez ugy fáj nekem. Magányomban, az éj csöndes óráiban, kinoz sokszor az önvád < lhamarkodásomért . . . Ugy bánt, hogy ez a világ boldognak lát, mikor nem vagyok az! . . . — Tehát hallgasson meg s" tudja meg maga egyedül: miért nem vagyok én boldog. Magának elmondom a mullal ... A kiért könnyeztem, az már halott s ifjú életét miattam dobta el! . . . Tiz éve történt . . . Akkor is ily fenséges tavaszi est volt .... • • » A bakfisch években kezdődött, mikor meg a nagyságos asszony feslő rózsabimbó volt . . . Hazajővén a Sacre-coer-ből az Erdélyi városkába, rögtőn hadat üzént a jeunesse doreé blazírt szivének. Lett felfordulás. Az iskola porát még lo sem rázta a kis Aphrodité, máris a gavallérok szerelmi ömlengéseit csikarja ki. Oly ügyesen cseveg, mintha világ életében ezt tanulta volna. (Én azt hiszem, minden igazi leánynyal vele születik ez.) Egyszóval a „szép Gita" felkapott leány lett. Mikor már az összes farsangi bálokat végig tánczolta, melyeken különben ő volt az elismert bálkirálynő, — teljesen dominált. Szemének egy pillantására, — azt hiszem legalább nem egy lovagja vállalkozott volna, hogy kihozza azt a bizonyos odadobott keztyűt az oroszlán ketreczből, bebizonyítva igaz szerelmét . . . Udvarlói között Bihary Ákos volt a legszerencsésebb. A megye első gavallérainak egyike, gazdag zsentri. Meghallgatásának — ki különben rajongással vette körül a kis „Daemont" — egyik oka ez volt. Mirgit szülői szívesen vették közeledését, annál is inkább, mert a nemesi kúrián már nagyon csehül állottak a viszonyok. A nagy mód, pompa, fényes életmód felemésztették a vagyont, melynek alig romja maradt. Hogy Margit szerette-e? Ezt igazán nem tudta akkor. Melyik fiatal leány tudna saját elhatározása, — Magának is? — Tehát a nagyságos asszony most — ábrándozott? — kérdém lettetett közönynyel. — Dehogy .... semmi . . . , csak olyan futó emlék, — mondá, miután észrevette, hogy elárulta magát. Egy pillanalra pardont kérve, boudoir-jába távozott — a mi a kissé érdekes helyzet legjobb megfejtése volt. Tisztázhattam forrongó gondolalimat s az emlékektől szabadulni igyekeztem . . . Távolléteben a kották közt lapozgatva egy kis fotogialiára akadtam. Időm nem volt jól megnézni, mert a szép asszony lépteit hallottam közeledni s igy hirteleneben kabátom belső zsebébe rejtettem. Mályvaszínű selyem pongyolában tért vissza, mely alól gyönyörű termete oly sejtelmesen, oly csábosán domborodott ki. Észbontóbb volt, mint valaha ! . . . A longue chaise -en foglalt helyet, mig nekem egy^szemközti zsöllyére mutatott. A milyen szépen kigondoltam, hogy miképp kezdem a tete-á téte et, most éppúgy nem ludlam abból semmit. Gsak most éreztem, a gyönyörűséges asszony oldalán, hogy kezdem elveszteni fejemet. Az a nóla . . . hiába . . . megzavart! . . . Sokkal jobb lett volna bái mi más, csak — az ne . . . — A nagy.-ágos asszony kivánt látni, — kezdém végre banálisan. Nem sokkal szebb lett volna Rómeói temperamentummal lábaihoz borulni s beszélni forró szerelmemről ? — Igen, inul maga egy érdekes férfi, — mondá. Kíváncsi, miért? Megmondom . . . Nagyon sok vallomást hallottam már szépségemről, kiválóságomról. Hogy szép vagyok — megengedem. Hogy nem vagyok minden szellem nélkül — talán azt is érzem. Igy e sok vallomás nem lep meg. Nem lep meg egy asszonyt sem, ki felülemelkedik az ostoba társadalmi formákon, melyek legtöbbjében csak buta álszeméiem van. Nem lep meg egy asszonyt sem, a ki nemcsak a férjével való érint- j kezést tekinti a női erény netovábbjának. Nem lep meg egy asszonyt sem, a ki csak egy kissé is ismeri a férfi lelket. Igen. Le sommes c'es! si béte. Ez igaz. Gsak egy bájos mosoly rájuk, egy barátságos együttlét velük, bókjaik kel emes fogadása, egy-két dicsérő szó, . . . s el vannak ragadtatva. A látszat a fő. Ez minden. Ez vonz, legyek bái milyen tiszta bensőmben, legfenségebb érzelmeim, — ki, mely férfi látja azt meg? Egy sem. Vegyek csak fel egy uj, egy elegáns toileltet — egy egy hódolóval több! . . . Minden csak a látszat, barátom. Elragadó szerelmi ömlengéseikkel már torkig vagyok. Ah : ugy szeretném egy-egy uj vallomásnál szemébe mondani: igen, tudom miért vagyok neked szép, tudom m ért tetszem, tudom mit akarsz . . . Gsak várj . ! . De nem teszem . . Hadd hidjék, hogy engem methodu sok kai, a mely a tuczat asszonyoknál valóban czélhoz vezet — meghódítanak. Hadd szenvedjenek csak, hadd gyötrődjenek ! . . Oly daemoni kedvem telik nézni vergődésüket .... — De Margit! — Igen. 11a maga is ugy kezdi, mint azok, talán éppúgy szenved! , . Talán fel sem kelti érdeklődésemet. De igy ... Az első pillanattól — megtetszett nekem. Viselkedése csak növelte érdeklődésemet . . . Maga olyan diserét férfinak látszik . . . Mihályi! Régen óhajtok egy igazi férfil, a kivel megoszthatná^ olykor unalmas óráimat . . titkaimat! Ha azt mondom, mindezideig csak egyedül magát talállam erre alkalmasnak, — elfogadja ? . . — Nagyságos asszony, hogy is képzelhetné az ellenkezésemet . . . Igazán . . . Nem tudtam elképzelni mi történik velem. De hisz én nem igy gondoltam . . . Vallomás . . . csak . . . Bámulatos egy asszony ! — Bejöttekor — kezdé újra, tudom, hogy meglatla könnyeimet. Maga az első férfi, ki ezt láthatta! A többiek olyan asszonynak tartanak, kinek nincs szive, vagy ha van is — kegyetlen. Igen. Magam is akarom, hogy igy vélekedjenek rólam — De Margit, valóban kíváncsivá tesz. Látszó vidámsága, a szeszélyes kedvtelések, blazirtsága, mostani